Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-13 / 268. szám, csütörtök

A jMékbizlosítós tökéletesítése szocialista társadalmunk vívmánya MICHAL STANCEL BESZÉDE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS NÉPI KAMARÁJÁNAK ÉS A NEMZETEK KAMARÁJÁNAK 20. EGYÜTTES ÜLÉSEN A nemzeti jövedelem 1970-től 1974 ig 69 milliárd koronával, a népgazdaság­ban az átlagbér havi 300 koronával gyarapodott és a havibér elérte a 2232 koronát. Emellett valamennyi csoport­ban gyarapodott a pénzbeli jövedelem. A háztartások több mint 70 százaléká­ban ma az egy főre eső jövedelem el­éri az 1000 koronát. . A lakásépítés fejlődése is jelentősen befolyásolta a dolgozók életszínvonalát, lévai túlteljesítettük az ötödik ötéves tervnek azt a feladatát, hogy legalább 500 000 lakás épüljön, s így a lakosság­nak mintegy a fele 1945 után épült új lakásokban fog lakni. Gazdaságunk elért fejlettségi foka az elmúlt időszakban kedvező feltételeket teremtett arra, hogy fokozatosan meg­valósuljon a társadalmi fogyasztás nö­velésének nagyszabású és igényes prog­ramja. A lakosság társadalmi fogyasz­tására fordított kiadások olyan terüle­teket ölelnek fel, mint a nép egészségé­ről való általános gondoskodás fejlesz­tése. munkanélküliség idején és öreg korban való ellátás, az anyáról* és gyer­mekről való gondoskodás, a művelődés­ről és a szaktudás növeléséről való gondoskodás, és az 1970. évi 69 mil­liárd koronáról 1974-ben 90 milliárd ko­ronára emelkedtek. Számos fontos intézkedést foganato­sítottunk azzal a céllal, hogy javuljon a többgyermekes családok élete és ked­vezően befolyásoljuk az utóbbi évek népesedési fejlődését. A CSKP Központi Bizottsága 1971. szeptemberi és 1972 de­cemberi irányelveivel összhangban si­került teljesítenünk ezt a feladatot. Mindenekelőtt a gyermek születésekor nyújtott támogatásról, az anyasági járu­lékról, a gyermekgondozási pótlékok emeléséről és az újházasoknak nyújtott előnyös kölcsönök bevezetéséről van szó. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi segélyformákat, megállapítjuk, hogy az előforduló kiadások az 1970. évi mint­egy 20 milllárdról 1974-ben megközelí­tőleg 26 milliárd koronára emelkedtek. Ezek az intézkedések jelentősen hozzá­járultak ahhoz, hogy köztársaságunk ma az emelkedő irányzatú népesedési! európai országok közé tartozik. Szocialista társadalmunk az egyik legfontosabb szociálpolitikai területnek a tartós létbiztonság megteremtését tartja azok ellátására, akik egész éle­tükben hazánk felvirágoztatásán és fej­lesztésén munkálkodtak. Ezért röviddel a CSKP XIV. kongresszusa után meg­kezdtük a régi nyugdíjasok és az ala­csony járadékot élvező nyugdíjasok já­radékainak emelését. Kis híján 1 millió régi nyugdíjas és alacsony nyugdíjú személy járadékát emeltük fel. Ezekre az intézkedésekre évente kb. 1 milliárd koronát fordítot­tunk. Magas színvonalú szociális ellátás Engedjék meg, hogy néhány alapvető adatot említsek a jái*adékbiztosítás fej­lődésének szemléltetésére. Azzal szem­ben, hogy 1946-ban 3 millió 200 ezer személynek volt járadékbiztosítása, szá­muk 1974-ig 7 millió 400 ezerre nőtt, ami azt lelenti, hogy valamennyi dol­gozónak járadékbiztosítása van. E fejlődés természetesen a kifizetett járadékok számának növekedését is be­folyásolta. 1946-ban 1 millió 107 ezer Járadékot fizettünk ki, s ez a szám 1974-ig több mint 3,5 millióra nőtt. Az újonnan elismert járadékok átlagos nagysága a bérek állandó emelkedése folytán emelkedett. 1949-ben 382, 1974- ben pedig már több mint havi 1100 ko­ronát tett ki a dolgozók esetében. A járadékbiztosítási kiadások 1948- hoz viszonyítva 1974-ig 8,5-szeresére nőttek és 30 milliárd 473 millió koro­nát tettek ki. E kiadások részaránya a lakosság társadalmi fogyasztásában mintegy 34 százalék, a nemzeti jövede­lemben pedig 8,8 százalék. A csehszlovákiai járadékbiztosítás a tőkés államok hasonló rendszereihez viszonyítva meggyőzően bizonyítja az emberről való szocialista gondoskodás magas színvonalát. Azzal szemben, hogy rendszerünk minden gazdaságilag aktív polgárt ellátásban részesít, egyes tőkés államokban a lakosság bizonyos cso­portjait, főként a földműveseket és a kisiparosokat kizárják a járadékbiztosí­tásból. Az öregségi járadékhoz való igény érvényesítésének korhatára is lé­nyegesen magasabb valamennyi tőkés országban, mint nálunk. A nők eseté­ben rendszerint 60 év, a férfiakéban 65 év, néhol még több is. Társadalmunknak a XIV. pártkong­resszus utáni pozitív politikai és tár­sadalmi fejlődése és az ötödik ötéves terv feladatainak eredményes teljesíté­se kedvező feltételeket teremtett továb­bi fontos intézkedések foganatosítására az életszínvonal emelése és népünk lét- biztonságának erősítése terén. Mindezt a munkások, parasztok és a többi dol­gozók új erőforrásokat alkotó céltuda­tos munkája tette lehetővé. Érvényesülnek a munkaérdemek kritériumai Az a törvényjavaslat, amelyet ma a kormány jóváhagyás végett önök elé terjeszt, a XIV. pártkongresszus hatá­rozataiból és a CSKP Központi BizotU sága, a csehszlovák kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa 1975. áprilisi közös határozatából indul ki, amely a járadékbiztosítási rendszer tö­■ kéletesítésére vonatkozott. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkára az áprilisi ülésen a Köz­ponti Bizottság Elnökségének jelenté­sében a következő szavakkal domborí­totta ki e nagyfokú módosítás céljait: ,.A 30. évforduló ünnepségeinek alkal­mával azon nemzedékek tagjainak ér­demes munkáját is értékeljük, akik részt vettek a szocialista társadalom építésében. A már megérdemelt nyugal­mat élvező, vagy a következő években nyugalomba vonuló nemzedékeknek szociális biztonságot szavatolunk, a társadalmunk fejlődésének megfelelő életszínvonalat teremtünk.“ A járadékbiztosítási rendszer e célok kai összhangban alkalmazkodik a gaz­daság színvonalához, főként a munkás- osztály és a szövetkezeti parasztság jelenlegi szociális helyzetéhez. Egyide­jűleg megfelelő arány alakul ki a mun­kaakii vitás utolsó éveiben elért kere­set és a járadék nagysága között. Az új járadékok megszabásánál kiemelke­dőbben fognak érvényesülni a munka érdemek kritériumai, és az eddiginél jobban fogjuk értékelni a jól végzett, igényes és társadalmilag felelős mun­kát. A törvényjavaslat átvesz mindent, ami bevált és ami rögzíti munkásosztá­lyunk és a többi dolgozók forradalmi vívmányait. Főként a járadékbiztosítás egységességéről és általánosságáról, a férfiak és nők öregségi járadékjogo­sultságára vonatkozó eddigi alacsony korhatárról van szó, amely járadékbiz­tosítási rendszerünk nagy előnyei közé tartozik. Szó van továbbra a járadék nagysága kiszámításának eddigi mód­járól, amely szerint a járadékot a mun­kaaktivitás időszakában elért keresetből és a foglalkozási körnek a munka ne­hézsége és fárasztó volta szerint tör­ténő három munkakategóriába való be­sorolásából számítják ki. Nagyon fontos intézkedés az 1964-ben bevezetett különleges nyugdíjadó meg­szüntetése, ez ugyanis a leginkább gyengíti az érdemek kritériumát, ugyanakkor a gazdasági fejlődés, fő­ként a bérek emelkedése következté­ben elavult. A XIV. pártkongresszus óta már má­sodszor rendezzük a munkaviszonyban levő dolgozók, szövetkezeti parasztok és önállóan gazdálkodó parasztok ala­csony járadékát, amely egyetlen jöve­delmi forrásuk: egyén esetében az ed­digi havi 550 koronáról 600 koronára, házaspár esetében havi 900 koronáról 1100 koronára emeljük. A szövetkezeti parasztok esetében a háztáji gazdálko­dásból származó jövedelem nem jön te­kintetbe. A járadékok emelésére fordított összeg meghaladja a hárommilliárd koronát Szociálpolitikai szempontból a leg­fontosabb a kifizetett járadékok rende­zése. Több mint 3 millió személy, az­az az összes járadékélvezök 93 száza­lékának a járadéka emelkedik. Az ösz- szes megadóztatott járadékot felemel­jük az eddig levont adó összegével. Ezenkívül az adónál nagyobb összeggel emeljük a megközelítőleg 1000 korona alatti kisebb járadékokat. Az alacso­nyabb járadékok eseténél melyik évben és milyen előírások szerint ismerték el ■a járadékot. Nagyobb összeggel emel­jük az etfző években elismert járadé­kokat. A kifizetett járadékok összes faj­táit, azaz az öregségi, viszonylagos öregségi, rokkantsági, részbeni rokkant­sági, árvasági és özvegyi járadékot is emeljük, amely mind a dolgozók biz­tosításából, mind a szövetkezeti parasz­tok biztosításából ered. 1976-ban a kifizetendő járadékok eme­lésére fordított kiadások több mint 3 milliárd koronát jelentenek, azaz a já­radékbiztosítási rendszer tökéletesíté­sére előirányzott eszközök 95 száza­lékát. Ezeknek az eszközöknek mint­egy kétharmada, kb. 2 milliárd koro­na az alacsony és ezer koronán aluli közepes nyugdíjak emelésére jut. A ki­fizetett járadékok emelésénél tehát' teljes mértékben tekintetbe vesszük a szociális szempontot, mert az eszkö­zök legnagyobb részét a leginkább rá­szoruló járadékélvezők között osztjuk el. Alapvető változás történik az 1976. január elsejétől elismert járulékokban is. Azon kívül, hogy adómentesek lesz­nek, megszűnnek, vagy módosulnak a járadék nagyságára vonatkozóan 1959- ben és 1964-ben bevezetett egyes, mindmáig érvényes korlátozások. Min­denekelőtt a viszonylagos maximumról van szó, melynek értelmében az öreg­ségi, vagy rokkantsági járadék az igényjogosultság létrejöttének napjá­tól számítva a harmadik munkakate­góriában legfeljebb a kereset 60 szá­zaléka, a második munkakntegőriában 70 százaléka lehet. Módosul továbbá az öregségi és rokkantsági járadék maximális határa, melyet a kategó­riákban fix összeggel határoztak meg (1600, 1800, 2200 korona). A harmadik munkakategóriában a járadék legnagyobb lehetséges össze­gét a havi tiszta 1400 koronáról 2010 koronára, a második mun kfl kategóriá­ban 1475 koronáról 2150 koronára, az Társadalmunknak érdeke az öregsé­gi járadékra jogosult személyek mun- kaaktivltásának önkéntes meghosszab­bítása, mert ezzel is hozzájárulhatunk a nem kielégítő munkaerőhelyzet meg­oldásához. Az öregségi járadékra való jogosultság alacsony korhatára a já­radékosok jelentős részéi érdekeltté teszi a továbi munkatevékenységben, mellyel növelik jövedelmüket és erő­sítik aktív viszonyukat a társadalom és az élet szükségleteihez. Az 1975. május 31. állapotot tekintve nálunk egész éven vagy az év egy részén át, mintegy 830 000 nyugdíjjogosult, idő­sebb személy dolgozott. Nálunk már most számos előnyt nyújtunk a nyugdíjjogosultság érvé­nyessége után Is tovább dolgozóknak. A további munkában őzen elismert elő­nyök a törvényjavaslat alapján bővül­ni fognak. Gazdasági szempontból, de a járadékélvezők szempontjából is na­gyon előnyös a járadékélvezés nélkül végzett további munka utáni járadék­emelés, mivel ezeket az összegeket az 1976. január elseje után folytatott mun­ka minden egyes éve folyamán a ke­reset 4 százalékáról 7 százalékára emel­jük. Ezzel a rendezéssel összefüggésben úgyszintén emelkedik a járadék maxi­mális összege éspedig a további mun­ka után járó emeléssel együtt az ed­digi 2500 koronáról 300Ó koronára emelkedik havonta. A teljes, vagy részbeni járadékot él­vező nyugdíjasok további munkájára vonatkozóan is előnyösebben módosul­nak egyes feltételek. Az az időszak, melynek folyamán teljes öregségi és özvegyi, esetleg árvasági nyugdíjat fi­zetnek ki a teljes kereset meghagyása mellett, a végzett munka nemétől füg­getlenül 1976. január elsejétől egysé­gesen a naptári év 180 munkanapja lesz. Vonatkozik ez az adminisztratív dolgozókra is. Tartós, termelési és szol­gáltatási foglalkozás esetén az eddigi havi 1000 koronáról 1100 koronára emelkedik az a határ, ameddig a ke­reset mellett teljes öregségi járadékot folyósítanak. Ezen kívül a szövetségi kormány határozata alapján 1976 Ja­nuárjától kulcsfontosságú népgazda­első munkakategóriában 1925 koroná­ról 2500 koronára emeljük. Mezőgazdaságunk dinamikus fejlődé­se — különösen az utóbbi években — feltételeket teremtett a dolgozók és a szövetkezeti parasztok járadékbiztosí­tási rendszerének egyesítésére. Sikerült eredményesen megoldanunk a szövet­kezeti parasztok jövedelme szintjének és a többi dolgozók jövedelme szintié­nek fokozatos kiegyenlítődését és alapjában megváltoztattuk nemcsak a falusi termelést, hanem az életmódot is. Ezek a tények anyagi feltételeket teremtettek e fontos intézkedés gya­korlati megvalósítására. 1976. január elsejétől egységes járadékbiztosítási rendszer szerint lényegében a többi dolgozókéval azonos feltételek mellett ismerik el a szövetkezeti parasztok járadékait. A szövetkezeti parasztok és az állami gazdasági dolgozók munka­aktivitási időszakát már 1945. május 9-től beszámítják, így tehát 1976-ban több mint 30 évi beszámítható munka- tevékenységet mutatnak fel. Ha egyes kivételes esetekben a szövetkezeti pa­rasztok övezeti járadékaira vonatkozó eddigi előírások 1976 után is előnyö­sebbeknek bizonyulnának, még továb­bi öt éven át érvényesíthetők. sági ágazatokban végzett rendkívül fontos munka esetén teljes összegű öregségi nyugdíjat fizethetnek ki egész éven át feddig 240 napig). A vállalatokban, a szövetkezetekben és minden munkahelyen megfelelő fel­tételeket kell teremteni a munkaakti­vitás önkéntes meghosszabbítására. Az ellenállás résztvevői járadékbiz­tosításának előnybe helyezése fennma­rad és bizonyos irányokban tovább ja­vul. Változatlan marad az ellenállás résztvevőinek négy csoportba osztása a járadék feltételeinek és nagyságának meghatározása szempontjából. A jára­dék szerkezetében történő általános módosítások és a kifizetett járadékok emelése az ellenállás résztvevőinek já­radékbiztosítására is vonatkozik. Az ellenállás résztvevői egyes cso­portjainak esetében az öregségi és rok­kantsági járadék legalacsonyabb össze­gét az első csoportban havi 200 ko­ronával, a többi csoportokban havi 100 koronával emeljük. Az új rendezés ér­telmében az ellenállás résztvevője öregségi, Illetve rokkantsági járadéká­nak legfelső összege elérheti a havi 3000 koronát. A minimális özvegyi já­radék havi 600 koronára emelkedik. Egyes foglalkozási körök betöltése rendkívül nagy igényeket támaszt a dolgozók szervezetével és különleges képességeivel szemben, így aztán ké­pességeik előbb változnak, mint más foglalkozási körű dolgozóké. így van ez a hivatásos repülőknél, művészek egyes kategóriáiban, a hivatásos kato­náknál és a nemzetbiztonsági testület tagjainál. Ezért e dolgozók csoportjai­nál ismét bevezetjük a leszolgált évek szerinti járadékot. Tovább javul a fiatalkori rokkantak és vele született hibájú egyének, eset­leg azok járadékbiztosítása, akik a tankötelezettség befejeződése előtt szenvedtek kárt egészségükben, s en­nek következtében kereseti .lehetősé­geik és szakképzettségük korlátozott. Ezért havi 500 korona összegű jog­igényes beruházási járadékot ismerünk el nekik, azzal, hogy indokolt esetek­ben ez havi 700 koronára is emelhető (eddig fakultatívan 400 korona volt). Összhangban az új feladatokkal Az előterjesztett törvényjavaslat a szociális gondozás kérdéseiről sem fe­ledkezik meg. Fontos módosítások tör­ténnek a megváltozott munkaképessé­gű személyekről történő gondoskodás­ban, hogy kedvezőbb feltételeket te­remtsünk munkarehabilitációjukra. Fo­kozott figyelmet fordítunk az idős sze­mélyekre és a nagyon beteg szemé lyekre. Újból törvénybe foglaljuk a szocia­lista társadalom családról való gondos­kodásának egyes formáit is. pl. a fia­talok házasságra és szülői szerepre ne­veléséről való gondoskodást. A szociális biztosítási törvényjavas­lat betetőzi a CSKP XIV. kongresszu­sának nagyszabású programját. El­mondhatjuk. hogy egyidejűleg ez a leg­fontosabb intézkedés szociális biztosí­tásunk fejlődésének egész ideje alatt, amióta 1948-ban elfogadtuk a nemzeti biztosítási törvényt. Az új intézkedések gyakorlati megvalósítása csak 1976- ban a szociális biztosítási kiadások 3,3 milliárd koronás emelését jelenti, a hatodik ötéves terv továbi éveiben pedig ez az összeg .tovább fog emel­kedni. Ez a messzemenő intézkedés nálunk akkor valósul meg, amikor gazdasági válság hatalmasodik el a tőkés világ­ban, amikor sok fejlett tőkésországban folytatódik az inflációs folyamat, emel­kednek az árak, nő a munkanélküliség, pang vagy csökken a termelés és a la­kosság fogyasztása. A tőkés gazdaság válsága ugyanakkor télies súlyával a dolgozók vállára nehezedik. Járadékbiztosítási rendszerünk töké­letesítése meggyőző bizonyítéka szo­cialista rendszerünk előnyeinek, a CSKP és vezetősége — melynek élén Gustáv Husák elvtárs, a párt főtitkára és köztársasági elnök áll — politiká­ja céltudatosságának és előrelátásának. Természetesen tudatosítanunk kell, hogy népünk életszínvonalának tartós és kiegyensúlyozott emelkedése szoro­san összefügg az új feladatokkal és a népgazdaság dinamikus és hatékony fejlesztésével szemben támasztott nagy igényekkel, függ az irányítás összes láncszemei és minden egyén fokozott teljesítő képességétől, a társadalmi munkatermelékenység rendszeres foko­zódásától. Nincs kétségünk afelől, hogy a szo­cialista biztosítási törvény elfogadása serkenteni fogja az alkotó erők, a munkaaktivitás és a kezdeményezés to­vábbi kibontakozását a CSKP XV. kong­resszusának tiszteletére, a hatodik öt­éves terv igényes feladatainak telje­sítésére. 1975. XI. 13. MíMüsnlná a feltétetek

Next

/
Thumbnails
Contents