Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-10 / 291. szám, szerda

Az aktivizálódás útián ELŐTÉRBEN A HONVÉDELMI NEVELÉS # KILENC HÓNAP ALATT 6000 ÜJ TAG GÁL GYARAPODTAK # SZÉPEK AZ EREDMÉNYEK, IGÉNYESEK A FELADATOK # MÉLTÓ KONGRESSZUSI KÖSZÖNTŐ A Honvédelmi Szövetség (Zvazarm) a jövő évben ünnep­li fennállásának 25. évforduló­ját. Az idei év tehát — amely egyben hazánk felszabadításá­nak 30. évfordulója is volt — már a jubileum jegyében telt el. Egyben erőpróba is volt ab­ban, hogyan sikerült a szövet­ségnek teljesítenie a CSKP XIV. kongresszusának határozatait elsősorban a honvédelmi neve lés terén. A szövetség szí óvá kiai alapszervezetei ebbey az évben az aktivizálódás útjára léptek. Ezt igazolják a közel­múltban megtartott járási kon­ferenciák is. Egyre többem lesznek A Honvédelmi Szövetség Szlo­vákiában egyre nagyobb nép­szerűségre tesz szert. Ezt iga­zolja az a tény is, hogy az év kilenc hónapja alatt 6000 új taggal gyarapodott. Jelenleg 3471 alapszervezetben 218 000 tag tevékenykedik. Örvendetes tény, hogy az alapszervezetek­ben és a klubokban 183 ifjúsági csapat dolgozik több mint 3000 taggal. Az alapszervezetek az idén 14 500 honvédelmi jellegű akciót valósítottak meg, ame­lyeket 1 millió 180 ezer ember tekintett meg. Az említetteken kívül 7500 különböző jellegű előadást is tartottak. Az év folyamán aktivizálód­tak az alapszervezetek, s nem egy közülük Z-akció keretében épült létesítménnyel gyarapo­dott. S ha már a tagságról, az alapszervezetekről beszélünk, meg kell említeni, hogy Szlová­kiában 250 000-en készültek a spartakiádra, és közülük 2736- an a prágai bemutatóra is elju­tottak. Ez pedig szép eredmény­nek számít, annál is inkább, mivel mutatós fellépésükkel a Strahovi Stadionban is öregbí­tették a Honvédelmi Szövetség jó hírnevét. Kidomborodik a honvédelem A szövetség munkája sokrétű. Autóiskoláiban — amelyekben 38 kollektíva versenyez a szo­cialista brigád címért — nem­csak az egyéni igényeket elé­gítik ki. hanem szükség szerint felkészítik a tényleges katomy szolgálat előtt álló fiatalokat a katonai járművek vezetésére. Ez nagy előnynek számít nemcsak a hadseregben, hanem a lesze­relés után is, mivel a fiatalok gépjárművezetési jogosítvány­nyal térnek vissza a polgári életbe. A fiatalok honvédelmi fel­készítése más szakaszon is megnyilvánul. A kiképző köz­pontokban a besorozott fiatalo­kat felkészítik a tényleges ka­tonai szolgálatra. A szövetség a meghatározott irányszámokat minden ágazatban 100 százalék­ra teljesíti. A kiképző közpon­tokat látogató fiatalok 73 szá­zaléka versenyez a példás jel­vény elnyeréséért, s ezt eddig a fiatalok 23 százaléka mond­hatja magáénak. A jó politikai nevelő munkának tudható be, hogy az idén 1230 fiatalt java­soltak párttagjelöltnek. A tartalékosok továbbképzé­se mellett a szövetségre nagy feladat és felelősség hárul a la­kosság polgárvédelmi felkészí­tése terén is. Gondoskodik az oktatókról, vándorkiállításokat szervez és az egyes témakörök­ről filmbemutatókat tart. Több ezer falusi ember, üzemi dolgo­zó a mindennapi életben hasz­nosítja azt, amit a polgárvé­delmi felkészítés folyamán megtanult. Az elért eredmények azonban nem adhatnak okot az elégedettségre, hanem még jobb és elkötelezettebb munkára kell, hogy serkentsenek. Gazdag érd.ektevékenység A repülős és ejtőernyős, a modellező, az automoto-, a lö­vész-, vagy a búvárklubok stb., a szakkörök munkájáról igen sokat lehetne beszélni. Soraik­ból nem egy élsportoló került ki, aki nemcsak idehaza, hanem külföldön is képviselte a szö­vetséget, illetve hazánk színeit. A lövészetben a tagság 43, a motoros sportban pedig 20 szá­zaléka találja meg kedvtelését. A jövő év elejétől a kinológia kedvelői is a szövetség kereté ben tevékenykednek majd. Az iskolákban közismertek a sokolovói és a duklai emlék- versenyek. Az előzőkben az idén 1128 helyi versenyt ren­deztek. amelyeken 77 636 fiatal vett részt. Ez pedig 5—6-szor több, mint 1971-ben, illetve 1972-ben volt. Míg 1971-ben a duklai emlékversenyen 37 000 en álltak rajthoz, addig az idén már százezren. A honvédelmi öttusaverseny is egyre népsze­rűbb. amit az- is bizonyít, hogy az idén 60 000-en vettek részt rajta. Az érdektevékenység megvá­lasztása a helyi adottságoktól és a tagok „hobby“-jától függ. E két tényezőt figyelembe véve az alapszervezetek maguk dönt hetik el, melyik utat választ ják. Akár így, akár úgy hatá­roznak, nem szabad megfeled­kezni a szövetség honvédelmi küldetéséről, és ennek széllé mében szükséges irányítani az érdektevékenységet is. Magasabbra emelni n mércét Ezt a célt tűzte maga elé a Honvédelmi Szövetség szlová­kiai Központi Bizottságának plénuma is, amely ülésén meg­állapította és leszögezte, hogy a jövőben a tagokra még el­kötelezettebb munka vár. Maga­sabb színvonalra kell emelni az ideológiai munkát, a honvédel­mi nevelést, tökéletesíteni kell a szervezést és irányítást. Hogy a szövetség tagjai mindezt ko­molyan veszik, bizonyítja az is, hogy pártunk XV. kongresszusa és a szövetség megalakulásának 25. évfordulójára tett 16 054 egyéni és kollektív kötelezett­ségvállalás több mint 8 millió korona értéket képvisel. A Honvédelmi Szövetség az idén Szlovákiában eredményes évet zár, és mindent megtesz­nek azért, hogy hasonló vagy még jobb eredményekről szá­molhassanak majd be az 1976-os év végén. NÉMETH JÁNOS Miért emelkedik a gyógyszerfogyasztás ? Szocialista egészségügyünk nagy vívmánya 9 Az öngyógyítás gyalkrain káros kö­vetkezményekkel jár Q Tartsuk meg az orvos utasításait A teljesem ingyenes orvosi ellátás rendszerünk együk nagy vívmánya, lakosságunk szociá­lis biztonságának egyik szava- tolója. A gyógyszerek és más egészségügyi cikkek ingyenes juttatása elválaszthatatlan ré­sz« az egészséigügyi gondosko­dásnak. Ezekből az elvekből kiindulva a gyógyszereket nem tekinthetjük közszükségleti cikknek, árufajtának. A gyógy­szert több tulajdonsága külön­bözteti meg ezektől. Míg a közszükségleti cikkeket a ve­vő maga vásárolja, a gyógy­szereket ingyen kapja, de használatukat nem maga, ha­nem a kezelőorvosa szabja meg. A gyógyszerek költségeit valamennyi lakos számára szocialista államunk fedezi. Tehát kötelességünk arra ügyelni, hogy azokat az érté­keket, amelyeket dolgozóink állítottak elő, ne pazaroljuk el, hanem gazdaságosan bánjunk velük. Világszerte emelkedik a gyógyszerfogyasztás, a gyógy­szerek mennyiségével és minő­ségével szemben egyre na­gyobb igényeket támasztanak. A gyógyszerfagyasztás Cseh­szlovákiában is évente átlag fí—12 százalékkal emelkedik. Ez a növekedés szorosan ösz- szefügg szocialista egészség­ügyünk fejlődésével. A kórhá­zi ágyak számának gyarapodá­sa, a járóbeteg-el látás minősé­gének javulása, az új gyógy­módok bevezetése, valamint a betegségek aktív és megelőző felkutatasa okozza elsősorban a gyógyszerfogyasztás állandó emelkedését. Továbbá ok a gyógyszeripar keretében ta­pasztalható fejlődés, ami vég­eredményben az új gyógymó­dok bevezetésében is megnyil­vánul. Az ilyen indokolt növekedés mellett rá kell mutatnunk, hogy a gyógyszerfogyasztás növekedésének egy bizonyos hányadát az okozza, hogy egyesek indokolatlanul gyógy­szereket követelnek az orvo­soktól. Az utóbbi években na­gyon emelkedett egyes szaba­don árusított gyógyszerek mennyisége, elsősorban a fáj­dalomcsillapítóké stb. Az elfogyasztott gyógyszerek mintegy egy ötödét a lakosság orvosi recept nélkül, saját be­látása szerint, pénzért vásá­rolja. Annak ellenére, hogy ez a mennyiség látszólag nem nagy, növekedése mégis fi­gyelmeztető. Az öngyógyítás­nak sok esetben súlyos követ­kezményei vannak; az is elő­fordul, hogy az ilyen beteg kórházi kezelésre szorul, s csak drága gyógyszerek segít­ségével állítható vissza egész­sége. Az ilyen ember önmaga el­len cselekszik, mivel a túlzott gyógyszerfogyasztás komoly egészségkárosodást okoz. A legtöbben különféle fájdalom- csillapítókat fogyasztanak in­dokolatlanul. Ez kedvezőtlenül befolyásolja vérképükéit, a köz­ponti idegrendszerüket, a ve­se- és a máfműködést és sok más fontos szerv működését. A túlzott gyógyszerfogyasz­tással kapcsolatban meg kell említeni még egy problémát — sokan indokolatlanul külföldi gyógyszereket követelnek. Szin­te divattá vált, hogy lebecsül­jük hazai gyártmányú gyógy­szereinket és csak a külföl­dieket, elsősorban a kapitalis­ta országok gyártmányait ér­tékeljük. Sok esetben a rek­lám vagy a hiibás tájékoztatás befolyásolja a közvélemény né­zeteit a külföldi gyógyszerek minőségéről és hatékonyságá­ról. Egyértelműen le kell sző geznünk, hogy gyócjy szer ipa­runk megfelelő minőségű gyógyszereket gyárt, amelyek sok esetben jobb minőségűek, mint a külföldi gyártmányok. Gyógyszeriparunk sokfajta gyógyszert gyárt, de elsősor­ban gazdasági okokból nem ter­melhetünk otthon minden gyógyszert. Egyeseket külföld ró! hozzuk be. Az indokolatlan gyógyszerfo­gyasztás elleni harc hallatán egyesekben talán felvetődik a kérdés, helyese egyáltalán a gyógyszerfogyasztás. Válaszunk egyértelmű: a gyógyszer az egészség fenntartásának és visszaállításának eszköze, hasz­nálatának módjáról és !dejéről elsősorban az orvos dönt. Igaz, hogy a gyógyszerhasználat he­lyességének ellenőrzése rend kívül nehéz. Elsősorban a be teg lelkiismeretességétől függ, hogy megtartja-e az orvos uta­sításait. Főleg az antibiotiku moknál kell szigorúan megtar­taná az előírásokat, mivel ezek megsértése következményekkel jár — ha az adott gyógyszert újból alkalmazzuk, hatástalan marad, vagy csak nagyobb adagokban hat. Általánosságban érvényes szabály, hogy gyógyszert csak­is az orvos tanácsa szerint sza­bad fogyasztani. Saját egész­ségének árt az, aki fölöslege­sen, az orvos tudta nélkül gyógyszereket szed be fáradt­ság vagy esetleg fejfájás el­lem. Ezekben az estetekben sok­kal hasznosabb, ha megváltoz­tatjuk életmódunkat, egészsé gesebben élünk. Dr. IMRICH KONDEL A Vysnké i-iyto-i Karosa neinzeii vállalatban !gen jó mun vé­geznek a komplex raciunalizációs brigádok, amelyeknek rátá­ink is a tagjai. A fiatal dolgozók ígéretet tettek, hogy e sieti HfiO ezer korona értékű felajánlásukat a XV. pártkongresszus tiszteletére további 600 000 koronával növelik, Felvételünkön Stanislav Tnbes (bal oldalon) és LuboS HrnbrS egy —11 tí­pusú autóbusz fényszóróit szerelik. (Felvétel CS^’K — t. Soure k) Már a tavadra gondolnak Kinn a gépjavító udvarán hi­deg decemberi szél kapaszko­dik kalapunkba, de itt benn a nagykapun belül kellemes me­leg van. Szinte lekívánkozik az emberről a nagykabát. — Az idén vezettük be — mutatott Nagy Gyula műhely- vezető a mennyezeten végighú­zódó, ezüstösen csillogó csőve­zetékre amely szabadon ha­gyott nyílásán nyalábban fújta a meleget. — Az emberekről való gon­doskodás keretében ez szövet­kezetünk legújabb ajándéka — tette hozzá a velünk tartó Vígh Imre főgépész. Nem először járok a Mosto- vái (Hidaskürti) Egységes Föld­művesszövetkezetben, és már természetesnek veszem, hogy újabb találkozásaink alkalmá­val a termelési eredmények mellett ilyen jellegű eredmé­nyekről is beszámolnak. — A járásban az elsők kö­zött fejeztük be az őszi beta­karítást és egyetlen hektár szántatlan területünk sincs. Az emberek odaadása, munka- vállalása meghozta az ered­ményt. Csak két példát említek. Szövetkezetünk azon kevesek közé tartozik, amelyek nappali és éjszakai műszakokban vé­gigszántották az őszi hónapo­kat, vagy a cukorrépát két mű­szakban szedték ki. A váltás délután négykor ült fel a gé­pekre, és a munkát csak este 10 után hagyták abba. Az igye­kezetei természetesen megfele­lő gondoskodással ellensúlyoz­zuk, és ez így természetes. — A téli nagyjavításokat a kerekes és a lánctalpas trak­torokkal kezdtük, — vette át a szót a műhelyvezető. Négy traktort már megjavítottunk, valamennyi nagyjavítást kapott. A téli hónapokban még vagy harminc traktor megy át mű­helyünkön. Közben odavezetett az egyik masinához. Prágai István és Csúzi János javítók, valamint Szolga Dániel traktoros a gép szétszedésével bajlódik. Csak a géphez aprólékosan értő szak­ember tudta volna megállapíta­ni a megmaradt alvázból és motorrészből, hogy tulajdon­képpen egy ZETOR—30-ast szed­nek szét. — Nagyjavítást kap — mond­ta a műhelyvezető. — Ahhoz persze, hogy két hét múlva új­jávarázsolva és ismét erejének teljében bekapcsolódhasson a munkákba, a három emberen kívül még a hegesztő, a bádo­gos, a villanyszerelő, a festő és az esztergályos közreműkö­désére is szükség van. E kis kollektíva egyik leg­fontosabb embere az esztergá­lyos, ez esetben Popluhár Imre. Másfél éve dolgozik a szövet­kezetben, azelőtt a műhelynek nem volt esztergályosa. Ma van, és hogy mesterségét megbecsü­lik, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt napokban új műhelyrészt ka­pott. Az esztergapad és a pol­cok már a helyükön álltak, de a felszerelés még nem volt tel­jes. — Rövidesen még egy továb­bi esztergapaddal, egy fúrógép­pel, és marógéppel gazdagodik a műhely részleg — újságolta a főgépész. Popluhár Imre nem halasztot­ta el az alkalmat, hogy megje­gyezze: — De univerzális legyen ám a marógép, mert az az igazi. — Látom, nagyon érdekli az űj gép — szóltam közbe. — Ügy van — felelte gondol­kodás nélkül. — Ha azt akar­juk, hogy folyamatos legyen a javítás, vagyis a szükséges és hiányzó pótalkatrészeket, így például az egyes futóműveket vagy a különböző perselyeket pótolni tudjuk, akkor e gépek ma már a mezőgazdasági javí­tóműhelyeknek is pótolhatatlan kellékei. Csak egy példát mon­dok. Az elmúlt péntek délután eltörött a szőlőeke tengelye. Este nyolcra már megjavítottuk, és másnap folytathatták a munkát. Ha nincs esztergapa­dunk, akkor ez lehetetlen, ki­lincselhettünk volna, hogy hol és ki csinálja meg. Az új gépek e kilincselési kényszert tovább csökkentik, és ez mindannyiunk közös érdeke. — Mikor kezdenek hozzá a többi gép javításához? — kér­deztem a műhelyvezetőt. — Azonnal kellene, sajnos,, kevés a helyünk. így a magán­járó giépek és a kombájnok ja­vítására csak februárban—már­ciusban kerül sor, főleg akkor, amikor már kint is tudunk dol­gozni. Addig is valamennylít megtisztítottuk, konzerváltuk, és amennyit csak tudtunk, tető alá helyeztünk. — A javítási sorrendet fon­tosság szerint állapítottuk meg, és a javításokat terv szerint végezzük. A sorrend különösen az egyéb mezőgazdasági gépe­ket jayító részlegen fontos — vette át a szót a főgépész már útban e részleg felé, ahol No- vánsky Zoltán részlegvezető irányításával négyen dolgoznak. Valamennyien egy permetező körül szorgoskodnak. — A pumpa gumidugattyúit már kicseréltük, még a permé- tezőszárny egyes részeit kell meghegeszteni — magyarázta a részlegvezető. — Az udvaron még az utolsó permetező vár ja­vításra, így rövidesen ezekkel is végzünk. — Ezekkel is? — Igenis. Ugyanis a műtrá­gyaszórókat és a vetőgépeket már megjavítottuk. Az utóbbia­kat a nehéz ősz és a száraz ta­laj eléggé tönkretette, de a ja­vítások során ez nem akozott különösebb fennakadást. — A permetezők után mivel folytatják? — Az egyes kaszálók és szecskázók következnek, vagyis olyan sorrendben, ahogy majd tavasszal szükség lesz rájuk. Közben pedig természetesen az adódó javításokat is elvégez­zük, ami gyakran elég nagy feladat. Például ez a silómaró — mutatott az udvaron álló gépre — alaposan megdolgoz­tatott bennünket. Főleg a csi­ga alakú szedőszerkezetének el­készítése adott nagy munkát, de már utána vagyunk. Ha szük­séges, munkába állhat, nem kell a silót kézzel rakni pót­kocsikra. — így lesz a többi géppel is, vagyis időben elkészülnek? — Igyekszünk, hogy így le­gyen — felelte már ismét a fő­gépész, és nincs okunk, hogy szavaiban kételkedjünk. Már csak azért sem, mert átgondol­tan és következetesen láttak a gtépek javításához, annak elle­nére, hogy a naptár még csak decembert mutat, tehát lénye­gében a tél elején járunk. Per­sze ez számukra nem akadály, hogy ők e hideg decemberi na­pokon is már a tavaszra gon­doljanak. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents