Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-07 / 49. szám, Vasarnapi Új Szó

A kosinei autóátrakó állomást ez év júniusában adták át rendeltetésének, s évi 50 (1011 személyautó átrakására lesz alkalmas. A CSTK felvétele

GYERMEKBALESETEK A KÖZLEKEDÉSBEN

Érdekes megállapítást tartalmaz P. I. koSicei olvasónk levele: „Hajdan a betegségek okozták a legtöbb károsodást a gyermekek egészségében, ma pedig úgy látszik, a balesetekre fizet rá a legtöbb gyermek az egészségével, sőt életénei is.“ Levélírónkkal és olvasóinkkal együtt gondolkozzunk el rajta, miért van ez így. Az eltolódást egyrészt az okozta, hogy a szocialista társadalomban kiépült egészségügyi szervezet már igen sok gyermekbetegséget kiiktatott és az előforduló betegségekkel szemben is eredményes megelőző és gyógyító intézkedéseket foganatosít. Az, hogy ugyanakkor egyre emelkedik a gyermekbalesetek száma, sok tényezővel függ össze, pl. az iparosítással, a gépesítéssel, a gépkocsik számának emelkedésével de pl. a szülői felügyelet hiányával is.

A gyermekek egészségével, betegségeivel és halálozási okaival foglalkozó elemzések egyöntetű megállapítása, hogy a balesetek kerültek az élre. S a gyermekbalesetek közül a közlekedési balesetek okozzák a legtöbb és legsúlyosabb károsodást. A rendelkezésünkre álló adatok azt is elárulják, hogy a belesetek leginkább öt-tíz éves gyermekeknél fordulnak elő. A halálos kimenetelű közlekedési balesetek komoly mementóul szolgálnak a szülők, a nevelők, a gépkocsivezetők s a közúti forgalom valamennyi résztvevője számára. Nem véletlen, hogy a balesetek áldozatai többnyire kisiskolások. Az az elterjedt vélemény, hogy elegendő az elsősökre ügyelni, az iskolaév elején átkísérni őket az útkereszteződéseken, s később már tudniok kell vigyázni magukra. Igen sokan a szülők közül egyszerűen az iskolától várják, hogy gyermekeiket megtanítsa a biztonságos közlekedés alapvető szabályaira. A felnőttek legtöbbször még arról is .megfeledkeznek, hogy a gyermeket saját példájukkal, fegyelmezettségükkel neveljék és saját gyermekük vagy idegen gyermekek szeme láttára szabálytalanul, a közlekedés biztonságát és testi épségüket veszélyeztetve, vágnak át az úttesten.

Az óvodás korú gyermekek nevelésének módszertana megkívánja, hogy a felnőttek magatartásukkal ós beszélgetéseikkel is támogassák mindazt, amit a pedagógusok igyekeznek kiépíteni a neveltek tudatában és magatartásában. Ugyanaz vonatkozik a kisiskolások szüleire, s idősebb testvéreikre is. Az iskoláskor első hónapjaiban és éveiben a közlekedésbiztonság szempontjából figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve veszélyt jelenthetnének a közúti forgalomban részt vevő gyermekre nézve.

Gondoljunk elsősorban arra, hogy a kisgyermek, aki azelőtt legtöbbször felügyelet alatt közlekedett, iskolába kerülve most már önállóan közlekedik s önmagának kell felismernie, értékelnie és megoldania oly közlekedési helyzeteket, amelyek gyakran felnőttek számára is nehezek. Pedig az önálló közlekedés ebben az életkorban nem az egyetlen tevékenység, ami új helyzetet jelent és az eddigieknél magasabb igényeket támaszt a gyermek központi idegrendszerével szemben; sok más dolog is befolyásolhatja a gyermek magatartását a közlekedésben. A felnőtteknek nem szokott eszébe jutni, hogy a gyermek fáradt is lehet. Pedig a kisgyermek szervezetére az iskoláskor testi és szellemi vonatkozásban is nagy terheket ró. Például kevesebb időt tölthet szabad levegőn, kötetlenül szórakozva. Mozgási szükségletét nem elégítheti ki, aránylag hosszú ideig kényelmetlen ülőhelyzetben, a tanításra figyelve, zárt helyiségben kell tartózkodnia. A szervezet elfáradását elmélyíti az iskolai rendtartáshoz való állandó igazodás, ill. a magatartásnak ezzel kapcsolatos folyamatos korrigálása. Igen sok gyermek első ízben került más gyermekek közösségébe és hónapokba telik, amíg alávetik magukat a kollektív érdekeknek; a magárahagyottság érzete is hozzájárulhat a fáradsághoz s kedvezőtlenül befolyásolhatja az úton közlekedő gyermek reakcióit.

Ámde gondoljunk az iskolai megterhelésen kívül a gyermek egészségi állapotára s az esetleges betegségekre is. A fertőző betegségek kezdeti szakasza és a lábadozás állapota azok az időszakok, amikor a gyermek figyelme tompább és különböző külső hatásokra lassabban reagál. A betegség folytán legyengült szervezető gyermekre azután újra megterhelést jelent a mulasztottak pótlása az iskolában.

Ha mindezt tudatosítjuk és a közúti forgalomban a szabályokon kívül a gyermekek váratlan viselkedésével is számolunk, talán sikerül a gyermekek közlekedési baleseteit számbelileg csökkentenünk, Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. Ma már igazolt . tény, hogy a gyermeket már zsenge korától fogva rendszeresen rá lehet vezetni és szoktatni a biztonságos közlekedés szabályaira, amelyek szokás formájában ragadnak meg magatartásában. Törődjünk az óvodás és iskolás korú gyermek egészségének edzésével, szilárdításával is, hogy minden tettét Jó idegzet irányítsa.

DR. SZÁNTÓ GYÖRGY

gjj 4* '

Ml AZ ÚJ A 100-ASBAN?

4

18. § A JÁRMŰVEZETŐK KÖTELESSÉGEI A GYALOGOSOKKAL SZEMBEN

A járművezető nem veszélyeztetheti a gya Jogosokat:

a) a kijelölt átkelőhelyeken, ha már az úttestre léptek,

b) kereszteződésben a bekanyarodásnál, ha a gyalogosok már ráléptek arra az úttestre, amelyre a járművezető kanyarodik.

c) a mezei vagy erdei útra, esetleg a közúton kívülre eső helyekre való kanyarodásnál fis a közútra való ráhajtásnál.

Ezekben az esetekben a gyalogosoknak tehát ún. átkelési elsőbbségük van — nincs tehát szó abszolút és minden körülmények közötti elsőbbségről. A Járművezetők viszont kötelesek olyan magatartást tanúsítani, hogy a gyalogosokat ne veszélyeztessék — a járművezető például nem hajthat rá a kijelölt gyalogos átkelőhelyre, ha nem folytathatja útját, vagyis az átkelőhelyen nem szabad megállnia, megfordulnia vagy tolatnia.

GYALOGOSOK

A gyalogosok kötelességeivel a 42. paragrafus 10. bekezdésében foglalkozik. Mivel ezek a rendelkezések szorosan fűződnek a fent fclmondoltakhoz, e helyen ismertetjük.

Az 5. bekezdéshez:

Ha a közelben fényjelző készülékkel irányított forgalmú kereszteződés, gyalogos átkelőhely, esetleg aluljáró vagy felüljáró van, a gyalogosok ezeket kötelesek igénybe venni.

A 6. bekezdéshez:

A kijelölt átkelőhelyeken a gyalogosok kötelesek az átkelőhely jobb felén haladni. Ahol gyalogosátkelőhely nincs kijelölve, a gyalogosoknak csak merőlegesen szabad áthaladniuk a közúton, ugyanakkor, mielőtt a közútra lépnének, meg kell győződniük, vajon veszély nélkül áthaladhatnak e. A közúton indokolatlanul nem állhatnak meg, sőt nem szabad a közútra lépniük, ha haladási elsőbbséggel rendelkező jármű közeledik.

A 7. bekezdéshez:

Azok a gyalogosok, akik a kijelölt átkelőhelyeken haladnak át (amennyiben ezt a forgalom sűrűsége és a folyamatos járműközlekedés megköveteli] kötelesek a közeledő járművezetőkre tekintettel lenni, főleg azzal, hogy nem egyenként, hanem csoportosan haladnak át az átkelőhelyen. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a gyalogosok kijelölt átkelőhely nélküli kereszteződésen haladnak át azon az úttesten, amelyre jármű kanyarodik. Más esetekben a gyalogosok csak akkor haladnak át az úttesten, ha figyelembe veszik a közeledő járművek távolságát és sebességét, ugyanakkor nem kényszeríthetik a járművezetőket irányváltoztatásra, sem pedig sebességcsökkentésre. Vagyis a járművezetőknek elsőbbségük van.

20. § — MEGÁLLÁS ÉS VÁRAKOZÁS

Az 1. bekezdéshez:

A járművezetőknek tilos megállnia és várakoznia:

5 méter távolságon beiiii.

G a kijelölt gyalogosátkelőhely előtt,

# az útkereszteződés metszéspontja előtt; viszont lakott területen a „T“ alakú útkereszteződésben meg szabad állni az úttorkolattal szemben,

9 az úttesten levő hosszanti folytonos vonal (záróvonal) vagy felszállósziget mentén, ahol a záróvonal vagy járdasziget és az álló jármű között legalább 3 méter széles forgalmi sáv nem marad,

# a villamos-, autóbusz-, és trolibuszmegállóhelyet jelző tábla előtt és után;

15 méter távolságon beiül:

O íi vasúti átjáró, aluljáró, alagút előtt és után.

Ezentúl meg szabad állni és várakozni lehet a mezei és erdei út torkolatában, az útmenti ingatlanok előtt (garázs, kapu stb.), valamint a fenntartott parkolóhelyen is, de

az állási idő nem haladhatja meg a 3 percet, ugyanakkor a várakozó jármű nem korlátol hatja a többi járművezetőt, tehát nem akadályozhatja azokat a járművezetőket sem, akik számára a parkolóhely fenn van tartva. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a járművezető megállhat az említett helyeken a ki- vagy beszálláshoz szükséges időre, esetleg gyors bevásárlásra is, azonban 3 percnél tovább nem várakozhat és nem akadályozhatja a forgalmat.

Az 5. bekezdéshez:

Az ún. kényszermegállást (járműmeghibásodás, közlekedési baleset, rosszullét stb.) a gépjármű vezetője köteles az elakadást jelző háromszöggel vagy az előírásnak megfelelő készülékkel ielezni, éspedig:

— az autópályán és autóúton legkevesebb 100 méter távolságban a jármű mögött,

— a többi közúton (lakott területen kívül) legalább 50 méter távolságban a jármű mögött,

— lakott területen, amennyiben az 50 méter távolság különféle okok miatt nem tartható meg, az elakadásjelzés rövidebb távolságban is elhelyezhető.

A 8. bekezdéshez:

Lakott területen kívül az I. osztályú közúton és korlátolt látási viszonyok esetén a többi úton is tilos megállni és várakozni. E tilalom nem vonatkozik a mezei és az erdei utakra, valamint a kényszermegállásra. (A rendelkezésből következik, hogy lakott területen kívül a közúton például utast sem szabad felvenni.)

A 8. bekezdéshez:

Az úttest széléről elinduló járművezetők kötelesek az úttestre való ráhajtást irányjelzéssel jelezni, ugyanakkor nem veszélyeztethetik a közúti forgalom többi résztvevőit, főleg nem a közúton haladó jármüvek vezetőit. A járművezető tehát szándékát irányjelzés- sel adja tudtára a forgalom többi résztvevőjének — sűrű forgalom esetén ez az irányjelzés mintegy ,,kérést“ jelent, hogy a közlekedő járművek vezetői tegyék lehetővé számára a forgalomba való besorolást.

A járművek vezetői — hasonlóan mint eddig — a lakott területen belül kötelesek a menetrend szerint közlekedő tömeges személyszállító autóbuszoknak és trolibuszoknak lehetővé tenni a megállóhelyről — újabban a megállósávról is — való elindulást.

Az eddig használatos fehér hosszirányú folytonos és szaggatott vonal újabban lehet sárga is; az úttest szélére vagy a járda szegélyére festett „Sárga folytonos vonal“ (V 12a útburkolati jel) megállási és várakozási tilalmat, a „Sárga szaggatott vonal" (V 12b) pedig várakozási tilalmat jelent.

21. § — VASÚTI ÁTJÁROK

E rendelkezésben egy lényegesebb változás van:

— az eddigi rendelkezés az autóbuszok és a hat személynél több utast szállító gépjárművek vezetői számára kötelezővé tette a vasúti átjárók előtti megállást; ez a kötelesség ezentúl csak akkor áll fenn, ha a vasúti átjáró előtt „Álljl Elsőbbségadás kötelező“ jelzőtábla van — ebben az esetben viszont az utasítás minden járművezetőre vonatkozik.

22. § — A MENETIRÁNY

MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK JELZÉSE:

A 4. bekezdéshez:

Ez a rendelkezés kimondja: A járművezető az irányjelző készüléket csak a menetirányváltoztatás ideje alatt működtetheti addig, amíg menetirányából letér vagy elfoglalja helyét azon a forgalmi sávon, amelyre ráhajtott. Ez tehát azt jelenti, hogy például előzésnél a járművezetőnek nem kell irányváltoztatását jelezni az egész előzési művelet alatt, hanem csak addig, amíg rátért új menetirányára, vagy pedig besorolt a megelőzött jármű elé. Ugyanez a helyzet az akadályok kikerülése esetében is.

IFolytatás a következő számunkban)

így néznek ki a Közbiztonsági Testület járművei