Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-05 / 40. szám, Vasarnapi Új Szó
DÉL-KOREÁBÓL JÖTT AZ ISTEN Róbert Ballanger, az . FKP parlamenti csoportjának vezetője, Aulnay sous Bois polgár- mestere a közelmúltban egy Vercingetroix utcai villára hívta fel a rendőrség figyelmét. „Semmi különöset nem tudunk megállapítani, polgármester úr, jelentette néhány nap múlva a rendőrkapitány —, egyházi énekeket énekelnek és imádkoznak. Ebben a villában rendezi ugyanis a szemináriumokat egy szervezet, amely „A keresztény világ egyesítése templomának“ nevezi magát.. “ Szóval csak egy kis, ártalmatlan, ostoba szekta, amiből több tucat is szélhámoskodik a nyugati országokban? Távolról sem! Ballanger képviselő a Rennes-i Családvédelmi Szövetségtől értesült a szekta létezéséről. A Szövetség, amely dr. Champollion, köztiszteletben álló orvos vezetésével működik, 200 olyan család érdekében járt el, akiknek fiai vagy leányai a szekta „hívőivé“ lettek. Dr. Champollion néhány nappal ezelőtt a rádióban leplezte le a különös szekta „istenfélő cselekedeteit“. „A többnyire nagyon fiatal hívőknek — jelentette ki — minden hidat fel kell égetni maguk mögött, szakítaniuk kell családjukkal és egy rendházban szerzetesi életet kell élniük. Mindannak értéke, amit a szekta üzemeiben termelnek, a szekta főnökéé, az „isteni“ Sun Muyen Mooné, aki Adóívek és politika Első ízben osztottak ki több ezer grönlandi lakosnak jövedelembevallási íveket, hogy a koppenhágai központi adóhivatal kiróhas- sa immár a világ legnagyobb szigetén élőkre is az adót. A sziget 1953 óta Dánia része (addig csak gyarmati sorban tengődött), és 1960 óta önálló miniszterrel képviselteti magát a dán kormányban. Azonban az „anyaország“ továbbra is inkább mostohaanyának bizonyul, jóllehet ma már Koppenhága évi 700 millió koronával járul hozzá a sziget költségvetéséhez, de a gazdasági, bázis kiépítése még mindig csak ígéret. Ezért határozták el a grönlandiak, hogy önként lemondanak az adómentességről. Azt remélik, hogy ez által megjelelő arányban részesülnek a költségvetési bevételekből és megkezdhetik a sziget gazdasági életének a fejlesztését. A terv logikailag helyes, de gyakorlati eredménye alig lesz, mert a sziget lukóinak nagyobb része csak nyomorog, jövedelmük meg sem közelíti az ún. adóhatárt. Változást csak akkor remélhetnek, ha a júniusban megkezdett kőolajkutatások eredményesek lesznek, mert a kitermelésből származó nyereség 50 százaléka a dán kormányt illeti. Elsősorban erre gondoltak tehát az önkéntes adófizetők. Azt remélik, hogy ebből a nyereségből Grönland is kap valamit, és ez bizonyos idő múlva a gazdasági, sőt a politikai függetlenség elnyerését is elősegítheti. Kétségtelen, hogy a dán kormánynak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a Jcorona legértékesebb gyémántjától“ egykor búcsúzni kell. Ez azonban semmi esetre sem a grönlandi Államtanács érdeme, hiszen ez az ún. önkormányzati szerv csak némaságra ítélt statiszta a dán belpolitika színpadán. Emellett ez a tanács csak az igen vékony „felsőbb réteg" érdekeit képviseli. A még jövőben rejlő, de egyszer törvényszerűen bekövetkező szakítás ténye azért tűnik reálisnak Koppenhágában is, mert az évek során a szigeten felnőtt »a fiatal proletariátus, amely nemcsak a gazdasági haladás hordozója és erőforrása, hanem a függetlenségi törekvések vezető ereje is. a hívőknek, vagyis a dolgozóknak némi zsebpénzt juttat“. Miután néhány fiatalkorút sikerült a szekta markából kiszabadítani, és ezek súlyos idegzavarokkal kórházba kerültek, a nyilvánosság érdeklődni kezdett a dél-koreai szektafönök és az új egyház iránt. A szektának — csupán Franciaországban — több mint egy tucat üzeme van: nyomda, ékszergyár, cipőgyár, két nagy farm, és a múlt év végéig ezekben és a további üzemekben napi 16 órát dolgoztak Moon rabszolgái. A munkaidőt a már említett szövetség közbelépésére leszállították 8 órára, de az „isteni“ Moon még mindig csak zsebpénzt ad a munkáért. Mi ez a szekta és ki e>z a Moon? Franciaországban nagyon vallásos név alatt tevékenykedik, de Dél-Koreában, Tajvanon és az USA-ban úgy vált hírhedtté, mint „A kommunizmus legyőzéséiért harcoló nemzetközi szövetség“. A genfi Egyházak Világtanácsa, amely egy idő óta fokozott aggodalommal figyeli a szekta tevékenységét, kimutatta, hogy Moonnak Dél-Koreában 372 ezer, Japánban 50 ezer, az USA-ban 10 ezer és más tőkésországokban ugyancsak 10 ezer híve van. Az „isteni“ Moon egyébként — nyilván másodállásban — multimilliomos New York államban. Rezidenciája egy barry- towni palota, földi javai közé több luxusautó, jacht, repülőgép tartozik. Saját prospektusai szerint 16 éves korában megjelent előtte Krisztus, és közölte, hogy őt választotta ki arra, hogy befejezze a kétezer évvel ezelőtt félbeszakadt művet, nevezetesen a sátán legyőzését. Moon eleget tett a felszólításnak, szörnyű küzdelemben le- győztea sátánt, és így a világmindenség ura, a teremtés mestere lett, és az egész világot ő mozgatja ... Ismételjük: ezt az életrajzot az „isteni“ Moon állította ösz- sze! Van egy másik, reálisabb életrajza, amit a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos szervei ismertettek a Humanité szerkesztőségével: Sun Muyen Moon 1945-ben, Korea felszabadulása után szerepelt először a nyilvánosság előtt. Kiderült, hogy együttinű- -ködött a japán megszállókkal, ezért átadták az amerikai katonai hatóságoknak. Sem mi'baja nem történt, hanem később mint az amerikaiak tanácsadója vett íészt a koreai nép ellen elkövetett háborús bűncselekményekben. 1954-ben kezdte meg Szöulban egy szekta szervezését. 1955-ben a közerkölcsöt sértő bűncselekményekért letartóztatták, de néhány hónap múlva — tárgyalás és ítélet nélkül — kiengedték a börtönből. 1960-ban feleségül vette a 18 esztendős Han-t, és szerényen kinevezte „a világmindenség és minden ember anyjának". Azonban rövid idő műi* . va néhány fiatal lány, szektája tagjai, nemi erőszak miatt tettek ellene feljelentést. Ezt követően kénytelen volt eltűnni és 1971-ben már az USA-ban működött, mint a CIA embere. 1974-ben, Pák Csőn Hí dél-koreai elnökkel folytatott levelezés után, visszatért Saulba, ahol már hivatalos támogatást kapott szektája kiépítésiéhez. Emellett Pák Bo Hi őrnagynak, a dél-koreai titkos szolgálat parancsnokának a politikai tanácsadója lett. Moon jelszava: „A kommunizmus: sátán — és a sátánt ki 1íell űzni!“ Dél-Koreában a saekta hivatalos egyházzá fejlődött, és a köztisztviselők kötelesek néhány hetet Moon valamelyik rendházában tölteni. A szektában fasiszta típusú fegyelem uralkodik. A hivők egész életéi az „isten“ irányítja. Még ma Is ő dönti el, hogy ki kivel köthet házasságot, és ő határozza meg, hogy a párok hol, melyik országban éljenek, a „jóért munkálkodjanak“, de elsősorban dolgozzanak, természetesen Moon valamelyik fegyvergyárában vagy szeszfőzdéjében. Moon gyáraiban, üzemeiben — Franciaországon kívül — még ma is 16 óra a munkaidő. Fizetés nélkül! Középkor a 20. század utolsó negyedében! Középkor — a modern kapitalista társadalomban! Puente dél Mundo — A világ hídja — ez a Panama-csatorna romantikus neve. Colónban, a csatorna bejáratánál hatalmas betűk hirdetik azt is, hogy milyen céllal ékítették: PRO tíhNEFICIO MUND1 — A VILÁG HASZNÁRA. Szép szavak, nagy szavak. De vajon milyen haszna volt e két óceánt ösz- szekötő vízi útból Panama népének? A „La Opinión“ című argentin lap szerint a csatorna az USA-nak 1915-től 1970 ig 2,036 billió dollár bevételt hozott, ma pedig az évi bevétel összege mintegy 40 millió dollár. A nyereség állandóan emelkedik, de ugyanakkor a társadalmi közhangulat barométere vihart jósol. Panama népe visszaköveteli a hivatalosan PartJ/na Csatornaövjzet nek (Ca- nal Zone) nevezett területet, viszont a Pentagon foggal-körömmel ragaszkodik a stratégiailag fontos övezethez. A csatorna neve nyelvünkben fogalommá vált és egyet jelent a vesztegetéssel, közpénzek elsikkasztás,úval történő PANAMA ÉS A „PANAMA" nagyarányú, botrányos csalással. Nem véletlenül! 1881-ben, a régóta tervezett csatorna megépítésére francia tőkés vál- lalkozás alakult, Ferdinand Le s s e p snek, a Szuezi-csatorna építőjének vezetésével. A társaság a francia képviselők egész sorának a megvesztegetése után csődöt jelentett be, A társaság felbomlott, jogutódja 1902-ben eladta részvényeit az Egyesült Államoknak. Amikor az USA tőkés körei megvásárolták a franciáktól a részvényeket, Panamát államcsínnyel leszakították Kolumbiáról, és kikiáltották a Panamai Köztársaságot. 1904-ben az USA és Panama szerződést kötött, amelynek ér* telmében az USA a csatorna örökös használata fejében, va* lamint a 10 mérföld széles Panama Csatornaövezet birtoklásáért egyszeri tíz millió dollárt, majd évi 250 ezer dollár bérleti díjat fizet. Azóta Amerika élénk figyelemmel kísérte a térségben az eseményeket, és amikor érdekeit veszélyeztetve látta, nyílt intervencióhoz folyamodott (1017, 1918, 1921). 1955-ben a csatornaegyezményt felülvizsgálták, és azóta Panamát évenként 1,99 millió dollár bérleti díj illett meg. Ennek fejében azonban az USA 15 légi és tengeri támaszpontot létesített az övezetben, mintegy 10 ezer amerikai katona „védelmezi“ a csatornaövezetet, és itt állomásozik az amerikai légierők déli parancsnoksága. Ezen kívül itt működik a hírhedt „Escuela de Especializáción Antiguerillas“ — egy különleges kiképzőtábor, ahol a latin-amerikai országok reakciós katonatisztjeit oktatják, hogyan kell harcolni a baloldali erők és kormányok ellen. Egyebek között a chilei fasiszta katonai junta néhány tagja is ebben az iskolában „tanult“. A már idézett La Opinión 1975. március 5-t számárban újfent igazolta azt a már ismert tényt, hogy az övezetben atomfegyverek is állomásoznak. Az újgyarmatosítás elleni tiltakozás az < ötvenes években már fenyegető méreteket öltött. 1964. január 9-én az amerikai katonai rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre, és 25 panamai polgár holtan maradt a tüntetés színhelyén, 500 pedig megsebesült. A haladó erők harca nem volt hiábavaló. 1975. április 25-én Ford amerikai elnök már csak az „USA stratégiai érdekeit“ emlegette, de nem tiltakozott Panama nagyobb méretű szuverenitása és a bérleti díjak jelentős emelése ellen. A közvélemény természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy az USA fegyveres erői távozzanak az övezetből, tehát a harc még nem ért véget, de bizonyos, hogy a nép győzelmével végződik, mert az igazság erősebb, mint a tőkés imperialisták fegyvere! * M ister Brown angol állampolgár szereti a vesepecsenyét, tiszteli a királynőt és büszke arra, hogy az ő hazájában adták ki az első alkotmánylevelet. Nem tudja, hogy a Magna Charta Li- bertatum nevű okmányt 1215. június 15-én írta alá Földnélküli János angol király, de büszke rá. Éppen ezért Mr. Brown angol állampolgár végtelenül megdöbbent és felháborodott, amikor a sajtóból értesült arról, hogy telefonbeszélgetéseit James P. Morden, John W. Coffey és F. Róbert Hoepfl lehallgatja. Az sem enyhítette, hogy nevezettek nem angol, hanem amerikai állampolgárok, és nem unaloműzésből kíváncsiskodnak, hanem ez a polgári foglalko zásuk, ezért kapnak fizetést, ugyanis a CIA ügynökei. Az amerikai trójai lovat becsempészték a szigetországba: a CIA 52 ügynökét küldték az „őshazába“, természetesen nem mint kémeket, ügynököket, hírszerzőket, hanem — mint diplomatákat. Stanley Newens képviselő 32 társával együtt követelte, hogy ezeket a „diplomatákat“ nyilvánítsák persona non gratának (olyan diplomata, akinek jelenlétét a működési területén levő állam kormánya nem kívánja), hogy végre megszabaduljanak tőlük. Alun Arthur Chalfont, a brit titkosszolgálat tisztje a felsőházban terjesztette elő az amerikai ügynökök tevékenyAz alkotmány és a trójai ló ségéről szóló bizonyítékokat. De a House of Commons és a Hous of Lords sem tudja megoldani a problémát, elvégre egy amerikai „diplomatát“ nem lehet elfogni, megbilincselni és bezárni. A kiutasítás megoldaná a kérdést, de vajon mit szól hozzá Samu bácsi? (Uncle Sam — a USA jelképes megtestesítője). Mr. Brown Időközben a Time Out és a Times című lapokból azt is megtudta, hogy kik azok az amerikai betolakodók, akik még attól sem riadnak vissza, hogy egy szabad angol polgár magánéletét kifürkésszék. A CIA londoni „leányvállalatának“ Cord Meyer a vezetője, aki beosztottjaival együtt elsősorban a brit szakszervezeteket tartja megfigyelés alatt. George T. Walsh, aki 15 évig Ceylonban és Indiában szolgálta a Pentagont, Nagy-Britanniában karriert csinált: a Királyi Hadtudományi Akadémia tanáraként működött, miot vendégtanár. Londonba helyezték át Richard M. Luthert is, aki 1957-től az NSZK területéről irányította a CIA megbízásából és tervei szerint az NDK ellen irányuló felforgató tevékenységet. Az USA londoni nagykövetségén Róbert J. Evans, John T. Kirby és -(erry G. Prehn a „különleges szolgálat“ emberei. Mr. Brown angol állampolgár elhatározta, hogy leszerelteti a telefonját. ■ 73/165, házzal, jó anyagiakkal rendelkező özvegyember vagyok — szerény özvegyasszony Ismeretségét keresem 64—70 éves korig. Jelige: Rossz egyedül. 0-1059 ■ 24/168, modern, érettségizett leány —'"sportot és zenét kedvelő fiú ismeretségét keresi. Jelige: Véletlen szerencse. Ű-1065 ■ Eladó csendes helyen épült, közvetlen a Duna mellett, kisebb családi ház melléképületekkel, mezőgazdasági felszereléssel, villanymotorokkal és gyümölcsöskerttel. Libárdy Ignácné, 930 21 Dunajský Klátov, okres Dunajská Streda. 0-1066 ADÁSVÉTEL ■ Eladó jó állapotban levő 3 szobás ház, 6 ár telekkel. Érdeklődni minden nap lehet 16.00 óra után. Tel.: 35-64. ôlveczký František, Polná ul. 41., Nové Zámky. 0-1038 ■ Eladó nagy, vörösréz üst. Cím a hirdetőirodában. 0-1063 Hirdessen Ön is a z ÚJ SZÓ-han! A fiatal házasoknak nyújtott kedvezményes kölcsön segítségével valóra válthatja álmait! A 30 000 koronáig terjedő kölcsönt a 30 évnél fiatalabb házasok kaphatják meg. A kölcsönön megvásárolhatják mindazokat a dolgokat, amelyekre a háztartásban szükségük van a fiatal házasoknak. A legfontosabb használati tárgyak közé tartozik egyebeken kívül a hűtőszekrény, Q mosógép, a televízió, a rádió a varrógép, a konyhafelszerelések, a kályhák, a tűzhelyek az üveg- és porcelántárgyak. Az esküvő után mindjárt keresse fel a Domáce potreby szaküzleteit, ahol megkapja a szükséges tanácsokat a megvásárlandó dolgokkal kapcsolatban. Minden út a Domáce potreby szaküzleteibe vezet! Of 147