Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó

— Ebből a szempontból az idei év szinte forduló« pontnak szárait — folytatja elgondolkodva az elnök.

— Libádon születtem, de már régen élek ebben a faluban, ismerem az embereket, remélem, senki sem veszi rossznéven, amit mondok. Azelőtt, ha száz embert hívtunk társadalmi munkára, alig jöttek el tíz- itizenöten. . Miért? — tettük feL sokszor a kérdést a pártgyűlésieken is. Tudja, jómódú emberek élnek mólunk, gazdag, bortermő ez a vidék, jó a szövetkezet, senki sem szűkölködik. Minden hatodik hetedik ház előtt személyautó áll, és még sok mindent fel lehetne sorolni. A munkát is szeretik, kertjükben vagy szőlőjükben késő estig szorgoskodtak, cie a közösnek végzett munkával már baj volt.

MÖVEIKVÖ AKTIVITÁSSAL

Az idén már nem volt ilyen problémánk, a község pártszervezete szorosabban együttműködött a tömeg szervezetekkel. Hiszen majd mindenki tagja valamelyiknek, s így a tömeigszerve zeteken keresztül jobban meg leheteti mozgatni az embereket. Ügy látszik, harminc év kellett ahhoz, hogy ráébredjenek, megvan mindenük, senki sem veszi el tőlük, ami az övék, levetkőzték a falusi emberbe évszázadokon keresztül belenevelt „csak az az enyém, ami a kamránkban van“-t, a csak magamnak kaparokot.

Szükség is van az összefogásra, hiszen a több más probléma mellett az iskolakérdést is meg kell oldani a jövőben. Egy 13 tantermes épületben 17 magyar és 9 szlovák osztály tanulói vannak bezsúfolva, a tani tás két műszakban folyik. Természetesen szakkörökről vagy egyéb iskolán kívüli foglalkozásról szó sem lehet a helyhiány miatt. Nincsen sem tornaterem, sem napközi otthon. Ez utóbbinak a hiányát a dolgozó szülők érzik meg, hiszen a gyerekek az iskola után az utcán töltik az idejüket.

— Könyvtár mozi, kultúrház. van a faluban — újságolta Kovács elvtárs. — Ennyit a tehetőségekről. Kihasználva azonban nincsenek teljesen. A CSEMA DÓK és a Matica slovenská közös rendezvényeket is szerveznek. Az érdeklődéssel azonban baj van, az Ifjú Szívek a Szőttes, vagy a MATESZ előadásain 100-^120-an jelennek csak meg, pedig a nagyterem 400 férőhelyes. Azóta javult némileg a helyzet, amióta házról házra járva áruljuk a jegyeket.

Ismét érvényes a közhelynek számító megállapítás: Néha könnyebb megteremteni a lehetőségekét, mint élni velük. Ha az emberek nem igénylik maguktól a kulturális rendezvényeket, akkor az igényt fel kell ébreszteni. Ez a nem könnyű feladat a község népművelőire vár. Remélem sikerülni fog nekik.

M.INAK ISTVÁN

előbb rendeltetési helyükre, a játékosztály polcaira kerüljenek.

— jó a kapcsolatunk a nagyraktarral — mondja az osztályvezető. — Bár előfordul, hogy ebből vagy abból a játékból kevesebbet küldenek, mint ameny- nyit rendeltünk. Persze ez ritka esetben/ az ő hibájuk. Hiszen a folyamatos áruellátás nemcsak a köz vetítő szerven múlik. Meg azután játékból is van hiánycikk

— I«sz az idén is?

— Igen, főként a plüss- és önműködő, mechanikus játékokból kaptunk kevesebbet, mint amennyit szerettünk volna. Mindent összevetve még így is több játékunk van, és nagyobb a választék az idén, mint tavaly ilyenkor.

MILYEN jALEKÖT VÁSÁROLTUNK?

Társadalmunk tehát bőkezűen gondoskodik róla, hogy a karácsony felnőtteknek és gyermekeknek, ajándékozóknak és megajándékozottaknak egyaránt élményt jelentsen. Mit tehetnénk még hozzá? Talán csak annyit, hogy mértékkel vásárol unk, és ne felejtsük figyelembe venni gyermekünk egyéniségét. Ne csak tetszetős, szemet gyönyörködtető játékot vegyünk, amelynek a gyermek legfeljebb passzív szemlélője lehet, s hamar megunja azt, hanem olyan játékot. amely hosszabb időre leköti a figyelmét, és fejleszti rejtett vagy éppen kibontakozófélben levő képességeit. KOVÁCS ELVIRA

A hűvös őszi idő ellenére a 3853-as katonai egység laktanyájának udvarán az egyik alegység fegyelmezőgyakorlalot végez, a másik az őrszolgálat szabályaival ismerkedik, a harmadik vegyvédelmi foglalkozást tart. Az oktatók, a parancsnokok, az „ügyetlenebbeknek“ megmutatják, hogy mit és hogyan kell végezni, hogyan írja azt élő a katonai regula. Elnézem őket. Bizonytalan mozgásuk, rövidre vágott hajuk elárulja, hogy nemrég öltötték -magukra az egyenruhát. A raj- parancsnokok feszesre húzott derékszíjjal és „árgus szemmel“ figyelik minden egyes katona mozgását. Az ő zubbonyukon ott látható a Példás katona jelvénye is.

RAJPARANCSNOK

Mrúz Jaroslav tizede#'' 182 cm magas, gesztemyebarna hajú. Rajparancsnok. Amikor

Mťúz Jaroslav bevonulás «lőtt

ugyanakkor megköveteltem a fegyelmet, és személyes példamutatással igyekeztem tekintélyt szerezni. Ha láttam, hogy valamelyiküknek nehezen megy a tanulás, segítettem neki. Titokban reménykedtem, hogy a tanfolyam végére megszerezzük a „Példás raj“ címet, s nagy volt az örömünk, amikor ez sikerült, sőt az első század amelynek Iván Baran mérnök- hadnagy volt a parancsnoka — „Példás egység“ lett.

Jaroslavot tizedessé léptették elő. Ez év októberében ismét új embereket kapott. Bármily szokatlanul áll rajtuk az egyenruha, rajparancsnokuk bízik abban, liogy egy Tél év múlva ismét példás raj lesz belőlük. Azt sem rejti véka alá, hogy a harmadik turnusnál is szeretné a példás címet megszerezni, s aztán már nyugodt lelkiismerettel tér majd vissza a polgári életbe. Róla azonban nemcsak az említetteket, hanem azt is el kell mondani, hogy amikor ide került, a század SZISZ-bizott- ságának lett az elnöke. Olyan szervezetet vett át, amely az egységben a leggyengébbek közié tartozott. A kiképzési év végién viszont a szervezet már nemcsak dicséreteket kapott, de elnyerte a SZISZ ezredbi- zottságának vándorzászlaját is.

Ez persze nemcsak az én érdemem, hanem az egész vezetőségé, és nem utolsósorban a parancsnokunké is, aki SZISZ- tagként nemcsak tanácsokat adott, hanem igen sok segítséget is nyújtott munkánkhoz — mondja a tizedes, aki most a SZISZ zászlóaljbizottságának a

ló fiatal katonákat, eszem be jutott, hogy egy jó fél évvel ezelőtt én is hozzájuk hasonló voltam, riadt tekintettel néa- tem parancsnokomra. Talán akkor, abban a pilláimIbán született meg bennem íw az elhatározás, hogy jól ' felkészítem őket, példás katonákat' nevelek belőlük, Szerencsére volt a rajomban egy Mikus novű katona, aki tőlünk jóval idősebb és tapasztaltabb volt, s ő segített a jó kollektív szellem kialakításában.

Hogy hányszor izzadlak meg a gyakorlótéren, és hányszor voltak fülig olajosak, azt ő maga sem tudná megmondani. Valahányszor erőt vett a kollektíván a fáradtság, Ludvík Svoboda hadseregtábornok egykori kijelentésiét idézte nekik: „Több izzadtság a gyakorlótéren, kevesebb vér a harctéren.“

Munkájukat, igyekezetüket siker koronázta. Elnyerték a „Példás raj“ Címet, és raj- parancsnokuk is megkapta a „Példás katona“ jelvényt, s tizedessé léptették elő.

—• Hogy ez milyen öröm és elégtétel volt számomra, azt szóban kifejezni még most sem tudom, jóllehet azóta kél hónap telt el, és ismét új rajt bíztak a gondjaimra. Arra sem gondol tam volna, hogy azok a fiúk, akik a kezem alatt szolgáltak és az ország különböző tájaiba széledtek szét, rendszeresen írnak majd nekem. — Az előző siker, az egykori beosztottjaim meleg szavú sorai arra ösztönöznek, hogy ezzel a rajjal, sőt még az utána következővel ts

$ ... x-x- ,, x-x* x-x-x v x-x- -,x., ». !•’ . '"x x*x vX Xv

& *3$ m * •:& "«m® Mj, m f ák I m k % ' m

<0 >«;• m ^ JB» % Fx*. f ^

szemtől szembe állván egymás sál, látom fiatalos tekintetét, mosolygós szemét, szinte hinni sem akarom, hogy a múlt tan folyamon 13 fős raja megszerezte a „Példás raj“ címet vagyis a zubbonyán a „Példás katona“ jelvénye mellett a „Példás egység“ jelvény is ott díszeleg. Erre jogosan büszke lehet, annál inkább is, mert a legénység 13 tagja közül kettő ugyancsak megszerezte a jelvényt. A rajparancsnok dupla jelvénye a nagyobb felelősség •mellett azzal az előnnyel jár, hogy kétórai többletkimenőt is jelent.

— A preáovi járás özenov községéből vonultam be tényleges katonai szolgálatra Micha- lovcéne — kezdi el a bemutatkozást. — A közgazdasági középiskola elvégzése után a gép- és traktorállomás egyik központjában dolgoztam, mint közgazdász, mindössze egy jó évig. Aztán bevonultam.

Elhallgat. Tekintetét a körü- lötle álló újoncokra szegezi, majd mosolyogva így folytatja:

— Az első napok nekem is nehezen teltek el. Amíg megszoktam a katonai fegyelmet a megfelelő időbeosztást, nem volt könnyű dolgom. Altiszti iskolában voltunk, s mi tagadás, keményen fogtak bennünket, sokat kelleti tanulnunk, de végül is minden a legnagyobb rendben ment, kezdtem élvez ni a katonaéletet.

Hogy nem tréfának szánja szavait, az is bizonyítja, hogy baválaszlották a szakasz SZISZ- csoportjának vezetőségébe. S amikor a vizsgákra került sor, kitűnő osztályzatot, őrvezetői rangot és az osztályminősítési jelvény harmadik fokozatát kapta meg. így került jelenlegi szolgálati helyére, ahol egy fél év alatt példás rajt nevelt föl

— Gépesített lövészalakulatunknál gépkocsivezetőket, illetve , páncélos járművezetőket képeztünk ki — mondja. — Ho gyan kezdtem hozzá a rajparancsnoki teendőkhöz? Nehéz megmondani. Igyekeztem megnyerni a fiúk bizalmát, s

tagja, és a sporton kívül szívesen foglalkozik a faliújság készítésiével is.

Beszélgetés közben többször az órájára néz. Látszik rajta, hogy nem-szeretné a kiképzési időt fölöslegesen elpazarolni. Alig búcsúzik el tőle, máris felhangzik vezény szava: — Vigyázz! ... Jobbra igazodj! ...

ELŐBBRE LÉPNI

Azt mondják róla, hogy szelíd tekintetű, de katonás fellépése van Vladimír Mink tizedesnek. Prágai fiú, a földmérési szakközépiskola mellett elvégezte a népművészeti iskolát is. Szerette a természetet, amelyet nemegyszer örökített meg a festői vásznon. Számos kiállításon vett részt, egyszer első díjat is nyert.

— Az időbeosztást, az önfegyelmet már odahaza megszoktam — mondja bevezetőül. — A Cseh Nemzeti Liga egyik ifjúsági röplaljdacsapatában játszottam. Háromszor hetente kétórás edzésen vettem részt, és természetesen e mellett a tanulást sem hanyagolhattam el. Amikor Michalovcére kerültem, már ismertem a vidéket, voltunk itt azelőtt kirándulni. Csupán azt sajnáltain, hogy amikor már kimenőre mehettünk, hó borította a bérceket, de ez a vidék így is nagyon tetszett.

A katonaélet az első napokban szokatlan és furcsa. Korai ébresztő, gyakorlat, aztán takarodó, egyszóval mindent parancsszóra kell csinálni. Közben sokat gyengélkedett, s így a vizsgákat csak jó osztályzatra tette le, ezért jelenlegi szolgálati helyéi>e, szakminősítési jelvénye ellenére közlegényként került. Kétségtelen, ez bosszantotta őt. Mire azonban az újoncok megérkeztek, ő is megkapta az őrvezetői rangot, és mellé tizenkét olyan fialalt, akiket a katonai ismeretek mellett még a páncélos jármű vezetésére is meg kellett tanítania.

— Amikor az első foglalkozáskor elnéztem az előttem álViadinnr Műik

megszerezzem a „Példás raj“ címet.

A szakasz SZISZ-csoportjának a vezetőségi tagja. A politikai nevelési bizottság elnöke. Kijut neki a szervezési munkából is, mivel ő készíti a szemléltető agitációs táblákat. Sportol, olvas, nem dohányzik. Példásan használja ki szabad idejét a laktanyában, de ha kedve tartja, szétnéz a városban.

— Nem egészen egy év van még hátra a leszerelésig — mondja búcsúzóul. — Addig még sok víz lefolyik a Dunán... Annyit azonban már most elmondhatok, hogy a katonaság számomra eddig is igen sokat adott. Megtanultam a szervezettséget, a fegyelmet, a pa- rancs gyors és pontos végrehajtását, a katonai fellépést. Ogy érzem — s ez a valóság is —, hogy könnyelmű fiatalemberként érkeztem ide, és mint komoly, meglett férfi térek m«jd vissza a polgári életbe.

NÉMETH |ANOS

Ennek a kislánynak is a babák tetszenek a legjobban

KONTÁR GYULA felvételei