Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-23 / 47. szám, Vasarnapi Új Szó

KÉT PORTRÉ 1975. XI. 23. □ játszma a címe Stepán Skalsky filmjének, mely egy fiatal műépítészről szól, aki tanulmányait befejezve tudatosítja, hogy nem csu­pán a fővárosban lehet jól dolgozni és becsületesen él­ni. ☆ □ fan Kozák regénye alapján készül a Pezsgő bor című cseh film. A Václav Vorlíőek rendezte alkotás cselekménye Morvaország déli részén játszódik, a föld- művesszövetkezeitek alakulá­sa idején. ☆ □ A Moszfilm műtermei­ben befejeződtek az Utolsó áldozat című Osztrovszkij- dráma filmváltozatának fel­vételei. Mihail Gluzszkij, a Monológban megismert kivá­ló szovjet színész és Oleg Sztrizsenov játssza a két férfi főszerepet; Júlia Pav- lovnát Margarita Vologyina alakítja. ☆ □ Jacqueline Bisset, aki legutóbb a Gyilkosság az Orient Expresszen című Agatha Christie-krimi film- változatában játszott, most forgat először Olaszország­ban: ő A vasárnap asszonya című Luigi Comencini-film főszereplője. Partnerei: Jean- Louis Trintignant és Marcel­lo Mastroianni. □ Szergej Jutkevics, a vi­lághírű filmrendező a Mosz­film műtermeiben befejezi e Majakovszkij nevet című üj filmjét. A filmben A poloska című színjáték és más Ma­jakovszkij művek kelnek életre ☆ □ 1914-ben filmesítették meg először Lev Tolsztoj Anna Karenina című regé­nyét; még hat filmváltozat követte. A leghíresebb Ka­renina Anna-alakítás Grata Garbó nevéhez fűződik, ő kétszer is eljátszotta a sze­repet: 1927-ben hangosfil­men. A legújabb Karenina Anna-filmet az olasz tévé megbízásából forgatták, a címszerep Lea Massarínak hozott sikert. □ Ira Fürstenberq nyerte el ez évben az Arany na­rancs-díjat, amelyet a leg- .'ok o ns zen ve s ebb f i 1 m szí n és z- nőnek juttatnak a taorminai filmfesztiválon. □ Audrey Hepburn felelt nyomtalanul múlik az idő. A készülő Robin and Marian című filmjében partnere, Sean Conuery oldalán most is mintha olyan volna, mint a Római vakáció vagy a My Fair Lady című filmjében volt. ☆ □ A Gyermek- és Ifjúsági Filmek Nemzetközi Központ­ja (CIFE) Kijevben tartott konferenciáján elkészítette a világ legjobb gyermek- ós ifjúsági filmjeinek katalógu­sát. A CIFE munkáját nagy érdeklődéssel kísérték ja­pán, indiai, etiópiai és egyip­tomi küldöttek is, bár nem tagjai a társaságnak. A kon­ferencia határozatairól egyébként a CIFE őszi köz­gyűlésén is beszámolnak majd Brüsszeliben. LJUDMILA SZAVEUEVA N AT AU A BELOHVOSZTYIKOVA Nevét öt évvel ezelőtt kapta szárnyra a világhír. Szergej Geraszimov A tónál című filmjében nyújtott teljesítményé­ért 1970-ben, a XVII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál legjobb női ala­kításának dijával tüntették ki. Az addig ismeretlen szovjet diáklány egyik napról a másikra ismert lett. Alig egy év múl­va, huszonegy éves korában állami díjai kapott. De ki ez az apró termetű, szőke hajú színésznő, hogyan kezdődött gyorsan felívelő pályája? A hatvanas évek végén egy copfos kis­lány lépett be a moszkvai üssz-szövetsé- gi Állami Filmintézet (VGIK) kapuján. Eltökélt szándéka volt hogy színésznő lesz. Tudta, nincs sok esélye a felvétel­re, hiszen a középiskolát csak egy év múlva fejezi be, de gondolta liogy pró­bálkozik. Hallotta ugyanis, hogy Szer- qej Geraszimov professzor felvételt hir­det új osztály nyitására. A hír hallatára csillapíthatatlan vágy kerítette hatalmá­ba — nem tudott ellenállni és nem akart évekig várni. Magabiztos fellépése, te­hetsége meglepte Geraszimovot is. Elha­tározta, kivételesen engedélyezi, hogy Natalja középiskolai tanulmányai mellett az intézet hallgatója legyen. Nehéz napok vártak Natalja Belo- hvosztyikovára: meg kellett birkóznia .íemcsak a kezdő színésznövendék ne­hézségeivel, hanem a középiskola fel­adataival is. Sokat dolgozott, de bizonyí­tania kellett, hogy érdemes a bizalomra. Alig volt harmadéves, amikor tanára, Szergej Geraszimov közölte vele, hogy filmet szándékozik forgatni a Szibériá­ban élő emberekről, s az alkotás női fő­szerepét neki szánja. Natalja a megle­petéstől alig tudott szóhoz jutni. Elolvas­ta a készülő film forgatókönyvét. A mű tetszett neki s Léna Barmina szerepe is, csak azt nem tudta megérteni, hogy az igényes feladatot miért éppen rá bízta a rendező. A tónál című film hazai és külföldi sikere után álomszerűén peregtek a ké­pek: egymás után következtek a szere­pek. Anna Sznyegina a tragikus sorsú szovjet-orosz költőről a Szergej Jesze­nyinről szóló filmben Majd a Nagyezs­da című Mark Donszkoj-l\\m szerepe. Az éJetra jzfilmben NaQyezsda Krupszkaja asszonyt. Lenin élet- és munkatársát keltette életre. Aztán a diplomamunka: Stendhal Vörös és fekete című regényé­nek telvíziós változatában Mathilde de la Mole szerepe. Az ötrészes televíziós film foi’gatása — Szergej Geraszimov ve­zetésével — még napjainkban is tart, bár Natalja Belohvosztyikova közben már sikeresen befejezte a főiskolát. Történelmi személyiségek, kiemelkedő egyéniségek és mai emberek — így jel­lemezhető Natalja Belohvosztyikova szí­nészi profilja. Bár a mai kérdéseket fel­vető A tónál című film fiatal hősnője, Léna Barmina igen a szívéhez nőtt, s ennek a szerepnek köszönheti hírnevét, Natalja mégis Inkább a klasszikus iro­dalomhoz vonzódik; Dosztojevszkij, Tolsztoj és Stendhal alakjai izgatják öt. rendező rábízta Napraforgó című filmjé­nek egyik női főszerepét. Szaveljeva a csábító ajánlatról tulajdonképpen a ba­rátaitól értesült. Az olasz rendező a szovjet televíziónak adott nyilatkozatá­ban ugyanis említést tett a két ország közös vállalkozásában forgatásra kerülő filmjéről is, és nem titkolta, hogy az al­kotás egyik fontos szerepét Ljudmiia Szaveljevának szánta. A fiatal szovjet színésznő így aztán rövidesen olyan hí­rességek partnereként játszott, mint Sophia Loren és Marcello Mastroianni. — Bevallom, egy kicsit tartottam a ta­lálkozástól — mondja Szaveljeva. — A nagy csillagok ugyanis rendszerint ön­teltek és nem mindig rokonszenvesek. Aggályaim azonban feleslegesek voltak; élmény volt velük dolgozni és együtt forgatni. Szívélyes embereket ismertem meg személyükben. (Jjabb szerepe a klasszikus repertoár egyik alakja: Csehov Sirályának Nyiná- ja. Hálás feladat és Juli) Karaszik ren­dezésében Ljudmiia Szaveljeva valóban figyelemre méltó teljesítményt nyújtott.- Aztán merőben más műfaj következett: a Fej nélküli lovas című romantikus ka­landfilm főszerepe. Az érzelemgazdag történet főhősét Szaveljeva sok poézis- sel és bájjal játszotta. A népszerű szovjet színésznő nem tit­kolja, hogy szívesen játszana mai témá­jú filmekben; és régi álma teljesülne, ha tánctudását is érvényesíthetné a film­ben, s balerinaként ls bemutatkozhatna a mozi közönségének. Mert bár izig- vérig filmszínésznő, de nem tagadja, hogy szerelmese a balettnak is. A kortárs-szerzők közül az egy éve elhunyt Vaszilij Suksin nevét említi. Mint mondja, színészként, rendezőként, íróként egyaránt maradandó értékű mű­veket alkotott. Szívesen emlékezik visz- sza közös munkájukra, A tónál című film forgatására, melyben Vaszilij Suk­sin a partnere volt. Léna Barmina, Anna Sznyegina, Na­gyezsda Krupszkaja, Mathilde de la Mole — jelentős szerepek, egy kezdő színész­nő pályájának fontos állomásai. TÖLGYESSY MÁRIA Neve hallatára Natasa Rosztova alakja idéződik fel emlékezetünkben. Ez a töré­keny és bájos színésznő Tolsztoj Háború és békéjének szovjet filmváltozatában mulatkozott be a közönségnek, több mint ngy évtizeddel ezelőtt Szergej Bondarcsuk felfedezettjeként „robbant be“ a szakmába, s azóta fény­lő csillagként tündököl a filmvilág egén. Amióta Szergej Bondarcsuk rábízta Na­tasa szerepét, szinte megállás nélkül forgat, az egyik filmet be sem fejezi, máris újabb szerepek következnek. És nem is akármilyenek! Bulgakov Monekü- lésében Szerafina asszony, majd a Nap­raforgó Másája, aztán a Sirályban Nyina Zareckaja, legutóbb pedig a Fei nélküli lovas romantikus szerepe De hogyan lelt az egykori balett-nö­vendékből filmszínésznő? Ljudmiia Sza­veljeva erre így emlékezik vissza: — A balettintézet befejezése után a moszkvai Nagy Színház balett társulata szerződtetett. Rövidesen azonban Szer- gej Bondarcsuk felkért, vállaljam el Na­tasa szerepét a készülő Tolsztohfihnben. Elmentem a próbafelvételre, ám egy cseppet sem izgultam, mert ’neg voltam győződve, hogy úgy sem felelek meg a követelményeknek. A legnagyobb meg­lepetésemre a felvétel sikerült, és én kimondhatatlanul boldog voltam. S hogy mit jelent számomra Natasa Rosztova szerepe? Mindent. Az első lépéseket a felvevőgép előtt, találkozást, illetve kö­zös munkát a legnevesebb szovjet színé­szekkel és Szergej Bondarcsukkal. Egy­szóval: ez a szerep megváltoztatta egész életemet. Megszerettem a filmet, olyany- nyira szeretem, hogy érte lemondtam a balettról is. Natasa Rosztova — szép és igényes szerep; sok sok fiatal színésznő álma, ám vajmi kevésnek adatik meg, hogy megformálja. Nagy szerep, komoly erő­próbát jelent s arra kötelezi az embert, hogy igényes legyen önmagával szem­ben — mondja Liudmila Szaveljeva. A Háború és béke hatalmas közönség- sikere után nem csoda, hogy a rendezők valósággal elárasztották őt filmes aján­lataikkal A fiatal színésznő azonban nem ragadtatta el nmgát, türelmesen várt, mert nem akarta ismételni önma­gát. Valami másra vágyott. Oj szerepre, merőben másra, mint Natasa alakja volt. így állt ismét felvevőgép elé a Bulgakov színműve alapján készülő Menekülésben, Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov rendezőpáros irányításával. A fehér emigráció erkölcsi összeomlásáról szóló filmben Szeraftna asszonyt keltette élet­re. A nő a polgárháború éveiben elhagy­ja Oroszországot, az emigrációban azon­ban ráeszmél, hogy hazája nélkül nem élhet, ezért visszatér Ljudmiia Szavelje­va árnyalt játékával és önmagával tet­te teljessé a szerepet. Aztán pályájának újabb állomásához érkezett. Vittorio de Sica, a híres olasz Ljudmiia Szaveljeva, Sophia I.uren és Marcello Mastroianni a Napraforgó című kop­rodukciód film forgatásának szünetében.

Next

/
Thumbnails
Contents