Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó
Azóta itt is sok minden megváltozott. Jabloncáról mia már aszfaltozott űt vezet Szilicére a hegyeik között. 2. Napsütéses szombat reggel van. Kovács Miklóst, a SZISZ- elnököt otthon találom. Lebontották a házuk tetejét és most egy emeletet húznak rá. Rosszkor jöttem — gondolom magamban, de Miklós mintha megsejtette volna lelki ismeret fur- dalásomat, minden magyarázkodást megelőzve így fogad: — Munka most akad bőven, de beszélgetni azért beszélgethetünk. Legalább egy kicsit megpihenek — mondja tréfálkozva, s már tessékel is, hogy menjünk beljebb. A konyhába ülünk le, ahol a SZISZ ről, a jablonec! fiatalokról kezdünk beszélgetni.-- Hetvenkettőben alakítottuk meg a szervezetet — kezdi Miklós. — Nem ment köny- nyen. Évek teltek el az útkereséssel, a tapogatózással. Valahogy kezdettől fogva azt szerettük volna megvalósítani, hogy értelmet adjunk a faluban élő fiatalok életének, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben élvezhetjük fiatalságunk és egyáltalán az élet szépségeit... — Mi lett ebből a vágyból, ebből az akaratból? Sikerült megvalósítaniotok? — Nézd, jóformán a semmiből indultunk. Négy évvel ezelőtt még alig tettünk valamit. Most pillanatnyilag ott tartunk, hogy már tanulgatunk tenni. — Az óv folyamán például mi mindent „tettetek!“ — Irodalmi műsorral járultunk hozzá a községünk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséghez. Egy kultúrdélután keretélésének emlékére egy adást készítettünk, amelyet a községi hangszórón keresztül közvetítettünk. Kultúrdélutánokon emlékeztünk meg Jókai Mór és József Attila születésének 150., illetve 70. évfordulójáról. Ez évben sem maradt el a tábortűz, melyet a községünk melletti hegyen május 9-e tiszteletére gyújtottunk. Tánccsoportunk a „Fényszórók“ és a „Párizsi tangó“ c. tánckompozíciókkal több helybeli és körzeti rendezvényen is fellépett. Az „Irodalmi nagyjainkra emlékezünk“ elnevezésű kult új-délutánokon megemlékeztünk Mikszáth Kálmán halálának 65., valamint Božena Némcová születésének 155. évfordulójáról. Kapásból minden rendezvényünket nem is tudom most felsorolni, de legutóbb például egy irodalmi színpadi összeállítással köszöntöttük az őszt. — Mi az, amit hiányolsz a munkátokból, életetekből? — Az előbb említett rendezvények csak egy két lány és fiú áldozatkész munkájából születtek. Még mindig baj, hogy sok olyan fiatal van, akik csak lézengnek, unatkoznak, nem tudnak mit kezdeni a szabad idejükkel. Szeretném, ha ezek a fiatalok is alkotó tagjaivá válnának a SZISZ-nek. — Miklós, te nem vágysz el a faluból, itt akarsz továbbra is lakni? — Hát, hogy is mondjam — megpróbálom! 3. Ismét a falu utcáját járom, idősebbekkel, fiatalokkal elegyedek szóba. Mindenkitől hallok valami érdekeset, valami lényegeset, ami fontos tartozéka a jabloncai életképnek. Több fiatal egybehangzó véleménye alapján például megtudom, hogy A falu végén egy félhektárnyi rét mellett állunk meg. — Látod — ez itt a kuglizó — mutat egy hosszú épületre Sára. Még nincs kész, de tavasszal már befejezzük. A röplabdapályánk is csak félkész állapotban van, a hálótartó ősz lopokat kell még bebetonoz nünk, és akkor kész lesz a mi „paradicsomunk". Ez éven már több szabadtéri táncmulatságot is rendezhetünk itt. Az a lebetonozott terület a „táncparkettünk“. Ott feljebb, az a fedett emelvény pedig a zenekar helye. Mit szólsz hozzá? — Szép. Kinek volt az ötlete ez az ifjúsági rét? — Az ötlet tőlünk jött, de fő támaszunk a hnb. természetesen e bizottság eddigi munkájáról beszélgettünk a fiatal lánnyal, aki egyébként a Chemapol külkereskedelmi vállalat üzeimi előadója. Már nyoma sincs rajta a választások: utáni bizonytalanságnak, magabiztosan beszél a bizottság eddigi tevékenységéről. — Az oktatásügy terén elsősorban az volt a feladatunk —* mondja, hogy kitöltsük a gyermekek tanítás utáni szabad ide* jót,, főleg az öt lakótelepből álló Ružinovban, mely körzetünk legnagyobb részét képezi. Ružinov új városrész. A hatvanas évek elején kezdték meg az építését és amikor megválasztottak a lakóházakon kívül itt egyéb létesítmény nem nagyon volt. A körzetbein ma már több gyermekjátszótér van: közülük a legkorszerűbb a Mladosť (IfjúságJ elnevezésű játszótér, amely a sírköved tó partján épült. A továbbiakban elmondotta, hogy a 15—18 évesek szórakozási lehetőségének megteremtéséről is gondoskodniuk kellett. Számukra ifjúsági klubok létesültek. A körzetben a választások óta három olyan klub létesült, ahol a fiatalok szabad idejükben társasjátékokat játszhatnak, zenélhetnek, táncolhatnak ... Két klubot eredetileg nem erre a célra készült épületben helyeztek el. A harmadik — amely a Nivy mozi mellett van — Z-akcióban ifjúsági klubnak épült. Brigádmunkásokat a képviselők biztosítottak az építkezéshez, sőt maguk is dolgoztak. Most üjabb hárommillió koronát kapott a nemzeti bizottság ifjúsági klub építésére. Az építkezést Strkove- cen már meg is kezdték. Zdenka Lešková a II. váró®* körzeti nemzeti bizottság 'eg* fiatalabb képviselője. Az ő érdeme is, hogy a nemzeti bizottság az iskola- és művelődésügy terén is következetesen teljesíti a választási programot. —ftü— — Sára, hogy látod ma Jab- lonca jövőjét? Érdemes itt maradni a fiataloknak? — Nehéz kérdés, és jósolgat ni nem szeretek. Mi itt valamit elkezdtünk. Eredményeink vannak, de az az igazság, hogv még nagyon az út elején járunk. Ja, Miklóssal voltatok már az ifjúsági réten? — Nem. — Akkior gyere, azt meg kell nézni! A jabloncai fiatalok valós élethelyzetének képét próbálom magamban a mozaikból össze rakni. A kockáik megvannak. A kép jónak ígérkezik. A jabloncai fiatalok megtalálták a legfontosabbat: úgy érzem tudatosan léptek rá arra az útra, amely úgy Is kivezet a „falusi szürkeségből", ha továbbra is falulakók maradnak. Ez az út hosszú. És jó, hogy a fiatalok. ezt tudják, mert optimizmusuk, akaraterejük így értékeket sejtető. Magdalena Spitzerová, a fiatal tehetséges előadóművésznő 13 éves kúrától játszik hárfán. Prágában a Zeneművészeti Főiskolán Pavel Palras tanítványa volt. Szerepelt már külföldön is, Nyugat- Németországban, a Szovjetunióban, Lengyelországban és idén sikeresen mutatkozott be a Prágai Tavasz hangversenyein is. A közelmúltban készült el első han'glemeze. (Felvétel: Z. Humpálová — CSTK) AZ Ő ÉRDEME IS A legutóbbi választásokkor Bratislava II. városkörzete ifjúsági szervezetének jelöltjét, Zdenka LeSkooát is képviselővé választották. Nem véletlenül javasolták, hiszen szinte gyermekkorától érdeklődött a közügyek Iránt. A kilencéves iskolában a pionír csapattanács elnöke, a szakközépiskolában, majd a felsőfokú külkereskedelmi tanintézetben az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja volt. Az újonnan választott képviselők első ülése után, amelyen a II. városkörzet! nemzeti bizottság vezetői ismertették a képviselőkkel a választási időszak feladatait, félt, hogy nem tud eleget tenni a követelményeknek. Miután több tanfolyamon vett részt, melyeken a fiatal képviselőkkel megismertették a nemzeti bizottságok feladatait, és beavatták őket a kép viselői teendők titkaiba, visz- szan y ért e ö nbi z a 1 m á t. Zdenkát az iskola- és művelődésügyi bizottságba választották be. így találkozásunkkor a SZISZ-szervezet legaktívabb tagjainak Szabó Sárát és Cső- bádi Rózsikat tartják. Ügy döntök, hogy Szabó Sárát, a 22 éves óvónőt keresem fel, ugyanis róla elmondották, hogy a fia tatok hosszabb ideje nem fo gadták be maguk közé, mert beképzel t nek, nagyravágyóm) k tartották. Szabó Sáráékhoz tehát azzal a kérdéssel nyitok !>e, hogy hogyan tört meg a jég, hogyan lett a szervezet legaktívabb tagja? — Valahogy mindig éreztem, hogy nem jó, ahogy mi élünk itt a faluban — mondja Sára, beleegyezve a beszélgetésbe. —- Ez az érzés azitán engem sem hagyott nyugton. Volt rá példa, hogy olykor-olykor tovább már nem bírva a „szürkeséget“ kikeltem magamból ós odamondogattam a fiataloknak. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy egy faluban a klubélet nem csak annyiból állhat, hogy bemegyünk esténként a klubba, bekapcsoljuk a televíziót, aztán az aggastyánok módjára lekuporodunk a sarokba egy székre, és ennyi az egész. Tudtam, hogy ennél többre is képesek vagyunk. Később néhányan mégis megértettek. Ök is tenni akartak valamit — hát így történt. — Már tanulgatunk tenni — mondja Kovács Miklós SZISZ- elnök — Ez lesz a mi „paradicsomunk" — mondja Szabó Sára SZÁSZAK GYÖRGY Van kiút? Akaraterejük értékeket sejtető Jablonca főutcája 1Bemegyek a faluba. A SZISZ- elnök után érdeklődöm. Tudják, hogy ki az. Útbaigazítanak. A falu másik végére kell mennem. Ez persze nem hosszú út. Nem sokkal több egy fél kilométernél. Jablonca kis falu a Szili- cei-fennsík tövében, hegyek közé rejtve. A lakosainak száma Is alig több négyszáznál. Régen volt az, amikor a idevetődő vándor meglepődve kérdezte: „Ez már a világ vége?“ ben Petőfi Sándor születésének 152. évfordulójáról emlékeztünk meg. A nemzetközi nőnap alkalmából irodalmi összeállítással köszöntöttük falunk lányait ós asszonyait. Március 15-én egész estét betöltő műsorral emlékeztünk meg Vörösmarty Mihály születésének 175. évfordulójáról. Két alkalommal a hnb által szervezett községszépftésl akcióba is bekapcsolódtunk — soroljam még? — Szeretném. — J. A. Gagarin első űrrepü-
