Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-08 / 237. szám, szerda
A MEZŐGAZDASÁG ES EliLMÍSZERIPAR FEILESZTESENEK KÉRDÉSÉI IFolytatás a 6. oldalról) bán felhasználható progresszív megoldásokról. Annak érdekében, hogy a kutatás közelebb kerüljön a gyakorlathoz, a kiválasztott kutatóintézeteket a szakágazatok és a szakágazati vállalatok közvetlen irányítása alá helyezik. A többi intézetben is fejleszteni kell a kutatás és a mezőgazdasági üzemek közti kapcsolatok elmélyítésének ú| formáit, ki kell használni az iparban bevált tapasztalatokat, mérlegelni kell a műszaki-fejlesztési alap létesítését, valamint azt, hogy a nagy mezőgazda- sági üzemek szerződéses alapon bízzák meg az intézeteket a kutatási feladatok megoldásával. El kell mélyíteni a tudományos-tech nikai együttműködést a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunió val, érvényesíteni kell a közös programok, a munkamegosztás, a közös kutatócsoportok, a közös tudományos tanácsok alapfelveit. Ezáltal kell korlátoznunk az otthon megoldott feladatok számát és teret biztosítani a nemzetközi eredmények szélesebb körű megismeréséhez. A hatodik ötéves terv előkészítése folyamán az eddiginél sokkal határozottabban kell teljesítenünk ezeket a feladatokat. A gyakran hamis eredetieskedés helyett meg kell követelni, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek a tudományos eredmények gyakorlatunkban való racionális felhasználásának. A Központi Bizottság pozitívan értékeli azokat a jó eredményeket, amelyeket tudományos kutatásunk a mezőgazdasági termelés és az élelmezés területén, például a gabonatermesztésben elért, valamint azt a törekvést, hogy ezeket az eredményeket a lehető leggyorsabban érvényesítsék a gyakorlatban. Egyúttal meggyőződését fejezi ki, hogy a bíráló módszer érvé nyefsítése ezen a területen is hozzá járul ahhoz, hogy még nagyobb mér tékben és hatékonyabban segítsék a termelési gyakorlatot a mai és a )ö vőbeli feladatok megoldásában. IV. További feladaté a koncentráció és a szakosítás fejlesztésében az efsz-ek és az állami gazdaságok megszilárdítása terén 1975. X. 8. A szocialista mezőgazdaság fejlesztésének megalakulásától kezdve alapvető vonása a szocialista termelési viszonyok aktív szerepe. Már a szövetkezeti nagyüzemi termelésre vialó áttérés megsokszorozta a dolgozó földművesek egyesült erejét. A mezőgazdaság ellátottságának fokozatos növekedésével párhuzamosan egyre jobban érvényesültek a szocialista nagyüzemi termelés lehetőségei. A szocialista termelési viszonyok megváltoztatásának folyamata a tudományos-technikai haladás vívmányainak egyre szélesebb körű érvényesítésével párhuza mosan minőségileg új szakaszba került, amelyről jegosan mondhatjuk, hogy a lenini szövetkezetesítési terv megvalósításának új szakasza. A gyakorlat megmutatta, hogy a rend szerint egy község keretében kialakult és működő földmüvesszövetkezetek megőrizték a hagyományos termelési struktúrát, és már csak szűk kere tét biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Ezért a XIV. kongresszus kitűzte azt a feladatot, hogy koncentrációt és a szakosítást hajtsuk végre az egész mezőgazdasági és élelmiszer- ipari komplexumban. E határozat helyességét bizonyítja megvalósításának gyors üteme az efsz-ek egyesítése, valamint a közös üzemek építése útján. Megtették az első lépéseket a növénytermesztésben is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megkezdett út nagy lehetőségeket biztosít a mezőgazdasági nagyüzemi termelés további intenzi- fikálásához, hatékonyságának növeléséhez, az irányítás és a szervezés ipari módszereinek kibővítéséhez és a tudományos-technikai haladás kihasz nálásához. Egyúttal elmélyítik a szocialista termelési viszonyokat, magasabb fokra emelik a termelés társadalmi jellegét, miközben a tulajdon jog két formája egyre közelebb kerül egymáshoz. A párt Központi Bizottságának Elnöksége és a kormány értékelték az e folyamat során elért eredményeket, jóváhagyták a mezőgazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának, valamint az élelmiszeriparral való integrációs kapcsolatok továbbfejlesztésének alapelveit a hatodik ötéves tervidőszakban. A CSKP Központi Bizottságának tagjai és póttagjai megkapták ezeket az alaipelveket. Abból indulnak ki, hogy tervszerűen, céltudatosan valósítsuk meg a koncentráció és szakosítás folyamatát úgy, hogy megfeleljen a mezőgazdaság reális feltételeinek és az efsze-k felkészültségének, de ne maradjon el a mező- gazdaság, szükségletei és feladatai mögött. A koncentráció és szakosítás folyamata továbbra is az önkéntesség elvéből indul ki. Úgy kell fejleszteni, hogy a szövetkezeti tagok saját tapasztalataik alapján győződjenek meg előnyeiről ős szükségszerűségéről. A legmesszebbre eddig az üzemek nagyságának fokozásában jutottunk el. Számolnunk kell azonban azzal, hogy az egyesítés folyamata tovább folytatódik tekintettel arra, hogy jelenleg az efsz-ek egyharmadának 1000 hektárnál kisebb földterülete van. Ügyelni kell a gondos előkészítésre úgy, hogy az egyesült üzemek gyorsabban és jobban használják ki az új lehetőségeket. Nézetünk szerint egyelőre még nem alakultak ki a feltételek a túl nagy, nehezen irányítható szövetkezeti egységek szélesebb körű kialakításához. A fő súlyt most a szakosítás és a kooperáció fejlesztésére kell helyezni, méghozzá differenciáltan az üzemek, a kooperációs csoportosulások és a körzetek szintjén. Ami az üzemeket illeti, az eddigi sokternmlésű struktúráról gyorsabban kell áttérni az üzemek termelési egységeinek, esetleg egész üzemeknek tervszerű szakosítására úgy, hogy a gabonanemüe- ken és takarmányokon kívül fokozatosan csak minimális másfajta növényt termesszenek, és az állattenyésztésben csak. egy- vagy kétfajta szarvasmarhát neveljenek. A négy-hétezer hektáron gazdálkodó kooperációs csoportosulások munkájában szerzett tapasztalatok alap ján célszerű lesz az üzemek együttműködésének további elmélyítése, elsősorban a begyűjtött termést feldolgozó gépsorok, a gabonaraktárak, a burgonyaraktárak építésében, jobban ki kell használni a közös tervezés előnyeit, esetleg az egész növénytermesztés vagy egyes ágazatainak biztosítását. Egyre jelentősebb lesz az üzemek közötti együttműködés a 15—30 ezer hektáros kooperációs körzetekben az olyan tevékenységekben, amelyek nem valósíthatók meg racionálisan az egyes mezőgazdasági üzemekben, sem pedig a kooperációs csoportosulásokban. Elsősorban a növények táplálásának és védelmének közös biztosításáról, a speciális technika beszerzéséről és kihasználásáról, a takarmány préseléséhez és dúsításához szükséges kapacitások építéséről, a nagy kapacitású hizlaldák építéséről, a nagy teljesítményű tehergépko- CSl-fuvarozásról stb. van szó. A kooperációs körzetekben nagyon célszerű a kooperációs tanácsok megalapítása; ezek szervezik majd az üzemek együttműködését elsősorban a közös létesítmények építésében és üzemeltetésében. Amint már mondottuk, egyre jelentősebb a mezőgazdasági és élelmi- szeripari üzemek célszerű és kölcsönösen hasznos Integrációs kapcsolatainak fejlődése, ami megfelel a mai nemzetközi irányzatnak. Szoros együttműködésüket szükségessé teszik a hatékony nyersanyaggazdálkodással szemben támasztott Igények. Ezért jelentősen növelni kell a feldolgozol szféra aktív részvételét a mezőgazdasági nyersanyagok termelésében, struktúrájuk és minőségük biztosításában. Ennek érdekében közös Intézményeket kell létesíteni egyes termékek gyártására és feldolgozására, fejleszteni kell az üzemek közötti hosszú lejáratú együttműködést a mezőgazdasági üzemek, a kereskedelmi, szervezetek és a feldolgozó ipar kooperációs megegyezése alapján, a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásakor keletkező hulladékokat felhasználó közös berendezéseket kell építeni stb. Befejezésül ezzel a problémával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a koncentráció és a szakosítás folyamatát nem zárhatjuk le az egyes Járások keretében, hanem a társadalmi szükségletek szerint kell irányítani. Az alapvető kiindulópontot az állam egyes területeinek tervszerű szakosítása jelenti a termelési feltételeknek megfelelően. Ilyen értelemben kell átdolgozni a mezőgazdaság fejlesztésének járási tanulmányait, figyelembe véve a hatodik ötéves terv feladatait. Elvtársak! A fejlődés mai szakaszában napirendre kerül az a feladat, hogy újonnan meghatározzuk és fokozzuk az állami gazdaságok szerepét szocialista mezőgazdaságunk további fejlesztésében. Az állüyii gazdaságok jelentős szerepet töltöttek be mezőgazdaságunk szocialista átépítésében. 1949 óta földalapjuk több mint négyszeresére növekedett, az állami szocialista szektor ma a mezőgazdasági földterület több mint 30 százalékán gazdálkodik. Objektív, de elsősorban szubjektív okok miatt gazdálkodásuk nem fejlődött egyenletesen. Az ötödik ötéves tervidőszakban bizonyos javulás állt be, de az eredmények és fejlődésük irányvonala nem kielégítő. Sok eredményesen dolgozó állami gazdaságunk van, de több gazdaságban hiányosságok merülnek fel az irányításban, a munka- és technikai fegyelemben és a gazdaságosságban. A kedvezőtlen helyzet alapvető oka elsősorban a fejlesztési koncepció hiánya, a földterület szétforgácsolt- sága, a termelés atacsonyfokú szakosítása és koncentrációja, valamint az (izemen belüli és az üzemek feletti irányítás nem megfelelő színvonala. A Központi Bizottság Elnöksége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya e problémák megoldása érdekében meghatározta további fejlesztésük irányvonalát. A Központi Bizottság tagjai és póttagjai ezt a dokumentumot is megkapták. Döntő kérdés elsősorban az állami gazdaságok funkciójának és helyzetének meghatározása. A jóváhagyott irányvonal szerint i%gy kell őket fejleszteni, hogy konkrét feltételeiknek és termelési irányzatuknak megfelelően példát mulassanak a korszerű nagyüzemi termelésben, a koncentrációban és szakosításban, valamint a tudományos-technikai haladásnak a mezőgazdaságban való érvényesítésében. Az állami gazdaságoknak döntő küldetésük van a vetőmagok és palánták nemesítésében, a nagy jövedelmezőségű állatfajták nemesítésében, a speciális növényi és állati termékek termelésében, a hegyaljai és hegyvidéki termelés intenzifikálásá- ban. A kiválasztott gazdaságokban kipróbálják a tudomány és a technika legújabb ismereteit, a szervezés és az irányítás progresszív módszereit és formáit, a számítástechnika kihasználását, korszerűen felszerelt munkahelyeket biztosítanak az ipari tanulók, a középiskolák és a mezőgazdasági főiskolák tanulói számára. A minisztériumoknak és a kerületi mezőgazdasági igazgatóságoknak a meghatározott alapelvek szerint kell lebontaniuk a jóváhagyott irányelveket, meg kell határozniuk az egyes állami gazdaságok irányzatát és a he- todik ötéves tervvel összhangban kell biztosítanunk további fejlesztésüket. Különösen fontos a gazdaságok földalapja szétforgácsoltságának megoldása. A Cseh Szocialista Köztársaságban több mint 270 gazdasági részlegnek 500 hektárnál kisebb a mező- gazdasági földterülete, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 1124 részlegben csak 310 hektár az átlagos földterület. Ezekben a különválasztott gazdasági egységekben gyakran még a nagyüzemi gazdálkodáshoz a színvonalas irányításhoz és ellenőrzéshez sincsenek meg az alapvető feltételek. Ezért anélkül, hogy országos viszonylatban gyengítenénk az állami gazdaságok szerepét,- célszerű jól előkészített, alaposan megvitatott kölcsönös földcserékkel az efsz-ek és az állami gazdaságok között területileg egységes, nagy termelési egységeket kialakítani, amelyek fejleszteni tudják majd a nagyüzemi termelést. Elvben javítani kell az állami gazdaságok irányítását és szervezését a minisztériumoktól kezdve, amelyeknek lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelniük a gazdaságok fejlesztésére és problémáik megoldására. Célszerű lenne, hogy a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok töltsék be a szakágazati vállalatok és a kiválasztott állami gazdaságok irányítása és szervezése komplex középső fokának szerepét. Tekintettel arra, hogy az egyes járásokban relatíve alacsony az állami gazdaságok száma, vaalmint tervezési és pénzügyi kérdéseik sajátosságaira, szociális-gazdasági téren is a kerületi mezőgazdasági igazgatóságoknak kell elvégezniük a tervezési tevékenységet. Rugalmas Irányításuk továbbra Is a járási mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörébe tartozik. A tervezési tevékenység kerületi szinten való összpontosításának az az értelme, hogy a tervezésnél figyelembe vegyenek minden összefüggést, biztosítsák az állami gazdaságok feladatait és funkcióit, tárgyi és gazdasági problémáik komplex megoldását. Az új szervezési rendezés nem vezethet azonban ahhoz, hogy a gazdaságok csak kisebb mértékben vegyenek részt a járások koncentrációjának és szakosításának fejlesztésében, az állami gazdaságok és az efsz-ek kooperációjában». Az állami gazdaságokban tökéletesíteni kell az üzemi irányítás és szervezés egész rendszerét, fokozott figyelmet kell szentelni a költségek csökkentésének, az egyének és a munka- kollektívák anyagi érdekeltségének helyes és hatékony érványesítésén,'k. Ebben döntő jelentőségű az üzemi és üzemen belüli gazdasági önelseámolás érvényesítése. Az állami gazdaságokban nagy . felelősség hárul a szakszervezetekre, amelyeknek az a feladata, hogy fej lesszék a dolgozók részvételét az irányításban, és munkájuk minden formájával megnyerjék őket az állami gazdaságok további fejlesztésével kapcsolatos feladatok megvalósítási hoz. A pártszerveknek és szervezeteknek is az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük az állami gazdaságúknak. Az állami gazdaságok dolgozóinak szervezettsége magasabb fokú, mint az iparban. Ezért elvárjuk , hogy a kommunisták és a pártszervezetek a jóváhagyott irányelvek következetes megvalósítására összpontosít-'k törekvéseiket. Elvtársak! Szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében döntő szerepe van a szövetkezeti szektornak. A párt és a szocializmus nagy győzelmét jelenti, hogy efsz-eink abszolút többsége fejlett szocialista nagyüzemi termelővállalat lett, korszerű technikai alappal, egyre nagyobb gazdasági erővel rendelkeznek, ami biztosítja a tagság életszínvonalának állandó emelkedését és további távlati tervezésüket. Az egyes szövetkezetekben még sok a probléma, a kihasználatlan lehetőség és tartalék, fejlődésükben azonban előtérbe kerülnek az irányítás, a szervezés, a díjazás és a szövetkezeti tagok helyzetének szocialista jellege. Ennek megszilárdítása a szövetkezetek, a szövetkezeti kollektívák vezetőségének és az illetékes irányító szerveknek fő feladata. Szocialista mezőgazdasági szövetkezeteink a párt céltudatos politikájának, az állam rendszert > gondoskodásának, valamint a szövetkezeti tagok alkotó kezdeményező munkájának eredményei. Vívmányaik közé tartoznak a munkaperspektívák, a szövetkezeti földművesek létbiztonsága és életszínvonaluk gyors emelkedése. Ezt csak akkor értékelhetjük teljes mértékben, ha összehasonlítjuk a kapitalista országok földműveseinek létbizonytalanságával, kilátástalanságéval és az életszínvonal csökkenése elleni harcukkal. Nemcsak szövetkezeti tagjaink, hanem egész tá sadalmunk méltán büszke ezekre a vívmányokra. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az elmúlt Időszak folyamán sikerrel valósítottuk meg a párt határozatát a szövetkezeti földművesek és a többbi dolgozók jövedelmének kiegyenlítéséről. Jövedelmük további emlkedése csakis a termelés hatékonyságának további emelésével párhu amosan va lósulhat meg, anyagi forrásokkal kell alátámasztani és respektálni kell a dolgozók pénz- és reáljövedelme általános alakulásával való összhangot. A díjazás ösztönző funkciójának megszilárdítására kifejtett törekvéssel együtt ez az irányzat a tökéletesített díjazási rendszer elveinek gyakorlati ellenőrzéséi is lehetővé t'íszi. Ezenkívül lehetővé válik, hogy a Munkatör- vénykönyv további cikkelyeit is érvényesítsék a szövetkezeti szektorban. Tekintettel jelentőségükre, a szükséges alapelveket először gondosan la kell ellenőrizni és bevezetésükkor megfontoltan kell eljárni. A szövetkezetek gazdasági fejlődésével, a tagok pénzjövedelmének növekedésével, a korösszetétel megváltozásával és más körülményekkel kapcsolatban fokozatosan csökken a szövetkezeti tagok érdeklődése a háztáji gazdálkodás Iránt. Ugyanakkor az állattenyésztés fejlődése megköveteli a növénytermesztés termékeivel való célsz >rű gazdálkodást. Ezért tavaly intézkedéseket hoztak a szövetkezetek tagjainak és dolgozóinak nyújtott mezőgazdasági termékek szabályozásáról. Több mint egyéves tapasztalatok után megállapíthatjuk, hogy az intézkedések fontosságát és céljai elvben helyesen értelmezték. Most következetesen kell őket érvényesíteni a gyakorlatban. A pártnak és az államnak a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozó élet- és munkakörülményeinek fokozatos kiegyenlítésére irányuló törekvése konkrétan kifejezésre jut a nyugdíjbiztosítás tervezett módosítá sában. Az új törvényjavaslat egyesíti a nyugdíjasok — a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozók szociális biztosításának feltételeit. Ez szocialista társadalmunk fejlődésének továb* bl Jelentős sikerét jelenti, és szemléletesen bizonyítja, hogy pártunk (Folytatás a 8. oldaíonf
