Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-11 / 266. szám, kedd
FIATAL MŰVÉSZEK SEREGSZEMLÉJE A BARÁTSÁGI HŐNAP FILMJEI A HAZÁÉRT HARCOLTAK A szovjet filmnapok ünnepélyes megnyitása alkalmából díszelőadáson mutatták be a bratislavai Dukla filmszínházban A HAZÁÉ HT HARCOLTAK című Solohov-regény filmváltozatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója jegyében megrendezett ünnepi előadáson szovjet filmküldöttség is részt vett, köztük SZERGEJ BONDARCSUK, az alkotás forgatókönyvírója, rendezője és egyik főszereplője. Jelenet A HAZAÉRT HARCOLTAK című szovjet filmből alkalmazza a legmagasabb ren dű hegedűiskolák mesterfogásait, de játéka még nem eléggé csiszolt. Meggyőződésünk, hogy Kreisler kisebb szerzeményei állnak legközelebb művészi egyéniségéhez és részben ezzel magyarázható a műsor egyoldalú, lényegében romantikus előadásmódja. Ez különösen Mozart Esz-dúr K. 481. hegedűzongoraszonátájának előadását tompította. Bizonyos laposság volt érezhető B. Smetana Hazám című alkotása két kettősének az interpretálásában is. Ezzel szemben a Trió du Nord fa FENF nagydíjasa) — Öle Böhm — hegedű, Hege Walde- land — gordonka és Hakon Austbö g- zongora — a példásan összeállított műsorral nagyszerűen fejezte ki két különböző zeneszerző és ezzel két merőben különböző világ zenei nyelvét. Beethoven D-dur zongoratrióját szenvedélyesen, drámai erővel adták elő, de megőrizték a stílus tisztaságát. Ravel színgazdag, népi ihletésű zongoratrióját, nagy fantáziával, néhol talán kissé túlexpo- náltan, de a maga egészében kiválóan tolmácsolták. A Trió du. Nord szuggesztív erővel, de pózok nélkül játszik és teljes mértékben kihasználja a zenei hanganyagot. Az együttest a kiváló technika és összjáték jellemzi. A szimfonikus hangversenyen, a FOK zenekarának kíséretében, Pierre Colombo svájci karmester vezényletével, bemutatkozott a fesztivál két hazai résztvevője is. A 28 éves Marián LapSansky (a FENF nagyA színpadon kristályváza, benne tűzpiros szegfűk meleg fénysugárban. Fölhangzik a csehszlovák és a szovjet himnusz, majd a közönség elé lépnek a szovjet filmküldöttség tagjai. Emlékező és üdvözlő szavak a NOSZF 58. évfordulójának előestéjén, néhány perccel a Ha ' boldog akarsz lenni című film bemutatója előtt. A szovjet küldöttség nevében fiatal, csinos színésznő, Valentyina Ivanovna Tye- licskina beszélt; munkájáról is, meg arról, mennyire szereti a falut, a falusi embereket. Szavaiból szinte kihullik szívének dobogása. Különösen akkor, amikor bájos mosoly kíséretében tiszta égboltot kíván fejünk fölé. Ennél szebb kívánságot aligha hallottak itt Légen, ebben a korszerű művelődési otthonban, amely most is zsúfolásig megtelt. Kezdődik a film. Repülőgép száll, békeidőben. Színes kockák, képek egy nagyszerű pilóta és családja életéről; a távolságról, amely elválaszt. Amely összeköt, erősebb szálakkal: férjet és feleséget, apát és gyermeket. Idős emberek, fejkendős nénik között ülök. Néha rájuk pillantok, a fényjátékban mozdulatlan arcok, élénk tekintetek. A film végén fölcsattan a taps. Kint az előcsarnokban vélemények nyomába szegődök, légiekkel ismerkedek. Horváth Béla bácsi nyugdíjas, 66 éves. Huszonegy évig dolgozott a szövetkezetben. — Szép volt a film — mondja. — Azt tetszett benne, hogy az a pilóta odaadóan küzdött, áldozatkész volt. Még a családját is elhagyta, hogy segíthessen kimenteni a szerencsétleneket az árvízből. — Az árvíz láttán nem jutott valami eszébe Béla bácsinak? Egy másik árvíz... — Dehogynem. Ilyen veszély volt itt is. Húszesztendős művészjelölt szamára lelkesítő, de ugyanakkor nagy próbatételt jc’entő esemény, ha világhírű művészekkel együtt léphet a dobogóra. Tehát indokoltan volt lámpalázas Cenko Pavlik, 20 esztendős cseh hegedűs, amikor Bach kéthegedűs koncertjét az idei rendezvény legkiemelkedőbb személyiségével, Henryk Szeryng lengyel származású mexikói hegedűművésszel együtt adta elő. Annak ellenére, hogy a kettősben sem művészileg, sem hangtanilag nem tudott kilépni a nagy partner árnyékából, bizonyította, hogy reményekre jogosító tehetség. Thomas Friedll, 28 éves svájci klarinétművész érett játékos, aki mesterien bánik hangszerével. C. M. Weber Hangverseny klarinétra és zenekarra című szerzeményét adta elő sti- láris tisztasággal, technikailag tökéletesen, lendületes kifejező- erővel. A Bratislavában hallott klarinétművészek egyik legjobbika. A magyarországi Fábián Mária a hangversenydobogókon szokatlan cimbalom művésze. Amellett, hogy kiválóan kezeli a hangszert, hűségesen tolmácsolja a különböző korszakok szerzőinek alkotásait, elsősorban a jelenkori magyar szerzők — Láng I. Petrovics E. és Kurtág G. — kompozícióit. Az úl zene különböző stílusú műveit sokat- mondóan és színesen tolmácsolta és a jelek szerint az'avant- gard zene iránt fogékonyabb, mint Beethoven művei iránt. Közönségsikert aratott Ange Kvalbein, 28 éves norvég — Mikor volt utoljára moziban? — Még nem voltam. Most, hogy egy kicsivel több az időm, a tévét nézem. De ez jobb, egészen más. Beronszky Erzsébet a szövetkezetben dolgozik, a „dohány- csoportban“. — Hogy tetszett tudomást szerezni erről az eseményről? — Ki volt téve a plakáton, meg bemondták a mikrofonba. Szép volt a film, nem bántam meg, hogy eljöttem. Tiszta égbolt a S a 11 — Járt már itt azelőtt is? — Persze, nem is egyszer. Közben kisfiú simul Beronszkynéhoz, Csölle Andris, a hetedikes unoka. Ö már most több filmet látott, mint a nagymama. — Tetszett a film? — Igen. — Mi tetszett benne? — A repülők. Csóka Ede pedagógus, tizennyolc éve tanít Légen. Arcára és nevére emlékszem, néhány évvel ezelőtt a Jókai-napokon találkoztunk. Akkor a legszebb beszédért kijáró díjat nyerte el. — Látta a filmet? — Igen. Én vetítettem. A váratlanul érkező válasz egy pillanatra visszatartja szavaimat. Csóka Ede szavait viszont nem. — En a szovjet filmek közül az érzelmeseket szeretem. Ez az volt. — Láttam a nézők között iskolásokat. Igen, a nyolcadik és a kilencedik osztálynak engedélyeztük a film megtekintését; nagordonkaművész, aki Hele- na Gáforová zongorakíséretével adta elő Sammartini, Debussy és Brahms szonátáit. Játékát a hangszer adta lehetőségek teljes kihasználása jellemzi és inkább a romantikus repertoár és kifejezésmód felé hajlik. Perényi Miklós, 27 éves magyar gordonkaművész Edward Elgar Hangverseny gordonkára és zenekarra című szerzeményével remekelt. Gyönyörű telt hangokkal, biztos Intonálással, temperamentumos, de fegyelmezett játékával aratott megérdemelt sikert. Kiemelést érdemel nagyszerű vonókezelése, jobbkéz-technikája és jóllehet ezzel a művel, különösen a kan- tinélával is bizonyította kiváló technikáját, kétségtelen, hogy érzelmileg igényesebb műveket is hasonlóan magas színvonalon interpretál. Siegfried Lorenz, 30 éves német (NDK) baritonista G. Mahler Négy dalál adta elő. Hangszíne minden fekvésben szépen árnyalt, tisztán intonál és lég zéstechnikája megbízható. Az érzékenyen, szépen tagolt ki ejtéssel, a mű mély átérzésével, meggyőző erővel ragadja magával a hallgatót Mahler szuggesztív vízióinak a világába. Nagy közönségsikert aratott a fesztivál legfiatalabb résztvevője, Andrej Gavrílov, 19 éves szovjet zongorista, a szovjet zongoraiskola tipikus képviselője. Tökéletesen, nagy technikával és bravúrosan adta elő Csajkovszkij B-moll koncertjét. Figyelemreméltó művészettel interpretálta Rahmanyinov I. Zongoraversenyét a 25 éves finn Ekro Heínonen. Teljes odaadással, lendületesen játszott a valóban kiváló zongorista, aki előszeretettel alkalmazza az ellentéteket a lágy pianissimótól egészen a viharos, helyenként nyers fortissi- móig. A belgiumi 24 éves Róbert Groslot nem tudta elég meggyőzően tolmácsolni Bartók csodálatos zenei nyelvét a III. Zongoraverseny előadásával. Játéka fegyelmezett volt és különösen a meditatív tételekben érezhető volt az átgondolt koncepció, de ami a kifejezés érettségét és hőfokát illeti, még sokat kell fejlődnie. gyón örültek a gyerekek. Holnap majd elbeszélgetünk a filmről. Én matematikus vagyok, de meglepett, hogy tanulóink mennyire ismerik a szov jet filmeket és a rendezőket. Valamelyik nap mondta egyi kük, hogy meghalt Bondarcsuk. Nem Bondarcsuk halt meg, hanem Suksin, javítottam ki. Ja, tényleg, mondta ő, és a többiek is. Nagyon örülünk, hogy sikerült itt Légen megrendezni azt a bemutatót, baráti összejövetelt. Az est második része. Bent a nagyteremben körbe futó asztalok. Középen szamovár. Orosz teát iszunk, beszélgetünk a szovjet művészekkel, tolmáccsal és tolmács nélkül. Németh Imre, az Ifjú Szívek szólóénekese orosz, magyar, szlovák és csángó népdalokat énekel. Gitárral, dallal, szavakkal közeledünk egymás felé. Egy csallóközi faluban évszázadokat, távolságokat, tájakat kötünk ősz- sze. * * # # Jelentős esemény ez a mai a község életében. Bár aligha meglepő a légiek számára. És az sem véletlen, hogy itt rendezték meg. Egy éve adták át a művelődési otthontt amely ez alatt az idő alatt valóban a művelődés otthona, központja lett. Péterfi György, a fiatal igazgató nagy lendülettel dolgozik, szervez. — Be szeretném bizonyítani, hogy falun is lehet kultúrát csinálni, színvonalasan. Ezen a mai estén új találkozó sor oía tót indítunk Beszélgetés szamovár mellett címmel. Szeretnénk klubszerűvé tenni, mint a Gyertyafény-sorozatot. Ha nem is lesz mindig körünkben szovjet vendég, lesz például szovjet könyv, amelyről beszélgethetünk. Egyébként a barátsági hónapban még számos érdekes akciót szervezünk. * * + Szép estét töltöttünk légen, tiszta égbolt alatt. BODNÁR GYULA Bondarcsukot nem kell bemutatni: közönségünk jól ismeri rendezőként és filmszínészként is. Bár az első cím, ami a mozilátogatónak — Bondarcsukról szólva — eszébe jut, a „Háború és béke" hatalmas, színes, négyrészes filmváltozata, amelynek megalkotását rendezőként irányította, s amelyben Pierre Bezuhov alakját formálta remekbe — mi most mégis inkább a Solohov novellájából vászonra vitt művét, az Emberi sorsot idéznénk fel. Minden idők egyik legjobb háborús filmje volt: Bondarcsuk rendezőként is, színészként is maradandót teremtett. Van egy jelenete, amely örökre megmarad mindenkinek az emlékezetében, aki valaha látta ezt a filmet. A főhős a náci deportáló vonat vasrácsos ablakában áll, kinéz a kis nyíláson, s a párhuzamosan húzódó sínpáron álló német katonavonat egyik utasa — aki pontosan vele szemben áll — ráfogja a fegyverét. Bhú — kiáltja és nevetni kezd; azt hiszi, sikerült megijesztenie a foglyot. Azt a tekintetet, amelyet Bondarcsuk a gyilkossággal tréfáló katonára vet, soha többé nem lehet elfelejteni. Minden bénne van ebben a pillanatban: sajnálat az emberi butaság és állatiassúg e végtelenségén, megalázottság, s a tehetetlenség dühén való felülemelkedés adománya. Igen, a valódi kultúra mérhetetlen fölénye van ebben a szomorú és bátor pillantásban, amikor a „kultúr- fölény“ ugató hangú képviselői állattá akarták alázni a kiszolgáltatott emberi méltóságot. Bondarcsuk új filmje hihetetlen műgonddal és óriási erőbedobással készült. Egy harcolva visszavonuló egység hősi eposza; a győzelem harmincadik évfordulójára szánta, virágcsokor helyett, a harcosok hősi emlékművére. Az időben is óriási méretű filmeposz lenyűgöző hatású tömegjelenetekben és bensőséges, emberileg hiteles, pontos karakterábrázolást követelő épizó- dokban egyaránt bővelkedik. Lehetetlen a rendelkezésünkre álló terjedelemben még megközelítőleg is ismertetni a cselekményt: a téma maga a visszavonulás. A harcos, elszánt defenzíva korszaka ez. Mindenki tudja szovjetföldön: a végső győzelem azon múlik, hogy az előre nyomuló ellenségnek minél nagyobb veszteségeket okozzanak; mert minél legyen- gültebben érkeznek a náci hadosztályok a szovjetország belsejébe, annál kisebb vérveszteséggel lehet majd döntő csapásokat mérni rájuk, ha eljön a hadiszerencse fordulatának' napja. Megtizedelve, kivérezve vonul vissza, elkeseredett elhárító harcokban megfogyatkozva az egység; a film utolsó mondata, amely a visszavonulásról beszél, Sztálingrád irányában, a legendássá lett városnév puszta említésével is úgy hat, mint a győzelem eljövetelét jelző kürtszó egy feldúlt, kiégett éjszakai csatatér felett. A film tökéletesen élethű, rekonstrukciós módszerrel készült; lélegzetelállító harci jelenetei a nyugati kritikusok elismerését is kiváltották. A can- nes-i bemutatón — a kritikák szinte egyhangúan elismerték a mű monumentális összhatását, s Bondarcsuk színészi teljesítménye mellett kiemelték Suksin alakját, aki a már méltán világhírű Vörös kányafa rendezőjeként ismert, is szerepet vállalt ebben a filmben, és aki bensőséges pontossággal állította elénk egy szovjet katona figuráját. fgpj A barátsági hónap másik filmbemutatója a VÜROS KANYAFA. A nagy érdeklődéssel várt alkotást VASZILIJ SUKSIN rendezte, ö a film forgatókönyvírója és a főszereplője is. A képen a Vörös kányafa egyik kockája — középen Vaszilij Suksin. PAVEL CERMAK AZ ELSŐ SIKER díjasa) a szemle egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Prokofjev igényes 3. zongora- versenyének előadásával bizonyította magas színvonalú, érett művészetét. Lapsansk? játékában a szóló-tételeknél sem érezhetők nehézségek, köny- nyed játékával arra törekszik, hogy kifejezze a mű hangulatát. Részletekben és átfogóan is meggyőző és pontos, aki a zá- rótétel sodró örvényében is tartotta a ritmust, de ugyanakkor könnyedén és finom iróniával formálta a bizarr és groteszk témákat is. A Nemzetközi Zenei Tanács 1973. évi határozata értelmében Bratislava a Fiatal Előadó- művészek Nemzetközi Fesztiváljának egyik székhelye. Az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében az UNESCO-val együttműködve rendezték meg a világ fiatal művészeinek ezt a rangos szemléjét. Az elsők között mutatkozott be Thomas Füri 28 éves svájci hegedűművész, W. A. Mozart, B. Smetana és F. Kreisler műveivel. Kreisler szalonzenei mű vein mutatta be, hogy jó technikájú hegedűs, aki ügyesen
