Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-04 / 286. szám, csütörtök
Kisírni év tiiflïMPiS A iubiláló Duna utcai iskoláról Fennállásának negyedszázados évfordulóiéra emlékezik ezekben a napokban a bratislavai Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium. A huszonöt év előtti napokra, amikor ismét lehetővé vált, hogy megnyissák kapuikat a magyar tanítási nyelvű iskolák. A jégtörő február országszerte gyökeret eresztettek a magyar iskolák és szerteágazó gyökérzetük jelezte. hogy életerősek, új hajtást fakasztva képesek lombosodul. Az ina Az iskola negyedszázadara emlékezve, Janda Iván igazgatóval az indulás éveiről l>eszélgetek. — A felszabadulás után Bru fislava első magyar tannyelvű iskolája 1950 nyílt meg, a Kalinőiak utcán. Osztatlan elemi iskola volt, 65 tanulóval. Egy éovel később már a Pod javorinská utcán, Ligetfalun, Zabosban és Főréven is létesültek osztályok. Az iskola számos kezdeti nehézséggel küszködöttj nem voltak megfelelő tankönyvek, az egyéb felszerelésről nem is szólva. Ennek ellenére az intézet terebélyesedett, iz..iosodott. Csakhamar tan. 'emhiány mutatkozott. A szülői munkaközösség azon fáradozott, hogy az iskola önálló épületben kapjon helyet. A sok talpalás eredményeként az 1953—54-es tanévet m'r a Zoch utcán kezdhették. Rövidesen azonban ez az épület is kicsinek bizonyult, hat U\nleremben két váltásban 238 gyerek szorongott. Az 1957 — 58 a* tanévben pedig már 422 tanulója volt az iskolának. A diákok és a pedagógusok - szá mának növekedésével olyannyira súlyosbodtak a körülmények, hogy szinte lehetetlenné vált itt a tanítás. A szülők és az igazgatóság közbenjárására az iskola 1959-ben luai székhelyére, a Duna utcára költözött. — A szülők és természetesen a pedagógusok legnagyobb vávolt, hogy az intézményi középiskolai szintre emeljék. Az 1956—57-es tanévben 11-éves iskolává, később 12-évessé alakul tünk, az 1968—69 es tanévben pedig nálunk is meghonosodott a gimnázium. Az alapiskolától azonban nem különültünk el, mindmáig megmaradtunk nemcsak tgy fedél, hanem közös igazgatás alatt is. Ezt a megoldást előnyösnek találjuk, mert az alapiskolában neveljük gimnáziumunk diákjainak utánpótlását. A kilencedikeseknek a fele nálunk folytatja tanulmányait. Az alapiskolának jelen- Üjg 292, a gimnáziumnak pedig ,343 tanulója van. Tantestületünk 52-tagú. Jellemző sokoldalúság A két 'is fél évtized történeté' hallgatva keresem az iskola arcélét. Az igazgató szavaiból kiderül, hogy az elmúlt években hol a humán tárgyak domináltak, hol természettudományi jelleget öltött az iskola. Az utóbbi években a matematika és a fizika került előtérbe s a magyar iskolák közül elsőnek létesítettek matematikai titkai tagozatos osztály. Persze ez nem jelenti azt, hogy a többi tantárgyat félvállról kezelik, s talán nem törekszenek korszerű oktatásukra. Elegendő, ha n,sak bepillantunk nyelvi laboratóriumukba. speciális tantermeikbe, egy-egy szertárba vagy a diákkönyvtárba. Mi hát az iskola sajátos profilja, milyen irányban fejlődik? A kérdésre ne keressünk választ, hiszen az intézetre éppen a sokoldalúság jellemző. A változatos szakköri tevékenység sokrétű fejlődési lehetőséget kínál a tanulóknak. 'JCöbb mint két évtizedes múltra Viiü*ZU az ISKOlU Kilóik..... ra s fellép minden jelentősebb hazai magyar kulturális rendezvényen — és nem is eredmény telenül. S ugyanez mondható a Forrás Irodalmi Színpadról is. mely éveken át nemcsak számos vetélkedőn vett részt, de bejárta Dél-Szlovákia magyarlakta községeit is. Élénk tévé kenységet folytat az iskola sportszakköre is. S még nem is szóltunk a jól működő pionír- és SZISZ szervezetről, va lamint az ügyesen szerkesztett diáklapról, a Rostáról. A tanulók a kémiai kísérletezéstől a karéneklésig tehát be lekóstolhatnak mindenbe, kipróbálhatják képességeiket, s mire eljutnak az érettségiig, tapasztalataik alapján ismerhetik fel, mire van hajlamuk, milyen pályára alkalmasak. Az életben is jelesek Egy intézmény értékét nem csupán hagyománya fémjelzi. Sokkal inkább azoknak a neve, akiket itt tarisznyáztak fel tudással, hogy az iskola padjaiból kikerülve alkotó emberekként jeleskedjenek. „Atomfizikus lettem ... vegyészmérnök ... néphadseregünk hadnagya vagyok... a Szlovák Nem zeti Színház balett társulatának szólótáncosa ... belgyógyászszakorvos ... a természettudo mányok doktorává avattak ... a kijevi Állami Egyetem hallgatója lettem ... a Szlovák Filharmónia karénekese... magyar — angol szakos tanárként dolgozom ...“ Levélfoszlányok, csupán kiragadott szaval: az egykori tanítványok leveleiből, ám a két és fél évtizedes út eredményeit mutatják s megcáfolják azt a tévhitet és helytelen szemléletet, mely szerint a magyar tannyelvű iskolák növendékei nem érvényesülnek, vagy az egyete- meken-főiskolákon nem álljak meg a helyüket. Áldozatkészség Az ‘évfordulóra, a negyedszázad méltó megünneplésére tolt pontot a november 29-i megemlékezés, az Oj Színpadon. A bensőséges ünnepség után a színház előcsarnokában sok-sok alapító tag, volt tanítvány, szii lő és pedagógus szorított kezet, hogy legalább néhány röpke mondattal felidézze a múltat, elmondja életútjának alakulását. Itt ismerkedtem meg Ura chy Olga tanítónővel is, az 195U. szeptember elsején megnyílt magyar iskola pedagógu sával. A ma már nyugdíjas tanítónőt arra kérem, idézze fel a huszonöt év előtti napokat, mondja cl. milyen volt az indulás. — Pár nappal a tanévnyitó előtt értesültünk arról, hogy a felettes szervek engedélyezték a magyar iskola megnyitását. Néhány lelkes szülő dr. Prenghy zott egy tantermet a KalinCiuk utcai iskolában. A tanteremben csupán néhány öreg pad volt. De szeptember elsején Saridt ner Józsa igazgatónővel jaki azóta már távozott az élők sorából) megkezdtük a munkát■ Két váltásban tanítottunk; ő a 3., a 4. és az 5. osztályt összevonva, én pedig az elsősöket és a másodikosokat. Talán 65 gyerekünk volt; a város legkii lönbözőbb részéről. ^ — Az első hetekben még számológépünk se volt. Vad- gesztenyét gyűjtöttünk, s ezzel helyettesítettük. Mivel az iskola Téglamezőn voltt távol a belvárostól, a szülői munkaközösség úgy gondoskodott a gyermekek iskolába járásáról, hogy fizetett kísérőt tartott. Megható volt a szülők igyekezete és áldozatkészsége. Jó feltételek A színház előcsarnokában a diákok csoportokba verődve diskurálnak. Reszédbe elegyedek velük. Megtudom tőlük, hogy másodéves gimnazisták, a „szuper osztályba“ járnak; így hívják ők a matematika-fizika tagozatos osztályt. Beszélgető társaim nem helybeliek, még csak nem is Bratislava környékéről származnak. Érthető hát, hogy arról érdeklődöm, mi vonzotta őket az itteni gimnáziumba. Dudok László Ipolykovácsi- ról (nagykürtösi járás) került ide. — Érdekel a matematika, s mert a környéken egyetlen gimnáziumban sem volt lehetőségem bővített óraszámban tanul ni e tantárgyat, ezért határoztam úgy, hogy itt folytatom tanulmányaimat. Egyébként matematika-kémia szakot szeretnék választani s itt a kémiai kísérletezéshez is jó feltételeink vannak; eljárhatunk a Búdkova úti kísérleti állomásra, s főiskolai oktatók segítségével tevékenykedhetünk. Bagócsi Rózsát Barucskáról (érsekújvári járás) elsősorban a „Forrás“ hírneve vonzotta ide. S még valami: a főváros nyújtotta kulturális-művelődési lehetőségek. Hasonlóan érvel Dallos József is Zséréről (nitrai járás) s még hozzáteszi: — A szlovák nyelvet is hamarább elsajátíthatjuk itt; nemcsak a színvonalas oktatás révén, hanem azáltal is, hogy szlovák szót hallunk az utcán is. — Én eredetileg a párkányi, vagy az érsekújvári gimnázium ba akartam menni, de helyszűke miatt nem kerültem be — mondja Kontenrtan Teréz. — Szőgyényi vagyok, de nem bán tani meg, hogy eljöttem ilysn messzire. Egyébként is a Szovjetunióban szeretnék továbbtanulni é egy fővárosi gimnáziumban szerzett bizonyítvánnyal talán nagyobbak az esélyeim. RAINER MARIA RILKE: ŐSZI HANGULAT A lég oly langyos, mint halottasházban, hol a halál még ajtónál neszez. Nedves tetőkön fakó fény ül gyászban, mint gyertyaláng, ha hunyorogni kezd. Az esővíz bús csatornákban hörög. Halk szél tart halottszemlét a lombon, és mint riadt madárraj, a köd fölött k>s felhők szállnak szürkén, gomolygón. Száz évvel ezelőtt született Prágában Rainer Marift Rilke, a német impresszionista líra, és a századforduló körül fellépő költőnemzedék egyik legkiemelkedőbb alakja. Élete során rengeteget utazott, párt többek között Oroszországban, Svájcban; egy ideig Párizsban élt Rodin titkáraként. Rilke a forma és a nyelv művésze volt, aki haláláig (1926) a szépség és a hangulatok bűvöletében élt. Lágyan hullámzó, mély érzésekkel telített versei a világirodalom gyöngyszemei. Finoman megmunkáltak prózai művei, és műfordításai.' Leveleit pedig az irodalomtörténet verseivel azonos értékűnek tekinti. Tíz nap — szerelemért Csehszlovákiai bemutató a MATESZ Thália Színpadain Sokoldalú iskola. S mennyi vállalkozó kedv, erőfeszítés kell ahhoz, hogy ezt a sokai’cúságot megőrizze. Ám mely iskola készíthetné fel jobban az életre, vagy a főiskolára-egyetemre diákjait, ha nem az ilyen sokoldalú? Ezáltal válik a huszonöt éve gyökeret eresztett iskola életképessé és érdemli ki. hogy tovább lombosod jón. TÖLGYESSY MÁRIA V. Konsztantyinov és B. Ru~ cer vígjátékáról a szovjet lapok, valamint különböző szakmai megbeszélések révén már sok jól hallottunk. Néhány év alatt több mint száz színház tűzte műsorára ezt a darabot. A siker egyik ok;a, hogy a Szovjetunióban is nagy a kereslet a mai tárgyú vígjátékok iránt. A másik — és legfontosabb — tényező a vígjáték elolvasása után válik nyilvánvalóvá: ha nem is hibátlan, de a magia műfaján belül jó darabról van szó. Megpróbálunk röviden válaszolni a miértre. A vígjáték sok jellemző figurát vonultat föl. Gracsov, a főhős, tehetséges kezdő ügyvéd, akinek nem- csaik esze, hanem szíve is van. Ezért képtelen a protekciók, a „kéz kezet mos“ alapra épülő összefogások tekervén yes útjait járni. Számára a törvény nem dogma: szerinte csak azért van, hogy szellemében mindig humánusan cselekedjék. Emiatt kerül összetűzésbe idősebb kollégáival és más színpadijai figurákkal. A cselekmény egyik száJa a magánéletben ügyetlen Gracsov megmosolyogtató és nem egyszer elgondolkoztató harcát követi nyomon. A má«’k síkon . találó szatirikus kén bontakozik ki napjaink több egyéni és társadalmi problémájáról. A szerzők jó szeműek és nem rejtik véka alá a véleményüket. Ezzel együtt érezhetően jól ismerik a színpadot, s a dramaturgiai szabályokat. A Magyar Területi Színház dramaturgiája tehát olyan darabot választott bemutatásra, amely lehetőséget nyújt a nevetésre és a nemes szórakozásra. Sajnos, a bemutatón a lehetőségek közül nem minden valósult meg. Takáts Emőd rendező véleményem szerint nem egységes stílusú előadást vitt színre. Rendezésében a komédia, paródia, a szatíra és néhány, már-már az operettre emlékezlető megoldás keveredik. Például a most látottakban a tenorista jelenetei bohózatba illők, a Gracsov és Ha- ritonov kettőse szatíra. Szerjó- zsa több jelenete pedig paródia. Emiatt jól sikerült és kevésbé sikerült jelenetek tüzéréből áll a játék, amelyből hiányzik a megfelelő fokozat, s a tempó is meg-megzökken. A tempót különben hosszadalmas részek (Brodov „bábáskodása“ a csecsemő körül és mások) is többször mellékvágányra futtatják. Hibaként róhat juk föl azt is, hogy az előadás túlságosan Gracsovra összpontosít. Hiányzik a háttér, a másik sík. A rendező nem bontotta ki a szatirikus szálakat, nem fogta ösz- sze a társadalmi problémákra utaló gondolatokat, amelyek ré vén válik valóban elgondolkoztató vígjátékká ez a színmű. E fogyatékosságok miatt Gracsov története „végigfolyik“ előttünk, de nem ragad magával, mert hiányzik az a kéz, amely értelmet, lendületet, ívet ad a színpadon a cselekménynek. Nem lennénk tárgyilagosak, ha csupán a rendezés negatívumairól írnánk. Takáts Emőd találó ötlettel — a zenészek és mások bevonásával — tette látványosabbá, mozgalmasabbá a képet. Ötletes volt a római álomkép és az Ámor paródia is, amelyekben Dömcny Félix vendégkoreográfus kvalitásai is felcsillantak. Mindezek azonban csak részletek, nem álltak össze kerek egésszé. így a közönség néhány jő jelenetnek tapsolhatott, találó poénokon nevetett, de végső soron kevesebbet kapott, mint amit a darab kínál. A színészek közül Boráros Imre (Gracsov) gondosan építette föl a játékát. Kissé talán naív, de nemes célokért mariit* síkra^rálló fiatalembert Tanús /u.ún es Boráros Imre a vígjáték egyik jelenetében (Bodnár Géza felvételel kelt életre, töbonyire megfelelő ~n. Néhány esetben szerintem túl'ottan a gyermekies vonásait ,.húzza alá“ gesztikulációjával, hanghordozásával. Csendes László Szarjózsája olykor harsány, de mégis szimpatikus figura. Alakítása ott lő, amikor ennyit mutat föl belőle, s neun tesz a játékra még etgy „lapáttal". Néhányszor ugyanis ezt tapasztaljuk, s itt az alakításból paródia le?7 A további siecepiők 1 őzül Szabó Rózsi (Anna Petrovna), Várady Béla (Haritonov) és Tamás Jolán (Mása) teljesítménye érdemel külön kiemelést. Gyurkovics Mihály (Brodov), Lengyel Ferenc (Longin), Gombos Ilona (Raisza) Tóth Erzsébet (Ira), Kovács József (tenorista) és László Géza | rendőr) játéka az említett okok miatt el ^sorban a rutinra épült. Dobi Géza zenéjéről és Ko- pócs Tibor díszleteiről egy mondatban szólhatunk: volt, és minden bizonnyal lesz még jobb is. SZILVÁSSY lO'^"7 1975. XII. 4.
