Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-09 / 238. szám, csütörtök
Gyermekekről - gyermekeknek Jegyzetek a Hl. Duna-díj nemzetközi tévé-fesztiválról Apiikor már mindenki azt hitte, hogy újabb fesztivált lehetetlen kitalálni, hiszen valamennyi művészeti ágazatinak évente több szemléje is van (nemzetközi, országos és regionális találkozóki, amikor a fesztiválok műfaja teljesen kimerítettnek látszott — jött a televízió a gyermek és ifjúsági műsorok seregszemléjének ötletével. Sokan megborzongtak a hír hallatára. Hát ez meg minek? — kérdezték. A televízióban úgyis minden este fesztivál van. S a gyermekeknek se lehet hiányérzetük, hiszen esti mesékkel, rajzfilmekkel, tévéjátékokkal szórakoztat ják-nevelik őket. Aztán 1971 ben megrendezték Bratislavában a gyermek és ifjúsági műsorok első nemzetközi fesztiválját. A kételkedőknek be kellett látniuk: igazuk volt azoknak, akik a szemle megrendezését szorgalmazták, mert lehet még fesztivált rendezni — szépet, értelmeset, fontosat. Es hasznosat. Hiszen a televízió művelődéspolitikai, tudatformáló, ízlésnevelö szerepe szinte mérhetetlen. Ha Lenin a maga korában ismerte volna a televíziót, a ma is annyiszor idézett, híres kijelentését, miszerint számunkra a lég fontosabb, művészet a film, valószínűleg így módosította volna: legfontosabb a televízió. Szlovákia fővárosában immár harmadszor találkoztak a Duna-díj nemzetközi tévé-fesztivál hazai és külföldi vendégei, hogy áttekintsék a gyermekek és ifjúság számára készülő tévéműsorok termését, beszélgessenek, vitatkozzanak a produkciókról, a továbbhaladás módjairól. A se- seregszemle azoknak a találkozója volt, akiket A gyerme A kitűnően szervezett találkozón különböző kategóriákban mérkőztek a televíziós alkotások, külön bíráló bizottság ítélkezett a publicisztikai, a drámai, a zenés-szórakoztató művek felett, s díjat osztott a kritikusok nemzetközi zsűrije is. A publicisztikai műsorok közíll a Miért■ dobálnak köveket? című díjnyertes svéd produkció talált i'pdv^-'fí f°srad'afelenet a Csehszlovák Televízió díjnyertes filmjéből, A kis Robin. ónból; balra faroslava Safránková, a főszereplő kék és az ifjúság élethez való haladó kapcsolatáért jelszó egyesít, akiket az az elhatározás hozott ide, hogy a fesztivál célkitűzésének szellemében segítsék az ifjú nemzedék nevelését. Ezért is néztük fokozott kíváncsisággal a nemzetközi televíziós fesztivál műsorát; vajon a harminc különböző ország terméséből kiválasztott hetvenkét produkció sejtetni enged-e valamit arról, milyen színvonalú művek készülnek a fiatalok számára, az alkotók tudatosítják-e kellőképpen azt a felelősséget, mely a tévé tö- meghatásából adódóan nehezedik a vállukra? A látottak alapján, sajnos, gyakran úgy tűnik, mintha a tévé művészei, alkotói nem mindig volnának tudatában annak a tömegbefolyásnak, amit a televízió egy-egy műsora a gyermeknézők millióira gyakorol. Mert az alkotások ugyan a gyermekekről szólnak, de nem mindig a gyermekeknek. A gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó műsor, a sztori néha csak ürügy, hogy a felnőttek saját apró-cseprő ügyeiket vitassák meg. Ennélfogva a feldolgozás, a megvalósítás módja sem felel meg a gyermekek életkorának, a műsor nem köti le a fiatal nézők figyelmét, nem mozgatja meg képzelőerejét — következésképp hatástalan marad. Nem véletlen, hogy azok az alkotások hagytak mélyebb nyomot emlékezetünkben, amelyek a ráébresztés szándékával közeledtek a világhoz, mélyen a valóságban gyökereztek, amelyekben jelen volt a nemes szórakoztatás, a közönségnevelés igénye. Bármennyire is furcsán hangzik, de a produkciókról egyenként általában több jót lehet mondani, mint arról az összképről, amit nyújtanak. (Az összkép arról tanúskodik, hogy ’ világszerte rengeteg a középszerű tévéműsor. Igaz, szinte mindegyik jószándékú. Csakhogy a jószándék önmagában nem szavatolja a színvonalat.] tásra. A riportfilm a gyermekek szemével láttatja az észak-írországi vallási zavargásokat, az erőszak és a terror következményeit. Rokonszenvesen, a gyermekiélek sajátosságait figyelembe véve vall az összecsapások értelmetlenségéről, kidomborítva a gyermekek természetes óhaját, hogy áthidalják a felnőttek közé emelt gátat. A mondanivaló időszerűsége és társadalmi elkötelezettsége, a gondolatok őszintesége és a téma feldolgozása avatja a filmet igazi élménnyé. Ebben a kategóriában emlí~ tést érdemel még A lehetőségek határain túl című amerikai alkotás. Egy esernyős fér dukciója, A kis Robinson a drámai műsorok kategóriájában versenyzett. A díjnyertes tévéfilm nem aratott osztatlan sikert. Marié Majerová kedvelt ifjúsági regényének újabb, immár harmadik filmváltozata nem mondható sikeres adaptációnak. Az alkotás meglehetősen vontatott, nehézkesen bontja ki a cselekményt. Ráadásul a játékfilmben nem domborodik ki kellőképpen, hogy a történet a harmincas években, a súlyos gazdasági válság idején játszódik, ezért akik nem ismerik a regényt — főleg a külföldi nézők, akik nem ismerik sem mai, sóin múltbeli viszonyainkat — az alkotás láttán feltételezhetik, hogy fiataljaink mu világát tárja elénk. Szép és nemes gondolatokat tartalmaz a Harmat, a szovjet televízió díjnyertes alkotása. Bár a történet a második világháború idején és az ezt követő években játszódik, a tévéfilm mondanivalója általános érvényű, hiszen a gyermek és a természet, az állatok viszonyának témáját dolgozta fel — őszintén, tele érzelemmel. A fasizmus sötét éveibe vezeti a nézőt a Fehér kéz című bolgár tévéfilm. A történet egy bebörtönzött antifasiszta szabadságharcos kisfiáról szól, aki reménykedik az apa hazatérésében. Az alkotók a témából eredeti, költői filmet kreáltak. Mit jelent a barátság, a megfelelő példakép, a helyes családi nevelés — ezekre a kérdésekre keres és ad választ az NDK tévé produkciója, a Miért nem tudok szófogadó lenni. Sajátos és igen ötletes a lengyelek animációs tévéfilm- je, a Reksio, az idomár (díjnyertes műj. Az érdekes alkotások között figyelmet érdemel az Illúzió, a kanadai televízió műsora is. Szerzői a civilizáció veszélyeire figyelmeztetnek, óva intenek a gyermekillúzió rombolásától. Rendkívül életszerű és gondolkodásra - serkentő mű a Csak szemmel. Az angol televízió műsorát a kritikusok díjával jutalmazták. Elénk visszhangot váltott ki a GzdaC és társai című lengyel alkotás, valamint Az első közös lépések című román riportfilm. Míg az elsőben az újszerűségre való törekvés köti le a gyermekek figyelmét, az utóbbi a fiatalok számára tanulságos. A riport megszólaltat néhány ifjú párt, bemutatja első közös lépésüket, nyíltan, őszintén tárva fel problémájukat. Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem szólnánk a Csehszlovák Televízió másik két műsoráról. Kedvező fogadtatásban részesült a Domino és ba Szép élményt nyújtott a fesztivál résztvevőinek a szovjet televízió alkotása, a Harmat; a képen a tévéfilm egyik kockája fi meséi (svéd), a Magasan lengjetek, lampionok (japán), Ki az eső apja (holland) című film. Alkotóik frappáns, hatásos és tanulságos riportot készítettek — orőltetettség és a kioktatás szándéka nélkül. A Csehszlovák Televízió proratai, valamint a Hlavička meséi című sorozat. A szlovák tévések munkájának érdeme, hogy a képernyő révén közvetlen kapcsolatot képesek teremteni a gyermeknézőkkel s tanulságos párbeszédet folytatnak velük. A múlt héten véget ért Duna-díj fesztivál tehát számba vette a tévéművészet folytonosan megújuló teendőit; eredményei re mélhetően újabb műveket ösztönöznek a jövőben, vitái talán hasznos érveket szolgáltatnak majd a gondolatok további értelmes cseréjéhez. Ez a szemle egyik legfőbb törekvése s célja, hogy segítse a haladás, a népek közeledésének ügyét. TÖLGYESSY MÁRIA Molnár János felvétele Bemutató: holnap DÁVID TEíRÉZ SZÍNMÜVE A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN Dávid Teréz Bölcs Johanna című vígjcTtéka olyan témát vet fel, amelynek ürügyén a szerző elmondhatja a véleményét a családról, a nőkről, az asz- szonyok társadalmi szerepéről. Központi hőse, Johanna az erkölcsi igazságok szószólója, ki- sebb-nagyobb érzelmek, indulatok, szenvedélyek, erények és bűnök hordozója, de ugyanakkor eszmék megtestesítője is. A szerző, miközben a tények és jelenségek mögé világítva általános összefüggésekre, jellemző törvényszerűségekre hívja fel a figyelmet, sajátos humorával, szatirikus szellemes- kedésével a derű világába, vagy éppen „elgondolkoztató ügyekbe“ vonja be közönségét. Takáts Ernőd rendezi ezt a vígjátékot, amelyet holnap mutat be a Magyar Területi Színház, mint a társulat 1975—76- os évadjának első produkcióját. » Figyelem Szentpétery Arankát a próbán. Nézein, hogyan formálja meg Johanna szerepét, hogyan teremt valós helyzeteket maga körül. — Tetszik a szerep? — kérdezem. — A színpadi munka mindig izgalom a számomra. Érdekes és Igényes feladat felépíteni Johanna jellemét. Játékkal, gondolatokkal kifejezni, ábrázolni ezt a már nem fiatal, de nem is idős asszonyt. Hálás szerep. Szinte önvallomásként mondom végig a szöveget, akár egy monodrámában. Főszerep és címszerep egyszerre, megannyi lehetőség színészi megmutatkozásra. Nagyon örülök a szerepnek, és remélem a nézőknek is örömet szerzek. A próba folytatódik. Johanna ott áll a színpad bal oldalán, aiccal a láthatatlan közönségnek. Hallgatom a párbeszédet: Johanna: És az asszonyi méltóság? Lujza (Lőrincz Margit): Ugyan kérlekl Csók, ölelés egy nő számára negyvenen felül már olyan ajándéka a sorsnak, amit feltétel nélkül kell elfogadni ... Ezt nem én mondom ... ezt te mondod ... Üzenni szoktad rovatodban ... Ez az a kor, amikor a nők megbolondulnak. Nem bírják felfogni, hogy az öregséget is el lehet viselni, csak éppen meg kell szokni. Johanna: Ezt is én mondtam? Lujza: Nem, ezt én mondom! Johanna: ... mert megszokni nehéz, hogy minden elkopik az emberben, csupán az életre való várakozás marad friss. Ízelítőül ennyit közlünk az érdekesnek ígérkező darabból. A többi szerepben — a már említetteken kívül — Bugár Bélát, Németh Icát, Ferenczl Annát, Kuczmann Etát, Dráfi Mátyást, Pőthe Istvánt, Holo- csi Istvánt és társait láthatjuk majd. (szuchy) KMlDI IMS* II NITRAI PEDAGÓGIAI FAKOLTASON A Nitrai Pedagógiai Fakultás biológiai és kémiai tanszéke a minap fogadta dr. Róbert C. Brasted professzort, a minneapolisi (Amerikai Egyesült Államok) Állami Egyetem Általános Kémiai Intézetének igazgatóját, Minnesota állam kémikusai egyesületének elnökét és dr. Pais István tanszék- vezető egyetemi tanárt, a kémiai tudományok kandidátusát, a budapesti Kertészeti Egyetem dékánhelyettesét. Dr. Róbert C. Brasted professzor, a rákkeltő karcinogén anyagok egyik kiváló kutatója, a Nitrai Pedagógiai Fakultás kémiai tanszékének felkérésére előadást tartott az egyetemi kémiaok la tás módszereiről. Dr. Pais István egyetemi tanár pedig a tiszta és alkalmazott kémia nemzetközi uniója oktatási bizottságának munkájáról tartott előadást; a bizottságban ő képviseli Magyar- országot. A több mint hatvan meghívott vendég között több szlovákiai egyetem és főiskola kémikusain kívül számos szlovákiai magyar tannyelvű alap- és középiskola kémiaszakosai is jelen voltak. Dr. Róbert C. Brasted professzor előadásában kitűnő pedagógiai érzékkel mutatóit rá arra, hogy a^ Egyesült Államokban az egyetemi hallgatók tanulmányait nagyban megkönnyítik és elősegítik a korszerű audiovizuális módszerek és eszközök. Az egyetemi oktatásban a hangsúlyt a hallgatók egyéni tanulására helyezik. Ezt a törekvést nagyban elősegítik az igen nagy gonddal elkészített gépi programok. Előadásában kiemelte, hogy a gépi oktatás ugyan nagyban hozzájárul a hallgatók előmeneteléhez, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gép a tanár személyes példamutatását sohasem helyettesítheti. Érdekes volt előadásának az a része, amelyben rámutatott arra, hogy a korszerű oktatás hatékonyságát sok-sok apró mozzanaton keresztül mérhetjük le. Dr. Pais István egyetemi tanár neve már ismert a szlovákiai kémiatanárok között. Beszámolójában rámutatott arra, hogy a tiszta és alkalmazott kémia nemzetközi uniójának oktatási bizottsága 1963-tól, megalakulásától kezdve jelentős erőfeszítéseket tesz a világ kémiaoktatásának a fejlesztésére. Itt említem meg, hogy hazánkat ebben a rangos nemzetközi szervezetben Jan Guío mérnök, a kémiai tudományok doktora, a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának oktatója képviseli. Pais professzor kiemelte, hogy a világ szakembereinek véleménye szerint az elmaradott és a fejlődő országok kémiaoktatásának korszerűsítésén úgy lehetne javítani, hogy a világ legfejlettebb országainak a szakemberei korszerű kémiaoktatási programokat készítenének, amelyeket példá- i«! mesterséges távközlő holdak : V, tségével sugároznának az ai ra rászoruló országok számára. Dr. Simon László, kandidátus 1975 X. 9.
