Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-15 / 295. szám, hétfő

A CSKP KB 1970 DECEMBERI ÜLÉSÉNEK 5. .ÉVFORDULÓJA

A CSIV nai polliíhaiaiiax fii jeHemvonásai

írta: Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára

A mostani időszakot a dolgo- gők fokozott munka- és politikai aktivitása jellemzi. Ez összefügg a CSKP XV. kongresszusának előkészítésével, amely további jelentős határkő lesz pártunk és társadalmunk fejlődésében. A pártunk kongresszusai előtti időszakok mindig a számvetés, az értékelés, a kitűzött feladatok teljesítése ellenőrzésének, az elért sikerek, a felmerülő fogyatékosságok összegezésének időszakai. Az előkészületek során évzáró taggyűlések, az üzemi, a járási és a kerületi pártkonferenciák a bíráló elemzés és az igényesség elveinek alapján felmérték és értékelték az egyes tagok, a pártszervek és szervezetek, valamint az egész párt munkíi- kezdeményezésének eredményeit.

A bíráló elemzés és az igényesség módszere a mindennapi politikai munka elválaszthatatlan része lett. A pártszervek és -szervezetek irányító tevékenysége javításának jelentős eszköze. A párt és vele együtt egész társadalmunk új, sokkal iigényesebb feladatokra készül. A számvetés, amelyet a Központi Bizottság készített el, és Heveiében a pártszervek és szervezetek, s az összes kommunista elé terjesztett a CSKP XV. kongresszusának előkészítésével kapcsolatban, rendkívül pozitív. Társadalmi életünk valamennyi területén a fejlődésben síért eredmények teljes mértékben bebizonyították a XIV. pártkongresszus irányvonalának helyességét. A különféle hazai és külföldi eszmei és politikai ellenfeleink borúlátó jóslatai nem váltak be. A legtöbb iparágazat és a mezőgazdaság fejlődésének üteme gyorsabb, mint ahogyan azt a terv elő- Brányozta, A lakosság életszínvonalának fejlesztésében Is túlteljesítettük az ötéves terv eredeti céljait. Ezt meggyőzően bizonyítja, az a tény, hogy 1970- ttől négy év alatt a bérek 30 milliárd koronával emelkedtek. A lakosság pénzbevétele 55 milliárd koronával, s a személyes fogyasztás 23 százalékkal lett nagyobb. Az 5. ötéves tervidőszakban a tervezettnél mintegy 100 000 lakással építünk többet. Jelentősen megjavult a nyugellátás. Nagyon fontos, hogy mindezt úgy valósítjuk meg, hogy stabil a kiskereskedelmi árak és a szolgáltatások árának szintje.

Gyors ütemben fejlődött lakosságunk kultúrája és műveltsége. Az elért eredmények olyan meggyőzőek, hogy a burzsoá propaganda is kénytelen őket elismerni.

Azok a sikerek, amelyeket népünk a CSKP XIV. kongresz- szusa irányvonalának megvalósításával ért el, éles ellentétben állnak a kapitalista világ helyzetével, ahol súlyos gazdasági válsággal küzdenek, amihez a termelés csökkenése, a munkanélküliség s növekedése, az infláció, a szociális és a politikai ellentmondások kiéleződése is járul. A fejlett kapitalista országokban, 1974—1975 tizenegy válságos hónapjában, az ipari termelés 8 százalékkal csökkent, a létfenntartási költségek viszont 1974-ben több mint 12 százalékkal emelkedtek, és a munkanélküliek száma elérte a 15 milliót. A gazdasági válság és a vele kapcsolatos osztályharcok megcáfolják azokat az „elméleteket“, amelyek szerint a mai kapitalizmus olyan rendszer, mely stabil és dinamikus fejlődést szavatol. A burzsoá propaganda mesterei és a kapitalista világ egyes egyetemein és kutatóintézeteiben dolgozó szövetségeseik a széttört cserépdarabkákból új, agyagedényeket ragasztanak, amelyeket különböző „elméletekből“ és koncepciókból állítanak össze, de a reális élet állandó teherként nehezedik rájuk.

Annak ellenére, hogy hazánk mint a szocialista vllágközösség elválaszthatatlan része az elmúlt időszakban sikereket ért el, nem lehetünk önelégültek, amint erre a CSKP KB novemberi ülése is rámutatott. Rend1975.

kívül Igényes feladatok állnak előttünk. Az új fejlődési szakasz, amelyben megvalósítjuk a CSKP XV. kongresszusa által kitűzött feladatokat, nem lesz könnyű. Nem hunyunk szemet társadalmi életünk nehézségei és fogytékosságai Tölött sem. Mint ismeretes, a CSKP XIV. kongreszusa határozatainak megvalósítására irányuló törekvésünk elválaszthatatlanul összekapcsolódott a különféle fogyatékosságok elleni éles harccal.

Társadalmunk sokoldalú dinamikus fejlődése, amelyet a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának megvalósítása tesz lehetővé, vitathatatlan tény. Az irányvonal sikeres teljesítésének eredményei szorosan összefüggnek azokkal az alapelvekkel, amelyeken a CSKP politikája és építő programja alapult és alapszik ma is. a CSKP ^1V. kongresszusának Irányvonalában kitűzött építőprogram az ellentétes elvek, a párton belüli Jobboldali erők, valamint hazai és külföldi szövetségeseik által előterjesztett program elleni határozott harc viszonyai között valósult meg.

Még mielőtt kidolgozták a népünk érdekeinek és a társadalom adott fejlődési szakaszának megfelelő építőprogramot, ISf/i«Znl keI,ett és el kellett sajátítani azokírt az alapelveaHpuimeIyeken 62 3 pr°Sram Pozitív építőprogram kiala- f°lyamatában Jelen- in hatúrkö vott a CSKP KB 1970 decemberi ülése. Két jelentős dokumentumot fogadott el: A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társada- lomban kialakult válsághelyzet tanulságait, valamint Határozati a Párte9ység időszerű kérdéseiről. a megbonthatatlan

tűm t6t képezö két dokumen- yui t me^rősítette a CSKP xi v kongresszusa. Mélu hatást poroltak és továbbra is gyafSlf“ W- 4aít"2 eíSrSTe™

csökkentette jelentőségüket és

feHSS,eg"k?'- A “«adatai fejlődés tengelyét képező belpolitikai és külpolitikai események megerősítették alapelvel- ™ kezességét, és egyúttal meghiúsították azokat a kísérleteket, hogy különböző antiTanniísg0lLat konstruáljanak a Tanulságok ellen, valamint azokat a követeléseket, hogy a

iHrt iLa társadí,Iom válságos időszakát e dokumentumok fifék TprVé-t0le nélkíH eIemezzeK. Termeszetesen az osztályokrai osztott világban mindig munkfU < támadások a kor^ munlsta párt politikájának a gyakorlatban bevált alapelvei n i < u a ^madások a Tagságok ketségbe vonására és meghamisítására Irányultak E^k azonban nem c«ol?ék

eliendírtnfnUlSág°*at’ amint ezt

lénkéi? rfiméI^k. hanem ellenkezőleg, megerősítik e dokuSr ldőszerysé8ét és igaz ni ^ 1970 decemberi

zSk* K?Jín ? kaPlta,lsta országi, . , .áiekoztatasi eszközei el akarták hallgatni ezt a dokumentumot. Csak elvétve, tartala isTrtetése nélkíU í^ak róla. Annál aktívabbak mostanában. Sok helyet és időt bizc?kkekníkaZ°knak a különféle cikkeknek amelyek támadják

teknek J0""™*'' a *>amfIe- m ,.elí; fs a tanulságokat támadó írásoknak. Ez a figyelem bizonyára nem véletlen. Célja azoknak az eredményeknek a befeketítése, amelyeket népünk a pozitív építőprogram megva lósítása során ért el. Azt a látszatot akarják kelteni a kapitalista országok polgárai előtt mintha országunkban valamilyen „belső ellenzék“ létezne, amely eltérő, más alapelvekből kiinduló programot vall magáénak. E kampány szervezői jól tudják, hogy pártunk politikája megfelel a dolgozók széles tömegei érdekeinek, és dolgozóink széles tömegei érdekelnek, és dolgozóink magukévá tették a CSKP XIV. kongresz- szusának irányelveit, sok

erőt fejlesztettek ki megvalósításukra. Jól tudják, hogy csak a jobboldali és a szocialistaellenes erők egyes volt vezetői lépnek fel e politika ellen, akik még mindig a válságos időszakban szerzett kétséges dicsőségük, saját nagyságuk és hamis elképzeléseik rabjai. Tekintettel a nemzetközi feszültség enyhítésére kifejtett törekvés reális eredményeire, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési konferencia záró aktusa is rögzített, megváltozott az imperialista hatalmaknak a szocialista országok elleni taktikája. Az ideológiai harc színpadára akarják juttatni az ún. „belső ellenzéket“, amelyet mesterségesen és erőszakkal állítanak össze a kommunistaellenes emigráns csoportokból, valamint a szocialista országokon belül azokból az egyénekből, akik még mindig a jobboldali opportunizmus és revizionizmus kétes zászlaja alatt akarnak menetelni.

A mai világban folyó ideológiai harccal kapcsolatban különböző írások és dokumentumok jelentek meg, amelyek a Tanulságok ellen Irányulnak. Senkit sem lepett meg, hogy ez a dokumentum támadások célpontja lett. Ellenkezőleg, a támadások éppen ellene irányulnak és fognak irányulni. Pártunk óriási kollektív elemző marxista-leninista felismerő és szervező tevékenységének eredményeként igaz magyarázatát adja a pariban és a társadalomban kialakult mély válság okainak, és egyúttal rámutat a válságból kivezető utakra, megindokolja leküzdésének módját és meghatározza azokat az elveket, amelyek alapján további dinamikus fejlődés lehetséges. Ebben az értelemben a Tanulságok a párt mai politikájának egyik alappillére. A párt elleni támadások törvényszerűen azok ellen a dokumentumok ellen irányulnak, amelyek magukba foglalják alapelveit, és ilyen a Tanulságok is.

A jobboldali opportunista erők és a szocialistaellenes erők destrukciós tevékenységükkel pártunkat és társadalmunkat mély válságba sodorták. Ahhoz, hogy meghatározzuk a helyes marxista—leninista kiindulópontokat a válság leküzdésében, meg kellett határozni, milyen alapelvekre kell helyezni a pozitív építőprogramot. Ez pártunk internacionalista kötelessége volt a nemzetközi kommunista mozgalommal szemben.

A CSKP KB 1970 decemberi ülése által jóváhagyott dokumentumok egy nagyszabású elemzőtevékenység betetőzését jelentették, amely minden üzemben, vállalatban, iskolában. hivatalban, tehát minden egyes munkahelyen megvalósult. A Tanulságok egyes fejezetei és sorai a marxista—leninista ismeretekre, a tapasztalatokra és élményekre és annak értékelésére támaszkodnak, amit a dolgozók milliói, a párttagok és pártonkívüliek átéltek. A Tanulságok ezért a tömegek tapasztalatainak általánosítását Jelentik. A tömegek saját tapasztalataik alapján tanulták meg, hogy megkülönböztessék az igaz értékeket a hamis értékektől, a bomlasztást az alkotótevékenységtől, a helyes utakat a hibásaktól. A válságos időszak, valamint a konszolidálás folyamata nagy politikai iskola volt, amelyben megértek a párttagok és a dolgozók milliós tömegei. A Tanulságok ellen irányuló különböző írásoknak nincsen reményük arra, hogy sikert aratnak lakosságunk körében. Ennek az az oka, hogy nemcsak e dokumentum ellen irányulnak, hanem azok ellen a tapasztalatok ellen is, amelyekért drága árat fizettünk, azok ellen a tanulságok ellen, amelyeket minden polgárunk, minden munkakollektíva levont abból, arait átélt és tapasztalt. Az emberek ideiglenesen mesterségesen szított érzelmek hatása alá kerülhetnek, helytelen útra léphetnek, de a tömegek nem élhetnek tartósan ilyen légkörben, nem haladhatnak hosszabb időn keresztül helytelen irányban, jövőjüket nem alapozhatják az alapvető társadalmi értékek bomlasztására nem kereshetik távlataikat ebben a káros folyamatban.

J ermészetesen a Tanulságokkal még nem fejeződött be a párt és a társadalom válsága okainak feltárása. Ez a folyamat tovább fejlődik, de minőségileg magasabb fokon. Erre a magasabb fokra a CSKP KB decemberi ülése által jóváhagyott dokumentumok emelték. Talán meg se kell említenünk, hogy a válság okai felismerésének folyamata nem volt és nem is lehet könnyű, mivel sok egyén tevékenységét, közvetlen felelősségét is érinti. A Tanulságok jelentős jellemvonása az, hogy konkrétan megnevezi azokat, akik a fő felelősséget viselik a válságos fejlődésért. Éppen ez a konkrétság a Tanulságok egyik nagy előnye, meggyőző erejének és igaz voltának alapja. Megfelel azon helyzet okai tanulmányozású módszerének, amelybe társadalmunk 1968—1969-ben került.

Azok, akik kétségbe akarják vonni a Tanulságok alapelvelt szándékosán elhallgatják azt a tényt, hogy minden sora a központi és a helyi szervek levéltári anyagainak alapos tanulmányozásán alapszik. Az anyagok közül már sokat nyilvánosságra hoztak, a továbbiakat majd a jövőben ismerjük meg Vagyis, a Tanulságok által ösz- szegezett széles körű elemzőte- vekenység tényekre, magára az életre támaszkodik. Az élet azonban sohasem volt és sohasem lesz olyan egyszerű, hogy ne akadnának benne olyan emberek. akik lebecsülik a tényeket, és ezt a jelszót vallják: Ha a tények ellentétben állnak érdekeimmel, akkor nem érvényeA válságos fejlődés, valamint a konszolidálás során megoldott feladatok megértése szempontjából rendkívül jelentős hogy a jobboldali erőknek volt e a társadalmunk szükségleteinek megfelelő programjuk. 1968-ban nemcsak a mi országunkat, hanem gyakorlatilag az egész világot elöntötte a szocializmus csehszlovákiai modelljének“ reklámja, amelyet valamilyen „gyógyírnak“ tartottak azon fogyatékosságok és nehézségek kiküszöbölésére, amelyek társadalmunk fejlődése során felmerültek. Szerzői készségesen másoknak is felajánlották, annak ellenére, hogy a világon senki sem érdeklődött e gyógyír iránt. A kapitalista világban azonban óriási publicitást nyújtottak neki. Természetesen nem azért, mert meg akarták valósítani. A saigonl tábornokok, a portugál fasiszták, a fejlett kapitalista országok szociáldemokrata pártjainak vezetői széles körben propagálták az új, bűvös csodaitalt, amelyet azonban senki sem akart meginni, de ennek ellenére buzgón ajánlották a szocialista országoknak.

Milyen azonban a valóság? Az úgynevezett „csehszlovák szocializmus modellje“ tartalmazott pozitív programot országunk számára? Reális volt egyáltalában? Működhetett volna?

Országunk mai belpolitikai fejlődése szempontjából ez a kérdés idejétmúlt. Az elmúlt öt év alatt nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is sok elméleti tanulmány és munka jelent meg, amely meggyőzően bizonyította, hogy a pozitív építőprogram értelmében semmilyen „modell“ sem l& tezett, a válságos időszakban l csehszlovákiai jobboldali opportunista erők egyik legnagyobb misztifikálásáról van a szó. Tekintettel arra, hogy a fejlet! kapitalista országokban a kom munistaellenes propaganda ke* retében újból kísérleteket tettek „az emberi arcú szocializmus modelljének“ felélesztésére és arra, hogy eszközként használják fel pártunk mai p* litikája ellen, nem lesz fölösle* ges, ha újból visszaemlékezünk az egyes tényekre.

A csehszlovákiai jobboldal programja fokozatosan már a válságos időszak előtt alakult ki. A Tanulságok nagyon plasztikusan rámutat a jobboldali opportunista központok kialakítására, és politikai platformjuk megfogalmazásának folyamatá« ra. A jobboldal képviselői természetesen arra törekedtek, hogy koncepciójukból és nézeteikből a lehető legtöbb bekerüljön a párt hivatalos dokumentumaiba. Nem tudták azonban megvalósítani összes célki» tűzésüket. A marxizmus—leni- nizmushoz hű, fejlett párttagon meghiúsították tevékenységüket, tudatosították a jobboldali opportunizmus elméleti alapjainak helytelenségét, marxistaellenes jellegét, és azt a veszélyt, amely a párt és a társadalom számára abból ered, ha ezek az alapelvek bekerülnek a párt hivatalos dokumentumaiba. /

1968 közepén döntő harc folyt a CSKP XIV. kongresszusát előkészítő politikai bizottságban. Július 24-én a bizottság, A. Dubček, az akkori első titkár vezetésével megvitatta a kongreszusi dokumentumokat. Nem az a feladatunk, hogy részletesen elemezzük őket. Talán elegendő, ha rámutatunk e dokumentumok második részére, amelyeknek ez volt a címe: „A szocialista fejlődés országunk viszonyainak megfelelő új modellje.“ A dokumentum szerzői szerint ez a modell „nemzeti és szociális szempontból igazságos“ szocializmust teremtett volna országunkban.

A program gazdasági részében „a tagolt szocialista tulajdon“ jelszavával a vállalatokat minősítették a szocialista gazdasági rendszer alapvető részének. Az államnak csak azt a szerepet adták, hogy „kialakítsa az általános keretet a vállalatok döntéséhez“. Már a koncepció rövid ismertetése — egyébként a kongreszus hagyta volna jóvá — arra utal, hogy tudományos szempontból elfogadhatatlan elvekről volt szó, a

melyek inkább a szabad kapitalista verseny Illúzióinak felelnek meg, mint a fejlett kapitalista országok reális helyzetének, ahol kialakult az állam gazdasági életbe való beavatkozásának egész mechanizmusa. A burzsoá közgazdászok túlnyomó többsége ma már nem kételkedik abban, hogy az állam a legfontosabb gazdasági szubjektumok közé tartozik. Kétségtelen, hogy az említett nézetek ellentétben állanak a szocialista országok tapasztalataival, amelyek egyértelműen és teljes mértékben megerősítették Leninnek a szocialista államra, mint a szocialista építés döntő eszközére vonatkozó tanításának helyességét. Az eddigi gyakorlat meggyőzően bizonyítja, hogy a fejlett szocializmus építésének folyamatában nem szűkül le, hanem kibővül a szocialista állam szerepe. Az említett revizionista tézisek, amelyeket a jobboldali erők a kongresszusi dokumentumokban Is, rögzíteni akartak, a kisvállalkozás szerepének kispolgári koncepciójából indultak ki, amelyet nálunk például Eugen Löbl, a jobboldali opportunista erők egyik vezetője hirdetett.

(Folytatás a 4. oldalon)