Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-06 / 288. szám, szombat

A történelmi fejlődés násittistatlan A LEMP VII. kongresszusa előtt Vasi! Bil’ak elvtárs beszéde az SZKT plénumülésén Bevezetőben Vasi] Bil'ak elv- társ Gustáv Husák elvtársinak és a párt vezetőségének nevé­ben köszönetét mondott a Fór: radalmi Szakszervezeti Mozga­lomnak a dolgozók mozgósítá­sában kifejtett becsületes, áldo­zatkész munkáért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tavaly novemberi ülésén helye­sen hangsúlyozta; nem feled kiűzhetünk meg arról, hogy si köreink szorosan kötődnek a szocialista közösséghez való tar­tozásukhoz, a Szovjetunióval va 1 ô barátságunkhoz. A Szovjetunió bérpolitikája, hatalmas gazdasági és katonai ereje jelképesen szólva egy nagy védőpajzs, amelynek vé­delme alatt a szocialista orszá­gok, tehát Csehszlovákia is bé­kében és biztonságban sikerrel teljesítheti építő terveit. Ami a világon ma lejátszódik, legyen az bár a Közel-Keleten, Afrikában, Indokínában vagy Latin-Amerikában, nem vélet­lenszerű és nem elszigetelt je­lenség. Ez az osztályküzdelmeik, a politikai folyamatok eredmé­nye, az általános fejlődés ré­sze, az új és a régi; a haladó és a reakciós között lezajló harc része. A kapitalizmus társadalmi- gazdasági alakulatként törté­nelmileg már elévült. A dol­gozók egyre szélesebb rétegei törekednek céltudatosan a jobb, igazságosabb, emberibb világ kialakítására. E küzdelem élén állanak a kommunisták, az ősz* szes haladó és bókeszerető erők. Ezen az úton számukra vi­lágítótorony a tudományos vi­lágnézet, a marxizmus—leniniz­mus. A világnak bármelyik részén ez időben lejátszódó események pozitívan vagy negatívan befo­lyásolják népünk gondolkodás­mód ját, illetve tetteit. A forra­dalmi erők minden sikere, illet­ve balsikere biztonságérzetet, vagy kétségeket idéz eilő. Itt fontos szerepet kap a helyes, céltudatos, tömegpolitlkai és nevelőmunka. Arról van szó, hogy a sikerektől ne szálljon fejünkbe a dicsőség, hogy ne essünk gondtalanságba és ugyanakkor az Ideiglenes bal­sikerek ne okozzanak pánikot vagy bizonytalanságot. Az egyén, a kollektíva, a nemzetek és forradalmi erők életében a dolgokat a történel­mi átalakulás komplexumában kell látnunk és megítélnünk. Ebből a szemszögből kell érté­kelnünk a fejlődést, amikor a kitűzött célhoz közelítünk, vagy ha attól eltávolodunk. Meg kell tanítanunk az embereiket arra, hogy a mindennapi élet szöve­vényeiben felismerjék, mi a fon­tos és mi a másodrendű. Ez vonatkozik a nemzetközi és a belpolitikai helyzetre egyaránt. Népünk az idén ünnepelte meg a fasizmuson aratott győ­zelem, a nemzeti felszabadító küzdelem betetőzése és Cseh­szlovákiának a szovjet hadse­reg általi felszabadítása 30. év­fordulóját. Harminc év egy nép történelmében rövid időszak. Mily hatalmas utat tettek meg a szocialista közösség orszá­gai ez alatt az idő ailatt, mi­lyen eredményeket értünk el! A tőkés világnak el kellett ismernie a realitást, amely a második vllághál>orú után ki­alakult — anélkül, hogy lebe­csülnénk helyzetét és lehetősé­geit — és ma mélyreható poli­tikai, gazdasági, pénzügyi, ide© lógiai és morális válságot él át. A tőkés világ országainak nem- zetgazd ászai, miniszterei, kor­mányfői és elnökei tanácskoz­nak, tárgyalnak, prognózisokat fogalmaznak a válság megszün­tetésére, amely azonban egyre inkább elmélyül. Valamennyien azt kutatják, miként háríthat­nák át saját országuk válságát partnereikre, és mindnyájan azt kutatják, miként terhelnék meg ezzel a dolgozókat. A Nemzetközi Munkaszerve­zet statisztikai eredményei azt mutatják, hogy ma a nyugati ipari országokban 17 millió a munkanélküli. Maguk is elisme­rik, hogy a munkalehetőségek kialakítása reménytelen, ezzel szemben a Józanabbak a gazda­ság további hanyatlását, a mun­kanélküliség növekedését jósol« J&k. A burzsuA propaganda, amely a tömegek megtévesztésében oly leleményes és ötletes s ügyesen manipulál a közvéleménnyel, ma már nem szólhat a tokésorszá- gokban levő majdhogynem édes életről, nem dicsérheti gazdasá­gi csodáit. És így nem marad más számára, esak a hazugságuk ter­jesztése arról, hogy a válság vi lágjeleuség, hogy egyaránt érinti az összes fejlett ipari országot, koholmányukat eszel (ti arról hogy a szocialista országokban kevés a demokrácia es az emberi Ͱ8‘ Milyen szánalmas ini»idez. Ha­zánkban egy fiatal inár fel sem tudja fogni, mi a munkunélkíili- ség, el sem tudja képzelni, bogy az ember dolgozni akar, s nem la Iái munkát. A burzsoá demokrácia kétszínű séget már régen leleplezte V 1. Lepin, amikor azt inonriotia, de­mokráciát igen, de ki számára? A burzsoá demokrácia a vagyo­nos kizsákmányoló rétegek de­mokráciája. Érdekes lenne bete­kinteni. vajon'az amerikai szená­tusban, illetve kongresszusban hány munkás, paraszt van, rneny nyi a dolgozók képviselője, noha tény, hogy az Amerikai Egyes-ült Államokban a lakosság túlnyomó többsége munkás. De nem kell az USA ha inenni, elég ha megnéz­zük bármelyik tőkésországot. Könnyen megállapíthat juk, hogy ott tulajdonképpen ki uralkodik, a törvényeket ki hagyja jóvá és azok kit szolgálnak. Paradoxon, hogy Izrael, amely embertelenül, barbár módszerek­kel szervezi az arab lakosság ki­irtását, Közel-Keleten a legdemok­ratikusabb államnak adja ki ma­gát. Mi ilyen demokráciát soha sem ismerünk el, és nem is aka runk elismerni. Dolgozóink, amint azt a CSKP KB mólt évi novemberi ülésén hangsúlyoztuk, tudj.ik, hogy poli­tikánk legfőbb értelme a dolgo­zók jólétéről való gondoskodás, kulturális és életszínvonaluk nö­velése, a szociális biztonságérzet és a jövő szavatolása. Nem kevésbé demagóg az em­beri jogokról hangoztatott burzsoá propaganda. Milyen emberi jog az, ha az emberenek nincs joga a munkára, ami az ember alkotó szellemének egyik legsajátosabb vonása, ünrealizálásának vonása, amikor nem rendelkezik szociális biztonságérzettel, állandó aggoda lomban él: mi lesz akkor hé megbetegszik és megöregszik. A művelőrésrc való jogot, a kultu­rális értékek megközelítését az anyagi lehetőségek szabják meg. A történelemben soha senki nem adhatott és nem adhat a népnek olyan jogukat és lehetőségeket, mint amilyeneket a szocialista társadalmi rendszer nyújt. A tőkés világ sokáig vonako­dott elfogadni a Szovjetunió és a többi szocialista ország javasla­tát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egybe hívására. Az objektív helyzet nyo­mására, országaik közvéleményé nek hatására végezetül is megva Kisült a konferencia, és elfogad ták a záróokmányt. Helsinkit ma egyesek nem egy egészként akarják elfogadni, a dokumentumot nem teljes terje­delemben igyekeznek megvalósíta­ni, esak az egyes problémákat szakítják ki belőle s ezenfelül hozzáfűzik saját szövegüket. Má­sok, akik nem akarnak megbékél­ni a békés együttélés gondolaté’ val, akik éveken keresztül a hi­degháborúból éltek, Helsinkit egy újkori Münchennek nevezik, a zá­róokmányt pedig „semmitmondó“ papírosnak. Sajnos, hogy ezekhez tartozik a maóista vezetőség is, amely immár nyfltan áttért az an­tiszocialista és a békeellenes po Siriókra. Információcseréről beszélnek. Hogy azt miként képzelik el, ar­ról ez a egyetlen példa is ta nuskodik. Helsinki után a svéd televízió kérte, bogy tegyük le­hetővé egy olyan film forgatását, amelyik megmutatná Csehszlová­kia egy napját. Es mi lett az ered­mény? Interjút készítettek |. Há- jekkel, a volt külügyminiszterrel, és 7.. Mlynáfzsal, akik ezt az alkainat kihasználták arra, hogy saját antiszocialista. népellenes, reakciós nézeteiket hangoztassák. A svéd polgár ngyan milyen hi­vatalos, tárgyilagos információt kaphatott a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságról? Egy letűnt po­litikus Svédországban sem lehet objektív. A svéd televízió adásá­val csak azt bizonyítja, bogy nem objektív információra törekszik, hanem a közvéleménnyel való ma- niputációkra, a CSSZSZK és a szo­cializmus becsmérlésére, gyalázá sára. Érdekes lenne összehasonlítást tenni arról, hogy a záróokmány­ról milyen mértékben adtak infor­mációt a hazai és a nyugati tö­megtájékoztatási eszközök, hogy a nyugati szerzők hány művét és milyen példányszámban adják ki a szocialista közösség országai­ban, hány filmet, színmüvet, tv* játékot, tekinthetnek meg polgá reink és a szocializmus országai­nak hány kulturális értékét is­mertetik Nyugaton. A konferencia befejezésével kapcsolatban, amint azt a CSKP KB ez évi júliusi ülésén hangsú­lyoztuk, továbbra is sokoldalúan el kell mélyítenünk az együttmű­ködést a szocialista közösség or­szágai között, a gazdasági, ide­ológiai, nemzetvédelmi egyiitlműkö. désf és a kiHntilitikaí koordiná­ciót Minél szilárdabbak lesznek internacionális kapcsolataink a Szovjetunióval és a szocialista kö­zösség többi országával, annál mélyebb és hatékonyabb lesz együttműködésünk, annál jtihban ki tndiuk használni a konferencia eredményeit, a szocializmusért, a békéért, és a társadalmi haladás­ért vívott harcban. Annál nagyobb sikereket érünk el hazánkban a kitűzött feladatok teljesítésében. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befe­jezésével nem ér véget a béke megőrzésére, a nemzetközi kap­csolatok javítására irányuló tö­rekvésünk. A szocialista orszá­gok nem egyszer kijelentették, bogy Európában a politikai eny­hülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet befejezése után ki keill dolgozni a pozitív fejlődés to­vábbi lehetőségeit és távlatait Európában. E célból folynak az előkészületek a kommunista és munkáspártok európai konfe­renciájára, amelyre Berlinben kerül sor. Arról van szó, hogy megítéljék az újonnan kialakult helyzetet, Jellemezzék a lénye­ges átalakulásokat, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban ós Európában bekövetkeztek, az átalakulásokat előidéző okokat, hogy megmutassák azokat a főbb társadalmi erőket, ame­lyek az Ilyen átalakulások meg­alapozói. A szerkesztőbizottság novem­berben tartott berlini ülésén hangsúlyoztuk, hogy az euró­pai kommunista és munkáspár­tok konferenciájának záróok­mánya kifejezhetné nemcsak a kommunista és munkáspártok közös nézeteinek széles skálá­ját, hanem az együttműködésre való felkészültségüket is a bé­ke és a szociális haladás ér­dekében, hogy kommunista do­kumentum legyen, a harcos marxista—lenini pártok doku­mentuma. A konferencia és a dokumen­tum előkészítése nem könnyű dolog. A burzsoá propanganda sok mindent kiforgat, felnagyít, mindenben ellentétet és az egység meggyengülését látja. Bizonyára ezt is óhajtja. Bár vannak eltérő nézetek, hely­telen lenne olyan következte­tést levonni, hogy gyengül az európai kommunista és mun­kásmozgalom. Ellenkezőleg, ha a dolgokat objektívan, józanul szemléljük, megállapíthatjuk, hogy az állásfoglalások mélyre­ható demokratikus magyarázá- sáaiak folyamata hozzájárul ah­hoz, hogy elvhűbb állást foglal­junk az egyes kérdésekben, hogy marxi—lenini, Internacio- nális elvekhez tartsuk magun­kat és ezeket az elveket való­ra Is váltsuk. Jóváhagyták egy szerkesztő- csoport kialakítására tett ja­vaslatot, amelyben mindem párt együttműködhetne, amely azt kívánja. A szerkesztőcsoport munkájának ei'edményelt az egyes pártok megvitatnák ós januárban újra összeülne a szerkesztőbizottság. Pártunk mindent megtesz annak érde­kében, hogy a lehető legna­gyobb mértékben hozzzájáruljon a kommunista és munkásmoz­galom egységének megerősíté­séhez a marxizmus—leninizmus elvei alapján. ElvtársakI Néhány nappal ezelőtt tért vissza párt- és kormányküldött­ségünk a Szovjetunióban tett hivatalos baráti látogatásáról. E látogatás eredményei szá­munkra ismerlek. Hozzá kell még fűzni: újra meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a szovjet nép őszinte barátsággal viselt étik pártunk, országunk nemzetei iránt, hogv a Szovjetunió biz­tonságunk, függetlenséglink szi­lárd szavatoló ’fü, országunk to­vábbi szocialista fejődésének záloga. A szocialista Lengyelország jelene és távlatai Lengyelország — hazánkhoz hasonlóan — újra nagy ese­ményre készül, mégpedig a Lengyel Egyestilt Munkáspárt VII. kongresszusára, melynek megnyitására december 8-án ke­rül sor. Északi szomszédaink már a kongresszusi előkészüle­tek során mérlegelték, hogy miit teljesítőitek a VI. kongresszu­son kitűzött feladatokból, mi­lyen eredményeiket értek el az utóbbi öt évben, s milyen kilá­tásaik lehetnek a következő tervi dősza khan. Lengyelország politikai és gazdasági vezetői az 1971— 1975-ös időszakra elősorban az ipari és a mezőgazdasági ter­melés korszerűsítésére és .szín­ál lí tana k. majd elő. A további iparágazatokban az elkövetkező tervidőszakra hasonlóan igényes feladatokat tűzitek ki cétól. Lengyelország jelenét és jő vő;ét nagy mértékbein beíolyá solja a szocialista országokkal való szoros gazdasági és poli­tikai együttműködése. Az utób­bi évek folyamán a gazdasági kapcsolatokon kívül egyre job bán elmélyültek azok a kao csolatok, amelyek a* tudomá­nyos-műszaki fejlesztés kérdé­seinek közös megoldására vo­natkoznak. L eng y el o rs z á g ba n szintén tisztában vannak azzal, hogy azok a nagy feladatok, amelyekről már szó volt, aligha 1-ili étén ek meg valósíi hatók alá Az új jöldkütrúgépek, amelyek a varsói „Warynski“ gyarban ké­szülnek, a világ élvonalához tartoznak és számos országba ex portálják őket. A képen az új M-25 OH jelzésű földkotrógép látható, amely lengyel—NDK együttműködéssel készült. [ CSTK felv.J vonalának emelésére irányuló feladatokat tűzték ki célul. Ez nem volt kevés, de a VII. kong­resszuson elhangzó beszámolók­ban többnyire pozitív eredmé­nyekről adhatnak majd számot. A termelési alapok nagy részét korszerűsítették, így a következő tervidőszakra is megteremtették az ipari lermelés fejlesztésének feltételeit. A közelmúltban meg­valósított beruházások egyhar- madát ugyanis alig öt éve üzemba helyezett gépek ós be­rendezések alkotják, s ez a tény jó záloga az ország ipari termelésű további fejlődésének. A most lezáruló ötéves tervidő­szakban Lengyelország nemzeti jövedelme 62 százalékkal nö­vekedett, ami elsősorban az ipari termelés nagyarányú — csaknem 75 százalékos — nö­vekedésének a következménye. Az ipari termelés növekedésé­ben nagy szerepe volt a szin­tén gyorsan növekedő munka­termelékenységnek, amely az 1971-ben elért 63 százalékról 1974-ben már 81 százalékra nö­vekedett. A VII. kongresszuson nagy feladatokat tűztek ki a beruhá­zások terén is. Most pedig ar­ról adhatnak számot, hogy az öt óv alatt 400 milliárd zloty­val túlszárnyalták a beruházá­sokra előirányzott összeget, így a megvalósított beruházások ér­téke 1 billió 850 milliárd zlo­tyt tesz ki. Az 1970--1980-as évekre kitűzött legnagyobb be­ruházásaik közé tartozik példá­ul a katowicei vasmű, az észa­ki kikötő, bechatowi bányászati és energetikai komplexum, va­lamint a vasutak és az útháló­zat korszerűsítése A jelenlegi nagyrészt új, ille­tőleg korszerűsített Ipari kapa­citások lehetőleg legnagyobb mértékű kihasználásával a kö­vetkező ötéves terv időszak vé­gére a mostanihoz viszonyítva 48—50 százalékos növekedést érnek el az ipari termelésben, így 1980-ban a tervek szerint több mint 200 millió tonna kő­szenet termelnek ki, továbbá 32 milliárd kilowattóra villa­mos energiái, megközelítőleg 22 millió tonna acélt ós csak­nem 29 millió tonna cementet pos tudományos-műszaki felké­szültség nélkül. A lengyel kormány az ipar- ágazatokon kívül nagy figyel­met szentel az élelmiszeripar és a mezőgazdaság fejlesztésének is. A különféle intézkedésekkel oda szeretnének hatni, hogy az elkövetkező ötéves -tervidőszak­ban a mezőgazdasági termelés­ijein további nagyarányú gépe­sítést hajthassanak végre. Ezt szolgálja a rohamosan fejlődő traktorgyártás is, amely lehető­vé teszi, hogy 1980-ban a len­gyel mezőgazdaságban már több mint 600 000 korszerű Iraktor dolgozhasson. Hogy ez mit je­lent majd a lengyel mezőgazda­ság számára, azt nem kell kü­lönösebben magyarázni. Lengyelországban az utóbbi öt óv folyamán elért gazdasági eredmények nagy hatással vol­tak a lakosság szociális körül­ményeinek, kulturális lehetősé­geinek javulására egyszó­val az életszínvonal emelkedé­sére is. Ma már lényegesen többet nyújthatnak a dolgozó emberek, s ezen belül különö­sen a dolgozó nők számára. Nagy eredményeket értek el a lakásépítés terén is, bár — hasonlóan, mint hazánkban — a lakáskérdés teljes megoldá­sában még elűttük is nagyon sok feladat áll. Az 1976—1980- as években másfél millió lakás építését tervezik, ami 400 000- rel több mint a mostani ötéves tervben volt. A feladat megva­lósításában nagy segítséget nyújt majd az építőipar további korszerűsítése, s az új építé­szeti módszerek bevezetése. Lengyelországban a második világháború olyan hatalmas pusztítást végzett, amelynek nyomait nem volt könnyű eltün­tetni. Hogy ez mégis sikerüli, az elsősorban a lengyel nép ki­tartásának és nagy akaratának köszönhető. Az ország újjáépí­téséiben azonban a lakosság nem fáradt el, hiszen az ered­mények és a sikerek az embe­reket mindig új alkotásokra, új tettekre ösztönzik. Ez a záloga annak, hogy igényes terveiket a jövőben is megvalósítják.-pg­1975. xii r>

Next

/
Thumbnails
Contents