Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-07 / 49. szám, Vasarnapi Új Szó

MASUKRA KÉSZÜLNÉK

Az SZSZK Belügyminisztériuma készültségi egységének parancsnokhelyettesei szobájában hárman ülünk. Ahogy manapság divatosan mondani szokták: „hatszemközt beszélgetünk“. Partnereim egyenruhás fiatalemberek. A zubbonyukon levő jelvény elárulja, hogy az említett egységhez tartoznak, illetve annak keretén belül készülnek fel a Nemzetbiztonsági Testületben való szolgálatra.

Kamocsai Imre

A szűk szavú, szőke fiatalember, Kamocsai Imre őrmester, a komárnói. járás Hliník községéből került ide. A három testvér közül ő a legfiatalabb. Nikotintól megsárgult ujja elárulja, hogy cigarettázik, de az, hogy két órán keresztül egyszer sem gyújtott rá, arról tanúskodik, hogy mértékletes dohányos.

Az alapfokú iskola elvégzése után szakmát tanultam — mondja magáról.

— A segédlevél megszerzése után festéket árusító üzletben dolgoztam. Amikor elértem a korhatárt és sor alá kerültem, akkor mondták, nem volna-e kedvem a Nemzetbiztonsági Testületben szolgálni. Apám, aki agronómus és párttag, biztatott; így kerültem tehát ide.

A hathónapos katonai pótszolgálaton Malackyn esett át. Azóta itt van Szlovákia fővárosában, illetve itt készül fel jövendő hivatására. Szeret futballozni, zenét hallgatni és fényképezni.

Olyan, mint bármelyik más fiatal. Azaz, mégsem egészen. Csendessége, szerénysége ugyanis sokakat megtéveszt, de a valóságban az ötödik század példás tanulóinak egyike. Átlagos osztályzata: 1,94. A szolgálati nyelvet szóban és írásban egyaránt jól bírja, amit az átlagos osztályzat és a „Példás tanuló“ jelvény is bizonyít. Ez utóbbi lehetőséget ad arra is, hogy a megszokottnál egy órával tovább lehet kimenőn.

— Mi tagadás, sokat kell tanulni. A szaktárgyakon kívül orosz és német nyelvet is tanulunk, de azért jut időnk a sportolásra, a szórakozásra és időközben arra is, hogy hazaugorjak meglátogatni a szüléimét.

— Imre a SZISZ, ben is aktívan dolgozik — veszi át a szót Ivan Škrabala őrmester, aki egyben a század, vagy ahogy itt mondják a 20. SZISZ-alap- szervezet elnöke. — Sok erényét felsorolhatnánk, de szorgalmáról a legszebb bizonyíték, hogy november 11-én felvették tagjelöltnek a pártba. S ez az esemény nemcsak emlékezetes lesz számára, hanem további jobb munkára, személyi példamutatásra ösztönzi majd.

Amíg Iván beszél, szemügyre veszem. Fekete haja, mosolygós barna szeme rokonszenvet keltő. így ülve is látszik rajta, hogy magas, kisportolt fiú. A motorizmust, a zenét kedveli, egyébként dobos a zenekarban, de nagy kedvvel jár a judó-foglalkozásra is, liogy az önvédelem alapismereteit elsajátítsa.

— Banská Bystricáról kerültem ide, ahol az elektrotechnikai műszerész szakmát tanultam ki. Hogy utam a Nemzetbiztonsági Testületbe vezetett, az nem a véletlen müve. A baj sokáig az volt, a tagjelölt felvételemnél is, hogy nem voltam még 18 éves. A nagykorúság elérése azonban mindkét dolgot megoldotta. Ez év októbere óta már párttag vagyok.

Még azt is hozzá kell tenni, hogy ő is példás tanuló. Ki is lehet példás tanuló? A legfőbb pontok közül említsünk meg néhányat: az a hallgató, aki 2,2 átlagos osztályzatot ér el, önkéntes véradó, elősegíti a kollektíva ered

kásképző fodrász-borbély műhelyének ablakából barátságos fény árad az utcára. Bent, két nagy helyiségben fe- ér köpenyes lányok síi rögnek-foroglak. A nagy tükrök visszaverik és uegsokszorozzák a föléjük szerelt és mennyezetről függő világítótestek ínyét. A jó világítás elsőrendű követelmény ahhoz hogy a fodrász vagy a borbély jól végezhesse munkáját. Ezek a lányok itt ugyan még csak tanulók, és bizony előfordul, hogy a frizura nem sikerül olyan szépre, mint kellene, de minden feltétel ad- van van ahhoz, hogy a három év eltelte után. ha felszabadulnak, szakmájuk mestereivé váljanak, és kifogástalan munka kerüljön ki a ma még bizonytalan kezek alól. Egyelőre azonban csak ismerkednek a szakma titkaival.

— Ök elsősök — vezet oda Smidá- ková jarmila mesternő a két fiatal lányhoz, akik egy bábu fejére húzott parókán gyakorolnak.

Látszik rajtuk, hogy kezdők, mert még türelmetlenül tépik fésűjükkel az összegubancolódott hajat. Bizonyára az érző alany hajával is így bánnának, ezért nekik még nem engedik meg, hogy a vendégek haján gyakoroljanak. A másodikosoknak már igen. Természetesen, a mesternő felügyeletével és segítségével.

— Sok vendégük van naponta? — kérdeztem a mesternőt.

— Négy-öt. Többnyire nyugdíjas nénik. Mi ugyanis a szokott ár feléért dolgozunk.

Akiknek nem jut vendég, azok egymás fején gyakorolnak. Konkoly Buba is ilyen „áldozat“ ma. Fekete baját egyik évfolyamtársa hozza rendbe. Mikor elkészül a frizurája, vele és Jordanová Danával leülünk néhány percre beszélgetni a mesternő irodájában. Elmondják, hogy az egyik héten az iskolában vannak, ilyenkor a szakmájukkal kapcsolatos elméleti tudnivalókkal ismerkednek, a másik héten pedig itt a műhelyben gyakoIvan SkrabíHa

ményességét, magatartása példás, fel lépése katonás.

Az ötödik század, amelyben a kél fiú is szolgál, nemcsak arról nevezetes, hogy negyedrésze példás tanuló és SZISZ szervezete 33 fiatal felvételét javasolta a pártba, hanem „STOP“ ze nekaráról is, amelynek hél tagja kö zül öten századbeliek. Ezek a fiúk a különböző versenyek, esztrádműsorok megrendezésében is nagy gyakorlattal rendelkeznek, jelenleg az évzáró tag gyűlések után a népművészeti alkotó versenyre és az egység SZISZ konfe renciájára készülnek.

— Nem dicsekvésképpen mondom, de alapszervezetünk a legjobb az egy

ségnél. A politikai és kultúrmunku mellett végzett tevékenységünkből megemlíteném, hogy 40 állandó véradónk van, akik közül többen 2—3• szór is adtak térítésmentesen vérté Ezenkívül 1750 brigádórát dolgoztunk le a Matador üzemben, amellyel védnökségi kapcsolatunk van. Századunkban nincsenek pionírvezetők, de az is- kólákban így is gyakran megfordulunk. A tanulóknak, a pioníroknak előadást tartunk a helyes közúti közlekedésről

— főleg a Sibírska utcai, a Nedbalovál és a Palackého Alapfokú Iskolákban -— s az elmondottakat igyekszünk a gyakorlatban is bemutatni, illetve kipróbálni.

Két egyenruhás fiúról és SZISZ-szer* vezettik munkájáról beszélgetünk. Mielőtt azonban pontot tennénk az írás végére, el kell mondani azt is, hogy ezekre a fiúkra és társaikra még szak- dolgozat, államvizsga és törzsőrmesteri előléptetés vár, s ez bizony sok erőt, energiát kíván meg tőlük. Tanulásuk azonban ezzel még nem ér véget. Zi- linára mennek, ahol hathónapos intenzív tanulás után érettségit tesznek, s aztán lépnek majd ki az életbe, hogy az elméleti tudás mellé élet-, illetve megfelelő szolgálati tapasztalatokra is szert legyenek.

Hogy jövendő hivatásukra lelkiismeretesen készülnek, arról nemcsak a parancsnok dicsérete tanúskodik, hanem jómagam is meggyőződtem.

NÉMETH JÁNOS

A „Stop“ zenekar

rolják mindazt, amit elméletben meg tanultak. S nemcsak a fodrász-, de a borbélyszakmát is elsajátítják.

— Fodrász- vagy borbélyműhelyben szeretnének-e dolgozni az iskola el végzése után? — kérdem a lányokat.

— Fodrászműhelyben — válaszolják szinte egyszerre.

— Megfigyeltem — mondta a mesternő —, hogy a lányok általában viszolyognak a borbélymunkától. D« csak addig, amíg harmadikos koruk bán először gyakorlatra nem mennek valamelyik borbélyműhelybe. Félnek, hogy a férfi kollégák rossz szemmel néznek rájuk, vagy hi^gy a férfi ven

Szíveseit emlékeznek maid...

dégek nem ülnek le a „kezük ala . A múltban az utóbbira sokszor volt példa. Ma éppen fordított a helyzet. A férfiak meggyőződtek róla, hogy a nők éppen olyan jól tudnak nyírni és borotválni mint a férfiak. A tanulók pedig azt tapasztalták, hogy a férfi kollégák nagyon segítőkészek, a férfi vendégek pedig sokkal türelmesebbek, mint a nők. Ezért, amikor elhelyezkedésre kerül sor, sokan meggondolják a dolgot és inkább borbélyműhelybe mennek dolgozni.

A szolgál Látások más ágazatában is egyre több szakképzett munkaerőre van szükség. Nem kivétel ez alól a vegytisztít ószakma sem. A vegytisz- títószakma alkalmazottjának nemcsak a kémiai tudományokhoz kell értenie, hanem az anyagfajtákat is ismernie kell, hogy biztos szemmel tudja megítélni, melyik textília milyen vegyszerrel tisztítható. S ezeket az ismereteket csak iskolában sajátíthatják el a fiatalok.

A nyugat-szlovákiai kerület vegy- tisztítói számára Bratislavában a Februári Győzelem utcai szakmunkásképzőben képeznek ki szakembereket. Jelenleg ötvenen tanulják ezt a szakmát. Ogy lenne jó, ha többen lennének, mert mind vidéken, mind a fővárosban egyre másra nyílnak a ruhagyűjtők és vegytisztítok, s ezekben a szakemberekre is szükség van. Csakhogy a kilencéves iskola elvégzése után kevesen jelentkeznek erre a szakmára. Sokan azt gondolják: „tisztítóban dolgozhatok anélkül is, hogy iskolába járnék.“ A gyakorlat jelenleg még valóban az, hogy iskolázott fiatalok hiányában, szakképzetlen munkaerőket is kénytelenek felvenni a tisztítók. A tisztítókban alkalmazott technológiai eljárások azonban előbb utóbb megkövetelik, hogy azok is részesüljenek elméleti oktatásban.

Burzová Cudinila másodikos, Senica nad Myjavou-i kislány.

— Nem erre a pályára készültem

— mondja, de helyszűke miatt nem vettek fel oda, ahová jelentkeztem. Most viszont már nem bánom, hogy ide kerültem.

Nem is csoda, hiszen a szakmai tudással együtt a szakma szereletét is beleoltják tanítványaikba az oktatók és a mesterek. Iludmila, ha végez, szülővárosa egyik tisztítójában fog dolgozni. Szerződést kötött az ottani kommunális üzemmel, hogy tanulmányai befejezéséig havonta ötven korona zsebpénzt kap leendő munkaadójától.

Kullová Jarmila Cadcáról került a szakmunkásképzőbe. A kilencéves iskolában nagyon szerette a vegytant. Hallotta, hogy itt ez a fő tantárgy, ezért jelentkezett ide.

— Az iskola elvégzése után hol szeretne dolgozni?

— Mire végzek, szüleim Bratislavába költöznek, ezért én is itt akarok elhelyezkedni. Szeretnék valamelyik gyorstisztítóba kerülni.

Az ipari tanulók iskolán kívüli élete hasonló a középiskolásokéhoz. Tanulás után sportolnak, olvasnak, szórakoznak. Az iskolában pedig olyan kiképzésben, a gyakorlóhelyen olyan bánásmódban részesülnek, hogy a tanulóéveikre bizonyára szeretettel és szívesen fognak visszaemlékezni.

KOVÁCS ELVIRA

Kullová jarmila és Burzová Ludmila a szakmunkásképző másodéves diákjai.

(A szerző felvétele)

Milyen volt hajdan az inasok sorsa? Erre a szlovák nyelv egy szellemes szójátékkal válaszol: UCen-mu- ceü. Azaz: inas-megkínzott. Ez ugyan magyarban egyáltalán nem rímel, de a lényeget megtudjuk belőle. Az akkori oktatási rendszer elnézte, hogy a mester vagy a műhelytulajdonos úgy bánjék inasával, ahogy akar. Üthette, verhette, éheztethette, ha éppen úgy hozta kedve. De hiszen aki ismeri Munkácsy Mihály életrajzát, annak nem kell különösebb képet festeni az akkori viszonyokról.

A magántulajdon államosítása után az inasok sorsa nagyot fordult. Ma már korszerűen felszerelt szakmunkásképzőkben és gyakorlóműhelyek- ben készítik fel a jövendő szakmájukra a kilencéves iskola elvégzése után ipari tanulónak jelentkező fiatalokat.

Ezúttal két különböző szakmunkás- képző diákjaival beszélgettem. Leendő fodrászokkal és vegytisztítókkal. A fodrásztanulókat a gyakorlóműhe- lyükb&n kerestem fel, a tisztítókat pedig iskolájuk épületében. Kíváncsi voltam, hogy érzik magukat ipari tanulóként azok, akik nemsokára a szolgáltatásokban fognak dolgozni.

# •* *

Nyolc óra van, késő őszi reggel. A bratislavai Páriőková utcai szakmun-