Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
szél arcunkba csapta a nullás lisztnél is finomabb sárga port, mely perceken belül rárakódott homlokunkra, hajunkra. Még az orrunkat, szemünket sem kímélte. Ám a közép-ázsiai pompás paloták között, megfeledkezve erről a zavaró körülményről, úgy érzi a turista, hogy a leglátványosabb múzeumban jár. Izmail Szamani Mauzóleuma pl. több mint ezer esztendeje őrzi az uralkodócsalád egyik legjelentősebb tagjának tetemét. Kétségtelenül megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. Izmail Szamani nevéhez fűződik ugyanis ennek a közép-ázsiai birodalomnak és egykori fővárosának kulturális felvirágoztatása. Később, a 10. század végén itt töltötte ifjúságát Avicenna, a világhírű orvos és filozófus is, akinek az orvostudományról latin nyelven írt tanulmányát még a 15. század végén is többször kiadták. Művei a középkorban az arab és az európai egyetemeken a legjelentősebb tankönyveknek számítottak. De Avicennán kívül még sok tudós és művész élt és alkotott Buharában. Firdouszi perzsa költőről és Rudaki filozófusról és költőről ma is tisztelettel és hálával emlékezik meg a művelt világ. Noha Dzsingisz kán betörései a 13. században és az uralkodók későbbi egymás közötti hadjáratai következtében a város és lakossága az évszázadok során számos megpróbáltatáson ment keresztül, a kánok a mecsetek, az erődök és a fényűző paloták felújítását a saját érdekükben elengedhetetlen követelménynek tartották. Csak a vallásba, a földöntúli életbe vetett hit megszilárdításával látták ugyanis biztosítva világi hatalmukat és szerénynek nem mondható vagyonukat. Az elnyomott nép tehát — mi mást tehetett — az utolsó buharai kán parancsára 1920-ig ápolta a vallási hagyományokat. Kísérőnktől azt is megtudtuk, hogy amikor az uralkodó hetenként egyszer elhagyta erődjét, hogy részt vegyen az istentiszteleten a közeli mecsetben, lába nem érinthette a földet. A mecsetig kiterített hatalmas szőnyegen lépkedett, miközben a lakosság — hódolata jeléül — térdre ereszkedve fejét az út porába hajtotta. Csakhamar azonban rossz napok következtek a buharai kánra. Kényuralmát a nép nem hagyta büntetlenül. A Nagy Október történelmi eseményei, majd 1918 bán a buharai dolgozók első felkelése folytán — melyet ugyan az angolok segítségével sikerült elfojtani —, súlyos gondok tornyosultak az uralkodó feje fölött. A végleges változás azonban csak az ellenforradalom leverése után, 1920-ban következett be, amikor a Vörös Hadsereg hős hadvezérének, M. Frunze- nak vezetésével a nép ismét fellázadt a kán ellen, aki a szomszédos Afganisztánban keresett menedéket. Milyen sorsra jutott a buharai uralkodó birodalma? Kikiáltották a néphatalmat, s ma a szovjet Üzbegisztán szerves részét képezi. Az erőd, a kán egykori székhelye ma a turisták zarándokhelye.. KARDOS MÁRTA próféta unokaöcsse — nyilván e közeli rokonságnak köszönhette, hogy csoda történt vele. Feltámadt, és levágott fejét a hóna alá fogva, egy mély kútba ugrott, ahonnan egyenesen az örök életet jelentő paradicsomba került. Ennek a nép száján élő legendának az emlékére építették fel a 11. században ezen a helyen a Kuszám ibn Abbászról elnevezett sárga, kék és fehér mozaikokkal kirakott mauzóleumot és a többi, hozzá hasonló, fametszetekkel és festményekkel díszített építészeti remekművet, amelyekbe az uralkodókat és a gazdag földesurak családtagjait temették. A névtelen munkások, építészek és művészek ezreinek, több nemzedéknek alkotásai maradtak itt fenn a hálás utókor számára, az épületek felújítására és tatarozására óriási összegeket fordító szovjet állam jóvoltából. A építészeti remekművek — pl. az 1404-ben, Timur nejének sírján emelt mauzóleum, amelynek sokszínű mozaikokból összeállított kupolája alatt Timur és fiai, Ulugbek és családja alussza örök álmát — az e vidéken gyakori földrengések ellenére sem veszítettek eredeti szépségükből. Kísérőnk, Zsenya — az Inturiszt utazási iroda dolgozója — a két uralkodó arcképéhez is elvezetett bennünket, amelyeket koponyáik alapján M. Geraszimou szovjet antropológus készített. A mauzóleum kriptáinak a feltárása 1941- ben ugyanis jó alkalomnak bizonyult az errefelé keringő néphitnek a valósággal való összehasonlítására is. Ennek volt köszönhető a szakemberek megállapítása, mely szerint Timur egyik lába nemcsak a monda szerint volt rövidebb, és hogy Ulugbeket — levágott fejét a törzse mellett találták — tehát valóban meggyilkolták. Szamarkandhoz hasonlóan Buhara is azoknak a közép-ázsiai városoknak egyike, amelynek a története messze visszanyúlik az időszámításunk előtti időkbe. Mindkét város élénk kereskedelmi központnak számított a „Nagy selyem út“ jóvoltából, amelyen a kereskedők karavánjai már 2000 évvel ezelőtt a távoli országokba tartottak, hogy kicseréljék áruikat és megismerjék előállításuk titkát. A 13. században Marco Polo, a híres utazó is felkereste ezt a tájat, hogy megcsodálja a műemlékeket, az itt készülő értékes szőnyegeket és a drága, finom selymeket. Szamarkand és Buhara egymás közti kétezer éves vetélkedése sem maradt titok az utókor számára. Hol az egyik, hol a másik város lett a birodalom fővárosa, aszerint, hogy milyen mértékben támogatta egyik vagy másik uralkodó a termelést, a tudományt és a művészetet. Míg azonban az uralkodók egymás között a hatalomért vetélkedve, szebbnél szebb mauzóleumokat, mecseteket és palotákat építettek, az írástudatlan, egyszerű nép szegénységben, nyomorban sínylődött... így volt ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. A bekövetkezett fordulat azonban itt is éreztette hatását. Néhány évtized során olyan hihetetlen gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül ez a vidék, amilyenre az előző évszázadok alatt nem volt példa. Nem csoda, hiszen Szamarkandot és Bu- harát is sivatag övezi, amely azonban — a csatorna- hálózat több ezer hektáron történt kiépítésével — elveszítette sivatag jellegét. Az életet jelentő vízzel magyarázhatók tehát a Buhara környékén levő gyümölcsligetek, a gabonatáblák, a rizs- és a gyapotültetvények. Buhara 45 fokos kánikulával és az errefelé gyakori homokviharral fogadta turistacsoportunkat. A forró Gur emir mauzóleuma Szamarkandban BARANGOLÁS A SZOVJETUNIÓBAN Míg Ashabad és Dusanbe korszerű épületeiről az első pillantásra mindenki megállapíthatja, hogy fiatal, alig 40—50 éves városokban jár, melyeknek alig van közük a történelemhez, Üzbegisztán volt fővárosában egészen más benyomások kerítik hatalmukba a turistát. A 2500 éves építészeti remekművekben bővelkedő Szamarkand egykori uralkodói közül különösen a véres hadjáratairól ismert Timur szerzett nevének dicsőséget. Birodalmát Kínától és Indiától a Volgáig, majd Szíriáig sikerült kiterjesztenie. Unokája Ulugbek azonban nem örökölte harcias őse természetét. Mint matematikus és csillagász inkább a tudománynak és a művészetnek élt. Közép-Ázsia neki köszönheti fennmaradt középkori pompás épületeit és műemlékeit, melyeknek ma is csodájára jár a világ. Noha a valamikor terjedelmes csillagvizsgálónak ma már csak egy része hirdeti a tudós uralkodó egykori kedvtelését, a múzeumban látható, a csillagok ftTását, a szélességi köröket és az időt mérő, fokokra Is percekre beosztott szextáns (szögmérő) ma is Buhara egyik utcája gazdája békeszerető természetét és tudományos tevékenységét bizonyítja. És hogy ismereteit ne*« tartotta meg önmagának, azt a város teológiai iskolája is elárulja, amelyben Ulugbek irányításával az iszlám valláson kívül matematikát, bölcsészetet és több más világi tantárgyat is tanítottak. Az uralkodó végül is ennek a „szabadgondolkodásnak“ lett az áldozata. Tevékenysége szálka volt a fanatikus papok szemében, akik 1449-ben meggyilkolták, a csillagvizsgálót pedig a föld színével tették egyenlővé. Ulugbek haladó szellemű gondolkodásáról tanúskodnak a múzeumban olvasható, ma is érvényes szavai: „A vallás szétfoszlik, mint a sötétség, az uralkodók hatalma is semmivé válik, csak a tudósok müve őrök értékű A tudós uralkodó halála után a Timur birodalom hanyatlásnak indult. Szamarkand dicső múltja az évszázadok során feledésbe merült. A város újjáéledése, értékes műemlékeinek felújítása csak a tudományt, művészetet és művelődést támogató szovjet államnak köszönhető. Annak a városnak közép- és szakiskoláiban, orvosi és mezőgazdasági főiskoláin, ahol egykor a helyi arisztokrácia gyermekei szívták magukba a tudományt, ma tízezrek művelődnek. Szőrmetermelő és gyümölcsfatermesztő kutatóintézetének eredményeit pedig valamennyi szovjet köztársaságban sikeresen érvényesítik. Nem beszéltünk még Szamarkandról, a mecsetek, minaretek és mauzóleumok városáról. Ezek a Timur birodalmát megelőző évszázadokra is emlékeztető közép-ázsiai építészeti remekművek, amelyekhez koruknál fogva is számos monda fűződik — Sahi Zindu néven külön városrészt képeznek. A néphit szerint a Közép-Ázsiába betörő arabok ellen védekező Kuszám ibn Abbász hadvezér és csapatai a 8. században súlyos vereséget szenvedtek. A hadvezér — Mohamed 0MGÄ MTMľlM Ln_ll ___Jl il___)__)l___)v______________)\__ j^ j Sír Dór teológiai iskola Szamarkandban
