Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-08 / 289. szám, hétfő
ilOHIN A LEGJOBBAK ÉLÉN... Uszús-ügy Íren Gömörben Földrészünk arra hivatott fut- ball-szakértői minden esztendőben, — mintegy a távozó év summázásaként, — megválasztják Európa legjobb labdarúgóját. Az értékelők más-más országból valók, de ezúttal valószínűleg egységes lesz a véleményük: Európa legjobb labdarúgójának rímét sok előzetes megállapítás alapján sem kaphatná arra méltóbb, mint Oleg Blohin, a szovjet válogatott és a Dinamó Kijev csatára. (Amikor e sorokat papírra vetettük, a hivatalos eredmény még neim volt ismeretes.) Blohin az előző olimpia évében, tehát 1974-ben csak 20 esztendős volt, s az ifjúsági válogatottból útja egyenesen a szovjet olimpiád csapatba vezetett, amely München ben bronzérmes lett. Az utofioi három évben ő volt a szovjet gólkirály, ráadásul 1973-ban és 1974-ben őt választották a Szovjetunióban az év játékosává. Neve ismert volt már az előző években is, de a legismertebb idén lett. Kulcsembere volt a Dinamó Kijev csapatának, amely a KEK védője lett, s csak ő lőtte a gólokat a kétszeres BEK győztes Bayern München világhírű kapusának, Sepp Maiernak hálójába a Münchenben és Kijevben sorra került Szuper Kupa mérkőzésen. Nagy érdeme tehát, hogy ez a legértékesebb európai serleg Kijevbe került, s kétségtelen, hogy a Szuper Kupának ő volt a „szuperjátékosa“. Mivel a szovjet válogatott 1975 folyamán a Dinamó Kijev csapatára épült, a nemzeti színek képviseletéből is oroszlán- részt ként magának Blohin, a „szőke villám“. Az élvonalbeli labda rúgásban kivételes a vágtakészsége. A 1Ü0 m-es síkfutásban 10,8 másodperces időre futja erejéből, s klubtársa, Valerij Borzov, a világ legjobb vágtázó'ja így nyilatkozott róla: „Amennyiben az atlétikát választotta volna sportjául, s ennek megfelelően edzett volna, ma biztosan egyik legjobb vágtázónk lehetne!“ Szombaton befejeződött a magyar I. osztályú labdarúgó- bajnokság őszi idénye, ám a csapatok még nem térhettek pihenőre. A 16 első osztályú csapat — kötelezően megfiatalított, zömmel 23 éven aluli játékosokkal — a téli kupáért mérkőzik december 3-tól, majd karácsony előtt kispályás labdarúgó teremtornák következnek, s csak ezután a néhány napos pihenő. A felkészülés január első napjaiban kezdődik — szigorított követelményekkel. Az élvonalbeli csapatok szakvezetői december 1—3-a között a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőtanfolyamán vesznek részt. A sportág vezetői, legtekintélyesebb szakemberei tartanak előadásokat a tanfolyamon, vázolják a feladatokat, s megszabják a követelményeket. A tanfolyam egyik előadója Baróti Lajos szövetségi kapitány. — ön korábban az MLSZ edzőbizottságának vezetőjeként tevékeny részese volt az erőnléti felkészülést szolgáló követelményrendszer kidolgozásának. Most, szövetségi kapitányként, hogyan látja gyümölcsözni korábbi elképzeléseit? — Magasabb színvonalúak a magyar bajnoki mérkőzések, mint a múlt esztendőben voltak — mondta a szövetségi kapitány — a játékosok erőnléte jó, képesek végigküzdeni a kilencven percet. Sajnos, technikailag és taktikai téren még sok a kívánnivaló. A követelményrendszerben előírtuk, hogy hetenként bizonyos alkalmakkor milyen távú és hány perc alatt végrehajtandó futóedzéseket kell végezni, s a jövőben is kötelezzük a csapatokat a hosszútávú és szakaszos futóedzésekre, sőt... magasabbra emeljük a mércét, szűkebbre szabjuk az időt, s a hét minden napjára előírunk kötelező futógyakorlatokat. Sajnos, technikai-taktikai követelmény- rendszert nem dolgozhatunk ki, a klubedzőknek kell többet — és elsősorban egyénileg — foglalkoznak a játékosokkal, csiBlohin egyik, de nem egyetlen futball-erénye a gyorsaság, de ezenkívül elsőrangú a lab- datechniká ja, labdavezetése, helyzetbe kerülése, helyzetfelismerése. Bátran vállalkozik egyéni kitörésekre is, s olyankor többnyire két védő sem bír vele. Képünk is egy ilyen jelenetet ábrázol, amely jellemzően igazolja Blohin képességeit. A Münchenben sorra került Szuper Kupa találkozón Schwar- zenbeek, Európa egyik legszívósabb és legjobb hátvédje kapta a feladatot, nagy BlohiiU tartsa sakkban. Ezt a feladatot nemcsak azért nem sikerült jól megoldania, mert nehézkesebb, tehát lassúbb, hanem ezért is mert Blohin futás közben is biztosan veheti a labdát, s a cselezéshez nem kell gyorsaságát fékeznie. A Bayern hátvédje már féltérdre kényszerült és Blohin előtt csak az ellenfél kapuja áll... Blohin esetében az alma nem szólni technikájukat, növelni taktikai érettségüket. Baróti az edzőtanfolyamon felhívja a klubok szakvezetőinek figyelmét arra, hogy különös gonddal foglalkozzanak csapatunk válogatott kerettag játékosaival. — A válogatottban már nincs idő alapvető erőnléti, technikai vagy taktikai foglalkozások elvégzésére — mondta a szövetségi kapitány, — a klubokból kész, érett játékosokat, olyan labdarúgókat kell kapnom, akik a legnagyobb feladatok megoldására is képesek. A legnagyobb feladat az 1978. évi világbajnokság 16-os döntőiébe jutás. A feladat nehéz, hiszen az európai selejtező csoportban a szovjet és a görög válogatott az ellenfél, s ha sikerül megszerezni az első heesett messze a fájától. Édesanyja érdemes sportmesteri címet kapott, a Szovjetunió női 400 és 800 m-es síkfut óbajnok a volt. Édesapja fiatal korában öttusázó volt, majd neves labdarúgó lett, s jelenleg Szovjet —Ukrajna ifjúsági labdarúgásának egyik vezető egyénisége. Érdekes, hogy Oleg nem ap ja szemeláttára és irányításával fejlődött kiváló labdarúgóvá, hanem a Dinamó Kijev ifiosa- patában kezdte, s tovább fejlőd ve ott tett szert kivételes tudásra, világhírre. Szerény és fölöttébb sportszerű, pedig a mai szigorú védőőrizet mellett nehéz eredményesnek lenni és higgadtnak, valódi sport embernek maradna. Blohin érdeme is, hogy a Dinamó Kijev csapatát ma a BEK egyik legnagyobb esélyesének tartják, s a szovjet válogatottat vezető-szerep betöltésére alkalmasnak minősítik az Európa-bajnokság további küzdelmei során. (zaj lyet, az argentínai repülője gyekért még egy dél-amerikai csapattal is mérkőzni kell. — Az európai csapatokat, stílusukat már ismerik a játékosok, a dél-amerikai futballt még nem — jegyezte meg Baróti. — Jó lenne a téli szünetben elmenni egy tengerentúli túrára. Tárgyalások folynak, december 20-ig eldől, hogy február első felében utazhatunk-e Dél-Amerikába. Hasznos lenne a portya, mert hiába járt a korábbi években sokszor a földgolyó másik felén magyar futballküldöttség, azóta új generáció nőtt fel. Nyilasiék csak hírből ismerik Brazíliát, Perut, Uruguayt. S ki tudja, hátha éppen velük kell majd megküzdeni a VB-részvé- teléért... VINCZE JENŐ Amikor az úszósport továbbfejlesztésének érdekében megtettük az első lépést, illetve amikor dunaszerdahelyi tapasztalatainkról beszámoltunk, jól tudtuk, hogy ez csak a kezdet, s hogy másutt a szerdahelyinél esetleg még nagyobb, sót egyelőre megoldhatatlan problémákkal találjuk szembe magunkat. Arra azonban nem gondoltunk, hagy ennyire bonyolult legyen az úszásoktatás kérdése, amint ezt Gömörben jártunkkor tapasztaltuk. — Sajnos, járásunk testnevelési mozgalmán — mondotta Bystrianský Pavol, a CSSZTSZ járási bizottságának titkára —, erősen érezhető az, hogy a lakosság nagy része a mezőgazdaságban tevékenykedik. Amikor erre szükség van, különösen főidényben, akkor reggeltől estig, szombaton és vasárnap is dolgoznak, .s* így a testedzésre, portra bizony nagyon kevés idő marad. Nem úgy, mint az üzemek, vállalatok alkalmazottui- nál, akik miután ledolgozták a napi nyolc órát, szabad idejükben különböző szórakozási lehetőséget keresve a sportpályán, tornateremben, esetleg az uszodában kőinek ki. — Járásunkban a labdarúgás iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. Nemcsak játékosokban, hanem funkcionáriusokban sem szenvedünk hiányt. Ök maguk keresnek fel minket problémáikkal, javasla- aikkal, egyszóval kezdeményeznek, igyekeznek tenni valamit kedvenc sportjuk érdekében. Ami az úszást illeti, úgy is mondhatnám, holtpontra jutottunk. Házalhattunk, kérhettünk, csinálhattunk bármit, senki sem hajlandó kötélnek állni és így funkcionáriusok hiányában nem lehet úszóélete\t teremteni. Pedig kár, mert a járás hét nyitott uszodával rendelkezik, amelyekben egy kis jóakarattal komoly, és az úszásoktatás szempontjából eredményes munkát lehetne végezni. Ha akarnának — teszi hozzá Igor Antal metodikus —, de egyszerűen nincs érdeklődés, persze nem a fiatalok körében. Mi azokban a városokban, ahol megvannak a feltételek, a helyi nemzeti bizottságokat is bevonva igyekeztünk oda hatni, hogy a sportegyesületekben lé- esítsenek úszószakosztályt. Próbálkozásunk azonban kudarcba fulladt. Egyszerűen nem volt megértés a kezdeményezésünk iránt, nem akadt senki, aki vállalta volna a különben nagyon hálásnak ígérkező munkát. Hiszen az alapok megvannak. Az uszodákban — Tisovec, K\enovec, Konradovce, Veľký Blh, Rimavská Píla, IlrnMost, amikor világszerte az évvégi listák, elemzések, rang- látrák készítése folyik, amikor „megméretik“ minden valamirevaló eredmény, amely ezév- ben született, örömmel adom közzé egy huszonötesztendős, létei származású fiatalember, Poór József nyári tettének apró krónikáját. A mindössze 166 cm magas fiú huszonhárom napon át birkózott a Dunával. Tizennégy napot a hatalmas folyam hátán töltött egy parányi kajakon, a többit egészsége helyreállítására fordította. Közben gyönyörű városokat látott (Vidint és Ru- set), légy őze gyomorbetegségét, fáradtságát, megbirkózott a megáradt Duna szilaj hullámaival (útjára két héttel az áradás után került sorj, és megtöltötte lelkét mindazokkal a szépségekkel, amelyeket az öreg folyam Bratislavától a Fekete tengerig bővein kínált neki, a lelkes víziutazónak. Útján sok emberrel és négy országgal ismerkedett meg. Volt bolgár halászok vendége, akik kenyérrel, szőlővel és borral fogadták. Figyelmesen szemlélte a Duna partjait, amelyek helyenként erdős részek voltak, másutt égíomeredő hófehér sziklák. Poór József kitűnő megfigyelő és remek kajakozó. Versenyszerűen sohasem sportolt még, a nagy útra talán élményvágya, talán saját eresének felmérése késztette. Mincteiit megöiarské Zaluíany, Iinústa, Safá- rikovo, Rimavská Sobota — rendszeresen folyik az alapiskolák diákjainak úszásoktatása. St, Magyarországra is járnak, élve az ottani termálvizű medencék adta lehetőségekkel. Ez a tevékenység szerepel a tan- tervben, tehát az oktatók csupán kötelességüket végzik, többre azonban nem telik igyekezetükből. Pedig rendeztünk ' mi tanfolyamot az oktatók részére, amelyet húszán elvégeztek, de csak a diákokkal foglalkoznak. — A legjobban a hnúst’ai és a tornaijai medencéket használják ki, itt tapasztalható a legélénkebb úszóélet. Másutt csak strandolnak a helybeliek. Természetesen az úszóéletnél az éghajlati viszonyok is közrejátszanak. Járásunk északi részében sokkal rövidebb a nyár, mint másutt, s így kevesebb idejük van e sportág istápoló- Sára. — Mi évente rendszeresen megrendezzük a járási bajnokságot, melynek színvonala azonban nagyon alacsony. Nemcsak az eredmények gyengék, hanem a részvétel is. Persze ff kettő szorosan összefügg. A járásban nincs úszószövetség, hanem csak bizottság működik, ami a megfelelő funkconáriusok hiányának tulajdonítható. — Jgy azután nem számít meglepetésnek, hogy járásunkban jelentős az úszni nem tudók száma. A HESZ-szel jól együttműködünk és az úszásoktatás terén is eredméhyes munkát végezhetnénk, de például a katonaköteles fiatalok tanítását egyszerűen un; ágiakból kifolyólag nem tudtuk megvalósítani. A tanfolyam ugyanis néhány napos lenne, s nincs, aki az ezen résztvevők keresetét megtérítené. Szóval minden kezdeményezésünk már az elején elakadt. Érdekes, hogy milyen homlokegyenest ellenkező problémákkal találkoztunk az elmúlt hetekben. Ott, ahol akad funkcionárius és versenyző, ctt nincs víz a medencében, másutt van víz is, érdeklődés is — hol ne lenne a fiatalok körében? — sőt, funkcionárius i' akadna, ott meg nem tudják az oktatás kérdését megoldani. A rimaszombati járásban — egészen meglepő és érthetetlen jelenség — pedig egyszerűen nem találnak olyan önkéntes dolgozót, aki saját lakóhelyén, szülővárosában hajlandó lenne szabad idejéből néhány órát áldozni — nem naponta, hanem hetente — egy nemes cél érdekében. Pedig de hálásak lennének ezért az ottani fiatdlok. KOLLÁR JÓZSEP tett annak érdekében, hogy eljuthasson tizenhárom kilogramm súlyú pici hajóján a dunai vízisétára. Végigjárta a vízügyi hatóságokat, hogy beszerezhesse a szükséges engedélyeket. Nem tántorította el őt céljától a megáradt folyam, sem az első életveszély, amely már az első útszakaszon, még csheszlovák területen próbálta megfélemlíteni. Nem fogadta meg az orvosi tanácsot, miután napszúrást kapott és nem ajánlották útja folytatását. És végül oélbaért, eljutott oda, ahová tervezte, egészen a tengerig. A huszonötesztendős Poór József újabb utakat tervez. A Duna széles szalagját a beláthatatlan óceánnal cseréli fel rövidesen, vitorláskapitányi, majd hajóskapitányi vizsgára készül, mert szereti a vizet és az embereket. Remélem — jó íráskészségét ismervén — már dunai útjáról is élvezetes naplót tesz közzé. Remlem továbbá azt is, hogy minden további „vizes“ vágya sikerül. Most, amikor világszerte készülnek az évvégi statisztikák és elemzések, én Poór Józsefre szavazok. Tudom, hogy egyetlen „hivatalos“ listára sem kerül fel a neve, de nem kételkedem abban, hogy az olvasók között is sokan akadnak, akik rendkívül szépnek és rokonszenvesnek minősítik nyári „tettét“. BATTA GYÖRGY Spindlerüv Mlyn síugróink összpontosításának színhelye. Jáchym Bulin vezetésével nyolc legjobb síugrónk készülődik az innsbruk- ki téli olimpiára. TÖM munka, nagyottb köveieimenyek Tizennégy nap a Dunán
