Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-24 / 277. szám, hétfő

H azánkban a szocialista sport legfőbb vezető szerve a CSSZTSZ, amely az élsport szempontjá­ból három küldetést tölt be: 1. Felelős hazánk sportjának nemzetközi képviseletéért. 2. Közös nevezőre hozza a társadalmi szervezetek együtt­működését az élsport érdeké­ben. 3. Gondoskodik az élsport ter­veinek megvalósításáról. (Han­goztatta országos sajtóértekez­letén dr. R. Du§ek a CSSZTSZ KB alelnöke). Az élsporton belül nem min­den sportág fejlődése azonos mértékben kívánatos. Vannak sportágak, amelyek fejlesztését fokozott mértékben kell támo­gatni és szorgalmazni. AZ ÉLCSOPORT HELYZETE HALÓNK... A sportegyesiiletek jelentősége... Minden testnevelési egyesü­let a sportágak tevékenységé­nek az alapja. Az egyesületek munkáját politikai ós módszer­tani téren irányítja a CSSZTSZ megfelelő szervei révén. Az egyesületek sokat tehetnek a tömegsport, de az élsport ér­dekében is. Sok tehetséget a különböző egyesületek fedeznek fel. Van­nak hírverő, toborzó-versenyek, s szerencsés esetben a tehetség maga jelentkezik a részvételre, A versenyen jelen lövő szak­értők dolga, hogy a szárnybon- togatóra felfigyeli jenek, meglás­sák benne, mire van tehetsége, rendelkezik-e megfelelő adott­ságokkal annak a sportágnak az űz és éré, amelyben bemutatko­zott. Ne bízzuk a véletlenre Ha a tehetséges fiatal jelent­kezik a már említett hírverő- toborzó versenyre, az a jobbik eset. Különben nehezebb, bár nem megoldhatatlan a dolog. A különböző fokú iskolákban van kötelező testnevelés, s az a testnevelő tanár, aki való­ban szívvel-lélekkel végzi fela­datát, akinek kitűnő a viszonya a szocialista testneveléshez és sporthoz, észre kell, hogy ve­Eva Suranová, aki ismét a nála megszokott szorgalommal és lelkiismeretességgel készül az olimpiai játékokra. gye a tehetséget, a hajlamot, az adottságot, amelynek továbbfej­lesztése neki is feladata. Piramisszerűen... Az alap mindenütt, városo­kon, falvakon, iskolákban, in­tézetekben, minden Ifjú tevé­kenységének színhelyén adva van. Az előbb említett tehetség- kutatásokhoz természetesen még gok másfajta is járul, s az volna kívánatos, ha egyet­len tehetség sem kallódna el. Első dolog, hogy a tehetségre rátaláljunk, s ha ígéretes, ha fejlődőképes, jó befektetés a vele való szakszerű és követ­kezetes foglalkr$ás. Amiről itt szó volt, minden kívánalom el­lenére, többé kevésbé a vélet lent is belekalkulálja lehetősé­geibe. Ez volna az első foko zat. A következő, a kívánato­sabb az, amelynek az NDK-ban lehet tanúja a megfigyelő. A tehetségek fokozatos fejlődésé­ről hihetetlen szorgalommal gondoskodnak, mind a nevelők, mind a jelöltek, s a tehetségek 60—70 százaléka valóban érték lesz az élsport számára. A harmadik lehetőség az úgynevezett tipológia, vagyis „kitippelni“, melyik sportban is viheti sokra az egyéniség. Az alap és középfokú isko­lákban egyre többfeilé találha­tunk úgynevezett sportosztályo­kat, amelyek a helyi adottsá­gok figyelem bevétel ével az él­sport céljainak megfelelően készítik elő a sport szereplés­re a kiválogatott tanulókat, akik természetesen egyúttal a mindenkire kötelező egyéb ne­velést is megkapják, általános tananyagot is átveszik, elsajá­títják. A legmagasabb szint a sport- központok létesítése, amelyek be a megfelelő adottságokkal rendelkező jelölteket válogatják ki. A kiválogatás is összetett és igényes munka. A szaikszean- pont okkal párhuzamosan je­lentkeznek a politikai követel­mények, a szocialista állampol­gári magatartástól kísérve. Az élsport szocialista ha­zánknak sok pénzébe kerül, a társadalom befektetése hatal­mas méreteket ölt, s ezért az élsportolók részéről ellenjutta­tást kell kapnia, kapnunk. Egységes, egyedüli terv A sportolók felkészülési ter­ve egységes és egyedüli. Min­den jelöltre érvényes, kötele­ző. A nagy versenyekre való fel­készülés internátusi összponto­sításokat igényelhet, de azok ne legyenek hosszan tartók, az eddigi tapasztalatok arra mu­tatnak rá, hotgy a rövldebb lé­legzetű összpontosítások érik el inkább céljukat. Kapcsolatok... Arról talán felesleges Is hosszabban értekeznünk, mek­kora jelentőséggel bír, hogy a kívánatos helyes kapcsolat fönnáll jón edző-versenyző, edző és központ, az előbbi tényezők és a szövetség vonalán, válto­zatában. Az élsportnak kiváló szakem­ber híréiben álló, a szocializ­mushoz hű edzőkre, oktatókra van szüksége. Egyet minden szinten és min­dig szem előtt kell tartani: az országos színek képviselete mindig fontosabb minden klub­érdeknél. Ha valamelyik világ, vagy Eurőpa-bajnokságra, s méginkább az olimpiákra való felkészülés úgy kívánja, a klub­nak le kell mondania esetleges nemzetközi szerepléséről, mert jól felfogott érdekünk, hogy élenjáró sportolóink különösen az olimpián szerepeljenek ki­válóan. Az 1976-os téli és nyári olim­piai játékokon a már ismerte­tett elgondolások szerint vesz­nek részt legjobbjaink, s egy­úttal folyik az olyan t- íetsó- gek megtalálása, továbbképzé­se, akik majd az 1980-as nyári olimpián, Moszkvában még na­gyobb sikerre lesznek hivatot­tak. Akkor ugyanis először lesz szocialista ország az olim­pia rendezője, s a csehszlovák sportnak nemcsak világviszony­latban, hanem a szocialista or­szágok méretei bem is előbbre kell jutnia. Nagyon fontos dolog arról gondoskodni, hogy azok a te>- hetségek, akik 15 éves koruk után nem a továbbtanulást foly­tatják, hanem másképp kapcso­lódnak be munkaviszonyba, vagy igyekeznek képesítést sze­rezni, ne kallódjanak el. Ma még probléma az ilyen értel­mezésű 15—19 évesek sportbeli továbbfejlesztése, de megoldás­ra vár, s megoldható. Egyetemes sportunk színvo­nalának megfelelőnek kell len­nie életszínvonalunkhoz. Véget kell vetni mindenféle kényeil- meskedésnek. A sportnak aiz emberek gondolatvilágában kell györekeznle. A CSSZTSZ-nek nem az a (élja, hogy lerombolja egyes sportágaink kétségtelenül nagy hagyományait, de egészen ma­gától értetődő módon többet kíván, többet akar elérni. Az élsportolónak több adatott meg, többet is várunk efl tőle. Tudatában kell lennie annak, hogy nem önmagát, klubját, ha­nem szocialista hazánkat kép­viseli a nemzetközi porondon, s ez ma inkább, mint bármi­kor azelőtt becsület, tisztes­ség, érdem dolga. Z*LA JÓZSEF A barátság jegyében Impozáns gátvétel a nők 100 -méteres olimpiai távján * Uj sportlétesítmény A prágai főiskolás spor­tolók a Nemzetközi Diáknap alkalmából szép ajándékot kaptak. Antonín Himl elvtárs, a CSSZTSZ KB elnöke a Slávia VŐ Praha vezetőjének, prof. ing. MiloS Hoiy társaságá­ban ünnepélyesen adta át rendeltetésének Praha-Mo- tolban az új svéd gyártmá­nyú felfújható sportcsarno­kot. A Slávia Praha VS sport- létesítményei tehát újabbal gazdagodtak, amelyet első­sorban a téli időszakban le­het igénybe venni az Isko­laügyi Minisztérium ifjúsá­gának élsportközpontjai ré­széről. Épp ilyen jó szolgá­latot tesz majd a Slávia Pra­ha VS különböző sportosztá­lyai tagjainak, a prágai főis­kolák hallgatóinak, de a tö­megsport érdeklődőinek is, akik elsősorban a pionírok és az ifjúsági szövetség tag­jai közül kerülnek ki. A csarnok méretei 75X45 méter, magassága 15 méter, létesítésénél nem alkalmaz­tak támaszoszlopot. A csar­nokban három kosárlabda-, és három röplabdapálya ta­lálható, ezenkívül négysávos 75 méter hosszú futópálya áll az atléták rendelkezésé­re. A sporttelep felületét aszfaltszőnyeg borítja és arra Syntelast márkájú pad­lóréteget helyeztek. Ez ha­sonló tulajdonságokkal ren­delkezik, mint a tartán. Meggyőződésünk szerint Prága ifjúsága teljes i»éntók- ben igénybe veszi ezt az új nagyszerű sportlétesít­ményt. November a csehszlovák- szovjet barátság hónapja, az az Időszak, amikor elmélyül­nek a tartós barátságok, újak jönnek létre és a hosszú éves együttműködés mérlegét készí­tik el, Mint minden tevékeny­ség terén, a sportban is min­dig van mit tanulniuk a cseh­szlovák versenyzőknek szovjet társaiktól. Kicserélhetik velük tapasztalataikat, hiszen közösek a céljaik, az érdekeik. Ezért nagyon értékesek a csehszlovák és a szovjet sportolók baráti kapcsolatai. I-Ielena Vyhnalová, az RH Praiha tagja a női diszkoszvetés csehszlovák csúcstartója ezzel kapcsolatban érdekes dolgot mondott el: — Zuhogott az eső, mintha kannából öntötték volna és Pá­rizs mostohaként fogadott ben­nünket. Az esti atlétikai ver­seny, amely éjfélig húzódott el, kínlódássá lett mindannyiunk számára. És éppen ezen a kel­lemetlen varsesnyen barátkoz­tam össze Fajna Melnyikkel, kedvenc számom világcsúcstar­tójával. Együtt Indultunk a diszkosz hivatalos leméréséhez, biztattuk egymást a verseny során, beszélgettünk és késő éjjel, nam sokkal éjfél előtt, együtt tettünk próbát a súly- lökésben is. Melnyik ebben a számban is rajtolni akart, mi­vel kevés volt a vetélytársnője, én is kisegítettem. A diszkoszvetők körében a versenyek során kevés szó esik. A férfi és a női atléták a do­bás előtt és után hallgatagok. Fajna Melnyik a diszkoszvető kör elsőszámú jelensége. Annak ellenére, hogy a versenyek után a résztvevők egyik legvi­dámabb ja és élénkebbje, ver­senyzés közben zárkózott. A pá­rizsi verseny tehát kivételt ké­pezett, de éppen az ilyen pil­lanatokban születnek a legtar­tósabb barátságok. Fibingerová (jobbrólJ és Csizsova eszmecseréje Melnyik a diszkoszvetés nagymestere. Ezt élénken bizo­nyítja az a tény, hogy világ­csúcsa 70 méteren túiíi telje­sítménnyel született. Vyhnalová erről így nyilat­kozik: — Más a dobástechnikája, de mindeddig nagyon sok min­dent tanulhatok meg tőle. Kü­lönösen a befejező fordulat fantasztikus gyorsaságát. A szovjet női diszkoszvetők közül évekkel ezelőtt Melnyik- hez hasonló nagy jelenségek voltak Dumbadze és Tamara Press is. Press-szel Vyhnalová idén barátkozott össze, amikor a szovjet női atléták hazáid­ban jártak. Tamara Press ter­mészetesen meglátogatta a Ru- dá Hvézda pályát, ahol legjobb női diszkoszvetőink edzése folyt. Tanácsot adott, vitatko­zott a dobás technikájáról, az eredmények gyors fejlődéséről, az edzésmódszerekről és a sportolók életének más érde­kes kérdéseiről. A szovjet diszkoszvető-ís’jo Iának nagyon jó neve van az egész világon. A mi legjobb­jaink is a Szovjetuniói» járnak, higy tanuljanak' Ilelena Vyh­nalová 1964-ben látogatott elő­ször a Szovjetunióba. Erre így emlékezik: — Kijevbein nagyon szívélye­sen fogadtak bennünk t, ahol néhány kellemes napot töltöt­tünk. A Szovjetunióban minde­nütt nagyon tetszett nekem, jártunk' akár Kijevben, Moszk­vában vagy Rigában. Minde­nütt barátokra, szíves vendég­látókra találtunk,, élénk esz­mecserére, kirándulásra, szám­talan esetben került sor. Az ember az ilyen környezetbe mindig szívesen tér vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents