Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
A szerelmespár hosszú évekig jegyben járt. A mátkí. végül ne- kibátorodott és megkérdezte jegyesétől: — Nem kellene mégis arra gondolnunk már, hogy összeházasodjunk? Mire a vőlegény így felelt: — Attól félek, az ilyen öregeket, -amilyenek mi vagyunk, már össze sem ad senki !... Az idős hölgy lakást búréi. — Mondja, kérem — kérdezi a tulajdonosnőtől —, vannak kutyák a közelben? — Nincsenek, asszonyom — nyugtatja meg a tulajdonosnő —, efelől teljesen nyugodt le bet. — Kitűnő! Ahol ezelőtt laktam, volt egy juhászkutya, és képzelheti, mennyire ingerelte az én öt kis pincsimet! Vevő: Miért nevezik hering- nek ezt a parányi keszeget? Eladó: Mert ki tudja, mivé fejlődhetett volna, ha nem fogták volna ki ilyén kora ni A tanuló elmondta kívülről Shakespeare egyik szonettjét. — Kitűnő — bólintott a tanár. — Most pedig mondd el a saját szavaiddal a tartalmát. — Azt nem tudom. — Miért nem? — Mert nem figyeltem oda, amikor szavaltam. ______ Eg y házban két Durand nevíi ember lakott. Az egyik meghalt — a másik pedig hivatalos ügy ben Afrikába utazott. Amikor megérkezett rendeltetési helyére, táviratozott ó feleségének, a postás azonban tévedésből az özvegynek kézbesítette a sürgönyt. Az felnyitotta a táviratot — és ájultan rogyott össze. A sürgöny ugyanis ezt tartalmazta: „Szerencsésen megérkeztem ebbe a szörnyű pokolba“. — Az egészben az- a kényelmetlen, hogy naponta hajat kell mosnom! 0. Kornyev rajza AFORIZMÁK A mondatokat a gondolatok méreteire kell rövidíteni! Prokrusztész végrendeletéből ☆ Ha személyekre való tekintet nélkül bírálsz — akkor neveket sem kell említened. Egy görög atyának fiához intézett leveléből ☆ Én a női egyenjogúság híve vagyok, az emancipáció azonban túlságosan komoly dolog, semhogy t, nőkre lehessen bízni. D. Alexander, angol humorista ☆ Nem volt kéznél fehér zászló, ezért kénytelenek voltunk győzni! Ismeretlen tábornok győzelmi jelentéséből ☆ Ha nem volnánk rossz hatással önmagunkra, milyen jó emberek lehetnénk! Részlet egy vádlott utolsó szavaiból (KROKOGYIL) Fordította: G. Gy. A templom előtt szorongó tömegből harsány kiáltás hallatszik: — Testvérek, újra tudok járni! Üjra tudok járni! Járok! Izgatott tömeg verődik a kiáltozó férfi köré: — Mondd el, testvér, hogyan történt a csoda? — Hát ügy, hogy ellopták az antóniat! A farmer robogót akar Vásárolni, és az ára iránt érdeklődik az eladó nál. Miután meghallja, hogy a jármű kétezer frankba kerül, felháborodottan kiált fél: — Hát ezért a pénzért inkább tehenet veszek! — Aligha lesz kényelmes tehénen furikázni. — Lehetséges, de még kényelmetlenebb volna, ha a robogót kellene felnAm! — Pincér! Az előbb az asztal alá gurult tíz sztotyin- kám. Ha megtalálja, adja ide, hí. nem, legyen a magáé. * • # — Két ikerlányom van — mondja a kávéházban az egyik vendég a szomszédjának. — És hogyan tudja megkülönböztetni őket? — Az anyajegyükről. A szőkének a jobb kezén van anyf.jegy, a barnának pedig a bal kezénl Johnson a telefontársaságnál vállalt munkát. A főnöke átnyújtott egy kulcsot, és közölte: — Az lesz a dolgod, hogy végigjárod a várost, és a telefonaulomatákból Összegyűjtőd a pénzt. Egy hónap múlva Johnson felkereste főnökét, és arra kérte, hogy adjon neki egy új kulcsot, mert a régit elveszítette. — Hol kószáltál ennyi ideig? — kérdezte a főnök. — A pénztáros többször is érdeklődött utánad, mert át szerette volna údni a fizetésedetI — Hogyhogy, még fizetés is jár nekem?! — csodálkozott jámborul Johnson. CIGARETTASZÜNET Je. Vegyernyikov rajza G. MIHLIN: Jegor Bubukin erőművész tragikus körülmények között pusztult el, talán ő volt a sötét múlt utolsó áldozata. Jegor a műkedvelők táborából került a hivatásos porondra. Abban az időben kőműves volt egy építkezésen, esténként pedig a klubban erejével szórakoztatta a klub vendégeit. Izmos markában a 30 kilós súlyzó szinte röpködött a levegőben; no persze, Bubukin még patkót is haflítgatott — ezt természetesen meq kellett ismételnie. Történt egyszer azonban, hogy tégla poty- tyant Jegor fejére — a Zarecsjei Építőanyag kombinát terméke. Ráesett és széthullott, semmiféle sérülést nem okozott. De mindenki egy emberként hajtogatta: „Előtted csak egyetlen út áll, Jegor: cirkuszi akrobatának kell len- nedl" Miért ne? Hiszen arra való a cirkusz, hogy ott az emberek páratlan képességeiket mutassák bel Az egyik kardot nyel, a másik tűzbe ugrik, de nem ég el, a harmadikat pedig kettéfűrészelik — és neki meg se kottyanI Akkor ő tulajdonképpen miért ne hasítson szét téglákat a fejével? ... Es Izgató dobpergés közepette sorra tör- 'tek szét a téglák Jegor Bubukin mokány feje búbján. Sok téglagyár küldte el termékeit a népszerű attrakcióhoz. Jegor azonban különösen a Zarecsjei Kombinát tégláit kedvelte: ezek nagyon hatásosan hullottak szét apró darabkákra. Es úgy hozta a sors, hogy egy végzetes napon, valamilyen ismeretlen okból, nem hoztak téglákat a cirkuszba. Sürgősen elküldték néhány munkást abba a lakónegyedbe, ahol a bulldózerek már ötödik hónapja romboltak szét egy ódon épületet. Kikerestek ott néhány rendesebb téglát, és elhozták. Látszólag minden ment a maga rendjén: a zenekar hirtelen félbeszakította a tüzes indulót, és a nyomasztó csöndben felhangzott a sebes dobpergés. A hölgyek közül sokan felsi- koltottak, és kezükkel eltakarták arcukat. Bubukin fejére pedig egy százéves tégla hullott — és megtörtént a tragédia! A tégla ép és sétretlen maradt, Bubukin azonban szörnyethalt. Az erőművész barátai még sokáig, döbbenten nézegették a balszerencsét hozó téglát. Semmi különös nem látszott rajta — olyan tégla volt, mint a többi, csak a következő felírás díszelgett rajfa, préselt betűkkel: „Gli- bin örököseinek téglagyára, 1875". Hát így történt, hogy Bubukin erőművész a rég letűnt, sötét múlt áldozata lett... GELLÉRT GYÖRGY fordítása V KOTYENKO: A borravaló megalázza az embert. Rs ezt ke* dik már érteni a közszolgáltatások terén dolgo zók is. Nemrég elvetődtem egy olyan vendéglő be, ahol nem fogadnak el borravalót, sőt, Pk adnak borravalót a vendégeknek. Asztalhoz ültem. Sok-sok idő után odajött a pincér. — Sertésbordát kérek és egy kávét — mond tam. — Konyakot? — Nem. — Vodkát? — Nem. — Mit parancsol tehát inni? — Semmit. — En ajánlanám, hogy rendeljen valami tíaft Még azt fogják gondolni, hogy nem telik rá. Es ha azt gondolják, ktt érdekel? — Es az én keresetem sem érdekli? Mit kére sek én a maga néhánykopejkás sertésbonldfón? — Engem az sem érdekel. — Rendel talán egy adag rántott csirkét? — Eszemben sincs. A pincér egy rubelt dobott elém. — Fogja, ez a magáé — mondta. — Az enyém?! — Igen. Ebédeljen meg érte. A viszontlátásra1 Megsértődtem, és panaszt tettem az ilzletvéze tőnél. — Elvett öntől valamit? Nem? Adott? Nagyon helyes — békítgetett az üzletvezető. — A pln cérünk új, korszerű módszerrel dolgozik. Ezt ön talán nem kifogásolja? És adott nekem három rubelt, hogy ne zavar fám őt a munkájában. Én pedig tovább mentem az igazamat keresni az igazgatóhoz. — Igen, a ml vendéglőnk dolgozói többé nem fogadnak el borravalót. Csak adnak — bizonygatta az igazgató. És hogy lerázzon, odacsász tatott nekem egy ötrubelest. Aztán odajött hoz zám a főszakács, és egy rubellel köszönte meg, amiért nem kellett a számomra egy adag sertésbordát kiporcióznia. Az edénymosogató lány hozzátett egy félrubelt, mert nem kellett utánam tányért mosnia. A ruhatáros is adott valamit, mivel a kabátomat én magam vettem el, sőt, le is poroltam. A „kidobó-fiúu szintén adott egy rubelt, mert nem kellett kidobnia. Búcsúzásul én rúgtam ki magam, és kirepültem az utcára. Aztán visszatértem a vendéglőbe, és az össze gyűlt pénzen megebédeltem ... SÁGI TÖTH TIBOR fordítása MAXI fiS MINI B. Borobjev rajza \ — A mögé álljon. A. Ale.sic.'iev rajza
