Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó

................ „ -...................... Az új alkalmazott megkérdezi munkatársától: — Mi lesz a dolgom? — Kedves kollégám — feleli a kérdezett —, ön ma lépett be. Egyelőre tanulja meg a ló- «ást. ■ ■ ■ — Miért nem megy már ha­ssa? — kérdi a rendőr egy ré­szegen dülöngélő férfitól. — Nem merek hazamenni. A feleségem dühön« otthon. — És miért dühöng « kedves felesége? — Mert nem megyek haza. — Mit parancsol? — Mindegy. Az a fő, hogy valami hiánycikk legyenf A híró nekiszegezi a vádlott­nak: — Legutóbb, amikor betöi*t egy ékszerüzletbe, nemcsak tíz­ezer dollárt vitt el, hanem ék­szereket is. — Ez így van, bíró úr — szót közbe a vádlott. — Rablás közben rájöttem: a pénz magá­ban még nem boldogít. — Miért' növesztettél sza- kálU? — Mert niár nagyon kopott a nyakkendőm. ■ ■ ■ Feleség: — Es hogyan fogsz megélni nélkülem? Férj: — Olcsóbban. — Megint új autód van? — kérdi az egyik milliomos a má­siktól. — Kellett egy újat vennem — feleli a másik. — A régi kocsinak már tele van a ha mutartója. ■ ■ ■ — Miért ordítozik? Még hoz­zá sem nyúltam a fogához! — Tudom, de rajta áll a lá­bamon! II lövő ősszel ismét meglátogatlak, mama) Krnkogyii Amíg autóval kall o repülőtérre hajtanunk, mindig veszélyes lesz a repülőgéppel való uta- f xás- ' « ' | FREDERICO FELLINI ELÉGTÉTEL A VENDÉGNEK Várnai György rajza — Mondja, mi kényszeríti magát arra, hogy minden­nap megigyon öt liter bort? — Senki, önkén­tes alapon teszem». — Igazgató ár, felolvashatom ön­nek a színdarabo­mat? — Felolvashatja, de másfél óra múl­va keltsen fel, mert dolgain van. — Miért hosszan kodik, gyönyörű hölgyem? Hiszen a szepsegkirály nő­választáson maga lett az elsői — Igen, de a második és harma­dik helyezett is án szerettem volna lenni . Drágám, te tényleg nem tudsz erről leszokni? Dusán Sekela rajza — Képzeld, mama, ma dél­után. tánc közben négy fiatal­ember megkérte a kezemet. — És te? — Kettőnek igent mond­tam. ■ ■ ■ Két barátnő beszélget: — Mondd, a barátod valóban olyan gazdag, mint ahogy mondják? — Nagyon gazdag lehet, mert már két éve járok vele. és még mindig nem tudtam tönkre tenni... A logika — Akárcsak a whisky — rftéftéktele- nül adagohra elveszti Jótékony hatásét. LORD OUNSANY SZIGORÚ ELLENŐRZÉS Smrke rajza Két zsebtolvaj beszélget. — El sem képzeled, mennyi­re megromlottak az erköl­csök ... — Hogyhogy? — Becsúsztatom tegnap a ke­zemet egy intelligensnek látszó, megnyerő külsejű férfi zsebébe, és mit gondolsz, mi történt? Az a gazember lelopta a gyű­rűt az ujjamróll ■ ■ Azt mondja az egyik szom­szédasszony a másiknak: — Gyakran hallom a maguk papagáját, amikor nyitva van az ablakuk. Nagyon vidám madár. — Igen, de a legmulatságo­sabb akkor, amikor a trombitá­ló férjemet utánozza. — Szinte hihetetlen! Hogyan tudja tartani az a kis madár azt a nehéz trombitát?! Brahovácz meséli: — Tegnap délelőtt váratlanul hazamen­tem, és rányitottam az ajtót a feleségemre. i — És? | ötévi házasság után, most először,. * i — Megcsalta? — Dehogy. Törőlgette a port a bútorok­ról... SZÖVEG NÉLKÜL Pipiké Gerzsonné, született lipicai Katicát nyugdíjba oonult elődöm mód­felett elkényeztette, ezért már belé­pésem első órájában éreztem, hogy a szemrevaló titkárnővel igen csínján kell bánnom. — Légy birkatürelmü, és betonacél­lá edződjenek a te Idegeid/ — fi­gyelmeztetett a jóságos személyzeti ve­zető, amikor dühtől habzó szájjal ar­ról panaszkodtam, hogy a nő reggel ita a lábujjait lakkozza, és képtelen vagyok lediktálni neki egy félsoros levelet. Ne felejtsd el — folytatta Kis balta Árpád személyzeti vezető —, hogy Katica elsőrangú véradó és a vállalati antialkoholista alapszerv ve- lető tagja... — Közlöm veled, hogy Katica zugi­vó — hörögtem még mindig a dühtől •emegve. Annyi volt a munkám, mint a nyü, s a növel nem mentem egyről a kettőre. — Láttam, hogy az írógépe alatt rejtegeti a pálinkás butykosát. A lehelele egyenesen tűzveszélyes... — El kell neki nézni — veregetett vállon nyugtatólag Kisbalta —■ Mióta a férje a Trabantjával részeg fejjel körülcsavarodott egy útszéli eperfán, részvétből valamennyien elnézőek va­gyunk Katicával. Igaz, hogy gyakran elfelejt dolgozni, de ha egyszer az­tán rájön a munkainger, figyeld csak meg, úgy veri a gépet, hogy átforró­sodnak a billentyűk... A nő másnap tíz órakor billegett be Irodámba, s mielőtt bármit is szólni tudtam volna, homlokon csókolt, és ftNTM, Kijev egy pohár vízzel beadta aznapi ideg* csillapítómat, aztán leereszkedő, ki­rálynői mozdulattal ült gépe mellé. — Diktáljont — lehelte átszellemül• ten, nagy, kék szemeit, félig be­hunyva, mintha azt mondta volna: Opusz 57... Ügy dolgozott, mint egy világhírű zongoravirtuóz. Mély és igaz átéléssel játszott a billentyűkön. El voltam szédülve. Lipicai Katica igazi profit Igaza volt Kisbalta Árpádnak. Na­gyon tud ez a nő. Az ilyet nagyon meg kell becsülni. Féltizenegykor hirtelen klhamvadt szeméből a fény. Keze megdermedt « forró billentyűkön. — Nagyon korog a gyoinrom, főnö­kömt — nyafogott kétségbeesve. — F,t rosszat jelent... ' — Ugyan, mi rosszat? — tört fel at ideges gombóc a torkomon. — Ebédelnem kell — mondta a vi­lág legtermészetesebb hangján. — Édesem, szívem! — fajdultam fel. — Hol van még a dél?! Fejezzük be ezt az apró, kis mondatot! — Nem lóverseny ez — mondta unottan, majdnem undorral Katica. — Az ember egészsége fontosabb, mint egy vacak, kis levél. Na, viszlát, fő­nök. Délután ne várjon, mert fürdőbe megyek... Holnap is nap lesz, nett igaz?... ZÖLTAl Z. ANIJRAf VISSZA A TERMÉSZETHEZ De hogyan? Talán sétálva, kocogva! Egy fenét! Saját kocsinkon robogva] BAR 1CY IS LEHET Micsoda kincs a csend az atom korában gyertyavilágnál fent egy padlásszobában. EGY ÉLETMÜVÉSZ öntelt és kényelmes. Ne is vegyük zokon, hogy pihen a meg sem kapott babérokon. ILYEN AZ EMBER Még az is, ami a hibáiból ered, a jövő nemzedéknek hasznára lehet. DIÓHÉJBAN Megbotlott, s ez sokat ért: Így csinált nagy karriért. JRVOSOK VAGYUNK! Mint a gyógyító tő szúr a szatíra. Akupunktúra. (Radó György fordítását)

Next

/
Thumbnails
Contents