Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó
N éhány esztendővel ézfelőtt, Kelé*« Szlovákia terebélyesedő, roha» mosan fejlődő metropolisában *— valljuk be őszintén — igen sok volt a szeméi és piszok a utcákon, járdákon. Ha szeles időjárás lepte meg az utcai járókelőket, szemükbe, arcukba port, papírt és egyéb, nem utcára való hulladékot csapott a forgószél. Külföldi vendégek gyakran megjegyezték: „Hát, nem valami tiszta a városotok ..Mi a helyzet ma? E kérdésről beszélgettünk Rudolf Schuster elvtárssal, a KoSicei Vnb alelnőkével. ■ Hogyan gondoskodnak a oá- ros illetékes szervei a város tisztán tartásáról, s hogyan vesz részt a lakosság a munkában? — Kétségtelen, hogy egy rohamosan fejlődő, évek óta állandóan épülő város velejárója a por és az épületek körüli rendetlenség, viszont ennek eltávolítása tőlünk függ, a mi közös dolgunk, fin magam azt vallom, hogy a város, ahol élsz a tiéd is, tehát minden Kosicén lakó ember Ügye, hogy szép környezetet alakítson maga körül. Örömmel mondhatom, javuló tendencia mutatkozik ezen a téren városunkban. Úgy ériem, a lakosság tálnyomó töblisége megértette, a jelentősebb ipari üzemek kéményéből, s nem utolsósorban a motoros jármüvek kipufogócsö- veiből kiáramló füst okozta leve- gőszennyeződés csökkentésére, kiküszöbölésére, a város utcáinak, lakónegyedeinek tisztán tartására, a szebb környezet megteremtésére irányul. Becsületes állampolgáraink, az illetékes szervek gondoskodására azzal válaszolnak, hogy tisztán tartják lakóházuk környékét, a járdát és utakat, Sajnos, azt még nem mondhatom, hogy ezt általánosítani lehet. Még elég sok elítélendő jelenséggel találkozunk, de — szívesen hozzáteszem — kisebb mértékben, mint eddig. Pedig, míg a felszabadulást követően Kosice lakosságának száma ötvenegyezret tett ki ma — a 35 ezer átmenetileg bejelentettel együtt — csaknem kétszáztfz ezer lakosa vaj) a városnak. ■ Alelnök elvtárs, tudomást szereztünk arról, hogy a közelmúltban foglalkozott a vnb tanácsa a város környezetvédelmének kérdéseivel.., — Igen, az október 10-i tanácsülésen alaposan elemeztük a helyzetet, értékeltük a környezetvédelem érdekeljen foganatosított intézkedések eredményét, és a jövőre nézve is meg határoztuk a tennivalókat. Városunk 4154 hektár területen fekszik, csaknem 4ö százaléka beépített terület Beszélgetés RUDOLF SCHUSTER mérnökkel, a Kosieei Városi Nemzeti Bizottság alelnőkével Remélem nein minősítik szerénytelenségnek, ha azt mondom — és ez valóság — Kosice nagyváros, ahol naponta közel ötezer személygépkocsi, több mint háromezer motorkerékpár, csaknem annyi tehergépkocsi, há- romszázhúsz autóbusz, tehát közel tizenkétezer motoros jármű fordul meg. Ezek megközelítőleg 22 ezer liter benzint, 17 ezer liter naftát használnak fel, miközben jelentős mértékben szennyezik a város levegőjét. Ezeket a járműveket folyamatosan kivonjuk a városi forgalomból, a városperemre. A levegőszennyeződést előidéző nagyobb üzemeket: a Keletszlovákiai Vasmű, a Szlovák Magnezitművek, a Szovjet Hadsereg Gépgyár, a Kerámiai Üzem és még jó néhány kisebb tízem is nagy mértékben szennyezik a város levegőjét. A legutóbbi mérések szerint egy év alatt több mint 52,5 ezer tonna különféle szennyezőanyag hullott a városra. E kedvezőtlen helyzet kiküszöbölése érdekében az illetékes üzemekkel és egészségügyi szervekkel együttműködve, számos intézkedést hoztunk és hozunk. Közös összefogással legtöbbet tehetünk környezetünk védelme érdekében, ha fokozott mértékben gondoskodunk lakótelepeink, utcáink tisztán tartásáról, és megbecsüljük, védelmezzük az igen jelentős anyagi ráfordítással létesített, a levegőszennyeződést is csökkentő zöld övezeteket, fákat, bokrokat, virágyágyaltat. ■ Ügy gondolom, célszerű lenne, ha tájékoztatná a közvéleményt arról, milyen nagyságrendű területen van a városban zöld övezet, és mennyibe kerül ez? — Városunk területén közel JflH hektár zöld terület van, s az év végéig további 8,5 hektár ilyen területet létesítünk. Az idei költségvetést- ben csaknem 11,5 millió korona ki* adás szerepel a zöld övezet kiépítésére, karbantartására. Ma már kedvezően érezteti hatását a városban, a lakóházak, terek környékén kiültetett több mint 30,5 ezer fa, csaknem 29 ezer bokor, közel 13 ezer folyóméter természetes zöldkerítés és a nyáron szemet gyönyörködtető, több mint 35 ezer tő rózsa. A gondozott parkokban, csaknem 3400 lóca áll a pihenni vágyók rendelkezésére. Sajnos, évente átlagosan 300 tönkretett lócát cserélünk ki. Ma már valamivel kevesebbet, mint azelőtt. Arról örömmel számolhatok be, hogy a városban már azok is „megszokták“ a fákat, akik a fatelepítés kezdetén még a hajlékony facsemetéken mérték le erejüket. ■ Hány fizetett dolgozó fáradozik a városban azon, hogy az utcák, járdák, terek tiszták legyenek? — Városunk technikai szolgálata ötszázhárom embert foglalkoztat. Költségvetésünkben ennek a szolgálatnak kiadásaira kilencmillió koronát meghaladó összeg szerepel. Az utcák hossza 231 km, ebből 65 kilométeres szakaszt kézi erővel tisztítanak, amit a közeljövőben további gépek bevonásával szeretnénk kiküszöbölni. Csupán az utcákon, járdákon, villamos- és autóbusz-megállóhelyeken elhelyezett közel 2400 szemétláda tisztítását kell kézi erővel végezni. Egyébként tizenhárom automatikus szemétgyűjtő kocsi és tíz öntözőkocsi működik városunkban, két műszakban. Naponta közel 430 tonna szemetet szállítanak ki ezek a kocsik a városból, s az utcák öntözésére több mint ezer köbméter vizet használnak fel. Sokrétű s — ami a legfontosabb — nem eredménytelen ez a város tisztán tartására irányuló törekvés, elég jelentős anyagi ráfordítással párosuló munka. Határozottan, sokkal tisztább ma Kelet-Szlovákia szépülő metropolisa, mint évekkel ezelőtt. De még elég gyakran láthatunk rendetlenséget, a lakónegyedek körül lakásokból kihordott szemelet, miközben a szemétgyűjtő edények üresek. örveitdetes tényként számolhatunk be viszont arról is, hogy a város lakossága az utóbbi évek folyamán közel kétszázöt millió órát dolgozott le társadalmi munkában. A választási program célkitűzéseinek megfelelő városfejlesztési és környezetszépítési akciók keretében végzett munkájuk értéke eddig meghaladja a 616 millió koronát. Ez minden elismerést meg érdemel. KULIK GELLERT A Prágai Papírgyár nyomdájában, az utóbbi időben olyannyira keresett tapétateker- esek között járok. Az áruházak bevásárlótáskái, a levesek fis egyéb élelmiszerek csomagolására szánt, sokszínű papír- és műanyagzacskók ma még némán, üresen tornyosulnak * magasba. Vlasta Bachratá — az FSZM üzemi bizottságának másfél év óta elnöke — naponta többször is megteszi az üzemi bizottság irodahelyiségétől a nyomdáig vezető utat. Igazi birodalmának azonban még mindig a nyomdát, féltve őrzött kincsének pedig korszerű ofszet-gépét tekinti. Nem csoda, hiszen kerek negyven esztendeje végzi ezt a felelősségteljes munkát, amit — úgymond — a gyakran váltakozó minták miatt sem unhat meg soha az ember. — Nézze csak ezt a tapétát. ügye milyen élethű? — mutat gyönyörködve az egyik tekercsre, majd a másikra és a továbbiakra. — Egyik szebb, mint a másik, jól jár vele, aki megveszi. Megtakarítja a lakásfestéssel járó felfordulást, és a nagytakarítás is feleslegessé válik, a falak mégis olyanok, mintha frissen festették volna őket. —- Nagy dolog a fejlődés, ami régente álmunkban sem Jutott eszünkbe, azt szocialista rendszerünk fokozatosan váltja valóra. Eszméinkért sem harcoltunk eredménytelenül — gondolkodik el az élet folyásán. Vlasta asszony a fasiszta megszállás szomorú éveit és Orömteljes felszabadulásunkat is itt, az üzemben élte át. Jől emlékszik még a gyár első tulajdonosára és a szudétanémet Igazgatóra is, aki a cseh határvidék megszállásakor azzal búcsúzott a dolgozóktól, hogy nemsokára visszatér rendet teremteni az üzemijen. ígéretét be is váltotta. Kidobta a tulajdonost, majd a helyébe lépve, korlátlan ura lett a gyárnak. — Csöbörből vödörbe kerültünk — utal . az igazgató garázdálkodásaira, aminek csak Prága felszabadulása illetve az ellenállási harcokban nészt vett gyári dolgozók erélyes Intézkedései vetettek véget. Noha a helyzet lényegesen javult, a dolgozók öröme nem lehetett teljes. Az üzem államosítását ugyanis a tulajdonjogát érvényesítő, időközben angol állampolgárságot szerzett volt tulajdonos özvegye igyekezett meghiúsítani. — Mindez már a múlté — sóhajt fel megkönnyebbülten vendéglátóm, majd így folytatja: — Nagy kő esett le akkoriban a szívünkről. Annak a tudatában, hogy végre miénk a gyár, határtalan lelkesedéssel vettünk lészt az építőmunkában. A munkáscsaládból származó Vlasta Bachratá sohasem szakadt el osztályától, mindig tudta, hol a helye, s ezt akkoriban és ma is cselekedeteivel bizonyítja. Az első lehetőséget kihasználva, 1945-ben lépett be a pártba. Azóta sokat tanult, még többet tapasztalt. Az évek során rábízott tisztségeket lelkiismeretesen látja el. Munkáját is mindig pontosan elvégzi, sőt annál valamivel többet is ad a közösségnek. Ezzel a példamutatással igyekszik kezdeményezésre bírni társait, és hogy fáradozása nem maradt eredménytelen, azt az üzem hét versenyző brigádja is bizonyítja, melyek közül három már el is nyerte a szocialista brigád címet. Az első öttagú brigád a nyomdában — az övé — az anyaggal való takarékoskodáson és a munka minőségének javításán kívül a gépek állandó üzemeltetését tartva szem előtt, a távollevők helyettesítését is vállalta. Ezt nemcsak a szülési szabadságok, illetve a beteg gyermekeiket ápoló anyák gyakori kimaradása, hanem Vlasta asszonynak az üzemi bizottságban betöltött tisztsége is megköveteli. De a brigád tagjai még ennél is igényesebbek. A munkaerőhiányra és a terv teljesítésére való tekintettel — a többi osztályon Is készségesen s«gíc-'- nek, s ezt valamennyien szívügyüknek tekintik. Legnagyobb gondjuk ugyanis az, hogy a gépek két műszakban dolgoznak. Vlasta asszony szép szóval, türelmes beszéddel megérttette brigádja tagjaival, sőt tisztségével kapcsolatban a többi dolgozóval is — számuk mintegy 500-ra tehető — hogy a munka ésszerűsítése és a munkaidő teljes kihasználása eredményeik legfőbb felétele. És mert megtalálta a munkatársaihoz vezető utat, ragaszkodnak hozzá, bizalommal viseltetnek iránta. őszintén elmondja, hogy a nyomdában végzett munkája mellett nem láthatná el maradéktalanul az üzemi bizottságban vállalt feladatait az elvtársak megértése nélkül. Segítenek neki a szakszervezeti gyűlések megszervezésében is. A legutóbbi értekezleten pl. egy Chiléből emigrált elvtársnőt láttak vendégül, aki a hazájában uralkodó terrorról, a fasiszta Junta vérengzéseiről beszélt nekik. — Lélekben átéltük a szomorú eseményeket, amelyek a szemtanú elbeszélése alapján megelevenedve előttünk, a legmélyebb benyomásokat keltették valamenyiünkben. Vlasta asszony a spanyolországi eseményekre, a szabadságukért harcoló ártatlan emberek kivégzésére tereli a szót. Az üzem dolgozói a szakszervezet plenáris ülésén a legnagyobb felháborodással tiltakoznak Franco fasiszta rendszere ejlen, és kifejezték szolidaritásukat az elnyomott spanyol nép lránt. Remélik, megvalósulnak a helsinki konferencián aláírt megállapodások. Bachratá elv társnő természetesen az „üzemi munkaiskola“ megszervezéséből és a dolgozók munkafeltételeinek fokozatos javításából is tevékenyen kiveszi részét. Különösen az asszonyok hálásak az irántuk tanúsított gondoskodásért. De ezt ma már mindenki természetesnek tartja, mert ismeri az üzemi bizottság elnökének természetét, aki tudja, hogy — bármilyen nehézségekbe ütközik is —r a szülési szabadság után visszatérő nők részére kevésbé megerőltető munkát kell találnia. Azzal is tisztában vun az elnök, hogy a bölcsőde, mely felett a gyár védnökséget vállalt, egy órával az itteni munkaidő megkezdése után nyit, tehát a kisgyermekes anyáknak a későbbi munkába járást is lehetővé kell tennie. — Én is voltam fiatal, nekem is volt kisgyermekem. Noha Lenka a lányom már IS éves — itt dolgozik ő is a gyárban —. még jól emlékszem, milyen nehézségeim voltak az otthoni második műszakkal — mondja . —- Nem akartam megrövidíteni a családomat, de ugyanakkor a gyárban is igyekeztem becsülettel helytállni. Vlasta asszonyt erről az oldaláról is Jól ismerik munkatársai. Ezért fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal ezért tekintik második anyjuknak a fiatalok azt az asszonyt, akiről tudják, hogy soha semmilyen tekintetben sem hagyja őket cserben. Vlasta Bachratát 1962-ben a vegyipari minisztérium, 1972- ben pedig mind a vállalat legjobb dolgozóját indokoltan ré- szesített „A kiváló munkáért“ állami kitüntetésben. Ezek az elismerések minden dicséretnél, ékesebben szólnak. KARDOS MARTA n mnmmm* ÜJ uMüü
