Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-28 / 305. szám, vasarnap

VÁLASZ OLVASÓINKNAK CSALÁDI pótlék ÜGYÉBEN J. J.: Nővérének egyik gyer­meke már három éve az Önök háztartásában él, teljesen Önök gondcsKodnak róla. A gyermek apj 1 iszákos s előfordul, hogy kihagy műszakot is, s emiatt abban a hónapban nem fize­tik ki részére a családi pót­lékot. Az abszenciák miatt r .-ndszerint elesik a prémiu­moktól is. A szülők eddig nem 'árultak hozzá gyermekük tar­tási 1 'ínségeihez, sőt, a még rá eső családi pótlékot sem unják át. Eddig eredménytele­nül indítványozták, hogy örök- bo fogadják a gyermeket, mert megkedvelték és a gyermek ténylegesen is Önöket tartja szüleinek. Kérjenek a helyi nemzeti bi­zottságtól olyan igazolást, hogy a gyermekről teljesen Önök gondoskodnak. Ezután a gyermek apjának munkaadó vállalata mellett működő nem­zeti biztosítási bizottságnál (KNP) az 1968/88 sz. törvény 27. §-ának 1. bek. szerint kér­jék a gyermekre eső családi pótlék kifizetését közvetlen az Önök címére. A rendelkezés értelmében ugyanis a családi pótlékot a gyermekről tényle­gesen gondoskodó eltartónak kell kifizetni. Hét gyermek esetében egy-egy gyermekre 2U00 : 7 = 285 korona jut. Ha a munkaadó vállalat, illetve az említett KNP bizottság nem adna helyt kérelmüknek, for­duljanak panaszukkal az Ok- resná správa nemocenského poisteaiia, Levice hivatalhoz. A másik mód esetleg az lehetne, különösen, ha a gyermek apja gyakori a-bszenciáival nem sze­rezne igényt a családi pótlék kifizetésére, hogy az 1968/95 sz. hirdetmény 13. §-a alap­ján, miért a kisgyermekről Önök gondoskodnak, és a csa­ládi pótlékot nem lehet más köteles személy betegbiztosítá­sa alapján folyósítani, ezt Önöknek kérjék folyósítani. Nézetünk szerint van egy harmadik mód is, amellyel méltányosan rendezhetnék a kérdést, mégpedig az 1973/50 sz. nevelőszülői gondoskodásról szóló törvény alapján. (Zákon o pestúnskej stiarostlivosti). Tekintettel arra, hogy már har­madik éve ténylegesen teljesen Önök gondoskodnak a gyer­mekről, a járási nemzeti bi­zottság gyermekvédelmi osztá­lyán keresztül indítványozhat­ják a járásbíróságon, hogy a gyermeket bízzák mindkettőjük nevelőszüfői gondozására. Ha a járásbíróság helyt adna az in­dítványnak, az államtól (jnb) havi 500 korona összegű, a 10 évnél idősebb gyermek eseté­ben havi 600 korona tartásdí­jait kapnának és külön havi 200 korona összegű jutalma­zást. Ebben az esetben az íté­let jogerőre emelkedésétől számítva iaz idézett törvény 10. §-a érbeimében már csak az ön férje lenne jogosult a csa­ládi pótlékra, ha nincs gyer­mekük, havi 90 korona összeg­ben. A nevelőszülői gondosko­dás a nevelőszülőktől fokozot­tabb felelősséggel járó, a szü­lői gondoskodást helyettesítő törődést és nevelést kíván. En­nek betartására a jnb gyerrtiek- védelmi osztálya és a bíróság is ügyel. L. J.: A fenti válasz eleje önre is vonatkozik. Akár egy­napi abszencia, amelyet a vál­lalat utólag nem fogadott el igazolt mulasztásnak, maga után vonj,a a kérdéses hónap­ban a családi pótlékra való igény elvesztését ós ha a kol­lektív szerződés úgy szól, ak­kor a prémiumra való igény elvesztését is. KÜLÖNBÖZŐ ÜGYEKBEN M. J.: A házasságuk alatt szerzett ú. n. „osztatlan közös tulajdonuk“ megosztását ille­tően .a házassági bontóper jog­erős válási ítélettel való befe­jeződése után köthetnek vagy egyezséget, vagy bármelyikük kérelmére a bíróság dönt. A polgári törvénykönyv 150. §-a értelmében a bíróság elvből abból indul ki, hogy mindkét volt házastársnak egyenlő rész­re van igénye. A bíróság figye­lembe veszi, mit fordítottak a közösből valamelyikük külön­vagyonára, illetve a különva­gyonból a közösbe. Figyelem­be veszi, ki milyen módon tö­rődött a családdal, milyen mértékben járult hozzá a kö­zös tulajdon megszerzéséhez ós fenntartásához. A hozzájá­rulás mértékénél figyelembe kell venni a gyermekekről, il­letve a közös háztartásról való gondoskodást. Ajánljuk, hogy a válásról szóló ítélet jogerőre emelkedése után az ügyre vo­natkozó irataival forduljon ügyvédhez. B. J.^ Az Önök közti vitát esetleg mérnöki megosztás nél­kül a járásbíróságra beadott kereset, s a polgári törvény­könyv 139. §-a alapján a bí­róság oldhatná meg azzal, hogy ítéletében szabályozná, hogy a végleges megosztásig ki mit és hogyan logosult hasz­nálni a közős ingatlanból. Ez a per nem költséges ós nem szükséges, hogy ügyvéd képvi­selje. Egyébként vagyontalan- ság esetében megfelelő költség­engedményt, illetve ingyenes képviseletet engedélyezhet az ügyvédi tanácsadó iroda veze­tője. Sürgős jeligére: A mezőgaz­dasági ingatlanok esetében örökösként rendszerint azt je­löli ki az állami jegyzŐ9ég, akit a hnb ajánl és akinek a legközelebbi kapcsolata van a földdel. Ajánljuk, hogy az ügy­re vonatkozó irataival kérje ki ügyvéd tanácsát. A haszná­latba való szóbeli átengedéssel még nem szállt át önre a kér­déses rész tulajdonjoga és ez a rész azzal sem vált az ön tulajdonává, hogy ön társítot­ta az efsz-be, amikor belépett. Dr. F. J. Az ostravai Klement Gottwald Üj Kohó szakmunkásképző inté­zetének több mint 2000 tanulója van. Közülük 36 olyan első osztályos ipari tanuló van, aki érettségivel végzi majd négy­éves tanulmányait. Hetente három nap elméletben ismerkednek az általános fémmegmunkáló mesterséggel, majd a további két napon gyakorlati kiképzésben vesznek részt a tanműhelyekben. Egyelőre csak közönséges esztergapadokon dolgoznak, de a fel­sőbb osztályokban már a számtárcsás vezérlésű szerszámgépek kezelését is megtanulják. A jövő iskolaévtől kezdődően a szak­munkásképző intézetben néhány további érettségivel végződő négyéves tanulmányi ágazatot is bevezetnek. Felvételünkön a fiatalok korszerűen felszerelt tantermekben kapnak elméleti ok­tatást. (Felvétel: CSTK—V. SvorcíkJ A HÍRKÖZLÉS JÖVŐJE Némely vonatkozásban különös, de minden­esetre eredeti és érdekes nézeteket vall Gábor Dénes magyar származású Nobel-dijas fizikus, a londoni egyetem - alkalmazott elektronfizikai tanszékének vezetője. Most, az új év küszöbén, amikor a társadalom fejlődésének távlataival is foglalkozunk, érdemes elgondolkoznunk azon, miként képzeli el a világhírű tudós a kétezre­dik év körüli életet. A jövőbe vetett pillantások alig többek, mint félelmeink és reményeink kivetítései — írja Dé­nes Gábor. Félelmeink vetületében körültekintve, a 2000. évben egy zsúfolt, nyüzsgő világ képe jelenik meg, amelyben Parkinson törvénye ural­kodik, az emberek — a fizikus nyelvén szólva — magas hőmérsékletű Brown-mozgásban lót- nak-futnak ide-oda, reménytelenül buzgólkodnak telefonkészülék mellett, vagy értekezletről értekezletre rohannak. A bőség korának nagyfo­kú automatizálása abban érezteti hatását, hogy a tevékeny emberek még mélyebben belesüp­pednek hivatalos elfoglaltságukba, a kevésbé tevékenyek pedig éppen úgy végigzsémbeskedik heti 25 órájukat, mint ma a 40-et, vagy 48-at. Erre meg is van minden okuk, mert bár a mun­kahelyükön kellemes körülmények közt tölte­nek el öt órát, ehhez még hozzájárul három­négy óra a zsúfolt közlekedés végnélküli for­gatagában. Reményeink egy olyan világot vetítenek elénk, amelyben a népesség növekedése meg­állapodott, bár a lélekszá«m — világkatasztrófa hiányában — természetesen a jelenleginél na­gyobb. A puszta megélhetésért folytatott küzde­lem immár a múlté, és az emberek megtanul­ták, hogyan kell a szabad idővel élni. Akár a félelmek, akár a remények teljesed­nek, az nem kétséges, hogy az eljövendő vi­lágban döntő szerephez jut a hírközlés. Az in­formációátvitel mai csúcseredményei rendkívül magas szintet képviselnek, amely úgyszólván már alig szorul tökéletesítésre. Az a kevés, ami még hozzátehető, jelentőségében mégis sokat számít. Talán abban fogalmazható meg ez a többlet, hogy lehetővé teszi egy világcsúcsérte­kezlet összehívását a kormányfők részvételével egyik pillanatról a másikra, televíziós kapcso­lat révén. Ez megfelelő szervezéssel és az át­viteli láncok kiépítésével tulajdonképpen min­den új találmány nélkül megoldható. A költsé­gek ugyan nem csekélyek, de mit számít az a fegyverkezési költségekkel összehasonlítva! Az emberi gyötrelmeknek nem mellékes for­rása a közlekedés, akár a zsúfolt közúti jár­művekre gondolunk, akár a gépkocsivezetők idegigénybevételére. A jövőben az ember testi szállítása úgyszólván feleslegessé válik. A te­lefon, a telex, a televízió kapcsolatot teremt az ország minden része között. Nem oldja meg azonban a hírközlés fejlődése az emberek bejárását a munkahelyükre. Ez csak közpon­tosán irányított, tervszerű telepítési politikával terelhető valamilyen kielégítő megoldás felé. A TELEVÍZIÓ PERSPEKTÍVÁI Az üzemek és a hivatalok közti tv-összekötte- tés átviteli csatornái a föld alá fognak szorul­ni. A légköri átviteli sávok szinte már ma el­érték telítettségüket. Megfelelő távkompressziós módszerek alkalmazásával egy közönséges tele­fonvonalon 10—15 másodperc alatt át lehet vin­ni egy kalapra való ügyiratot vagy rajzot, a rendes tv-nél mintegy háromszor pontosabb felbontással. Elméletileg 30 000 bit információ vihető át másodpercenként két számítógép kö­zött közönséges telefonvonalon, és ebből 16 000 bit s már ma is gyakorlatilag megvalósítható. Így minden olyan anyag átvitelénél, amely di­gitális felbontásra alkalmas, a telefonátvitel sok­kal gazdaságosabb, mint a képátvitel. A szórakoztató tv-adás jövője is a vezetékes átvitel felé mutat. Különösen nagy városban, a légi úton vett kép a kiterjedt épületeken létre­jövő visszaverődésekkel terhes. A nézők zöme szerencsére nem érzékeny az efféle zavarokra. Megváltozik azonban a helyzet a színes tv-adás- nái, ahol a visszhang-jelek fényes, színes kon­túrokkal rajzolják körül a képet. Ezzel kapcsolatban problémát okoz majd az az igény, hogy a programok közti választás le­hetőségének biztosítása érdekében, igen széles átviteli sáv és ezért drága kábel szükséges. Megvan azonban erre is az orvosság: átvivőköz­pontokat kell létesíteni az előfizetői gócpon­tokban, ahol a műsort a legalacsonyabb, így legolcsóbban átvihető frekvenciára transzformál­ják. Innen az előfizető tárcsázásással választ­ja a venni kívánt műsort. A központ regisztrál­ja a kapcsolást, és az előfizető a következő havi telefonszámláján annyi tv-díjat fizet, amennyi műsort hallgatott. A tv-készürék éppen úgy alkalmas lesz az otthon tárolt, akár készen vett, akár a tv-ből felvett, akár saját fényképezésű filmek leadá­sára, mint ahogy ma a rádió a magnószalagra. Ma folyik a harc a mágneses és a fényképé­szeti képrögzítés közt. Valószínű, hogy a harc a film javára fog eldőlni, s a mágnesszalagos rögzítés visszavonul a stúdiók falai mögé. Nem várható, hogy a mágnesszalag valaha is utoléri a mikrofilm információsűrűségét. A harc kimenetele azonban nem változtat azon, hogy a tv-készülék nem marad a központi adás köz­vetítője, hanem reprodukálni fogja tulajdonosá­nak kívánsága szerint az otthoni képtár kin­cseit. OKTATÁS ÚJ MÓDSZEREIKKEL Milyen részt tud vállalni a hírközlés abból az egyre súlyosbodó feladatból, ami az anyagi jólét és a technikai civilizáció növekedtével a nevelésre és a nevelőkre hárul? Ha talán nem is sokat, de mindenesetre lényegeset. A ne­velés nemcsak ismeretanyag, hanem egy érték­rendszer átadása is nemzedékről nemzedékre, és ez az átadás kétségkívül jobban végrehajt­ható ember és ember, mint gép és ember kö­zött. Sok szó esik napjainkban a gépi tanítás­ról — magnó, tv, tanítógépek —, amire részben az oktatókban mutatkozó hiány kényszerít rá. Talán 2000-ben már nem lesz hiány tanítók­ban. Az automatizálás az alacsonyabb kategó­riákban, a számítógépek a magasabbakban any- nyi szellemi munkerőt szabadítanak fel, hogy az össznépesség 10—15 százaléka foglalkozhat tanító-nevelő munkával. Még egy egészen másfajta szerephez is juthat a hírközlés a tömegek nevelése szempontjából. Igen sok ember nem módszeres tanulással ké­pezi magát, hanem csak úgy ragad rá az isme­ret. így tanulja meg a kisgyerek az anyanyel­vét, vagy a külföldön élő az ott beszélt nyelvet. Kevés az, aki végig tudja ülni a művészettörté­neti kurzus előadásait, de megszereti a képző- művészetet a múzeumban. Létezik tehát a taní­tásnak ilyen nem verbális módszere. És itt sokat segíthet a hírközlő technika, amikor az emberiség tapasztalatának és alkotásainak egy egyébként nehezen hozzáférhető folyamatába dobja be a benyomásra fogékony embert, és az emberi kultúra és haladás híveit faragja olya­nokból, akik egyébként könnyen annak ellen­ségeivé válhatnának. A PEZSGŐ „ELMÉLETE" Szilveszter estéjén sokfelé pezsgősüvegek du­góinak — szinte már hagyományos — durrogá­sával búcsúztatják az ó-évet és köszöntik az újat. A pezsgő feltalálója egy Don Perignon (1638—1715) nevű pap, aki a franciaországi Champagne melletti Epernay-ban levő Hantvil- liers-i apátság pincemestere volt. Ö vette észre először, hogy a jól záró parafadugóval erősen bedugaszolt borosüvegek tartalma bizonyos ide­ig fektetve erjedésnek indul és a bor az erjedés következtében kellemes csípős ízt kap. Ez volt a „természetes, vagy „őspezsgő“, amelynek készítési módját Don Quidart atya, a chalons-i Saint-Pierre apátság borgazdaságának pincemestere javította és fejlesztette tovább. Ö mutatta be a nemes italt az akkori francia királynak XIV. Lajosnak, ki hamarosan nagy kedvelője is lett annak. A pezsgő elterjedése az 1690-es évek végén kezdődik általánosan. Hazánk területére viszony- híg későn — és francia közvetítéssel — került a pezsgő, gyártásn pedig a XIX. század első harmadában kezdődött meg. A pezsgő elkészítése sok pontosságot és főleg türelmet kíván, jó pezsgőt csak erre a célra alkalmas borból lehet készíteni. Franciaország­ban — a pezsgő őshazájában — a finomabb pezsgőhöz általában a burgundi fajtákat, a kö­zönségesebbekhez a Camay, Molnárszőlő stb. fajtákat használják. Hazánkban az erre a célra alkalmas nemes, illetve a tájjelleg nélküli vé­kony, kissé savanykásabb, kifogástalan színű és teljesen hibamentes borok adják a pezsgő alapanyagát. Ezek a borok kerülnek a palackok­ba, miután az első lényeges kezelésen — az érlelő és ízesítő cukrozáson — túljutottak. A cu­kor mennyisége attól függ, hogy milyen az „alapbor“ alkoholtartalma, cukortartalma, hő­mérséklete stb. A cukrozásnak az a főcélja, hogy erjedésével biztosítsa a palackban a szén­savfejlődést. A megtöltött palack fektetve az érlelőpincébe kerül. Közben gondosan ügyelnek a légmentes dugaszolásra, hogy a fejlődő szén­savgáz el ne szökjön. Az érlelés kb. három évig tart. Az erjedő pezsgő a cukor hatására először megzavarodik, majd letisztul. Ezután a palackokat dugóval le­felé helyezik el, hogy az ún. seprő a palack nyakába, a dugóra üljön. Most következik a kiseprőzés, vagy degorzsálás: a dugót meglazít­ják és az üvegben uralkodó nyomás kilöki a nyakban összegyűlt seprőt. Most következik a pezsgő végleges ízét, szí­nét, illatát megadó művelet: a „likőrözés“. A likőr kandiszcukor, konyak és ízesítő-aromá- sító anyagok keveréke; mennyisége palackon­ként 150—250 köbcentiméter között van. Az így elkészített pezsgőt a forgalombahoza- tal előtt tovább érlelik. A jó pezsgő érlelési ideje 3—5 év. Ezalatt az idő alatt a magas szénsavtartalom következtében a palackban 3—6 atmoszféra nyomás van. A kész pezsgő összetétele változó: szesztar­talma 10—22 °/o, cukortartalma 0—8 °/o. A cu­kortartalom szerint lehet száraz, félédes és édes. Színre fehér, rózsa, vagy vörös. Végül még pár szó a pezsgőivás két lényeges kellékéről: a palackról és a pohárról. A palack különleges, vastagfalú, zöldszínű üveg, mely 15—20 atmoszférás nyomást is kibír. A poha­rakat illetően két főforma alakult ki világszerte: a hosszú kehely és a széles csészealak. A ke- helyben a pezsgő gyöngyözése nagyon előnyö­sen és hosszú ideig jelentkezik, míg a csésze alakú pohárban a pezsgő illata érvényesül job­ban. Tehát lehet választani. Pezsgőt is, poharat is. Egészségükre! / dósaJ 1973. XII. 28. 6

Next

/
Thumbnails
Contents