Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-21 / 275. szám, péntek
Tanulni, tanulni, tanul ni A Szovjetunióban megkülönböztetett figyelmet fordítanak a felnőtt- oktatásra. A különböző szintű főiskolákon és egyetemeken több millió munkás, szövetkezeti paraszt tanul tovább, hogy lépést tartson korunk műszaki, gazdasági és kulturális fejlődésével. Az egyik ilyen intézmény a kulturális népfőiskola, amelyet 12 évvel ezelőtt alapítottak meg a Li- hacsev Autógyárban. Az autógyáriak példájára hasonló iskolák alakultak a nagyobb üzemekben és kolhozokban. Ma már mintegy 3000 ilyen népfőiskola működik a Szovjetunióban. Milyen ez az iskola? Válaszképpen most bemutatjuk a Lihacsev gyár kulturális népfőiskoláját. Mint minden iskolában, itt is ősz- szél kezdődik és tavasszal végződik a te íítás. A három karon kitűnő előad'1- tanítanak: többségük a tudományok kandidátusa, egyetemi tanár, docens, avagy a művészeti élet neves személyisége. A diákok kora, é; ^tapasztalata különböző. Néhányon közülük rövidesen nyugdíjba vonulnak, mások viszont csak nemrég hagyták el a középiskola padját. Valamennyinket összeköti azonban a műveszet szere te te és a szép megismerésének a vágya. A főiskola vezetői ú<?y állítják i :ze a tantervet, hogy a hallgatók megismerkedjenek a klasszikus, valamint a legjobb kortárs művészi alkotásokkal. Az egyetem vezetői: Ludmtla Grohova zenetudós, V. Privát o filmkritikus és V. Plucsek, a moszkvai Szatirikus Színház főrendezője. T.dén először a moszkvai Állami Filharmónia, valamint a zeneiskolák növendékei léptek föl. Nevelő jellegű hangversenyük után előadás, majd szeminárium következett a XX. század jenéjéről. Tavaly a klasszikus alkotásoknak szentelték a tanítási évet, és részletesen tanulmányozták Csajkovszkij, Beethoven, Chopin, Liszt, Verdi, Rossini és mások életművét. Érdekesen zajlik le a tanítás a színházi fakultáson is. A hallgatók az elmúlt hetekben megtekintették a Nagyszínház balettegyüttesének, továbbá a Szatirikus Színháznak, a Vahtúngov Színháznak és az Ifjúsági Színpadnak az előadásait. Az előadások előtt a hallgatók meglátogatták a bemutatót megelőző próbákat, beszélgettek a színészekkel, a rendezővel és a darabok szerzőivel. Ezután a főiskolán szemináriumokon beszélték meg tapasztalataikat. A rendezők és a színészek is részt Előadás knzhcn vettek ezen a tartalmas és érdekes rendezvényen. Az idei tanévben meglátogatják még a Bahrusin Szin- házmúzeumot, ahol meghallgatják Pfodor Saljapin ritka felvételeit, megtekintik a ma már klasszikusnak mondható fihneket és megismerkednek számos neves szovjet színész hagyatékával. A látogatás után előadások hangzanak el a XX. századi szovjet színházművészetről. A filmművészeti fakultáson film- történettel és filmelmélettel foglalkoznak. Néhány téma az idei tantervből: A film szerepe szocialista kultúrában, A forgatókönyv, A rendező és a színész művészete, Az operator feladatai és lehetőségei. Az előadások a Lihacsev Gyár kultúrpalotájának nagytermében, illetve a filmstúdiókban zajlanak, s ezenkívül a hallgatók részt vesznek több készülő film külső forgatásán is. A Lihacsev gyár kulturális népfőiskolája nagy népszerűségnek örvend a dolgozók körében. Marija Ignatyeva mérnöknő mondja: — Müszaki képesítést szereztem, de nagyon érdekel a művészet is. Tíz éve jelentkeztem a kulturális népfőiskolára, s azóta mindhárom fakultás „örök diákja* lettem. Könyvtáramban sorra megjelentek a színházi, zenei és filmes szakkönyvek. Három éve tanul már a főiskolán Valerij Mironov lakatos is: — Hasznos és jó dolog erre a népfőiskolára járni. Egyre inkább megismerem és megszeretem a művészetet s úgy érzem, ezáltal szebb és tartalmasaid az életem is. Sorra tovább idézhetnénk hasonló véleményeket. Jelenleg 1600-an tanulnak a népfőiskolán, de legalább még egyszer ennyi az érdeklődő. A Lihacsev gyáriak példáját ma már Szovjetunió szerte sok-sok üzem követte, s így lehetőséget nyújtott munkásainak, hogy a párt politikájának megfelelően művelődjenek és szórakozzanak és így váljanak még hasznosabb polgárokká. VALERIJ HUDIJ A dolgos hétköznapok festője PETER P. OSSZOVSZiKIJ TÁRLATA A szovjet kultúra napjainak kiemelkedő eseménye Peter P. Osz- szovszkij nemzeti művész festményeinek kiállítása a bratislavai Mir- Mch palotában. Az 1925-ben Ukrajna bán született festő a moszkvai Állami Művészeti Iskolában Geraszi- mov professzornál szerzett oklevelet, 1950-ben. Szocialista *#s humanista szemlélete alapján művészi célja kezdettől fogva a világnak és az életnek közlése volt. Mindig és mindenütt a látványból meríti témáit. A megfigyelés realitásából születnek alósághű művei. Több műfajban él és gondolkodik. De a táj és a jobb, boldogabb jövőt építő ember Irépezik kedvelt témakörét. Mint minden művész, kezdetben ő is festői egyéniségét kereste. Első dokumentum jellegű ábrázolásai után képi világa átalakult. Ez ösz- szefügg szibériai, kubai és mexikói tanulmányútjával, ahol emberi és művészi látóköre kitágul. Hatással vannak rá a nagy mexikói falfestők: Rivera és Orozco. A hatvanas évek jelzik kibontakozásának korát. Most már összegező látással, a részletek bizonyos fokú elhagyásával formálja műveit. Képépítő f”7ék, tudatos szerkesztési rend, nagy, egységes síkok, gondos színválasztás jellemzik. A kép szigorú konstrukcióját elkötelezett mondanivalóval, spontán emberséggel és érzelemmel tölti meg. Az ősi Pszkovban folytat tanulmányokat. A múlt építészeti emlékei, a vonzóan változatos természet és dolgozó ember a fő motívumai. Az 74-ben képbe foglalt Pszkovi élmények képezik jelen tárlatának első részét. Számunkra sem Ismeretlen táj és embertípusok jelennek meg. Tiszta tartalmú festői világ tárja elénk a Kreml soktornyú épületét, a reggel derűjét, a naplemente tüzes drámáját a pszkovi tavon, és a Fehér éjszaka sűrű csöndjét, ornamentális ritmusú sápadt színeit, melyeket érzelmi mélység teljesít ki. Egész sorozat készül a halászokról, a szálas, viharedzett férfiakról, szőke hajú asszonyaikról és a pszkovi kovácsok monumentális együtteséről. Nem természetelvűen s nem r.gényes felfogásban jeleníti meg őket. A munkásosztály világképét alakítja ki bennük, abban a meggyőződésben, hogy az emberi élet megnyilvánulásának alapeleme a munka. Csendéletein is a tiszta és egyszerű formákban keresi a szépet. A száradó hálók, a fonott kosár, az aranyos pikkelyű ponty, a barnára sült kenyér, az ízes hagyma keményen dolgozó emberek mindennapjáról beszél. Peter P. Osszovszkij tavaly és az idén huzamosabb ideig tartózkodott országunkban. Ennek az időszaknak festői terméséből tevődik össze a kiállítás második része. Prága elragadó látképe, építészeti kincsei, a Károly-híd ragadják meg. Tfeboft egyik ódon utcarészletét vérbő színekkel, meseillusztráció-szerűen veti vászonra. S a közeli falvak konstruktív pontossággal csoportosított házikóit a hideg és a meleg színek szembesítésével eleveníti meg. Ismét a szelíden tükröző halastavak ihletik. Újból behatol a halászok életébe. Egy szlovák falusi motívumot is ecsetjére vesz. Ez egyik legérzékenyebben fogalmazott képe. Behavazott kunyhókban, Árva büszke várában, a Tátra lenyűgöző szépségében fedezi fel hazánk sajátos varázsát. Életvidám falusi nőtípusok, a Pirosruhás leány szívderítő képe, Bratislava merészen kivágott sziluettje, a Slovnaft tüzes lehelete mind arról vallanak, hogy Osszovszkij a proletár nemzetköziséget, a népek közti megértést és barátságot nem szólamnak tekinti, hanem komolyan gondolja és átérzi, éppen úgy, mint a mi országunk népe. Alkotása a mai szovjet festészet egy újabb fejezetéről tájékoztat s így bővíti, s elmélyíti ezzel kapcsolatos ismereteinket. BÁRKÁNY JENÖNE A pszkovi halász Az irodalom szolgálatában (Beszélgetés L. Luknárral, a LITA igazgatójával) LITA: a laikus számára titokzatos rövidítés, de a hazai írók, fordítók és a műkedvelő együttesek vezetői tudják, hogy ez a Szlovák Irodalmi Ügynökség, amely immár 27 év óta szolgálja nagyon sokrétű és egyre bővülő tevékenységgel a csehszlovákiai irodalmat és színházkultúrát. A LITA jelenlegi feladatairól, eredményeiről beszélgettünk Ladislav Luk nár íróval, a Szlovák Irodalmi Ügynökség igazgatójával. — Tevékenységünk legfontosabb és legjellemzőbb szakasza kulturális kapcsolatok fenntartása és bővítése a külfölddel. Kis ország, kis nép vagyunk, tehát nagyon fontos, hogy eredeti alkotásaink minél több országba eljussanak és bizonyítsák szocialista kultúránk erejét, gazdagságát, szépségét. Emellett igen fontos a jogvédő tevékenység is, tehát az, hogy gondoskodjunk a szerzői jogdíjak átutalásáról. Ez természetesen kétirányú: külföldön a hazai alkotók anyagi érdekeit védjük, itthon pedig a külföldi szerzőkét. Erre csak azért mutattam rá, mert bizonyítja, hogy nemcsak kulturális kérdésekkel kell foglalkoznunk, hanem nemzetközi jogszabályokkal is és ezenkívül munkánk megköveteli- a harmonikus együttműködést több nagyon fontos, országos hatáskörű intézménnyel és természetesen az alkotások „fogyasztóival“ (televízió, rádió stb.) is. — Milyen eredményeket értek el és kik a legkeresettebb szerzők? — Azt mondhatom, hogy már elég régen kigyógyultunk a gyermekbetegségekből és az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának, a Szlovákiai írók Szövetségének és a Szlovák Könyvterjesztő Főigazgatóságnak a segítségével egyre hatásosabban és szélesebb körben népszerűsítjük külföldön a hazai szerzők alkotásait. — Ami szerzőink népszerűségét illeti, nehéz lenne itt pontos rangsorolást készíteni. A prózaírók közül — a teljesség igénye nélkül — Mináč, Novomeský, Válek, Jarunková, Bednár, Horák, Sikula, Jaroš és Zúbek nevét említeném, a színpadi szerzők közül pedig főleg Bukovčan, Záhradník és Solovič művei aratnak határainkon túl is osztatlan és egyre nagyobb sikert. Egyébként 1974-ben 84 szerződést kötöttünk külföldi partnereinkkel, 1975 szeptemberéig pedig 26 prózai és 17 színmű átvételét biztosítottuk. A szerzők: Halamo- vá, Jarunková, M. Krno, Bednár, Zelinová, J. Smrek, Záhradník, Bukovčan, Solovič és mások. * * • Kétségtelen, hogy a szlovákiai írók alkotásait egyre több országban ismerik és egyre jobban értékelik. Bizonyítják ezt a külföldi sajtóban közölt ismertetések, a nemzetközi szakmai tanácskozásokon elhangzott elismerő nyilatkozatok és a személyes baráti kapcsolatokból eredő információk is. íróink műveit nemcsak a művészi igényesség, a mű szerkezetének pontos statikája jellemzi, hanem a téma időszerűsége, az, hogy a jelenről szólnak a jelen emberéhez, leplezetlen őszinteséggel, kötelezőnek tartva a költő parancsát: „Az igazat mondd, ne csak a valódit.“ Azonban ez a LITA tevékenységének csak egyik területe, igaz — a legfontosabb, a legmagasabb szintű, kultúrpolitikai szempontból is a legjelentősebb. De számunkra az is nagyon fontos, amivel határainkon belül járul hozzá az irodalmi műveltség, a színházkultúra fejlesztéséhez. # # * — Milyen eredményeket értek el a színművek hazai terjesztésében? — Nem szeretem a számokat, de ebben az esetben mégis kénytelen vagyok számszerű adatokkal láttatni az eredményt. Természetesen nehezen vállalkoznék arra, hogy áttekintést adjak az elmúlt 27 év ilyen irányú tevékenységéről, maradjunk inkább a jelennél. 1975 első kilenc hónapjában 35 egész estét betöltő színpadi művet, 6 gyermekdarábot, 4 bábjátékot és 11 magyar nyelvű színdarabot sokszorosítottunk. Emellett természetesen igen sok módszertani, irodalmi ismeretterjesztő munkát adunk ki, de a színművek kiadását tartjuk a legfontosabbnak, mert ezzel segítjük legjobban a műkedvelő színjátszó mozgalom fejlődését. Figyelmet érdemel az is, hogy a magyar nyelvű darabokat is a LITA adja ki. Ahhoz képest, hogy a politikai és társadalmi konszolidálódás egyik eredményeként ismét „felfedeztük“ a műkedvelő színjátszó tevékenység fontosságát, az előadható darabok száma kevés és nem minden esetben választják ki szerencsés kézzel a lefordítandó cseh vagy szlovák színpadi alkotást! Ezen a téren fejlettebb dramaturgiai érzékkel, a kulturális dolgozók szélesebb körű bevonásával, az etnikum igényeinek, ízlésszintjének pontos ismeretében kell dönteni és természetesen ismerni kell az együttesek tárgyi és személyi lehetőségeit Is! A LITA — ahogy Luknár igazgató hangsúlyozta — a saját hatáskörében minden erejével támogatja a magyar nyelvű színpadi művek kiadását, terjesztését, népszerűsítését, tehát csak rajtunk múlik, hogy ezt a készséget közösségünk javára hasznosítsuk! PÉTERFI GYULA
