Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám, péntek
BEEssmain .V A jövőről a mának Kongresszusra készül az ország. Ünnepélyes külsőségek helyett munkával, számvetéssel, a problémák és a feladatok megvitatásával. S ez így van rendjén, hiszen a cél: tevékenységünk értékelése, a tapasztalatok felhasználása a párt politikai irányvonalának jobb megvalósítása érdekében. E jelentős belpolitikai eseményre készülve megkértük dr. LUUOVÍT KILÄR professzort, az SZSZK oktatási miniszterhelyetteséit, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit oktatásügyünk helyzetéről. # Az SZSZK Oktatást Minisztériuma hogyan {árult hozzá a párt XIV. kongresszusa oktatáspolitikai irányelveinek megvalósításához? — A CSKP XIV. kongresszusa az oktatásügyben is a céltudatos és intenzív munka kezdetét jelentette a szocializmus vívmányainak megszilárdításáért és fejlesztéséért kifejtett törekvésünkben, s hozzájárult a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségünk megszilárdításához és együttműködésünk elmélyítéséhez. Pártunk 1973. juliusi plenáris ülésének határozata alapján az SZSZK Oktatási Minisztériuma egész sor intézkedést teit az ifjúság szocialista nevelésével kapcsolatban. Legfel sőhb fórumunk tanácskozásának eredményei ösztönzően hatottak a pedagógusok munkájára, ami az oktatás nevelés minőségének javulásában is meg mutatkozott. ár most megállapíthatjuk, hogy a párt XIV. kongresszusa óta javult a tudományos világnézetre nevelés színvonala, elmélyült a szocialista hazafiság- ra és proletár, internacionaliztó, hogy a nemzetiségi iskolákban emelkedett a szlovák nyelv oktatásának színvonala s ezáltal a magyar és az ukrán nemzetiségű tanulók szamára lehetővé vált, hogy az ország bármely iskolájában érvényesülhessenek. Az utóbbi években módosítottuk a társadalomtudományi tantárgyak tantervét s így lényegesen moHwrősödött © tantárgyak eszmei töltete; a pedagógusok számára kiadványokat Jelentettünk mag a szlovák—magyar és a szlovák—ukrán kapcsolatokról. A párt XIV kongresszusának határozataival összhangban érdeklődésünk középpontjába körű t a szakrnunkáskénzés kér- uése. Kidolgoztuk az iparitanuló intézetek struktúrájának elveit, s egységes rendszert alakítottunk ki Azáltal, hogy a sz ak mun ká ské pző i n tézete kben igényesebb fcantervek alapján oktatják az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat, lehetővé vált, hogy a tanulók az intézet befejezése után tanulmányaikat a dolgozók középiskolájában folytathassák. Tovább tanulhatnak az ötéves vagy az érettségivel végződő négyéves szakmunkásképző intézetekben; ezekben, valamint a dolgozók musra nevelés, ami elsősorban annak köszönhető, hogy színvonalasabb lett az állampolgári ismeretek, a marxizmus—leninizmus, illetve a többi társadalomtudományi tantárgy oktatása. Ha az eszmei-politikai nevelőmunka eredményességéről szólunk, nem hagyhatjuk figyelnem kívül az iskolai pártszervezetek, a SZÍSZ- és a pionírszervezet érdemeit. A párt XIV. kongresszusának határozataiból az oktatásügyre vonatkozó feladatok valóban rendkívül igényesek. A határo- zaitok értelmében 1975 végéig a 3—5 éves gyermekek 65 százaléka számára biztosítani kellett az óvodai nevelést. Az oktatásügyi szervek és a nemzeti bizottságok fokozott törekvése jóvoltából ez a százalék 67-re emelkedett. Az alapiskolákban az utóbbi években az oktató nevelő munka színvonalának, hatékonyságának növelésére, valamint a politechnikai nevelés elveinek következetesebb érvén y esi l esére tő re k ed t ti n k. Évről .évre javul a tanulók előmenetele, gyarapszik ismeretük és csökken az igazolatlan mulasztások száma. Az oktató nevelő munka színvonalának javítását és hatékonyságának növelesét célzó intézkedések természetesen a magvar és ukrán tanítási nyelvű iskolákra is vonatkoznak. A nemzetiségi iskoláknak is érdemük van a pozitív eredmények elérésében. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a közép- es felsőoktatási intézményekben javult a nemzetiségi iskolák növendékeinek arányszáma; ez azzal is miagya rázhaegyéves bentlakásos iskoláiban a tanulók száma évről évre nő. A felsőoktatási intézményekben megkezdtük a tananyag módosítását, az oktatási rendszer struktúrájának, valamint egyegy szak profiljának megváltoztatását. Ennek megfelelően sor került a tanulmányi idő csökkentésére. Jelentős eredményeket értünk &1 az utóbbi években a főiskolások és egyetemisták eszmei-politikai nevelésében. Ebben nem csekély érdemük van a marxizmus—leninizmus újonnan lét esített intézeteinek s «tnnak, hogy a hallgatók tevékenyen bt kapcsolódnak a tudományos kutatómunkába. A főiskolák munkájának elválaszthatatlan része-a tudományos kutató tevékenység. A XIV. kongresszus óta a felsőoktatási intézmények jelentős mértékben bekapcsolódtak az állami feladatok megoldásába. örvendetes, hogy az utóbbi években az egye temeken-fő iskolákon csökkent az elégtelen előmenetelő diákok száma; például a műszaki főiskolákon 30 százalékról 8 százalékra, ami az oktató-nevelő munka minőségének javulását tükrözi. A felsőoktatási intézményekben redukáltuk a tanítási órák számát heti 30-ra, s igyekeztünk mérsékelni a tanulók túlterheltségét is. A rendkívül tömör válasz végén fontosnak tartok megemlíteni még néhány adatot, melyek szoc'allsta társndalruunk- nak a nép műveltségi színvonalának emelés© érdekében kifejtett céltudatos törekvését bizonyítják. Hazánkban évente az ifjúságnak 87 százaléka az alapiskolai végzettségűd magasabb műveltséget szerez. A fiatalok 40 százalékának már most lehetősége van arra, hogy teljes középiskolai végzettséget szerezzen s 11,5 százaléka valamilyen felsőoktatási intézmény nappali tagozatán folytatja tanulmányait. © A párt közelgő XV. kongresszusa ön szerint mit jelent majd az oktatásügy szániára? — A XIV. kongresszus feladatainak teljesítésű érdekében kifejtett intenzív munka kedvező légkört teremt az oktatásügyben is, új lendületet ad további felelősségtőlies tevékenységűnkhöz, s arra ösztönöz bennünket, hogy kiküszöböljük a fogyatékosságokat. Az iskolákban fokozódik a pedagógusok és a tanulók aktivitása, s ez nemcsak a saját munkájukban, hanem az iskolán kívüli tevékenységükben is kifejezésre jet. Legfelsőbb célunk, hogy tovább szilárdítsuk az iskolák szocialista jellegét, lavítsuk és korszerűsítsük az oktató-nevelő munkát, növeljük tevékenységünk hatékonyságát és elmélyítsük az oktatási rendszer demokratizmusát. A jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fiatalok pályaorientációjára; ezt igazolta a közelmúltban megtartott szlovákiai tanácskozás is, melyen a szakemberek a fiatalok pályaválasztási kérdéseivel foglalkoztak. ® Az oktatás nevelés színvonala emelésének egyik legfőbb feltétele a pedagógusok szakmai és politikai felkészültsége. Mi a helyzet ezen a téren s a minisztérium milyen intézkedésekkel kívánja biztosítani a pedagógus-utánpótlás helyes kiválasztását? — Semmilyen intézkedés önmagában véve nem biztosít előrehaladást, ha nem telítjük meg élő munkával, valamennyi pedagógus, oktató és nevelő konkrét tevékenységével. A pedagógusokkal szemben támasztott növekvő igényesség megköveteli, hogy nagyobb felelősséggel járjunk el már a kiválasztásuknál, felkészítésüknél, majd a továbbképzésüknél. Ezért a felvételi vizsgák során figyelemmel kísérjük a pályázók rátermettségét és adottságait, továbbá politikai és emberi magatartását. Az utóbbi években a pedagógiai karokon emelkedett a munkás- és parasztszármazású hallgatók száma. A pedagógusjelöltek szakmai képzése és a tudományos ateizmus oktatásának bevezetése hozzájárult ahhoz, hogy javult a diákok eszmei-politikai arculata. Bevezettük a végzős hallgatók ünnepélyes beiktatását, már ötödik éve eredményesen folyik minden oktató és nevelő eszmei-jiolittkai nevelése, kidolgoztuk szakmai továbbképzésük rendszerét. Ennek a kérdésnek a megoldása érdeké- ív r, egy évvel ezelőtt létesült Bratislavában a pedagógustovábbképző intézet. Meg kell jegyeznünk, hogy néhány héttel ezelőtt az SZSZK kormánya jóváhagyta a minisztérium javaslatát a szakmunkásképző intézetekben oktató mesterek társadalmi és szociális helyzetének javítására. Ezenkívül megemlíthetrék még számos intézkedést, melyek a pedagógusok lakáshelyzetével kapcsolatosak, vagy a nehezebb körülmények között oktató pedagógusok munkáját érintik, mindez igazolja, hogv a pedagógus az oktató-nevelő munka döntő tényezője, s mint ilyen, a párt- és állami szervek figyelmének, gondoskodásának előterében áll. TÖLGYESSY MÁRIA NÉPZENÉNKRŐL A RÁDIÓBAN Beszélgetés egy új müsorsorozatról A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása Kodály és Bartók nyomában címmel felfigyeltető műsorsorozatot indított az elmúlt év végén. A műsor minden szombaton 13 óra 20 perckor jelentkezik, adásideje 15 perc. Az úttörő jellegű kezdeményezés és az eddig hallottak elismerő jelzőket kívánnak. Örömünk sem kicsi, mert — lévén ismeretterjesztő mélyítő műsorról szó — a rádión keresztül minden réteghez eljut a népzene, több ezer éves múltjával, vajúdó jelenével, sajátos jegyeivel. „Népzene mindiq volt, csak nem mindig ismerték. Mintegy száz éve kezdték megismerni. Ma már jobban ismerjük, száz év múlva még jobban fogják ismerni“ — mondotta Kodály Zoltán egyik rádiónyilatkozatában, még 1941-ben. Sajnos, mi még csak az utóbbi esztendőkben kezdünk — néhány lelkes ember és nemes törekvés jóvoltából — komolyabban, tömegesebben ismerkedni tájegységeink népdalaival, zenéjével. Szükség van népzenei műveltségünk, ismereteink mélyítésére, illetve gyarapítására, hogy közelebb jussunk önmagunkhoz és önmagunkon keresztül más népekhez. Vagyis közművelődésünk felől nézve is fontos küldetése van az új műsorsorozatnak, amelynek összeállítója Ág Tibor, szerkesztője Papp Sándor. Velük beszélgettünk el a sorozatot életre hívó gondolatokról, munkájukról, a sorozat céljáról. — Amióta a gyűjtés felv«vő- géppel történik, gyakran előfordul, hogy az adatközlők megkérdezték: „Mikor fogjuk hallani a rádióban?“ — mondja Ág Tibor. — A falusi ember automatikusan arra gondol, hogy közvetíteni fogják. Lényegében ez természetes is. Évekkel ezelőtt ajánlottam egy hasonló sorozat elkészítését, de sajnos, különböző okok miatt nem valósulhatott meg. Természetesen egy ilyen sorozat célja elsősorban a népdal népszerűsítése. — Miért éppen a Kodály és Bartók nyomában címet kapta a müsorsorozat? — Maga a népdalgyűjtés elválaszthatatlan úttörőinek, Kodálynak és Bartóknak a nevétől, hiszen ők dolgozták ki a népdalgyűjtés módszereit, a népdalkincs rendszerezési elveit, ők fogalmazták meg a népdalgyűjtés célját Bartók és Kodály nyomán be akarjuk mutatni a népdalt először is: abban az állapotában, formájában, amilyenben ők találták meg; másodszor: amilyenben most van; továbbá szeretnénk bemutatni hogyan tükröződik műveikben és hogyan él tovább amatőr művészeti mozgalmunkban, vagyis amikor már tudatosan ápoljuk. Persze, később majd változtatnunk kell a műsor szerkezeti felépítésén, mert Kodály és Bartók művei gyorsan elfogynak, hiszen nem mindegyikhez merítettek népzenei kincsünkből. Arra gondoltunk, hogy bemutatjuk azokat a helyiségeket, ahol gyűjtöttek; különösen Kodály járt rengeteget tájainkon, de gyűjtött itt Molnár Antal, Lajtha László, Vikár Béla és Manga János is. 1918 ig összesen 2199 népdalt jegyeztek fel, a Zobor aljától a Bodrogközig. A sorozat célja az is, hogy a köztudatba kívánjuk vinni Kodály és Bartók munkásságának eredményeit. — Az összeállítás szerkesztés során milyen problémával kellett megltüzdenük? — Súly gondot okozott, hogy a 25 éves gyűjtő munka során szalagra rögzített dallamok felvételi minősége sok esetben nem megfelelő, és ma már nem sikerül olyan embert találni, aki ugyanúgy el tudná énekelni. Jó lett volna 20 évvel ezelőtt kezdeni. Papp Sándor, a fiatal szerkesztő a Szőttesben került közelebbi kapcsolatba a népzenével, a rádióban is főleg ezen a területen dolgozik. — Véleményem szerint a Csehszlovák Rádió magyar adásának foglalkoznia kell népzenei hagyományunkkal. Ezek a népdalok kihalófélben vannak, csak nagyon kevés fiatal érdeklődik irántuk. Ilyen módon is igyekszünk hallgatóinkkal megismertetni népdalkincsünket. Valóban nem volt könnyű feladat a sorozat összeállítása, megszerkesztése, főleg a felvé telek minősége miatt. Az elmondottakhoz még any- nyit, hogy a hosszú időre tervezett sorozat egy-egy darabjának zenei részét Ág Tibor tudományos igényű, de közérthető, rövid értelmező-ismertető előadásai egészítik ki. BODNÁR GYULA SZÍNVONALAS NYITÁNY Hangverseny a Szloválk Filharmóniában A karácsonyi és újévi „zenei szünidő“ után a Szlovák Filharmónia újból megnyitotta kapuit. Január első bérleti hangversenye Mozart 491. Köchel számú c-moll zongoraversenyével köszöntötte az újesztendőt. A zongoraszólót a kitűnő fiatal magyar pianistagárda egyik jó nevű képviselője, Kiss Gyula adta elő. Előadóművészetének alapja megbízható mesterségbeli tudás, finom, sőt kifinomult zeneiség és szépen kimunkált zongorahang. Mozart tolmácsolása teljes szellemi és érzelmi készültségben indult, de az átforrósodott élményével főleg az Allegróban valahogy mégis adósunk maradt. A Larghetto előadása beszédesebb volt, megéreztette, hogy Mozart kései zongoraversenyeiben már végleg kilépett a rokokó cukrászműhe- lyéből és a harmadik tétel néhány felvillanó szép részlete világosan elárulta, hogy a fiatal művészben sokkal több rejlik, mint amennyit ezen az estén elmondott magáról. Ennek részben talán külső okai is voltak. A zenekar nem vette át a szólista Mozart hangját, sajnos más nyelven beszélt és ezáltal nem teremtett a művész számára hangulatkeltő légkürt és nem nyújtotta azt az ösztönzést, amit egy otthonos vagy esetleg egv felvillanyozó idegen közeg nyújthat. Szívesen hallanánk a fiatal művészt más alkalommal is, mert meggyőződésünk, hogy kifejezési eszközei jóval gazdagabbak, mint ahogyan az ebben a Mozart produkcióban kibontakozott. Mozart után Beethoven .. . vonzó fokozás. Ladislav Slovák, az est karmestere Beethoven IV. szimfóniájának megszólaltatásában elsősorban az ellentétek szembeállítását tartotta szem előtt, és ezzel utalt a mozzanatokra, amelyek megéreztetik, hogy a „boldogságzene“ mélyén nyugtalanság, rejtett problematika lappang és az állomszerű napfény mögött ott parázslik a beethoveni tűz. Az est legértékesebb produkciója Bartók „Zene húros és ütőhangszerekre és cselesztára“ című alkotása volt. Ladislav Slovák másodszor vezényelte Bratislavában a nagy Bartók ojmszt, amely a legnehezebb karmesteri feladatok közé tartozik. Expresszív erőből kiinduló koncepcióján érzett, hogy elmélyülteti tanulmányozta a bonyolult partitúrát és teljes művészi kapacitását a mű szolgálatába állította. A tanulmányozás és a betanítás lelkiismeretes munkája meghozta gyümölcsét. A Szlovák Filharmónia „Zene“ tolmácsolása mind a karmester, mind a zenekar részéről értékes művészi teljesítmény volt. HAVAS MÁRTA Kontár Gyula felvétele A jövő technika*
