Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó

Azóta itt is sok minden megvál­tozott. Jabloncáról mia már aszfaltozott űt vezet Szilicére a hegyeik között. 2. Napsütéses szombat reggel van. Kovács Miklóst, a SZISZ- elnököt otthon találom. Lebon­tották a házuk tetejét és most egy emeletet húznak rá. Rossz­kor jöttem — gondolom ma­gamban, de Miklós mintha meg­sejtette volna lelki ismeret fur- dalásomat, minden magyaráz­kodást megelőzve így fogad: — Munka most akad bőven, de beszélgetni azért beszélget­hetünk. Legalább egy kicsit megpihenek — mondja tréfál­kozva, s már tessékel is, hogy menjünk beljebb. A konyhába ülünk le, ahol a SZISZ ről, a jablonec! fiatalokról kezdünk beszélgetni.-- Hetvenkettőben alakítot­tuk meg a szervezetet — kezdi Miklós. — Nem ment köny- nyen. Évek teltek el az útke­reséssel, a tapogatózással. Va­lahogy kezdettől fogva azt sze­rettük volna megvalósítani, hogy értelmet adjunk a falu­ban élő fiatalok életének, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben élvezhetjük fiatalsá­gunk és egyáltalán az élet szépségeit... — Mi lett ebből a vágyból, ebből az akaratból? Sikerült megvalósítaniotok? — Nézd, jóformán a semmi­ből indultunk. Négy évvel ez­előtt még alig tettünk valamit. Most pillanatnyilag ott tartunk, hogy már tanulgatunk tenni. — Az óv folyamán például mi mindent „tettetek!“ — Irodalmi műsorral járul­tunk hozzá a községünk felsza­badulásának 30. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepség­hez. Egy kultúrdélután kereté­lésének emlékére egy adást ké­szítettünk, amelyet a községi hangszórón keresztül közvetí­tettünk. Kultúrdélutánokon em­lékeztünk meg Jókai Mór és Jó­zsef Attila születésének 150., il­letve 70. évfordulójáról. Ez év­ben sem maradt el a tábortűz, melyet a községünk melletti hegyen május 9-e tiszteletére gyújtottunk. Tánccsoportunk a „Fényszórók“ és a „Párizsi tan­gó“ c. tánckompozíciókkal több helybeli és körzeti rendezvé­nyen is fellépett. Az „Irodalmi nagyjainkra emlékezünk“ elne­vezésű kult új-délutánokon meg­emlékeztünk Mikszáth Kálmán halálának 65., valamint Bože­na Némcová születésének 155. évfordulójáról. Kapásból minden rendezvényünket nem is tudom most felsorolni, de legutóbb például egy irodalmi színpadi összeállítással köszöntöttük az őszt. — Mi az, amit hiányolsz a munkátokból, életetekből? — Az előbb említett rendez­vények csak egy két lány és fiú áldozatkész munkájából szület­tek. Még mindig baj, hogy sok olyan fiatal van, akik csak lé­zengnek, unatkoznak, nem tud­nak mit kezdeni a szabad ide­jükkel. Szeretném, ha ezek a fiatalok is alkotó tagjaivá vál­nának a SZISZ-nek. — Miklós, te nem vágysz el a faluból, itt akarsz továbbra is lakni? — Hát, hogy is mondjam — megpróbálom! 3. Ismét a falu utcáját járom, idősebbekkel, fiatalokkal elegye­dek szóba. Mindenkitől hallok valami érdekeset, valami lénye­geset, ami fontos tartozéka a jabloncai életképnek. Több fia­tal egybehangzó véleménye alapján például megtudom, hogy A falu végén egy félhektár­nyi rét mellett állunk meg. — Látod — ez itt a kuglizó — mutat egy hosszú épületre Sára. Még nincs kész, de ta­vasszal már befejezzük. A röp­labdapályánk is csak félkész állapotban van, a hálótartó ősz lopokat kell még bebetonoz nünk, és akkor kész lesz a mi „paradicsomunk". Ez éven már több szabadtéri táncmulatságot is rendezhetünk itt. Az a lebe­tonozott terület a „táncparket­tünk“. Ott feljebb, az a fedett emelvény pedig a zenekar he­lye. Mit szólsz hozzá? — Szép. Kinek volt az ötlete ez az ifjúsági rét? — Az ötlet tőlünk jött, de fő támaszunk a hnb. természetesen e bizottság eddi­gi munkájáról beszélgettünk a fiatal lánnyal, aki egyébként a Chemapol külkereskedelmi vállalat üzeimi előadója. Már nyoma sincs rajta a választások: utáni bizonytalanságnak, maga­biztosan beszél a bizottság ed­digi tevékenységéről. — Az oktatásügy terén első­sorban az volt a feladatunk —* mondja, hogy kitöltsük a gyer­mekek tanítás utáni szabad ide* jót,, főleg az öt lakótelepből álló Ružinovban, mely körze­tünk legnagyobb részét képezi. Ružinov új városrész. A hat­vanas évek elején kezdték meg az építését és amikor meg­választottak a lakóházakon kí­vül itt egyéb létesítmény nem nagyon volt. A körzetbein ma már több gyermekjátszótér van: közülük a legkorszerűbb a Mladosť (IfjúságJ elnevezésű játszótér, amely a sírköved tó partján épült. A továbbiakban elmondotta, hogy a 15—18 évesek szórako­zási lehetőségének megterem­téséről is gondoskodniuk kel­lett. Számukra ifjúsági klubok létesültek. A körzetben a vá­lasztások óta három olyan klub létesült, ahol a fiatalok szabad idejükben társasjátékokat játsz­hatnak, zenélhetnek, táncolhat­nak ... Két klubot eredetileg nem erre a célra készült épület­ben helyeztek el. A harmadik — amely a Nivy mozi mellett van — Z-akcióban ifjúsági klubnak épült. Brigádmunkáso­kat a képviselők biztosítottak az építkezéshez, sőt maguk is dolgoztak. Most üjabb három­millió koronát kapott a nem­zeti bizottság ifjúsági klub épí­tésére. Az építkezést Strkove- cen már meg is kezdték. Zdenka Lešková a II. váró®* körzeti nemzeti bizottság 'eg* fiatalabb képviselője. Az ő ér­deme is, hogy a nemzeti bizott­ság az iskola- és művelődésügy terén is következetesen teljesí­ti a választási programot. —ftü— — Sára, hogy látod ma Jab- lonca jövőjét? Érdemes itt ma­radni a fiataloknak? — Nehéz kérdés, és jósolgat ni nem szeretek. Mi itt valamit elkezdtünk. Eredményeink van­nak, de az az igazság, hogv még nagyon az út elején já­runk. Ja, Miklóssal voltatok már az ifjúsági réten? — Nem. — Akkior gyere, azt meg kell nézni! A jabloncai fiatalok valós élethelyzetének képét próbálom magamban a mozaikból össze rakni. A kockáik megvannak. A kép jónak ígérkezik. A jab­loncai fiatalok megtalálták a legfontosabbat: úgy érzem tu­datosan léptek rá arra az út­ra, amely úgy Is kivezet a „fa­lusi szürkeségből", ha továbbra is falulakók maradnak. Ez az út hosszú. És jó, hogy a fiata­lok. ezt tudják, mert optimiz­musuk, akaraterejük így értéke­ket sejtető. Magdalena Spitzerová, a fiatal tehetséges előadóművésznő 13 éves kúrától játszik hárfán. Prágában a Zeneművészeti Főiskolán Pa­vel Palras tanítványa volt. Szerepelt már külföldön is, Nyugat- Németországban, a Szovjetunióban, Lengyelországban és idén sikeresen mutatkozott be a Prágai Tavasz hangversenyein is. A közelmúltban készült el első han'glemeze. (Felvétel: Z. Humpálová — CSTK) AZ Ő ÉRDEME IS A legutóbbi választásokkor Bratislava II. városkörzete if­júsági szervezetének jelöltjét, Zdenka LeSkooát is képviselővé választották. Nem véletlenül ja­vasolták, hiszen szinte gyer­mekkorától érdeklődött a köz­ügyek Iránt. A kilencéves is­kolában a pionír csapattanács elnöke, a szakközépiskolában, majd a felsőfokú külkereske­delmi tanintézetben az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja volt. Az újonnan választott képvi­selők első ülése után, amelyen a II. városkörzet! nemzeti bi­zottság vezetői ismertették a képviselőkkel a választási idő­szak feladatait, félt, hogy nem tud eleget tenni a követelmé­nyeknek. Miután több tanfolya­mon vett részt, melyeken a fia­tal képviselőkkel megismertet­ték a nemzeti bizottságok fela­datait, és beavatták őket a kép viselői teendők titkaiba, visz- szan y ért e ö nbi z a 1 m á t. Zdenkát az iskola- és műve­lődésügyi bizottságba választot­ták be. így találkozásunkkor a SZISZ-szervezet legaktívabb tagjainak Szabó Sárát és Cső- bádi Rózsikat tartják. Ügy dön­tök, hogy Szabó Sárát, a 22 éves óvónőt keresem fel, ugyan­is róla elmondották, hogy a fia tatok hosszabb ideje nem fo gadták be maguk közé, mert beképzel t nek, nagyravágyóm) k tartották. Szabó Sáráékhoz te­hát azzal a kérdéssel nyitok !>e, hogy hogyan tört meg a jég, hogyan lett a szervezet legak­tívabb tagja? — Valahogy mindig éreztem, hogy nem jó, ahogy mi élünk itt a faluban — mondja Sára, beleegyezve a beszélgetésbe. —- Ez az érzés azitán engem sem hagyott nyugton. Volt rá pél­da, hogy olykor-olykor tovább már nem bírva a „szürkeséget“ kikeltem magamból ós odamon­dogattam a fiataloknak. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy egy faluban a klubélet nem csak annyiból állhat, hogy be­megyünk esténként a klubba, bekapcsoljuk a televíziót, az­tán az aggastyánok módjára le­kuporodunk a sarokba egy székre, és ennyi az egész. Tud­tam, hogy ennél többre is ké­pesek vagyunk. Később néhá­nyan mégis megértettek. Ök is tenni akartak valamit — hát így történt. — Már tanulgatunk tenni — mondja Kovács Miklós SZISZ- elnök — Ez lesz a mi „paradicsomunk" — mondja Szabó Sára SZÁSZAK GYÖRGY Van kiút? Akaraterejük értékeket sejtető Jablonca főutcája 1­Bemegyek a faluba. A SZISZ- elnök után érdeklődöm. Tudják, hogy ki az. Útbaigazítanak. A falu másik végére kell mennem. Ez persze nem hosszú út. Nem sokkal több egy fél kilométer­nél. Jablonca kis falu a Szili- cei-fennsík tövében, hegyek kö­zé rejtve. A lakosainak száma Is alig több négyszáznál. Ré­gen volt az, amikor a idevető­dő vándor meglepődve kérdez­te: „Ez már a világ vége?“ ben Petőfi Sándor születésének 152. évfordulójáról emlékeztünk meg. A nemzetközi nőnap al­kalmából irodalmi összeállítás­sal köszöntöttük falunk lányait ós asszonyait. Március 15-én egész estét betöltő műsorral em­lékeztünk meg Vörösmarty Mi­hály születésének 175. évfordu­lójáról. Két alkalommal a hnb által szervezett községszépftésl akcióba is bekapcsolódtunk — soroljam még? — Szeretném. — J. A. Gagarin első űrrepü-

Next

/
Thumbnails
Contents