Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-08 / 289. szám, hétfő

ilOHIN A LEGJOBBAK ÉLÉN... Uszús-ügy Íren Gömörben Földrészünk arra hivatott fut- ball-szakértői minden esztendő­ben, — mintegy a távozó év summázásaként, — megválaszt­ják Európa legjobb labdarúgó­ját. Az értékelők más-más or­szágból valók, de ezúttal va­lószínűleg egységes lesz a véle­ményük: Európa legjobb labda­rúgójának rímét sok előzetes megállapítás alapján sem kap­hatná arra méltóbb, mint Oleg Blohin, a szovjet válogatott és a Dinamó Kijev csatára. (Ami­kor e sorokat papírra vetettük, a hivatalos eredmény még neim volt ismeretes.) Blohin az előző olimpia évé­ben, tehát 1974-ben csak 20 esz­tendős volt, s az ifjúsági válo­gatottból útja egyenesen a szov­jet olimpiád csapatba vezetett, amely München ben bronzérmes lett. Az utofioi három évben ő volt a szovjet gólkirály, ráadá­sul 1973-ban és 1974-ben őt vá­lasztották a Szovjetunióban az év játékosává. Neve ismert volt már az elő­ző években is, de a legismer­tebb idén lett. Kulcsembere volt a Dinamó Kijev csapatá­nak, amely a KEK védője lett, s csak ő lőtte a gólokat a két­szeres BEK győztes Bayern München világhírű kapusának, Sepp Maiernak hálójába a Mün­chenben és Kijevben sorra ke­rült Szuper Kupa mérkőzésen. Nagy érdeme tehát, hogy ez a legértékesebb európai serleg Kijevbe került, s kétségtelen, hogy a Szuper Kupának ő volt a „szuperjátékosa“. Mivel a szovjet válogatott 1975 folyamán a Dinamó Kijev csapatára épült, a nemzeti szí­nek képviseletéből is oroszlán- részt ként magának Blohin, a „szőke villám“. Az élvonalbeli labda rúgásban kivételes a vágtakészsége. A 1Ü0 m-es síkfutásban 10,8 má­sodperces időre futja erejéből, s klubtársa, Valerij Borzov, a világ legjobb vágtázó'ja így nyi­latkozott róla: „Amennyiben az atlétikát választotta volna sportjául, s ennek megfelelően edzett volna, ma biztosan egyik legjobb vágtázónk lehetne!“ Szombaton befejeződött a magyar I. osztályú labdarúgó- bajnokság őszi idénye, ám a csapatok még nem térhettek pihenőre. A 16 első osztályú csapat — kötelezően megfiata­lított, zömmel 23 éven aluli já­tékosokkal — a téli kupáért mérkőzik december 3-tól, majd karácsony előtt kispályás lab­darúgó teremtornák következ­nek, s csak ezután a néhány napos pihenő. A felkészülés ja­nuár első napjaiban kezdődik — szigorított követelmények­kel. Az élvonalbeli csapatok szakvezetői december 1—3-a kö­zött a Magyar Labdarúgó Szö­vetség edzőtanfolyamán vesz­nek részt. A sportág vezetői, legtekintélyesebb szakemberei tartanak előadásokat a tanfo­lyamon, vázolják a feladatokat, s megszabják a követelménye­ket. A tanfolyam egyik előadó­ja Baróti Lajos szövetségi ka­pitány. — ön korábban az MLSZ ed­zőbizottságának vezetőjeként tevékeny részese volt az erőn­léti felkészülést szolgáló köve­telményrendszer kidolgozásá­nak. Most, szövetségi kapitány­ként, hogyan látja gyümölcsöz­ni korábbi elképzeléseit? — Magasabb színvonalúak a magyar bajnoki mérkőzések, mint a múlt esztendőben voltak — mondta a szövetségi kapi­tány — a játékosok erőnléte jó, képesek végigküzdeni a ki­lencven percet. Sajnos, techni­kailag és taktikai téren még sok a kívánnivaló. A követel­ményrendszerben előírtuk, hogy hetenként bizonyos alkalmak­kor milyen távú és hány perc alatt végrehajtandó futóedzése­ket kell végezni, s a jövőben is kötelezzük a csapatokat a hosszútávú és szakaszos futó­edzésekre, sőt... magasabbra emeljük a mércét, szűkebbre szabjuk az időt, s a hét min­den napjára előírunk kötelező futógyakorlatokat. Sajnos, tech­nikai-taktikai követelmény- rendszert nem dolgozhatunk ki, a klubedzőknek kell többet — és elsősorban egyénileg — fog­lalkoznak a játékosokkal, csi­Blohin egyik, de nem egyet­len futball-erénye a gyorsaság, de ezenkívül elsőrangú a lab- datechniká ja, labdavezetése, helyzetbe kerülése, helyzetfel­ismerése. Bátran vállalkozik egyéni kitörésekre is, s olyan­kor többnyire két védő sem bír vele. Képünk is egy ilyen jelene­tet ábrázol, amely jellemzően igazolja Blohin képességeit. A Münchenben sorra került Szu­per Kupa találkozón Schwar- zenbeek, Európa egyik legszí­vósabb és legjobb hátvédje kap­ta a feladatot, nagy BlohiiU tartsa sakkban. Ezt a feladatot nemcsak azért nem sikerült jól megoldania, mert nehézkesebb, tehát lassúbb, hanem ezért is mert Blohin futás közben is biztosan veheti a labdát, s a cselezéshez nem kell gyorsasá­gát fékeznie. A Bayern hátvéd­je már féltérdre kényszerült és Blohin előtt csak az ellenfél kapuja áll... Blohin esetében az alma nem szólni technikájukat, növelni taktikai érettségüket. Baróti az edzőtanfolyamon felhívja a klubok szakvezetői­nek figyelmét arra, hogy külö­nös gonddal foglalkozzanak csapatunk válogatott kerettag játékosaival. — A válogatottban már nincs idő alapvető erőnléti, technikai vagy taktikai foglalkozások el­végzésére — mondta a szövet­ségi kapitány, — a klubokból kész, érett játékosokat, olyan labdarúgókat kell kapnom, akik a legnagyobb feladatok megoldására is képesek. A legnagyobb feladat az 1978. évi világbajnokság 16-os dön­tőiébe jutás. A feladat nehéz, hiszen az európai selejtező csoportban a szovjet és a gö­rög válogatott az ellenfél, s ha sikerül megszerezni az első he­esett messze a fájától. Édesany­ja érdemes sportmesteri címet kapott, a Szovjetunió női 400 és 800 m-es síkfut óbajnok a volt. Édesapja fiatal korában öttusázó volt, majd neves lab­darúgó lett, s jelenleg Szovjet —Ukrajna ifjúsági labdarúgásá­nak egyik vezető egyénisége. Érdekes, hogy Oleg nem ap ja szemeláttára és irányításával fejlődött kiváló labdarúgóvá, hanem a Dinamó Kijev ifiosa- patában kezdte, s tovább fejlőd ve ott tett szert kivételes tu­dásra, világhírre. Szerény és fölöttébb sportsze­rű, pedig a mai szigorú védő­őrizet mellett nehéz eredmé­nyesnek lenni és higgadtnak, valódi sport embernek maradna. Blohin érdeme is, hogy a Di­namó Kijev csapatát ma a BEK egyik legnagyobb esélyesének tartják, s a szovjet válogatot­tat vezető-szerep betöltésére al­kalmasnak minősítik az Euró­pa-bajnokság további küzdel­mei során. (zaj lyet, az argentínai repülője gyekért még egy dél-amerikai csapattal is mérkőzni kell. — Az európai csapatokat, stílusukat már ismerik a játé­kosok, a dél-amerikai futballt még nem — jegyezte meg Ba­róti. — Jó lenne a téli szünet­ben elmenni egy tengerentúli túrára. Tárgyalások folynak, de­cember 20-ig eldől, hogy feb­ruár első felében utazhatunk-e Dél-Amerikába. Hasznos lenne a portya, mert hiába járt a korábbi években sokszor a földgolyó másik fe­lén magyar futballküldöttség, azóta új generáció nőtt fel. Nyilasiék csak hírből ismerik Brazíliát, Perut, Uruguayt. S ki tudja, hátha éppen velük kell majd megküzdeni a VB-részvé- teléért... VINCZE JENŐ Amikor az úszósport tovább­fejlesztésének érdekében meg­tettük az első lépést, illetve ami­kor dunaszerdahelyi tapasztala­tainkról beszámoltunk, jól tud­tuk, hogy ez csak a kezdet, s hogy másutt a szerdahelyinél esetleg még nagyobb, sót egye­lőre megoldhatatlan problémák­kal találjuk szembe magunkat. Arra azonban nem gondoltunk, hagy ennyire bonyolult legyen az úszásoktatás kérdése, amint ezt Gömörben jártunkkor ta­pasztaltuk. — Sajnos, járásunk testneve­lési mozgalmán — mondotta Bystrianský Pavol, a CSSZTSZ járási bizottságának titkára —, erősen érezhető az, hogy a la­kosság nagy része a mezőgaz­daságban tevékenykedik. Ami­kor erre szükség van, különösen főidényben, akkor reggeltől es­tig, szombaton és vasárnap is dolgoznak, .s* így a testedzésre, portra bizony nagyon kevés idő marad. Nem úgy, mint az üze­mek, vállalatok alkalmazottui- nál, akik miután ledolgozták a napi nyolc órát, szabad ide­jükben különböző szórakozási lehetőséget keresve a sportpá­lyán, tornateremben, esetleg az uszodában kőinek ki. — Járásunkban a labdarúgás iránt nyilvánul meg a legna­gyobb érdeklődés. Nemcsak já­tékosokban, hanem funkcioná­riusokban sem szenvedünk hi­ányt. Ök maguk keresnek fel minket problémáikkal, javasla- aikkal, egyszóval kezdeményez­nek, igyekeznek tenni valamit kedvenc sportjuk érdekében. Ami az úszást illeti, úgy is mondhatnám, holtpontra jutot­tunk. Házalhattunk, kérhettünk, csinálhattunk bármit, senki sem hajlandó kötélnek állni és így funkcionáriusok hiányában nem lehet úszóélete\t teremteni. Pe­dig kár, mert a járás hét nyi­tott uszodával rendelkezik, amelyekben egy kis jóakarattal komoly, és az úszásoktatás szempontjából eredményes mun­kát lehetne végezni. Ha akarnának — teszi hoz­zá Igor Antal metodikus —, de egyszerűen nincs érdeklődés, persze nem a fiatalok körében. Mi azokban a városokban, ahol megvannak a feltételek, a he­lyi nemzeti bizottságokat is be­vonva igyekeztünk oda hatni, hogy a sportegyesületekben lé- esítsenek úszószakosztályt. Pró­bálkozásunk azonban kudarcba fulladt. Egyszerűen nem volt megértés a kezdeményezésünk iránt, nem akadt senki, aki vál­lalta volna a különben nagyon hálásnak ígérkező munkát. Hiszen az alapok megvan­nak. Az uszodákban — Tiso­vec, K\enovec, Konradovce, Veľký Blh, Rimavská Píla, Ilrn­Most, amikor világszerte az évvégi listák, elemzések, rang- látrák készítése folyik, amikor „megméretik“ minden valami­revaló eredmény, amely ezév- ben született, örömmel adom közzé egy huszonötesztendős, létei származású fiatalember, Poór József nyári tettének apró krónikáját. A mindössze 166 cm magas fiú huszonhárom napon át bir­kózott a Dunával. Tizennégy napot a hatalmas folyam hátán töltött egy parányi kajakon, a többit egészsége helyreállításá­ra fordította. Közben gyönyörű városokat látott (Vidint és Ru- set), légy őze gyomorbetegségét, fáradtságát, megbirkózott a megáradt Duna szilaj hullámai­val (útjára két héttel az ára­dás után került sorj, és meg­töltötte lelkét mindazokkal a szépségekkel, amelyeket az öreg folyam Bratislavától a Fe­kete tengerig bővein kínált ne­ki, a lelkes víziutazónak. Útján sok emberrel és négy országgal ismerkedett meg. Volt bolgár halászok vendége, akik kenyérrel, szőlővel és bor­ral fogadták. Figyelmesen szemlélte a Duna partjait, ame­lyek helyenként erdős részek voltak, másutt égíomeredő hó­fehér sziklák. Poór József kitűnő megfigye­lő és remek kajakozó. Verseny­szerűen sohasem sportolt még, a nagy útra talán élményvá­gya, talán saját eresének fel­mérése késztette. Mincteiit meg­öiarské Zaluíany, Iinústa, Safá- rikovo, Rimavská Sobota — rendszeresen folyik az alapis­kolák diákjainak úszásoktatása. St, Magyarországra is járnak, élve az ottani termálvizű me­dencék adta lehetőségekkel. Ez a tevékenység szerepel a tan- tervben, tehát az oktatók csu­pán kötelességüket végzik, többre azonban nem telik igye­kezetükből. Pedig rendeztünk ' mi tanfolyamot az oktatók ré­szére, amelyet húszán elvégez­tek, de csak a diákokkal fog­lalkoznak. — A legjobban a hnúst’ai és a tornaijai medencéket használ­ják ki, itt tapasztalható a leg­élénkebb úszóélet. Másutt csak strandolnak a helybeliek. Ter­mészetesen az úszóéletnél az éghajlati viszonyok is közre­játszanak. Járásunk északi ré­szében sokkal rövidebb a nyár, mint másutt, s így kevesebb idejük van e sportág istápoló- Sára. — Mi évente rendszeresen megrendezzük a járási bajnok­ságot, melynek színvonala azonban nagyon alacsony. Nem­csak az eredmények gyengék, hanem a részvétel is. Persze ff kettő szorosan összefügg. A já­rásban nincs úszószövetség, ha­nem csak bizottság működik, ami a megfelelő funkconáriusok hiányának tulajdonítható. — Jgy azután nem számít meglepetésnek, hogy járásunk­ban jelentős az úszni nem tu­dók száma. A HESZ-szel jól együttműködünk és az úszások­tatás terén is eredméhyes mun­kát végezhetnénk, de például a katonaköteles fiatalok tanítását egyszerűen un; ágiakból kifo­lyólag nem tudtuk megvalósíta­ni. A tanfolyam ugyanis né­hány napos lenne, s nincs, aki az ezen résztvevők keresetét megtérítené. Szóval minden kezdeményezésünk már az ele­jén elakadt. Érdekes, hogy milyen hom­lokegyenest ellenkező problé­mákkal találkoztunk az elmúlt hetekben. Ott, ahol akad funk­cionárius és versenyző, ctt nincs víz a medencében, másutt van víz is, érdeklődés is — hol ne lenne a fiatalok köré­ben? — sőt, funkcionárius i' akadna, ott meg nem tudják az oktatás kérdését megoldani. A rimaszombati járásban — egé­szen meglepő és érthetetlen jelenség — pedig egyszerűen nem találnak olyan önkéntes dolgozót, aki saját lakóhelyén, szülővárosában hajlandó lenne szabad idejéből néhány órát ál­dozni — nem naponta, hanem hetente — egy nemes cél érde­kében. Pedig de hálásak lenné­nek ezért az ottani fiatdlok. KOLLÁR JÓZSEP tett annak érdekében, hogy el­juthasson tizenhárom kilo­gramm súlyú pici hajóján a dunai vízisétára. Végigjárta a vízügyi hatóságokat, hogy be­szerezhesse a szükséges enge­délyeket. Nem tántorította el őt céljától a megáradt folyam, sem az első életveszély, amely már az első útszakaszon, még csheszlovák területen próbálta megfélemlíteni. Nem fogadta meg az orvosi tanácsot, miután napszúrást kapott és nem aján­lották útja folytatását. És vé­gül oélbaért, eljutott oda, aho­vá tervezte, egészen a tengerig. A huszonötesztendős Poór Jó­zsef újabb utakat tervez. A Duna széles szalagját a belát­hatatlan óceánnal cseréli fel rövidesen, vitorláskapitányi, majd hajóskapitányi vizsgára készül, mert szereti a vizet és az embereket. Remélem — jó íráskészségét ismervén — már dunai útjáról is élvezetes naplót tesz közzé. Remlem továbbá azt is, hogy minden további „vizes“ vágya sikerül. Most, amikor világszerte ké­szülnek az évvégi statisztikák és elemzések, én Poór Józsefre szavazok. Tudom, hogy egyet­len „hivatalos“ listára sem ke­rül fel a neve, de nem kétel­kedem abban, hogy az olvasók között is sokan akadnak, akik rendkívül szépnek és rokon­szenvesnek minősítik nyári „tettét“. BATTA GYÖRGY Spindlerüv Mlyn síugróink összpontosításának színhelye. Jáchym Bulin vezetésével nyolc legjobb síugrónk készülődik az innsbruk- ki téli olimpiára. TÖM munka, nagyottb köveieimenyek Tizennégy nap a Dunán

Next

/
Thumbnails
Contents