Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-30 / 307. szám, kedd

KÉT KIÁLLÍTÁS Ol FII KIK Szibéria és a szovjet Távol-Kelet varázsa VILÁGGÁ MENT A FIÚ (szovjet) Nagyon egyszerű történetet mesél el ez a grúz film. Ez az egyszerűség azonban megté­vesztő, hiszen mély gondolatok húzódnak meg az egyszerű história mögött. Egy fiatal határőrről szól a film, akineik jellemét, magatar­tását próbára teszi a katonai szolgálat. Voltaképpen valóban ennyi a film, s hogy mégis ere­deti alkotássá válik, az Marab Kokocsasvili rendező egyéni látásmódjával magyarázható. A film visszafogott lírája, fi­nom iróniája, bensőséges né- pisége az a többlet, mely az alkotót a grúz hagyományok legjobb folytatójává avatja. A maga egyszerű, hétköznapi motívumaiban a film megraj­zolja a mai szovjet fiatalok er­kölcsi arculatát és felelősség­érzetét. Marah Kokocsasvili ezzel a filmjével mutatkozott be első ízben a közönségnek. Rokon­szenves és jelentős művészi egyéniséget ismertünk meg sze­mélyében. Alkotásának hiteles­ségét még jobban hangsúlyoz­za, hogv a történetet civil sze­replők játsszák. A film ezáltal még közvetlenebb és időszerűbb lett. REJTELMES SZIGET (francia) Szibériának, a föld ezen szép­séges darabjának nagy jövője van, látta előre röviddel a NOSZF után Lenin. Jóslata az­óta megvalósult. Csodálkozás­sal és elismerő tisztelettel szemléljük a Művésziét Házában kiállított ötszáznál is több fe­kete-fehér és színes fényképet, meg állófilmet, a Novosztyi ügynökség fotóriportereinek művészi felvételeit. Jóvoltukból élménytadó uta­zásban van neszünk Szibéria és a szovjet Távol Kelet végtelen térségein. A hónak és fagynak ez a kietlen birodalma a földi nyomor színhelye volt a múlt­ban. Szánalomra méltó, primi­tív, elszórt kis népcsoportok éltek itt egykor emberhez nem méltó életet. A cári önkény ebbe a jeges pokolba száműzte a jobb jövőről álmodó, szabad szellemű, forradalmi gondolko­dású egyéneket. 1897-ben Le­nint is rgy Szusenkoje nevű faluba deportálták három év­re, mutatja az egyik fénykép. Az első világháború hadifog­lyai is itt sínylődtek a tábo­rokban, ahol a fagy, a nélkü­lözés és a vérhas megtizedelte soraikat. Mindezek a múlt sö­tét emlékei. A több mint 13 millió négy­zetkilométer területű Szibéria és a szovjet Távol Kelet a ter­mészet remekművei közé tar­tozik. A fagyos fehér tajgákat, a sivár tundrákat fantasztikus sziklaképződmények váltják fel. Dús erdő borította hegy­oldalak egy-egy ékkő csillogá- sú tó vízében tükröződnek. A Bajkál, földrészünk legnagyobb édesvízű tava s a Jeges-tenger a sarki Nap néhány hónapig tartó sugárzásában csodálatos színekben ragyog. A szovjet kormány a NOSZF után röviddel tudósok és szak­emberek vezetésiével rendsze­res kutatást végeztetett a bi­rodalom e részében. Megálla­pították, hogy a föld méhe itt gazdag ásványi kincset rejt, és nagy mennyiségű föld­gáz, nyersolaj vár kiterme­lésre, hasznosításra. Munkáso­kat, szakembereket telepítet­tek az őslakosok közé. Oj utak, városok épüllek. S a ké­pek jelzik a különböző nem­zetiségbeli kolhoz-, és ipari dolgozók, kutatók, mérnökök keze és szelleme munkája ré­vén azóta végbement bámula­tos változást. J. Vajnstejn, L. Usztinov, G. Kaposzov felvéte­lei feltárják előttünk a szocia­lista kultúra fejlődésének bo­nyolult folyamatát, s a tudomá­nyét is. Az egykori írástudat­lan burjátok, jakutok, évenek, csukotok, és a többiek ma mind anyanyelvükön tanulnak. Körül­belül húsz év óta megszűnt az analfabetizmus. Az újonnan épült városok bentlakásos isko­láiban a rénszarvas tenyésztők és az újonnan megtelepültek gyermekeit modern felszerelé- sű tantermekben lelkes tanítók oktatják. Szabad idejüket ké­nyelmes, barátságos helyisé­gekben, virágok és játékok kö­zött töltik el. Az idősebbek szá­mos közép- és szakiskolában tanulnak. Száznál több egyete­mük és tudományos intézetük előadótermeiben és laborató­riumában készítik elő őket tu­dományos és gyakorlati hiva­tásukra. Az ifjúság neszt vesz a tényleges építő munkában is. Most folyik a BAM, a Bajkál— Amur vasútvonal építésié. A Komszomol tagjainak százai dolgoznak itt, hogy mielőbb el­készüljön a nagy mű. Novoszi- birszkben akadémiai várost létesítettek. Vegyészek, vulka- nologusok és sarkkutatók old­ják itt meg a felmerülő prob­lémákat s készítik a megvaló­suló terveket. Felépült a Jenyi­szej partján a világ leghatal­masabb vízierőműve, amely hat­száz millió kilowatt villamos energiát termel. A Bililibinsz- kiji atomerőműben s a Bratsz- ki vízierőműben gépóriások munkáját figyelhetjük. A 200 ezer lakosú Bratszk ma nagy ipari város. Fém- és fafeldol­gozó, papír- és műszál gyárai­ban nők és férfiak végeznek értékes munkát. A gigantikus csővezetékeken keresztül árad a földgáz, a nyersolaj nemcsak a Szovjetunió európai részébe, hanem több más országba, köz­tük hazánkba is. Ma már 40 millió hektárnyi termőföldön vetnek és aratnak bőségesen, új mezőgazdasági módszerek és gépek segítségé­vel. A búzamezők aranyos ka- lásztengene hullámzik a szél­ben és a napraforgók sárga vi­rága barátságosan mosolyog ránk. A jól szervezett farmok­ban tenyésztik az értékes pré- mű szürke-, és ezüstrókát, a nyestet és a cobolyt. Fontos a rénszarvastenyésztés. Egész nyájak vágtatnak a havasi taj- gán. Szánok elé fogják őket, bőrüket, húsukat felhasznál­ják. Egy egy képről bohókás jegesmedve család néz velünk szembe. Az erdők vadakban gazdagok. S a folyók halakban bővelkednek. Festői felvétel szemléltet egy éjszakai halá­szatot. A gazdag fogásból nem­csak az ott élők fontos táplá­léka kerül ki, hanem a nagy halfeldolgozó üzemek rengeteg konzervet készítenek kivitelre. Az iparosított és gépesített Szibéria bizonyos fokig az el­lentétek földje. Ugyanegy ké­pen látunk rénszarvasfogatú szánt, terepautót és óriási re­pülőgépet. De füL'ge helikoptert is, amelyből fiatal anya szállt ki csecsemőjével, aki valame­lyik városi szülőotthonban lát­ta meg a napvilágot. Egy má­sik repülőgép orvost hoz, hogy egy távoli vidéken élő betegé­nek nyújtson segítséget. Kórhá­zaikban a legújabb gyógymó­dokat alkalmazzák. A kultúra, a tudomány, a mű­vészet már mindennapi életük­höz tartozó fogalmak. A még régi népviseletet hordó nagy­szülők unokái a szocialista kultúra jóvoltából már művész­tanfolyamokon vesznek részt. A képzőművészet minden ágá­ban fejleszthetik képességeiket. Minden városban van szépen látogatott múzeum és képtár. Mai szellemben tervezett épü­letek adnak otthont a színhá­zaknak, operáknak, hangver­senytermeknek. így terjesztik a műveltséget, formálják az ember szellemét, érzésvilágát. Bájos fotókon látjuk a balett­oktatást, a gyönyörű táncpro­dukciókat, a balerinák kecses mozdulatait. Ugyanilyen bőke­zűséggel áldoz az állam a tor­na és a sport különböző ágai­ra. S érezzük a kis telepeken, a nagyvárosokban az élet lük­tetését. De a képek gazdag sora jó­val többet mond minden szó­beli közlésnél. Meggyőzőbben mutat rá a szibériai és a távol keleti szocialista társadalom­nak páratlan fejlődésére. bArkány jenöne Mai magyar grafikákat és kis­plasztikákat állítottak közönsé­günk elé a Gorkij utca 15 szám alatti tárlati teremben a Ma­gyar és Szlovák Képzőművé­szeti Alap, valamint a prágai Art Centrum rendezésében. A kölcsönös bemutatkozás, a mű veszeti értékek cseréje fokozza és tovább mélyíti baráti kap- csolatainka't. Budapesten az ősz folyamán szlovákiai művé­szek állítottak ki, s a magya­rok legközelebb kerámiákkal és textilekkel jelentkeznek ná­lunk. A huszonkét különböző nem­zedékbeli grafikus révén, ha nem is kapunk teljes képet a magyar fekete-fehér művészet­ről, de megismerkedhetünk stí- lustörekvéseikkel, újításaikkal, friss eredményeikkel. Az alko­tók közül jónéhányan évek óta a magyar grafika kétségbevon- liatatlanul elismert mesterei, érdemes művészek, Kossuth-, és Munkácsy díjasok. Markáns, egyéni stílusú műveik a való­ság tükrözői s egyben meste­reik önkifejezésének megnyilvá­nulásai. A kis felületen is sokatmon­dó grafika tematikai bőséggel Gács Gábor: Kompozíció vall az élet sokrétűségéről. Csohány Kálmán finom vona­lainak sejtető erejével idézi a Két szomszéd várat az Őszi fé­nyeket, a Virágokat s a Két madarat. Gács Gábor három­szögbe komponált metszete lé­lektani tartalmú. Gyulai Livíusz tiszta vonalritmusban szólal­tatja meg a Carmina Buranát. Raszler Károlyt a természet vi­lága vonzza, a kubai buja nö­vényzet s Esztergom és Viseg- rád ódon bája. Papp György Aszfaltozóinak favwáj erős kontúrok között feszülnek, Ré- kássy Csaba Éji zenéjiének mo­tívumvilága fantáziagyújtó. Ro- zanits Tibor eredeti grafikai szemlélettel jeleníti meg az őszt és az Esőt. A grafika szé­les mezőnyébe beleférnek az illusztrációk is. Kass János (Hamlet), Reich Károly (Wlnd- sori víg nők), Würtz Adám (Szent Ivánéji álom) az örök Shakespearet idézik. Aprólékos műgonddal készült, kiegyensú­lyozott remek lapjaik indulati és érzelmi töltésűek, élők és meggondolkoztatók. A kisplasztikák intim vilá­gára a kis méretek mesterei világítanak rá. Weszely a Ba­latont és környező életét for­málta érzékenyen dombormű- vé. Paál kerámiafigurái jó plasztikai hangvételűek. Fritz bronztestű asszonyainak fegyel­mezetten kezelt felszíne alatt forróság vibrál. Farkas szin­tetizáló plakettjei tiszteletadás Modigliánin tk és Picassonak. S mindez könnyen elérhető áron megvásárolható. Ottho­nainkban kultúrát, szépséget hozó műveik ezek, amelyek sze- münket-szívünket megörvendez­tetik. B. J. Jelenet a Rejtelmes sziget című francia filmből; balra Omar Sharij amelyet a könyvek megírása óta eltelt évtizedek sem tud­tak lekoptatni. Minden túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy Verne Gyula egyi­ke azoknak, akiknek műveit a leggyakrabban vitték vászonra. Hiszen már 1902-ben, röviddel a film megszületése után (a világ ezekben a napokban em­lékezik meg a film 80. szüle­tésnapjáról) Párizsban bemu­tatták az Utazás a Holdra cí­mű Mélies-filmet, Verne Gyula regényének mozgóképre alkal­mazott változatát. S a párizsi Olympia nézőterén helyet fog­lalt egy méltóságteljes öregúr is, aki — a korabeli krónikák feljegyzései szerint — igen jól szórakozott a látottakon. Ez a 74 éves, tekintélyes öregúr pe­dig maga Verne Gyula volt. Azóta se szeri, se száma a Verne regények filmváltozatá­nak. S talán még a lexikonok sem tartják számon, melyik rű cseh rendező is megpróbál­ta életre kelteni Verne Gyula világát. Az Ördögi találmány és Az ellopott léghajó című munkáiban sajátos módon al­kalmazta filmre Verne műveit. A rajz-, a báb- és a játékfil­meket egységes stílusban ol­vasztotta össze, kidomborítva a humanista mondanivalót. Legutóbb a Dunai hajós cí­mű Verne-regény magyar film- változatát láthattuk, most pe­dig a Rejtelmes sziget új (ki tudja immár hányadik?) adap­tációja került műsorra. A ka­landtörténetet Juan Antonio Bardem ismert spanyol rende­ző költötte a film nyelvére — s nem is sikertelenül. Akárcsak elődei, ő sem ragaszkodott me­reven a szerteágazó cselek­ményhez, a hajótöröttekről szó­ló történetet szabadon kezelte. A film egyik főszerepét Omar Sharif, a népszerű egyiptomi színész játssza. —ym— Ki ne emlékezne a Verne- regényekre, ifjúságunk kedvelt olvasmányaira? A francia író műveinek jellegzetes fordula­tai, sajátos cselekménybonyo­lítása, ötletes helyzetteremté- sei, változatos helyszínei és pikareszk figurái az eredeti­sé,s^nok azt a veretét adják, mű hol, hányszor került meg­filmesítésre. Verne szárnyaló fantáziája, „jövőbe látása“ le­nyűgözi a rendezőket, művei magukban hordják a képi meg­fogalmazás lehetőségét, így nem csoda, hogy regényei oly gyakran kerülnek celluloid-sza­lagra. Karéi Zeman, a világhí­A mozik ezekben a napokban tűzték műsorra AZ ISZTAMBULI AKCIÖ című cseh krimit. A képen a Vladimír Cech rendezte film egyik kockája látható. M itwsaí gwNmlt BroiWw®88 a. öKunhin: Földrajzórán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents