Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-28 / 52. szám, Vasarnapi Új Szó
Összefogott két község ifjúsága A SZISZ akoči (ekecsi) alapszervezete megalakulása óta a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás egyik legeredményesebben tevékenykedő ifjúsági szervezete. Munkájuk eredményessége annak tulajdonítható, hegy a CSKP XIV. és a SZISZ első kongresszusának határozatait maradéktalanul Igyekeznek teljesíteni. Munkájukban sokat segít a hnb s az egyesített szövetkezet vezetősége is; mesz- szemenően támogatják a fiatalok kezdeményezéseit. Ott jártamkor Kiss Vendel, a szervezet elnöke elmondta, hogy 1973 januárjában az okoči és az Opatovský Sokolec-i (apácaszakál- last) szövetkezetek egyesítették erőiket. A két szövetkezet mellett aktív ifjúsági szervezet működött. Az egyesülés után azonban a fiatalok nem követték a patronáló üzemek példáját. Holott tudták, együtt kel! dolgozniuk annál is inkább, mivel a két községet csak néhány száz méter választja el egymástól. Tizenegy hónap elteltóvel aztán megtört a jég. A két szervezet egy helyiségben, egy időpontban tartotta meg évzáró taggyűlését. A vezetőségbe kilenc fiatalt a SZISZ ekecsi, hatot pedig az apácaszakállasl szervezetéből javasoltak, a tagok létszámának megfelelően. Figyelembe vették azt is, hogy a szövetkezetben és más helyen dolgozók, valamint a tanulóifjúság is egyaránt képviselve legyen a vezetőségben. Közülük öten párttagok, illetve tagjelöltek. Az ifjúsági szervezetbe 80 fiatal tömörül. Idén is számos sikeres akciót szerveztek: például a két községben 5000 korona értékű vasat gyűjtöttek, a választási program teljesítése érdekében több száz brigádórát dolgoztak le, zöldövezeteket létesítettek. Jú niusban körzeti ifjúsági találkozót rendeztek, melyre biztosították a kultúrműsort és a sportoláshoz szükséges terepet, illetve eszközö két. Nyáron meghirdették a fiatal kombájnosok versenyét, s a győzteseket dicsérő oklevélben és könyvjutalomban részesítették. A propagációs munkáról sem feledkeznek meg. Faliújságokon rendszeresen beszámolnak a két község s a szervezet életének esemé nyeiről. Az ifjúsági klubban hetente filmet vetítenek a lakosság és a fiatalok számára Téli munkatervükben a fő hangsúly a politikai iskolázásokon van, továbbá író—olvasó találkozókat szeretnének rendezni, a kultúrcsoport pedig egy esztrád- műsor betanulását váUalta. ÖVÁRY PÉTER KIVÁLÓ TRAKTOROS A dainboricei Haladás Egységes Földuiűvesszövetkezetben dolgozik a fiatal Slavata Mayer, aki 1972-től sikeresen képviseli szövetkezetét, illetve a hodoníni járást a kUlönbözö szintű szántóversenyeken. Két ízben vett részt a KGST-országok szántóversenyén és megszerezte az elsőséget a 28 évesnél fiatalabb traktoristák kategóriájában. Slavata Mayer több kitüntetést kapott, így a szocialista mezőgazdaság kiváló dolgozója jelvényt és a SZISZ Központi Bizottságának titkárságától a ZENIT aranyérmet. (Felvétel: F. Nesvadba — CSTK) L egfőbb érték az ember. A marxi tétel igazságát sokan ismerik, sokan vallják. A Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai számára természetes, magától értetődő igazság. Ösztönösen érzik valóságát, hiszen szocialista társadalomban élünk, s a politikai iskolázások alkalmával szabatosan megfogalmazott formájával is megismerkednek. Tudatosítják önmagukban, mert a tények magyarázó fényénél felismerik jelentőségét Hiszik, vallják és hirdetik: a mi társadalmunkban legfőbb érték az ember. Néhány héttel ezelőtt a Ro2- ftavai (Rozsnyói) Bányász téri Alapiskolában, délután, amikor már csendesedni, csitulni kezdett a zsivajgás, és egy elég hosszú munkanap elteltével távozni készültem, Strauss Gizella elvtársnővel, a pionírcsapat vezetőjével kezet fogtam. — öt óra lesz. Vége a munkanapnak. Örvendek, hogy megismerhettem a csapat életét, tevékenységét. Nem kenyerem a hízelgés, de meg kell mondanom ... Nem folytathattam tovább, mert a csapatvezető elég erélyesen leintett: — Nincs vége! Tétován visszahúztam a kezem, s miközben a folyosót söpörgető takarítónők munkáját figyeltem, számítva a meglepetésre, mondtam a magamét: — A tanulók már hazaméi** tek, takarítanak ... de különben is reggel fél nyolc óta már letelt a munkanap ... — Jöjjön velem! — mondta. És beléptünk az egyik tanterembe. Tanítás után Kép: a padokban lányok ülnek, fázósan, nagykabátban, előttük jegyzetfüzet, a táblán rajz, valamilyen sportpálya alaprajza, a tábla mellett egy fiatal tanító áll, mutogat, felír egy szót. Magyarázat: — A segédraj vezetők, vagyis a pionírinstruktorok iskolázása. — Köszönöm. Csak ennyit mondok, azután Ismerkedünk, beszélgetünk. A nagykabát persze rajtam ma rád. Szinte szabadkozva, mente getőzve magyarázzák, hogy György Béla elvtárs, az iskola új igazgatója, most intézi, szorgalmazza a központi fűtés beszerelését, mert a jó öreg iskolaépületet már korszerűsíteni kellene legalább, ha újat nem építenek. — Edzés. Ezt Gebe Sándor tanító elvtárs mondja. Testnevelés-szakos. Most a sport témaköréből a legfontosabbakat ismerteti. Ehhez tartozik a különféle típusú pályák kijelölésének módja. Azután majd a versenyjátékok szabályainak ismertetése következik. A tanító elvtárstól csak ennyit kérdezek: — Társadalmi munka vagy szakkör? Válasz. tést vagy jutalmat nem kap ezért a munkáért. — Vállalás? — kérdem. Most ő bólint. Magamban pe dig ezt gondolom: ha lehetséges volna méltó büszkeséggel bólintani, úgy kellene. A padok bán ülő lányokat a csapatveze tő így mutatja be: — Egy kivételével mind az egészségügyi szakközépiskola tanulói. Tegnap a másik cső port volt itt. Egyébként a lányok szívesen beszélnek önmagukról, munká jukról, nem kell őket különö sebben biztatni, csak hűen, pon tosan jegyzetelni. Vallomások... Kiss Csömör Ilona: — Én amolyan visszajáró lélek vagyok. Tavaly még pionír voltam, az idén gimnazista vagyok. Régi-régi vágyam és eltökélt szándékom, hogy tanítónő legyek majd valamikor. Miért? Szeretem a gyermeke két. Dozsiczky Mária: — Az én pionírjaim — ha szabad ezt a kifejezést használni — már nem is olyan gyermekek, hi szén a IX. B osztály tanulói [gaz, hogy én már harmadéves vagyok, tehát van közöttünk valamelyes korkülönbség, és mindenki azt mondja, liogy ne héz a kilencedikeseket fegvel mezni. Én azt vallom, hogv nincs különösebb vezetési prob léma. Mi a titka? Szeretem íket, és ők is szeretnek engem Tóth Alica: — A legkisebbek a harmadikosok rajában vagyok segédrajvezető. Aranyos kislá nyok és kisfiúk hada a mienk Kedvesek. Nagyon szeretem őket. Igazi gyerekek, de olyan komolyan veszik, hogy ők nem is olyan sokára már pionírok lesznek. Ezt persze így illő hangsúlyozni: már pionírok! Különben még megsértődnének. Tömöri Irén: — Valójában szikravezető vagyok, az I. raj segédrajvezetője. Komoly feladat, hogy fel kell készíteni a kis szikrákat a fogadalomtételre. Többet kell foglalkozni ve lük. Miért vállaltam? Egészség- ügyi nővér leszek, tehát természetesnek tartom, hogy hivatásom egyik része a gyermekek nevel éso Az elhangzottak azonban papíron maradtak. Ojra és újra elővettem, elolvastam jegyzetemet, mielőtt írni készültem. És megkérdeztem magamtól: miről tanúskodnak ezek az egyszerű, kötetlen módon, keresetlen szavakkal elmondott vélemények? Nem is sokáig gondolkodtam, amíg rájöttem, hogy igaz, szocialista fiatalokhoz méltó em- berszeretetről. H/VJDÜ ANDRÁS Ha vetélkedőről, versenyről van szó, figyelmesek és tettre készek Kiss Csömör Ilona Kiss Magda: — Ami rajunk pionírjai negyedikesek. Ök már igazi pionírok. Tavaly tettek fogadalmat. Problémák? Akadnak. Talán az a legnagyobb probléma, hogy ebben a korban nagyon élénkek. Megoldás? Jól fel kell készülni a foglalkozásokra, szinte percekre kiszámít- a kell megszervezni mindent. Bari Erzsébet: — Nagyon sze- etem a mi rajunkat. Csupa hetedikes. Nem túlzók, amikor azt állítom, hogy nagyon értel- mes gyermekek. És még igazi gyermekek, akiket nem zavarnak pubertáskori problémák. Ha vetélkedésről, versenyről van szó, bátrak, tettre készek. Veres Anna: — A mi rajunk tagjai is hetedikesek. Sportolni nagyon szeretnek. Nem mindegy tehát, miként készítem fel őket a sportvetélkedőkre. Erről van szó. A mai iskolázáson is. Remélem, sikerül majd minél többet megtudni, tanulni. A többi persze rajtuk is múlik, a raj tagjain. És így sorban mindegyik se- gédrajvezető, pionírinstruktor elmondja tervét, elképzelését. Nem is zavarom tovább őket. Elköszönök tőlük. • » • — Az előbbi. Bólintok. Persze nem Fejbólintó János módjára, hanem elismerőleg, mert ebből az egyetlen szóból is értem, hogy fizeStrauss Gizella, a csapatvezető
