Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-12 / 267. szám, szerda
Gizela Miklová, a „gyermekbirodalom“ igazgatója és Viera Plav- cová, a bölcsőde vezetője. A siker titka az egyetértés A bölcsőde- és óvodakérdés napjainkban minden város és község nemzeti bizottságának egyik központi problémája. A 17 000 lakosú Rimavská Sobota (Rimaszombat) hét óvoda és négy bölcsőde „tulajdonosa“. A 830 bölcsődés korú gyermek közül 186 számára tudnak helyet biztosítani, a 780 3—5 éves gyermek közül 510-nek jut hely az óvodákban. Javul a helyzet, ha elkészül a 60 cigányszármazású gyermek számára a város egyik,új lakótelepén épülő bölcsőde-óvoda, s 1976-ban egy újabb '/0 férőhelyes bölcsőde- óvoda építését ke ;dik el, melynek kivitelezéséhez a város üzemei, gyárai is hozzájárulnak anyagiakkal: a cukorgyár pl. 15 000, a Jednota 100 000, a Potravlny 50 000, a dohánygyár 100 000, a tejüzem 50 000, a vendéglátóipari vállalat 20 ezer, az autófuvarozási vállalat 80 000 koronával. A hozzájárulást a konzervgyár indítványozta — 400 000 koi'onát ígért, az ígéret valóra váltását azonban azóta is húzzák-ha- lasszák. 1980-ig az említetteken kívül még két óvoda és bölcsőde építése szerepel a városfejlesztési tervekben. Akkorra azonban, az előrejelzés szeri it a lakosság száma is 21 000- re nő. Jelenleg befogadóképességét tekintve a város legnagyobb gyermekgc adózó szociális intézménye r Pionierska utcai V. számú bölcsőde-óvoda. Déváit kísérlet Aháayszor arra vezetett az ute*m, mindig kedvtelve szemléltem a hancúroző apróságokat vagy az éppen csendes, alacsony kerítéssel körülvett, rendezett udvart és énületet. Legutóbb . .ma^zombati utam alkalmával valóra váltottam régi tervemet, s közelebbről is szemügyre vettem a sokszor látott „gyeimekbirodalmat“. — 196J decembere óta csaknem 200 gyermeknek — 136 óvodásnak és 60 bölcsődésnek nyújtunk második otthont •— Kezdte a kalauzolását Gizela Miklwd, az intézmény Igazgató, \. — A bölcsőde és óvoda léöz&s épületben való elhelyezése bevált. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek kezdettől jogva ugyanabban a csoportban maradjanak, lépjenek felsőbb osztályba, mind a bölcsődében, mind később az óvodában. Így könnyebben viselik el az átmenetet, hisz a környezet egész idő alatt változatlan, nem beszélve arról, hogy a gyerekek közötti viszony is meghittebb. Szülők és nevelők közös érdeme Aki az épületbe belép, vagy kívülről szemléli azt, akár teljesen újnak is gondolhatná. A hat hosszú esztendő s az előző, ma már iskolás kis lakók nem sok nyomot hagytak a komfortos berendezésen sem. — Ebben igen nagy érdemük van az alkalmazottaknak és a szülőknek is — mosolyog megjegyzésemre az igazgatónő. — A takarítónők példás és alapos munkát végeznek, a nevelőnők is szívükön viselik munkahelyük sorsát, saját maguk készítette állat- és mese figurákkal, díszítő elemekkel, soksok virággal varázsolják igazi otthonná az osztályokat, termeket. S a karbantartásban, amelyre igen nagy gondot fordítunk, a szülők is segítenek. Legutóbb például az udvart szépítették, a kinti játékalkalmatosságokat festették újra. A szülőkkel való együttműködés nejú merül ki az óvoda javára végzett társadalmi munkában vagy a szülői munkaközösség vezetőivel való tanácskozásokban. Az óvónők család- látogatásokat is végeznek, közelebbről is megismerkednek a szülőkkel, a gyerekek otthoni körülményeivel, informálják a szülőket gyermekük fejlődéséről, s a látogatások fő célja a bölcsődei és óvodai, valamint a családi nevelés egységesítése, egyeztetése. Hasznosak a szülői értekezleteken tartott szakelőadások is. Új módszerekkel A bölcsőde három, korcsoport szerinti részlegének dolgozói 12 tagú szocialista brigádot Alkotnak. 1972-ben neveztek l»p a szocialista munkaversenybé, tavaly megkapták az elismerő cím bronzfokozatát. Ezt Viera Plavcovától, a bölcsőde vezetőjétől, a brigád krónikásától tudtam meg. — Alaposan átgondoltuk, mielőtt eldöntöttük, hogy versenyezni kezdünk — meséli fana Vantrubová, a brigád vezetője. — Azelőtt sem volt ránk panasz, s a kollektívánk munkakezdeményezése időközben még javult. Ezt nemcsak a saját készít- ményű játékok s a falakat díszítő, Walt Disney mesefilmjeit idéző s az övéivel vetekedő mesefigurák árulják el, hanem a különböző új, hasznos munkamódszerek is. Az újonnan felvett apróságokat fokozatosan szoktatják hozzá a bölcsőde légköréhez. Első nap e£/-két órát, majd minden nappal hosszabb és hosszabb időt töltenek a kicsik a bölcsődében. Ez az „alkalmazkodási idő“ egy hét, s a szülők és a nevelők véleménye szerint egyaránt bevált. Ugyancsak nem mindennapi, hogy a gyerekek testedzésére is külön gondot fordítanak. Az egy évnél idősebbeket nyáron zuhannyal, télen nedves törülközővel edzik. Természetesen orvosi jóváhagyással. Szeptember óta az óvoda legfelsőbb korcsoportú osztályában is a legújabb óvodai tanterv szerint folyik a nevelés. Ez már az ún. iskolai előkészítő. A gyerekek nagyobb mértékben le vannak kötve, több az igényesebb foglalkozás, kevesebb a játék a napi, szinte percre beosztott programban. A gyerekek minden nehézség nélkül szoktak hozzá a kö- töttebb programhoz, a több figyelmet igénylő, de amellett szórakoztató, hallásfejlesztő, ritmikai és didaktikai játékokhoz,* a nyelvművelő, irodalmi, matematikai foglalkozásokhoz magyarázza Miklová elvtársnő. Február elsejétől a tervek szerint a jelenlegi négy — köztük egy magyar nyelvű — óvodai osztály száma eggyel bővül. Egy újabb iskolai előkészítő osztályt nyitnak a háztartásbeli anyák gyermekei számára. Közös célkitűzés A bölcsődei szocialista brigád célkitűzését „igyekszünk úgy dolgozni, hogy a szülők elégedettek legyenek, s a kicsik napközben is, az otthontól távol is otthonosan érezzék magukat" az intézmény mind a 32 dolgozója, köztük az ember- palánták testi gyarapodásáról naponta gondoskodó öttagú konyhai kollektíva is magáénak tekinti. Ök szintén versenyeznek a szocialista brigád cím elnyeréséért, s hogy a főzést kiválóan értik, azt az is bizonyítja, hogy havonta Itt tartják a járás óvodáiban dolgozó szakácsnők iskoláztatását, melyen a hús, zöldség és tejtermékek legújabb feldolgozási módszereit ismertetik a gyakorlatban is. A Pionierska utcai bölcsődeóvodával, dolgozóival nemcsak a szülők elégedettek, hanem a vnb illetékes osztályának dolgozói s a különböző ellenőrző szervek is. Munkájuk sikeressége, eredményessége gyermek- és hivatásszeretetük mellett elsősorban a 32-tagú kollektíva meghitt emberi és munkatársi viszonyé bíh, egyetértésében rejlik. Fl.ÓRIÁNNÉ M. MÁRIA HATÉKONY MÓDSZER Különböző felmérések, statisztikai adatok bizonyítják, hogy hazánkban a bűnözési arányt kedvezőtlenül befolyásolja a visszaeső bűnözők viszonylag magas száma. Az a tény, bogy az elítéltek kétötöde visszaeső bűnös, nem csupán bűnüldöző szerveink dolgozói számára jelent problémát, hanem fokozott feladatokat ró társadalmi szervezeteinkre is. Legfelső párt- és állami szerveink 1974-ben határozatot fogadtak el, amelynek gyújtópontjában éppen a visszaeső bűnözés elleni küzdelem áll. Köztudomású tény, hogy szocialista törvényességünk alapelvei, a bűnüldöző szervek gyakorlata nem az elkövetett vétségek megtorlására helyezi a hangsúlyt, hanem a javító-nevelő munka hatékonyságának elmélyítésére. Tehát a kiszabott büntetés letöltésének az idején mintegy dialektikus egységet alkotnak a meggyőzés és a kényszerítés elemei. A büntető eljárás elsődleges célkitűzése, hogy hozzájáruljon az elítélt átneveléséhez, illetve megelőző hatást gyakoroljon. Kétségtelen tehát, hogy a represszió a szocialista jog- gyakorlatban nem a célt jelöli, nem is eszköz, hanem nevelő, tudatformáló folyamat, amelynek fókuszában a lejtőre tévedt ember nevelése áll. A büntetés pedagógiai-nevelő tendenciája számára a szocialista társadalom valóban optimális lehetőségeket, feltételeket biztosít. Előtérbe kerül a megelőzés kérdése, ám következetesen érvényesülnek azok az intézkedések, amelyeket az elkövetett bűncselekmény von maga után. Párt- és állami szerveink említett határozata ösztönzést adott a megelőzés korszerű módszereinek kidolgozásához, ugyanakkor tudományos alapossággal elemezte a visszaeső bűnözéssel összefüggő kérdések komplexumát. Több intézkedés született, így például bevezették a szociális gondnokok intézményét, a büntetés letöltését követő védő- felügyeletet. Az eddig elért eredmények biztatóak. Egyre csökken a visszaeső bűnözők száma, hovatovább sikerül megbirkózni a fiatalkori bűnözés terjedésével is. Említsünk csupán egyetlen példát. Javító-nevelő intézeteink lehetővé teszik, hogy az elítéltek befejezzék alap-, illetve középiskolai tanulmányaikat, szakmát, megélhetést adnak a megtévedt fiatalok kezébe. Nevelő-javító intézeteinkben versenyeket rendeznek, amelyek a munkaerkölcs, a magatartás, higiénia megtartására helyezik a hangsúlyt. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt időszakban az elítéltek 71 százaléka részesült jutalomban! ... Rendkívül fontos momentum az elítéltek önkormányzatának a működése. Ezek a választott szervek lehetővé teszik olyan közösségek kialakítását javító-nevelő intézeteinkben, amelyek rendkívUl alkalmasak a tudatformálás megalapozásához. A munkára nevelés javítOaevelő intézeteinek egyik legfontosabb feladata. Ebben a tekintetben egyrészt a népgazdaság szükségletei, másrészt az elítéltek igényei kerülnek előtérbe. Tény, hogy az elítélteknek mintegy 50 százaléka nem rendelkezik megfelelő szakképesítéssel. Az egyes gazdasági egységek, gyárak, üzemek pozitív hozzáállása lehetővé teszi a szükséges kvalifikáció megszerzését; következőképp jelentős mértékben járul hozzá a bűnüldöző szervek nevelő tevékenységéhez. Nem elhanyagolandó momentum, hogy az elítéltek nevelése egyre intenzívebb formákat ölt a büntetés letöltést megelőző hónapokban. A javító-nevelő intézetek dolgozói, szakképzett pedagógusai, pszichológusai mindent megtesznek, hogy a büntetését letöltött ember „tiszta számlával“ induljon az élet új, helyes útján. Megfelelő állásról, beosztásról gondoskodnak, tevékenyen hozzájárulnak az esetleges lakás-problémák megoldásához. A cél egyértelmű, szinkronban áll a szocialista humanizmus elveivel: embert, társadalmunk szorgos, munkáskezű tagját szeretnénk nevelni valamenyiükből. S hogy igyekezetüket siker kísérje, mindannyiunk összefogására szükség mutatkozik. Nem véletlen tehát, hogy elsősorban a társadalmi szervezetekre apellálunk. Ök, mi mindannyian felelősek vagyunk ezekért az emberekért... tehát rajtunk is múlik! ... BALOGH P. IMRE NAP A rejtett tartalékok egyike A munkaidő kellő kihasználása sok üzemben gondot okoz. Alig akad olyan munkahely, ahonnét fontos ügyintézés miatt ne hiányozna valaki, mondván, munkaidő után nem tudja elintézni. Hogy az ilyen és hasonló kifogásoknak ne legyen helyük, a nemzeti bizottságokon a szerdai napokon 8,45 órától délután 18 óráig terjedő időben határozták meg a hivatalos órákat. A legtöbb járási nemzeti bizottság olyan tapasztalatokkal rendelkezik, hogy ezeket a dolgozók nem veszik figyelembe, és a hivatalokat a délutáni órákban csak Igen kevesen keresik fel. A Ko§ice-dél Körzeti Nemzeti Bizottság ezt az állítást számokkal is alá tudja támasztani. Ugyanis július 9-e és 20-a között felmérést végeztek. Pontosan feljegyezték, hogy az egyes bizottságokat hányan és milyen ügyben keresték fel és melyik órában. A szóban fore'fi idő alatt a körzeti nemzeti bizottságot 1083 polgár kereste fel, akik közül 139 14 és 18 óra között volt beidézve, vagyis munkaidő után. A két szám közötti különbség azt bizonyítja, hogy a polgárok inkább délelőtt intézik hivatalos ügyeiket. Az 1083-ból közvetlen a munkából „ugrott el“ 256 dolgozó, ebből 58 az építészeti ágazatból. A felmérés ideje alatt készített feljegyzés azt is bizonyítja, hogy a hivatalt 8—9 óra között 171, 9 és 10 óra között 230, 10 és 11 óra között 214, 11 és 12 óra között 144 ügyfél kereste fel, vagyis a délutáni 14 és 18 óra között a beidézet- teken kívül csupán 44-en intézték hivatalos ügyeiket. Ez pedig elgondolkoztató tény. A nemzeti bizottságok tehát megtették a kellő intézkedést. Most már itt az ideje, hogV az üzemekben is országszerte jobban ellenőrizzék, ki hol járt munkaidőben, s az illető nem tudná-e hivatalos ügyeit munkaidő után is elintézni. Ezekben a napokban, amikor az ötödik ötéves tervidőszak a vége felé közeledik, és a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésére készülünk, minden munkából kiesett órának nagy jelentősége van, különösen akkor, ha országos viszonylatban gondolkozunk. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a munkaidő kellő kihasználása a rejtett tartalékok közé tartozik. Egyszer volt, hol nem volt Farsang István felvételei UJ sz 1975 XI. 12. 6
