Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-09 / 290. szám, kedd

Népdalok, népi táncok éltetői ft MAZOWSZE EGYÜTTES NEGYED SZÁZADOS TEVÉKENYSÉGE Ahogy jelszalad a függöny, máris magukkal ragadják a kö­zönség szívét. Aligha képes bárki is kivonni magát a fergeteges ritmus, a zene, a káprázatos jelmezeK, az előadói ügyesség és báj va­rázslata alól. „Mintha valami csodás meséből, vagy álomból lépnének elő“ — írja egy spanyol kritikus. „Ha ez Lengyelország, hát éljen Lengyelország“ —- kiált fel egy francia újságíró. Ezekben az elragadtatott felkiáltásokban nin^s semmi túlzás. A Mazowsze népi együttes művészeiével valóban meghódí­totta csaknem az egész világ közönségét. Az együttes szinte a lengyelség jelképévé vált — mindenütt növelte hazánk barátainak és csodálóinak számát; sokan pe­dig — a távoli földrész lakói közül — rajta keresztül ismer­ték meg a „lengyel" nevet. A népdal és a népi tánc cső dálatosan gazdag, évszázados viszontagságai és vágyai által formált világát még nem is olyan régen visszahozhatatlanul elvesztettnek hitték Lengyelor­szágban is. Szerencsére a kö­rülmények azóta megváltoztak. Akadtak éber és érzékeny szí­vű emberek — Tadeusz Sygie tyüski zeneszerző, az együttes igazgatója, Reger és Schönberg tanítványa; és felesége, Mira Zimiiíska-Sygietyfíska, a kaba­ré- és esztrádszínpadok csilla­ga, a varsói közönség kedvence —, akik bámulatra méltó kitar­tással és szenvedéllyel minden energiájukat e veszendőben le­vő kincsek megmentésére ál­dozták. Az együttes létrehozásának ötlete — egy olyan együttesé, amely a lehető legeredetibb for­mában adhatna képet a népi kultúra értékeiről — Sygietyíí- skitől származik, aki már a há­ború előtt mély odaadással ta­nulmányozta a legkiválóbb len­gyel etnográfus, Oskar Kolberg életművét. Kolberg, működése során, mintegy 13 ezer népdalt gyűjtött össze és adott ki. A háború befejezésekor a Sy- gietyrtski házaspárnak még sa­ját otthona sincs. Mira Zimiü- ska azonban már játszik a ro­mok közt megnyitott színház­ban. Sygietyfíski pedig teljes erővel dolgozik a „Karolin“ együttes megszervezésén. Az ál­lamosított, újjászervezett együttest lelkes, szenvedélyes emberek veszik kezükbe. Ne­héz, de lázasan tevékeny idő­szak következik — a szó leg­igazibb értelmében vett alkotó munka időszaka. Hiányzik az elődök példája, a hagyomány, a tapasztalat. A zeneszerző tehát nyakába veszi a mazóviai falvakat. Tán­colni tudó, jó zenei érzékű, te­hetséges fiatalokat keres. Ugyanekkor Mira Zimiűska a rendező és jelmeztervező fel­adatait vállalja magára, ö is sorra látogatja a falvakat, és az öreg pingált faládák mélyé­ről felbecsülhetetlen értékű mintákat: főkötőket, kendőket, szoknyákat, ingeket, hímzett mellényeket, kalpagokat és ré­gi hangszereket varázsol elő. Az együttesnél vidéki zenészek vendégeskednek, az öreg tán­cosok nyalkán, szilajon ropják a táncot. így adják tovább a „Mazowsze“-nek őseik művésze­tét. Az ősi, eredeti forráshoz való visszatérés mindmáig kö­telező elv maradt az egyfittes ben. 120 lesoványodott, pailérozat- lan félénk parasztgyerekkel kezdik meg a munkát. Rövide­sen igazi drágaköveket csiszol­nak belőlük. A „Karolin“ ott­hon az' iskola lesz számukra. Itt készülnek fel az egyes pro­dukciókra, és ... az érettségire. Az első nyilvános fellépésre 1950. november 6-án került sor a varsói Lengyel Színház szín­padán. Az együttes tagjai any- nyira szívből, őszinte örömmel énekeltek és táncoltak ezen az estén, hogy egy szemtanú visz- szaemlékezései szerint — a kö­zönség úgy érezte: maga a len­gyel föld szívdobbanását hall­ják a színpadon. Felragyogtak mindazok a népi értékek, ame­lyeket oly nagy odaadással és érzékenységgel gyűjtött egybe Tadeusz Sygietyfíski a mazóviai földről. Az eredeti anyagon Sy­gietyrtski csupán a legszeré­nyebb zeneszerzői és hangsze­relési simításokat végezte, hogy a népi elemek az előadáson sa­ját valódi fényükben tündököl­hessenek. Az együttes munká­ja nyomban széles körű érdek­lődést és rokonszenvet váltott ki. Hamarosan támogatói is akadtak. Megkezdődtek a kül­földi vendégszereplések: a Szovjetunióban f1951) és Pá­rizsban f1954). 1955 májusában meghal a sú­lyosan beteg Sygietyfíski. Az együttes irányításának felada­tát ekkor Mira Zimiííska-Sygie- tyfiska veszi át. Néprajzkuta­tókkal, az egyes lengyel etnog­ráfiai tájegységek szakértőivel veszi magát körül. Balettmestert nevel az együttes egyik tehet séges tagiából fWitold Zapalaf, és zeneszerzőt is alkalmaz (Mieczyslaw Piwowarski }. Emellett továbbra is igénybe veszi — mégpedig igen gyak­ran — férje zenei hagyatékát. Megalakulása óta, de különösen az elmúlt 15 év folyamán, az együttes arculata némileg meg­változott. Minthogy a „Mazow- sze‘‘ időközben a lengyel kultúra ,,utazó nagykövetének“ rangjá­ra emelkedett, a repertoárban a táncoké lett a fontosabb sze rep, mivel a táncszám köny- nyebben eljutott az idegen ajkú közönséghez A „Mazowsze“ jelenlegi re­pertoárjában 45 dal és 30 tánc- szám szerepel. Az együttes ed­dig 1322 koncertet adott hazai színpadokon és 1330 alkalom­mal lépett fel külföldön — ösz- szesen 8,5 millió néző előtt. Több lemezfelvételt készítettek; játszottak két filmben, 40 or­szágban adtak ízelítőt művé­szetünkből, hatszor voltak a Szovjetunióban, nyolcszor Fran­ciaországban, négyszer az Egyesült Államokban. Felléptek a világ leghíresebb színpadain. Nem egy városban nyerték el a tiszteletbeli polgár címet és a város arany díszkulcsát. Bár­merre jártak, Lengyelországnak és a lengyel kultúrának szá­mos tisztelőt és barátot szerez tek. ALDONA GRABARCZYK ARCCAL A JÖVŐ FELÉ A matematika oktatása és a számítógépek Különböző fórumokon, köztük az Oj Szó hasábjain is, több nézet látott napvilágot a mate matikaoktatás korszerűsítésé­nek fontosságáról, főleg az alap- és középiskolai szinten. Egyetértek a pedagógusokkal, hogy hasznos lenne, ha ismer­nék, hogy egyes szakterülete­ken milyen feladatok várnak mtajd a jövőben a mostani diá­kokra. Rendkívül nehéz „prófé­tának lenni“ a műszaki fejlődés kérdéseiben, a számítógépeket illetően pedig majdnem lehe­tetlen. Ezért a jövendölés he­lyett talán hasznosabb az ed­digi tapasztalatok összegezése. A számítási feladatok megol­dásához az emberek különböző segédeszközöket használtak és használnak. A kisdiák a tíz uj­ját és a golyós számológépet; az ipari iskolások a logarlécet, az áruházakban és üzletekben a pénztári gépeket, az üzemekben könyvelő- és számlázó gépeket stb. használnak. A számítógép is hasonló segédeszköz, de né- hánv lényeges különbséggel. Rendkívül gyorsan dolgozik, pil­lanatok vagy percek alatt ké­pes olyan számításokat elvégez­ni, amit egy ember csak hóna­pok vagy évek alatt tudna ki­számítani, vagy talán az egész élete sem volna erre elég. Meg­oldani azonban csak azokat a feladatokat tudja, amelyekben a szükséges program a rendelke­zésére áll, azaz a könyvtárában van. A jövőben a számítógépek még sokkal gyorsabban fognak dolgozni, a könyvtárukban pe­dig megtalálható lesz talán az összes elképzelhető feladat megoldásához szükséges prog­ram. Már a jelenben is fontos, de még fontosabb lesz a jövőben, hogy minden területen tökélete­sen ki tudjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket egy ilyen nem mindennapi segéd­eszköz nyújt. Nem lesz tehát lényeges az, hogy valaki bizo nyos számítási feladatot mennyi idő alatt tud papíron ceruzá­val megoldani. Már ma is lé­teznek olyan feladatok, amelye­ket lehetetlen papíron ceruzá­val megoldani — gondoljunk például az űrhajók irányításé ra vagy bonyolult gazdasági számításokra. A lényeges az — és egyre lényegesebb lesz —, hogy az ember felismerje, mit lehet, mit kell és hogyan lehet kiszámítani. Magát a számítást elvégzi helyette a gép, az em­bernél gyorsabban és pontosab­ban. A logikus gondolkodás és a felismerési készség sokkal fontosabb, mint a gyors számo­lás papíron vagy fejben. A ma tematikaoktatásban a szöveges feladatokkal nagyon jól lehet fejleszteni a felismerési készsé­get. Szükségesek azonban az olyan feladatok is, amelyeknek több megoldásuk vagy megol­dási módjuk van, vagy esetleg nincs megoldásuk. Nem kevésbé fontos az egyes eredmények és megoldási módok értékelése azért hogy megállapítsuk, az egyes kiindulási adatok meg­változtatása hogyan módosítja az eredményt. Miinél jobban tükrözik a megoldandó felada­tok a mindennapi élet problé­máit, annál nagyobb kedvvel fognak hozzá a tanulóik. Talán senki sem vitatja, ah­hoz, hogy valaki író, zeneszer­ző vagy festő legyen, a szorgal­mas tanuláson kívül még egyé­ni adottság is szükséges. Ugyanez érvényes a matemati­kára és műszaki tudományokra is. A marxista politikai gazda­ságtan a következőket állapít­ja meg: „Minél magasabb szín­vonalat ér el a technika és a termetlés szervezése, annál na­gyobb erőforrásokkal rendelke­zik a szocialista társadalom a nép jólét növeléséhez, a dől go zók növekvő szükségleteinek a kielégítéséhez.“ Sajnos, még mindig találko zunk olyan nézetekkel, ame­lyek a humán tudományokat túlbecsülik, a műszaki tudomá­nyokat pedig lebecsülik. Az ilyen nézetektől néha az isko lai gyakorlat és közvetve vagy közvetlenül az oktatás sem mentes. Ezt tanúsítja — ha rejtettebb formában is —, hogy a versmondó, ének- vagy szín játszó verseny győztesei sokkal nagyobb nyilvános elismerésben részesülnek, mint a matemati kai olimpiászok legjobbjai. Sok iskola emlegeti büszkén, hogy falai között tanult ez és ez as író, költő vagy zeneszerző, de kevés iskola van {vagy talán egy sincs), amelyik ugyan így emlegetné az ott tanult kiváló szakembereket — nem is be­szélve B?. emléktáblákról és az emlékkiállításokról. A tanköny­vekben és az érettségi tételek között sem kanják meg a meg­felelő helyet a műszaki fejlő­dést előrevivő találmányok, va lamint a feltalálók és tervezők. Hogy e téren is korszerűsödjön az oktatás és a nevelés, ahhoz már nem csupán a matemati­kus, hanem az egész tanítói kar nevelési módszerének kor­szerűsítésére van szükség. jelenleg á matematika oktatá­sában mutatkozik az oktatás korszerűsítésének a szükséges­sége. Ez azonban nem valósít ható meg sikeresen az egész oktatási rendszer korszerűsítése nélkül. A tudományos-technikai forradalom ezt egyenesen meg­követeli. Minden lemaradás e téren súlyos károkkal Jár már a jelenben is és mérhetetlen ká­rokat von maga után a jövőben sArkozy dénes Ű J FILMEK PARASZTOK A lengyel filmesek számára a hazai irodalom kiapadhatat­lan forrás; időről időre vissza­visszatérnek ehhez a kútfőhöz, hogy témát merítsenek belőle és egy-egy irodalmi remekmű­vet a film nyelvére is átkölt- senek. Egyik kedvelt írójuk Wladislaw Reymont, akinek az utóbbi időben két művét is megfilmesítették: a mostaná­ban műsorra kerülő Parasztokat és Az ígéret földjét, melyet ja­nuárban láthatunk. A Parasztok Reymontnak a fő műve; a regényért 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, a lengyel irodalmi közvélemény számára is meglehetősen várat lanul. A négy évszak „örök körforgásának“ megfelelően meg Antek és az öreg Boryna, valamint a többi mellékszerep­lő jellemét, fagna és a férfi­alakok szenvedélyét, bosszúvá­gyát, gyűlöletét. A négykötetes regény megfil­mesítésére fan Rybkowski vál­lalkozott. Filmjét elsősorban az epikusán hömpölygő regény szerteágazó történetére építi, ám nem téveszti szem elől a film sajátos kifejező eszközeit; a kép nyelvén fogalmazza meg mindazt, amit Reymont stilizált irodalmi nyelvjárásban írt meg. Alkotásában jelentős szerepe van a folklórnak, a népi szo­kásoknak, a hagyományoknak, a természetnek. Takarékosan élt egyrészt a regény, másrészt a film nyújtotta lehetőségek­Jelenet a Parasztokból — az öreg Boryna és fagna eszkiivöje (Wladyslaw Hancza és Emília Kraknwska) négy részre tagolódó regényben a szerző realista hűséggel írja le egy lengyel falu, Lipce éle­tét, a század elején, az ura­sággal vívott harcát, a parasz­tok földéhségét, ünnepi és hét­köznapi szokásait, erkölcseit. Az alkotás legfőbb jelentősége, hogy első ízben térképezte fel a kelet-európai társadalmak fej­lődését jellegzetesen meghatá­rozó parasztság életét. Lipce élete nem sokat vál­tozott, hogy beköszöntött a XX. század. Nemzedékről nemze­dékre küszködtek ezernyi baj­jal. Maciej Boryna, a falu első gazdája, miután elveszítette feleségét, sok töprengés után elhatározta, hogy újra nősül: megkérte a falu legszebb lá­nyának kezét. Boryna azonban nem számolt azzal, hogy Jag- na nemcsak neki, hanem fel­nőtt fiának, Anteknak is tet­szik ... A szerző a falusi kör­nyezetbe helyezett szerelmi mo­tívumot állítja a regény közép­pontjába, s ezen keresztül áb­rázolja a falu életét, rajzolja kel. Ügyelt arra, hogy ne rész­letezze túl az egyébként ter­jedelmes cselekményt, s a re­gényhez híven a főszereplők konfliktusát helyezi előtérbe. A színészi játék megfelel a film hangvételének, jól illesz­kedik egészéhez. Az öreg Bo- rynát Wladyslaw Hancza kelti életre, jagnát Emilia Krakow- ska formálja meg. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az alkotás eredetileg tv-filmso- rozatnak készült, csak később kétrészes mozifilmet is kreál­tak belőle. (A tévésorozatot a budapesti televízió is sugároz­ta.! Rybkowski érdeme, hogy bár ragaszkodott a regény szelle­méhez. mégse az irodalmi alap­anyag hű mását látjuk vász­non, hanem önálló filmalkotást, melyben korszerű kifejező esz­közök érvényesülnek. A film a rendező modern szemlélete révén válik időszerűvé, nem pedig erőltetett aktualizálás te- »szi azzá. DOLGOZOK FILMFESZTIVÁLJA 76 A Dolgozók Filmfesztiváljának egyik nagy érdeklődéssel várt filmje, Az ígéret földje. A képen Dániel Olbrychski, a főszereplő A Szlovák Filmkölcsönző Vállalat jövő évi rendezvényei közül a Dolgozók Filmfesztivál­jának téli része lesz az egyik legjelentősebb. A szemlét ja­nuár 23-a és február 5-e között Szlovákia 24 városában rende­zik nieg. A korábbi évek gya­korlatának megfelelően a fesz­tivál téli részében igényesebb filmeket tűznek műsorra, olya­nokat, melyek a nézőket gon­dolkodásra serkentik. A seregszemle keretében 13 filmet mutatnak be; a szocia­lista országok nyolc, a kapita­lista országok pedig öt pro­dukcióval képviseltetik magu­kat. Hazánk filmművészetét a Láz (szlovák) és a Pacifik Szálló két arculata (cseh) cí­mű alkotások reprezentálják. A nézők ezenkívül az alábbi fil­meket láthatják: az Anyák— lányok, Taskent, a kenyér váro­sa (szovjet), a Macskajáték (magyar), Az ígéret földje (lengyel), A hazug fakab (NDK-beli), Az utolsó nyár (bolgár), az Effi Briest (nyu­gatnémet), a Nem zörög a ha- raszt (francia), az Amarcord (olasz), a Suttogások és siko­lyok (svéd) és a Magánbeszél­getés (amerikai) címűeket.-ym­1975. XII. 9. \

Next

/
Thumbnails
Contents