Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 22. szám, hétfő
1978. I. 27. 5 Az állami mezőgazdasági vállalatok szerepe és feladatai a mezogazdaságí-ételmiszeripari komplexum fejlesztésében írta: Július Varga, a CSKP KB osztályvezetője A CSKP KB októberi plenáris ülése a a közélelmezés kérdéseinek komplex értékelése, s a mezőgazdasági-élelmi- szeripari komplexum fejlesztése fő irányzatainak meghatározása során különleges figyelmet szentelt az állami gazdaságoknak. „Az állami gazdaságok további fejlesztésének fő irányzatai“ dokumentum elfogadása azt bizonyítja, hogy pártunk Központi Bizottsága nagyra értékeli az állami mezőgazda- sági vállalatok jelentőségét, küldetését és feladatait a mezőgazdaság további dinamikus fejlesztésének biztosításában, az új társadalmi feladatok teljesítésében. Az állami gazdaságok jelentőségét a szocialista társadalomban főleg két alapvető tényező határozza meg: • Az állami gazdaságuk, mint .szocialista mezőgazdasági vállalatok, jelentős mértékben vesznek részt a mezőgazdasági termékek termelésében és az állami alapokba irányuló árutermelésben. Jelenleg a CSSZSZK-ban 29,5 százalékos arányban vesznek részt a mezőgazdasági árutermelésben, ami azt jelenti, hogy nem elhanyagolható mértékben döntenek a lakosság élelmezésének színvonaláról. • Nem kevésbé jelentős feladatot töltenek be az állami gazdaságok, mint a szocialista állam eszközei, az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésének biztosításában. E feladat keretében az állami gazdaságoknak fontos szerep jut a szocialista társadalom osztályalapjának szilárdításában, a munkás-paraszt szövetség erősítésében. Az eddigi fejlődésben megmutatko- aott, hogy az állami gazdaságok a szocialista társadalom fejlesztésének egyes szakaszaiban mindkét feladatnak párhuzamosan tettek eleget, s az egyik vagy a másik úgy kerül előtérbe, ahogy azt a szocialista társadalom érdekei megkívánják. A NAGYÜZEMI TERMELÉS ZÁSZLÓVIVŐI Az állami gazdaságok jelentős szerepeit töltöttek be a csehszlovák mező- gazdaság szocialista átépítésének folyamatában, s nagy részük volt abban, hogy a faluban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok. Azok a feladatok, amelyeket a CSKP IX. kongresszusa az állami gazdaságok számára kitűzött, a szocialista átépítés egyes szakaszainak szükségleteiből, valamint a közélelmezés feladatainak biztosításából indultak ki. Az állami gazdaságok a kollektivizáció kezdeti szakaszában példaként mutatták be a nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyeit, s eredményesen elősegítették azt a folyamatot, amelyben a mezőgazdasági kisüzemek szocialista nagyüzemekké alakultak át az egész mezőgazdaságban. A szocialista átépítés során állandóan növekedett až állami gazdaságok földalapja és termelése. 1949-ben az állami gazdaságok földterülete 146 000 ha volt, s az 1949—1950-es években a földreform megvalósítása során 440 000 hektárra növekedett. Az állami gazdaságok földalapja jelentősen bővült az 1954—1965-ös években, amikor több mint 1 200 000 ha mezőgazdasági földterületet vettek át, többnyire olyan területeket, amelyek megműveléséhez hiányzott a munkaerő, illetve az alacsony színvonalon gazdálkodó efsz-ek földterületeit, különösen a kevésbé kedvező termelési feltételekkel rendel-* kező körzetekben. E változások következtében az állami gazdaságok súlypontja a CSSZK-ban a határvidékekre, az SZSZK-ban a hegyaljai és a hegyvidéki körzetekbe helyeződött át. A kedvezőtlenebb természeti és gazdasági feltételek lefékezték az állami gazdaságok fejlődésiét ezekben a körzetekben. Ebben az időszakban az állami gazdaságok fejlődésiére az irányításban és a szervezésben bekövetkezett gyakori változások is hatással voltak. így például az 1949—1967-es években csupán a vállalaton felüli szférában nyolc átszervezésre került sor, s néhány esetben 9—12 hónap 9cm telt el egy-egy átszervezés között. A vállalati szférában 1960-ban történt a legnagyobb változás, amikor az eredeti 164 állami gazdaságból, amelyek átlagos területe 6438 hektárt tett ki, 365 kisebb vállalatot hoztak létre, 3105 ha átlagos földterülettel. A LEMARADÁS OKAI Az említett változások kedvezőtlenül hatottak az állami gazdaságok fejlődésére. Ezekhez további körülmények is társultak (a termelés szerkezetének egyes problémái, a munkaerő-ellátottság kérdései, az alapeszközök fokozottabb mértékű elhasználó- dottsága stb.), amelyek jelentős mértékben hozzájárultak az állami gazdaságok egyenlőtlen fejlődéséhez. Bác az utóbbi években javulás mutatkozik a termelési eredményekben és a jövedelmezőségben, az állami gazdaságok a munka termelékenységén kívül mégsem érik el az efsz-ek termelési és gazdasági mutatóinak színvonalát. Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy mindez csupán az említett tényezők következménye, mert az állami gazdaságok bizonyos fokú lemaradásában nem kis része van a szervezési és irányítási tevékenység rendszerének és színvonalának. Erről tanúskodnak például az azonos feltételek mellett gazdálkodó állami gazdaságok és efsz-ek, valamint az egyes állami gazdaságok eredményei közötti különbségek. Az esetek többségében a vállalatokon belül alkalmazott területi-termelési szervezés és irányítás nem biztosított elegendő területet a termelés koncentrálásához és szakosításához, a gyorsabb műszaki fejlesztéshez, valamint az önálló elszámolás, és ezzel összefüggésben az anyagi érdekeltség következetesebb érvényesítéséhez. Az állami gazdaságok irányításában jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók az irányítás középső szintjén is, főleg a tervezésben, a finanszírozásban, valamint a elemző és ellenőrző munkában. A járási mezőgazdasági igazgatóságok a figyelmet többnyire az efsz-ek problémáinak megoldására összpontosították, s így az állami gazdaságok fejlesztési kérdései az érdeklődés peremére szorultak. A kerületi mezőgazdasági igazgatóságok az állami gazdaságok problémáival többé-ke- vésbé csak a terv járásokra való lebontásánál foglalkoztak. Hasonlóan a minisztériumok gondoskodása is csupán az állami gazdaságok kerületi szintű globális terveinek lebontására korlátozódott. A JÖVŐ ÁLLAMI GAZDASÁGAI A mezőgazdasági termelés új fejlesztési szakaszában jelentős szerepet és feladatot várnak éppen az állami gazdaságokra. Mint a szocialista állam eszközei, elsősorban a koncentráció és a szakosítás elmélyítését, az integráció fejlesztését fogják elősegíteni. A CSKP KB 1975-ös októberi plenáris ülése tüzetesen elemezte az állami gazdaságok eddigi fejlődését és elért színvonalát, s egyúttal a további fejlesztés fő irányzatait is meghatározta. Jelentős össztársadalmi feladatuk lesz a szakosított állami gazdaságoknak a növénynemesítésben, a vetőmagvak és az ültetőanyagok szaporításában, a törzstenyésztésben és az állatállomány nemesítésében. Gondoskodni fognak az összes mezőgazdasági vállalat ellátásáról a legtermékenyebb fajtákkal és hibridekkel. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy itt nincs is szó valamilyen új küldetésről, hiszen ezeket a feladatokat eddig is az állami mezőgazdasági szervezetek látták el. Pedig nem így van! Lényeges különbség lesz a tevékenység terjedelmében és tartalmában. Elsősorban elmélyül az állami gazdaságok felelőssége a vetőmagvak és ültetőanyagok, az állattenyésztésben a fajták és a hibridek nemesítéséiért és szaporításáért, ezek szállításáért, hogy hatékonyan, érvényesüljenek a termelésben. E koncepciónak az a célja, hogy a legnagyobb teljesítményű biológiai anyag gyorsan és teljes szélességben eljusson a termelésije, arai — ahogy azt a gabonaféléknél tapasztalhattuk — a gazdasági növekedés egyik fontos tényezője. A szakosított állami mezőgazdasági szervezetek kezességet vállalnak a hazai és külföldi eredetű, nagy teljesítményű és hatékonyságú biológiai anyagok gyors és teljes érvényesítéséért, s ezzel döntő mértékben elősegítik a mezőgazdasági termelés innovációs folyamatait. Ezeknek a szervezeteknek a felelősség növekedésiével arányosan, megfelelő feltételeik lesznek e koncepciós tevékenység teljesítéséhez. Bővülni és javulni fog anyagi-műszaki alapjuk, közvetlenebb szervezési formákat fognak érvényesíteni a kutatási alappal való együttműködésben. Ezt más okok is szükségessé teszik. A termelés biológiai tényezőinek kihasználása szorosan összefügg a termelés többi tényezőjével, amelyek nem egyszer határt szabnak az érvényesülésükhöz. Ez megköveteli, hogy a biológiai tényezők érvényesítéséért társadalmi felelősstéget viselő szervezetek fokozatosan olyan feladatokat is vállaljanak magukra, mint például egyes technológiai berendezések szállítása, a szervizellátás biztosítása, tanácsadói tevékenység, szakosítás stb. Ezt a tevékenységet azonban nem lehet megvalósítani bizonyos kutatási-fejlesztési kapacitás nélkül, a szervezeteknek tehát ezekkel is rendelkezniük kell. , MÉLYREHATÓ TARTALMI ÁTÉPÍTÉS A szakosított állami szervezetek említett irányzatai természetesen a gazdálkodásuk mély tartalmi átépítését is megkövetelik. A Nagyhizlaldák vállalatai például az ötvenes években keletkeztek, azzal a céllal, hogy hatékonyan elősegítsék a sertéshús-ellátás problémáinak megoldását. Ezt a feladatot sikeresen teljesítették. Jelenleg azonban már nemcsak arról van szó, hogy elegendő húst termeljenek, hanem arról is, hogy bizonyos minőségű sertéshúsra van szükség, éspedig nem magas termelési költségek és a takarmányok magas fokú kihasználása mellett. Ehhez egyeljek között nagy teljesítményű biológiai anyagra, fajtákra és hibridekre, korszerű termelési technológiára, magas színvonalú szolgáltatásokra stb. van szükség. Ha te hát változnak a termelési folyamat eredményeivel szemben támasztott igények, szükségszerűen meg kell változtatni az eredményeket biztosító szervezet tevékenységének tartalmát is. Ez hozzájárul a munkamegosztás és a kooperáció lehetőségeinek és előnyeinek tökéletesebb kihasználásához az egész mezőgazdaságban, s további területeket szabadít fel a műszaki haladás és a termelőerők fejlesztése számára. A szakosított szervezetek munkájának tartalmi átépítése azonban még nem meríti ki a mezőgazdasági vállalatok feladatait a termelési koncentráció és szakosítás elmélyítésében. Ezekben a folyamatokban egyre jelentősebb szerep jut az állami gazdaságok egyes típusainak, amelyek kialakulására a CSKP KB kiadott dokumentuma értelmében a földalap nagyüzemi elrendezésével összefüggésben kerül sor. Míg a szakosított állami mezőgazdasági szervezetek főleg vertikális irányban hatnak a koncentráció és a szakosítás elmélyítésére, az állami gazdaságok egyes típusai főleg horizontálisan hatnak majd ezekre a folyamatokra. A 10—30 ezer ha kiterjedésű nagy állami gazdaságok a fejlesztési koncepció hordozói lesznek az egész kooperációs körzetijén, amihez az efsz-ekkel folytatott kölcsönösen előnyös kooperációs kapcsolatok adják majd az alapot. Főleg olyan tevékenységekről lesz szó, amilyen például a sertéshús, a baromfihús, és a tojástermelés ,a talajjavítás, az építési munkák stb. A 4—10 ezer hektáros állami gazdaságok együttműködnek majd a szövetkezetekkel a kooperációs körzetek keretében, s főleg az olyan közös vállalatok építésében vesznek részt, amelyek meghaladják a kooperációs társulások kereteit. AZ INTEGRÁCIÓ KEZDEMÉNYEZŐI Az állami mezőgazdasági szervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum integrációs irányzatainak elmélyítésében. A magasabb fokú termelési koncentráció és a szakosítás, amely gyorsabb ütemű lesz, mint a szövetkezeti szektorban, valamint a termelőeszközök tulajdonjogi formái objektív feltételeket teremtenek ahhoz, hogy az állami mezőgazdasági szervezetek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a vertikális és a horizontális integráció kezdeményezői legyenek. Ennek a kezdeményezésnek a jelenlegi és a legközelebbi időszakban elsősorban a kölcsönös megrendelői-szállítói kapcsolatok leegyszerűsítésére, a szolgáltatások, a szerviz kibővítésépe, az élelmi- szeripari hulladékok hasznosítására és az együttműködés további területeire kell irányulnia. AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER VÁLTOZÁSAI Az állami gazdaságok belső szerkezetének dinamikusabb fejlesztése nélkülözhetetlen feltétel a 6. ötéves tervidőszak igényesebb feladatainak sikeres teljesítéséhez. Ez azonban nemcsak a termelési-műszaKi alap fejlesztésének a kérdése, hanem az állami mezőgazdasági szervezetek vállalaton belüli és vállalaton felüli szervezésének és irányításának tökéletesítését is megköveteli. A vállalaton belüli szervezésben és irányításban elsősorban arról van szó, hogy fokozatosan és céltudatosan átkeli térni a területi és területi-ágazati irányításról a kétfokozatú ágazati irányításra (bizonyos eltérésekkel a szakágazati vállalatoknál), mint az irányítás leghaladóbb formájára. A jelenlegi helyzetből kiindulva ez alapvető intézkedéseket tesz szükségessé a vállalaton belüli tervezés, nyilvántartás, eleírző és ellenőrző tevékenység szakaszán, az anyagi érdekeltség rendszerének tökéletesítésében, valamint a dolgozók kezdeményezésének fejlesztesében. A TUDOMÁNYOS MŰSZAKI HALADÁS KÖVEYELMÉNYLI A CSKP KB októberi plenáris ülésé nek határozatai társadalmunk objektiven érvényesülő fejlesztési irányzat"'- nak szükségleteiből indultak ki. Állandóan bővül és javul a mezőgazda ;ág műszaki, vegyi és biológiai ellátottsága, ennek megfelelően halad a termelőerők fejlődése, s mindez a mezőgazdasági termelés iparosításához, s egyes esetekben már a te; melési folyamatok automatizálásához vezet. A tudományos műszaki haladás érvériyesítéso megköveteli a termelési folyamatok színvonalának emelését és nagyságrendi növelését. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az állami és a szövetkezeti mezőgazdasági vállalatok célszerű kooperációja, a bizonyos fokon az élelmiszeripar bekapcsolódása is ezekbe a folyamatokba. Az együttműködésnek különböző formái lehetnek: közös üzemegységek, közös vertikális irányzatú intézmények, közös mezőgazdasági vállalatok stb. Ezekben a mezőgazdasági és mezőgazdasági-élelmiszeripari tár sulásokban egyaránt erősödni fognak a technológiai és a kölcsönös gazdasági kapcsolatok. Az anyagi-műszaki alap fejlesztése és a termelési folyamatok iparosítása így a termelés és a munka társadalmasításának fokozásával párosul. A mezőgazdasági-élelmiszeripari tér melésbe fektetett eszközök mennyiségé- nek és hatékonyságának növelésével együtt elmélyül az integrációs társulások újratermelési folyamatainak kapcsolata is az össztársadalmi forrásokból származó beruházásokkal. Ezzel fokozatosan egyseges feltételek alakulnak ki a tét me lés, a gazdálkodás és az elosztás folyamatainak biztosításához. A mezőgazdasági termelés iparosítása és a mezőgazdasági-ipari komplexum fejlesztése így még jobban elősegíti a mezőgazdasági és az ipari munka, valamint a szocialista tulajdon két formájának kö 3lítését, továbbá a falusi és a városi munka- és életfeltételek kiegyenlítését. Mindez pozitívan hat a munkásosztály és a szövetkezeti földművesek osztálya közötti szövetség további fejlesztésére és elmélyítésén). A CSKP KB októberi ülése az állami mezőgazdasági szervezetek új társadalmi szerepének és feladatainak méghatá.*o- zásánál ezeket a szociálgazdasági szempontokat is figyelembe vette. A REÁLIS LEHETŐSÉGEK KERETÉBEN A CSKP KB októberi ülésének határozata, annak alkotó lebontása és következetes realizálása jelentős mértékben kihat a,z állami gazdaságok és az egész mezőgazdaság további fejlődésere. Az állami gazdaságok fejlesztési terveinek kidolgozását a 6. öléves tervidőszakra, valamint a megvalósításra irányuló intézkedések kerettervét szoros kapcsolatba kell hozni u termelési szakosítás és koncentráció fő irányzatainak kidolgozásával kerületi és járási szinten. A mezőgazdasági termelés fejlesztési tanulmányainak átértékelése és kiegészítése folyamán (ami az állami gazdaságok új feladataira is kiterjed), következetesen figyelembe kell venni az össztársadalmi szükségleteket, valamint a 6. ötéves terv anyagi és pénzügyi forrásainak reális lehetőségeit. A távlati célok sikeres teljesítése érdekében minden kerületben, járásban és vállalatban azonnal és ene rgikusan hozzá kell látni az októberi ülések indítékainak következetes érvényesítődhez az 1976-os tervfeladatok biztosításában. A CSKP KB októberi plenáris ülésén elfogadott határozatok alkotó és következetes teljesítése az állami mezőgazdasági vállalatok további átható fejlődését fogja eredményezni. Növekszik majd az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésére gyakorolt hatásuk az új stratégiai feladat sikeres teljesítésében: ,.Fokozatosan, néhány év alatt elérni az önellátást a szemesek termesztésében, s tovább fokozni az önellátás mértékét az élelmiszerek termelésében.“
