Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-11 / 266. szám, kedd

A vrbovéi Trikota gyár és a trenőtni Konfekcióipari Gépesítési Kutató Intézet kiváló együttműködése lehetővé telte, hogy az üzemben beruházás mentesen növeljék a munkatermelékenysé­get. Ezt új munkamegosztással érték el. Űj technológiai eljáráso kát és munkanormákat vezettek be, valamint új gépeket helyeztek üzembe. Ilyen módon a munkatermelékenység 28 százalékkal növekedett, és műszakonként 9 munkaerőt takarítanak meg. Fel­vételünkön Mária Macová az új gépeken dolgozik. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK KÜLÖNBÖZŐ ÜGYEKBEN A. B. C.: A családi törvény­könyv 93. §-a szerint az elvált házastársnak a szükséges tar­tásra vonatkozó igénye öt évig tart. Ezt az öt évet a bírósági gyakorlat szerint nem a váló­peres ítélet jogerőre emelkedé­sétől számítják, hanem az igény érvényesítésének napjá­tól. A bírósági gyakorlat sze­rint az öt év elmúltával a tar­tási kötelezettség nem szűnik meg automatikusan, a kötele­zett azonban indítványozhatja az említett rendelkezésre való hivatkozással a tartási kötele­zettség bírói ítélettel való meg­szüntetését. Valószínű, hogy az ön által megindított el járásban volt felesége hivatkoznék a családról szóló törvény 92. §- ának további rendelkezésére, hogy a tartási kötelezettséget a bíróság időbeli korlátozás nélkül is megállapíthatja, ha a volt házastárs továbbra is (öt év után is) rászorul és nem képes saját keresetéből eltartani magát. G. S.: Az Ön által említett Juttatásokon kívül más segít­ségre igényük nincs. P. A.: A polgári törvénykönyv 119. §-ának 2. bek. szerint a telkeken (talajon) kívül ingat­lannak számít minden olyan építmény, amelyet szilárd alap köt a talajhoz. Tehát a fából készült szilárd alapozásit ga­rázs szintén ingatlannak szá­mít és felállításához építési en­gedélyre van szükség. G. H.: Közölt adatai alapján az egymást fedő idők figyelem- bevételével négy gyermekének azok hároméves kúráig való gondozása és nevelése címén összesen 10 év pótidőt kell ön­nél beszámítani. Az 1933—1943 közti időben ledolgozott 1529 nap összesen 4 év és 3 hónap­nak felel meg. Ezen kívül 1968 óta a mai napig, ill. 1975. de­cember 1-ig 7 ledolgozott éve lesz, összesen tehát 18 év és 3 hónap. Csupán a korhatár alap­ján 54. életéve betöltésével lett volna már igénye öregségi nyugdíjra, do mivel nincs meg a 25 beszámítható éve, öregsé­gi nyugdíjra csupán még to­vábbi ö és fél év ledolgozása után lesz igénye. Korábban 00. életéve betöltésekor és 2ü le­dolgozott és beszámítható éve alapján lesz majd igénye az alacsonyabb összegű arányla­gos összegű öregségi nyugdíjra (pomerný starobný dôchodok). Korábban csak akkor lenne igénye nyugdíjra, ha egészsé­gének leromlása miatt telje­sen, vagy részlegesen rokkant­nak ismernék el. A. F.: B'irátja, aki lél sze­mére világtalan, mint teljesen rokkant, képességei és egészsé­gi állapota alapján vállalhat munkát. Mindenképpen ajánl­juk, hogy a kérdést és a mun­ka jellegét kezelőorvosával be­szélje meg, hogy a másik sze­mét ne veszélyeztesse. Ha hu­zamosabb ideig lenne munkavi­szonyban, esetleg azzal számol­hatna, hogy rószleges rokkanttá minősítenék át. M. M.: Eddig nem volt mun­kaviszonyban. A tényleges ka­tonai szolgálatát teljesítő fér­je után saját magára és gyer­mekére összesen havi 750 ko róna ellátási illetményt kapott és kap még most is. Ha a szü­lés előtti évben legalább 90 napon át nem volt részese sem alkalmazotti, sem az efsz biz tosításának, annak ellenére, hogy a gyermekgondozási se­gély szempontjából magányo­san élőnek számít, nem kaphat gyermekgondozási segélyt, mert első gyermekéről van szó. MUNKAJOGI ÜGYEKBEN F. J.: A nyugdíjnál mindig a teljes időt számítják be, tekin­tet nélkül arra, öt- vagy hat­napos munkaidejük van. 1976- ban 30 ledolgozott éve alapján öregségi nyugdíja .az eddig ér­vényes kiszámítási táblázat szerint 2750 koronás, nem re­dukált, és 2250 koronás redu­kált havi átlagkeresete alap­ján 1143 korona lesz. Feltehe­tő, hogy ez az összeg a nyug­díjadó összegével (kb. 70 ko- rana) lesz magasabb a várható új rendezés alapján. A pénzben kifizetett szabad­ságát jól számították ki, mi­vel az előző évben elért átlag- fizetés szerint kell a bérmeg­térítést kiszámítani. Ennek ki­számításánál azokat a napokat, amikor munkabérmegtérítést kapott, sem a napok számába, sem a keresetbe nem lehet be­számítani. A kiszámításnál fi­gyelembe kell venni az alap­bért, a prémiumokat, a telje­sítményi pótlékot, a rendkívüli jutalmakat is, ha utánuk bér­adót kell fizetni, a nehezebb munkakörülményekért folyósí­tott pótlékot is, a túlórái mun­káért fizetett bért, s a vasár­napokért és ünnepnapokért ki­fizetett bért is. Ezzel szemben nem lehet be­számítani sem a nyugdíj, sem a szabadság szempontjából a mellékfoglalkozásért folyósított juttatásokat, még akkor sem, ha a dolgozó bevétele után rendes munkabéradót fizetett. Sz. M.: Mint ismeretes, mun- katörvénvkönyvünket 1975. jú­lius 1-től kezdődő hatállyal több rendelkezésében módosí­totta a Szövetségi G/űlés. Az új rendelkezésnek egy része a munkafegyelem megszilárdítá­sát szolgálja. A munkatörvény­könyv 89. §-a értelmében leg­feljebb ötórai megszakítás nél­küli munka után van igénye a dolgozónak arra, hogy a munkaidőbe beszámítandó 15 perc pihenőt és étkezési szüne­tet kapjanak. Ez alatt az idő alatt lehet kávézni és esetleg 1 más módon is pihenni, ezen időn kívül az esetleg hosszabb 1 ebédszünetet rá kall dolgozni. Más, és hosszabb szünetre akár a leányoknak, akár az asszonyoknak Igényük nincs. Helyi problémáikat elsősorban a szakszervezeti szerveiken keresztül kíséreljék megoldani. Dr. F. J. MEGLEPETÉSEK A VENUS FELHÔFÄTYLA MÖGÖTT Október 22-én elérte az ég legfényesebb „csil­lagát“ a Vénus 9 Jelzésű szovjet automatikus bolygóközi állomás, s az űrkutatás történetében először egy másik bolygó mesterséges holdja lett. Ugyancsak először láthattunk — az állomás leszállóberendezése segítségével — felvételeket szomszédos bolygónk felszínéről — jelentette a TASZSZ hírmagyarázója. A világsajtó is nagy fi­gyelmet szentelt a szovjet tudomány és technika e nagy sikerének, hiszen a Venus 9, majd a Ve­nus 10 révén sok tekintetben új kép tárult elénk a Venusról. A régi görögök két nevet adtak a bolygónak. Ennek az az oka, hogy külön csillagnak tartották az esti égen látható Venust és a pár hónap múl­va a hajnali égen látható fényes csillagot, amely pedig szintén a Venus volt. A magyar nép Est- hajnalcsillognak nevezi, mivel a nyugati égen al­konyaikor, a keleti égen pedig hajnalban lát­ható. A Venus az év legnagyobb részében közel van a Naphoz és elmerül annak fényében. Felső együttállás idején megvilágított félgömbjét for­dítja ugyan felénk, de ilyenkor a Nap a bolygó és a Föld között van és ezért a Venus n^m lát­ható. Alsó együttállás idejében viszont — ami­kor a legközelebb van hozzánk — az árnyékban levő félgömbjét mutatja felénk. Általában minél közelebb van hozzánk, annál keskenyebb a sarló­ja és annál kisebb részt látunk a Naptól megvi­lágított félgömbjéből. A megfigyelések nehézségét az is fokozza, hogy mindig csak este, napnyugta után és reg­gel, napkelte előtt figyelhető meg, amikor közel van a láthatárhoz. Ilyenkor azonban a látősugár vastagabb légrétegen halad keresztül ami zava rólag hat, mert a Venus képe erősen hullámzik a távcsőben. A Venust általában világos, sík, fehér színű égitestként látjuk a távcsövön keresztül. Kár azonban, hogy mindaz, amit a bolygón látunk, csak a felszín felett lebegő összefüggő felhőzet. A bolygó felszínét a Földről figyelve még senki sem látta. 1761. június 6-a nevezetes nap a Venus kutatás történetében. Ezen a napon a Venus átvonult a Nap koronája előtt. Lomonoszov, a kiváló orosz tudós, nagy figyelemmel kísérte a Nap koronája előtt átvonuló bolygót. Feltűnt neki, hogy mi­előtt a bolygó belépett volna a Nap korongjába, fényes kör volt látható körülötte. Lomonoszov ezt a jelenséget helyesen azzal magyarázta, hogy a bolygót légkör veszi körül. A színképelemzések tanúsága szerint a Venus légkörében sokkal nagyobb százalékarányban fordul elő a széndioxid, mint a földi légkörben. Ezzel szembén oxigént csak nyomokban, vagy egyáltalán nem találtak. Meglepő, hogy a későb­bi és pontosabb vizsgálatok szerint a bolygó lég­körében vízpára sincs. Voltak, akik kétségbe vonták ezt az eredményt, és feltették a kérdést, hogy akkor miből keletkeznek a Venus felhői? Ezzel a kérdéssel egyebek között Bajev szovjet fizikus is foglalkozott. Szerinte a Venus légkö­rében a széndioxidon kívül eredetileg vízpára, nitrogén, argon, neon és több egyéb gáz, is volt. Amikor a bolygó felszíne a víz forráspontjánál alacsonyabb hőmérsékletre hűlt le, a vízpára le­csapódott, kitöltötte a felszín egyenetlenségeit és ilyen módon tengerek jöttek létre. Ezután na­gyobb mennyiségben csak széndioxid és nitrogén maradt a Venus légkörében. Bajev feltevése sze­rint az előbbi gázból több, az utóbbiból kevesebb van a Venuson, mint a Földön. Van egy másik feltevés is, amely Wildt ame­rikai kutató nevéhez fűződik. Ő azon a vélemé­nyen van, hogy a Venus felhői formaldehidből állanak. Feltevését arra alapozza, hogy a szén­dioxidból és vízből az ibolyántúli sugárzás hatá­sára formaldehid és oxigén keletkezik. Szerinte a formaldehid apró cseppekké sűrűsödve lebeg a Venus légkörében. Az újabb kutatások szerint az oxigén kérdését az úgynevezett üvegházi effektus segítségével ma­gyarázhatjuk meg. Mit értünk üvegházi effektu­son? Tudjuk, hogy a látható napsugarak áthatol­nak az üvegen. A felmelegített Föld és a földi tárgyak alacsonyabb hőmérsékletűek, mint a Nap és nagyrészt hosszú hullámú, vörösöntúli sugarakat bocsátanak ki. Ezeket viszont az üveg nem bocsátja át, így az üvegen át beeső energia fogva marad az üvegházban. így viselkedik a le­vegő is abban az esetben, ha vízpára vagy szén­dioxid van benne. Miképpen vonatkoztatja Whipple az eddig mondottakat a Venus bolygóra? A Venus szén­dioxiddal telített légköre jól átbocsátja a Nap sugarait — többek között a formaldehid képződé­séhez szükséges ibolyántúli sugarakat is — de a hosszú hullámú vörösöntúli sugarakat nem bo­csátja keresztül. A széndioxid tehát valósággal csapdát készít a napsugarak részére. És mi történik a szabad oxigénmolekulákkal? — tehetjük felezek után a kérdést. Az oxigénről tudjuk, hogy kémiailag igen aktív elem, vagyis könnyen vegyül más elemekkel. Ezt az egyesü­lést a magasabb hőmérséklet is elősegíti. Azt Vi­szont tudjuk, hogy a Venuson magasabb a hő­mérséklet, mint a Földön (a Venus 108, a Föld pedig kereken 150 millió km középtávolságban kering a Naptól). Whipple elgondolása szerint a szabaddá vált oxigén a keletkezése után szinte azonnal vegyül más elemekkel — például a bolygó felszínét borító sziklatömbök anyagával, esetleg vastartalmú kőzeteivel. Ilyen módon ért­hető, hogy miért nem sikerült mind ez ideig sza­bad oxigént kimutatni a Venus légkörében, és az is érthető, hogy miért nem nyeli el az oxigén a fent említett reakcióhoz szükséges ibolyántúli sugárzást. A Venust borító sűrű felhőréteg nemcsak ab­ban akadályoz bennünket, hogy felszínét táv­csövön át megismerjük és feltérképezzük, de megnehezíti a tengelyforgás idejének meghatáro­zását is. Az mindenesetre bizonyos, hogy a boly­gó végez tengelyforgást. Az eddigi idevonatko­zó megfigyelések és számítások szélső eredmé­nyei igen távol állnak egymástól, mert a csilla­gászok mindössze annyit tudtak mondani, hogy a bolygó tengelyforgási ideje 20 és 220 nap között van. További rejtelmekkel övezett probléma a Ve­nuson tapasztalható sarki fény, amelyet ez ideig egyértelműen nem sikerült megmagyarázni. Szá­mos kutató foglalkozott már azzal a kérdéssel is, hogy van-e élet a Venuson? Hosszú ideig uralkodott a nézet, hogy a Venuson buja növény­zet van, amely a Föld karbonkorszakbeli növény­világához hasonlítható. A régiek közül Lomono­szov, a nagy orosz tudós, az újabb kutatók közül pedig Svante Arrhénius azt is feltételezték, hogy esetleg állatok is élnek a bolygón. Egy 35 évvel ezelőtt kiadott népszerű csillagászati könyben ezt olvassuk: „A fehér felhők meseszerű fényén túl világrengető „isteni komédia“ folyik. A Nap melege miatt a bolygó óceánjai állandó forrás­ban bugyborékolnak, sisteregnek egész nap. A Venus egyenlítőjénél állandóan 100 fokon felül van a meleg. Ennek következtében állandóan ha­talmas trópusi eső szakad alá felhőiből a Ve­nus felületére s a dühöngő viharoknak soha sincs pihenésük szárazon és vízen. Ilyen borzal­mas viharok színhelye ez a csillag, amely oly derűs, tiszta fénnyel mosolyog le ránk, mint bé­kés esthajnalcsillag!“ A fentebb felsorolt kérdéseknek a tisztázására indították útra a Szovjetunióból a Venus-típusú űrszondákat. Elsőként 1965 novemberében a Ve- nus-3 állomás jutott el a bolygóra. Az 1967-ben felbocsátott Venus-4 s a két következő állomás is értékes adatokat szolgáltatott a Venus felhő- takarójának kémiai összetételéről és hőmérsék­letéről. Ennek alapján a tudósok megközelítőleg 500 Celsius-fokra becsülték a bolygó hőmérsék­letét, s mintegy 100 atmoszférára a légnyomást. A Venus-7, melynek leszállóberendezése 1970, december 15-én érte el a Venust, kis eltéréssel igazolta a tudósok feltételezését. A Venus-8 foly­tatta elődei munkáját: 1972. július 22-én sima leszállást hajtott végre a bolygó felszínén, s 50 percen keresztül közvetített információkat. Legújabban a Venus-9 és a Venus-10 folytatja az adatok továbbítását. A több mint 300 millió kilométeres utat 136 nap alatt tették meg, és simán szálltak le a Venus felszínén. Az orbitális részt elliptikus pályára vezérelték, s jelenleg 1500 kilométeres távolságban, mesterséges hold­ként keringenek a Venus körül. A leszállóberendezés már az ejtőernyős le­ereszkedés közben megkezdte a bolygó' felhőta­karójának vizsgálatát, majd leszállás után foly­tatta a felhőtakaróval és a légkörrel kapcsola­tos méréseket. Az adatokat az orbitális berende­zés közvetítette a Földre. A beérkezett adatok a Venus felhőtakarójára, a légkör optikai jellemzőire és paramétereire, a felszín megvilágítoltságára, valamint a leszállás helyének fizikai sajátosságaira és a talaj jelle­gére vonatkoznak. Kiderült belőlük, hogy a Ve­nuson a földinél 90-szer nagyobb a nyomás és 485 Celsius-fokos a hőmérséklet. A Venus bolygó felszínéről készített felvételek tanúsága szerint az első űrállomás szétszórt, nagy kövek között érte el a bolygót, ami cáfolni látszik azt az eddigi feltevést, hogy a Venus fel­színe az állandó szél és erózió miatt homoksiva­taghoz hasonlatos. A felvételeken egyúttal jól ki­vehető a látóhatár vonala,, megkülönböztethetők a részletek, ami azt a hipotézist vonja kétségbe, hogy a sűrű légkör által szétszórt napfény nem ad lehetőséget a kontrasztos képek készítésére. A világ tudósai a szovjet tudomány csodála­tos teljesítményének tartják a Venus felszínéről készített első felvételeket s az első hatalmas lé­pésnek nevezik őket a „Venus megértéséhez“. !dj) A Venus-9 által továbbított jelvétel a bolygó felszínéről.

Next

/
Thumbnails
Contents