Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-05 / 40. szám, Vasarnapi Új Szó

Az orvos egy vadászaton ki- (akad: — Hát ez szörnyűi Már lég- alább tíz nyálra rájöttem, de egyet sem találtam ell — Tudja mit, doktor úr? — válaszol a vadásztársa. — Pró­bál ion meg nekik valamit re­ceptre felírni* TANÁCS ŐSZINTESÉG — Drágám, in, meghalnék, megnősülnél újra? — Erre nem felelhetek. — Miért? — Meri ha igennel válaszol­nék, egészen bizonyos, hogy nem tetszenék neked. Ila vi­szont azt felelném, hogy nem, az nem lenne igaz. KIS FIFIKUS — Mondd. Pistike, ha neked négv barackod van, ók én adok még egy barackot, hány ba racknd lesz iiszesen? — Nem tudom. Mi ax iskola bán almában számolunk. SZAKÉRTELEM Svenson elmegy . az óráshoz: szeretné meg­javíttatni ' a falióráját. Amikor a mester felbont­ja a csomagot, az órát nem találja benne, csak az ingát. - És höl az óra?- Az órának semmi baja. Csak az inga áll. HŰSÉG: . A férf továbbképzésre utazik. A fe­leségé másnap táviratot küld: „Ne felejtsd el, hogy nős vagyn** A választávirat: „Késve kaptam, meg a sürgctfiyt!“ J. KOILARSZKIJ: Feleségem búcsúzóul gyengé­den megcsókolt és így szólt: — Nos drága szívem, ne bú­sulj, és ügyelj mindenre, zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virágokat, végül fejezd be a regényedet, ami pedig a leg­fontosabb: hívj fel minden es­te* Azzal beült az autóba és el­hajtott. Kö esett le a szivemről. Hányaveti járással odaballag tam a legközelebbi pádhoz és elterpeszkedtem rajta, ahogyan csak olyan ember ül, akire két­heti gyöngyélet vár. Most pedig, gondoltam, most valaminek történnie kell. Vala­mi felrengető, rendkívüli eset­nek. Hiszen a fó kezdet fél si­ker. Például csillogó luxusautó gördülhetne a kapu elé; a kor mánynál egy fantasztikusan szép, szőke nő ülne, akinek fantasztikusan hosszú lába és fantasztikusan égszínkék szeme van. ■A tündér kihajolna az ab­lakon, rám emelné az égszín­kék, feneketlenül mély szemét, és dallamosan csengő hangján ezt kérdezné: — Bocsásson meg, ön vélet­lenül nem Ernő Hemiglantz, a világhírű író? — De, véletlenül az vagyok- telelném én, kecses füst fel­hőt fújva cigarettámból. — ö maestro, mennyire örü­lök — fuvolázná a tündér. — Nem volna kedve beülni mel­lém az autóba? — És hová visz? — kérdez­ném akkor. — Ó, akár a világ végére! — válaszolná szemlesütve a íün- dér* Én pedig, azt hiszem, beülnék mellé... Ábrándozásomból autó tülkö­lésére rezzentem fel. A kapu előtt pompás luxusautó állt, fantasztikusan szép nő nézett ki belőle, aranyszínű haja, hosszú lába volt, és ... égszín- kék szeme. — Bocsásson meg — csen­dült a dallamos hangja — ön véletlenül nem F.rno Hemig- lantz, az író? — Véletlenül az vagyok — válaszoltam, és lázasan cigaret* tára qyúftottam. — Ö, mennyire örülök! — kiáltott fel a hölgy. — Kérem, üljön be gyorsan a kocsiba! — De hová visz? — kérdez­tem reszkető hangon. — Csak ide, a közeibe — fe­lelte a tünemény. — A kedves felesége nekirohant egy osz­lopnak, é$ összetörte a kocsit. Nagyon izgatott, és arra kért, hogy hozzam el önt. Üljön be márt Mi mást tehettem — beültem az autóba. GELLÉRT GYÖRGY fordítás« A tanfelügyelő meglátogat egy iskolát, é« véletlenül a ke z6lic kerül Kovács Pisti dolgo oatftizete. — Nem értem — mondja a tanfelügyelő —, hogyan lehel egyetlen dolgozatban két tucat hibát csinálni? — Fogalmam sincs — tüp reng a tanító —, valószínűleg az égé«*, rokonság segített ne­ki . MEGFOGALMAZÁS Két nő beszélget az új lakó telepen: — Mos, hogy tetszik az új la kás? — >1 lakás gyönyörű, de a konyha csípőben szorít egy ki <*tt... KL V Al.T SZOLOK GY ÉRMEKÉ Apád hogy van? Melyik? Várnái György ra|i» Most vehetünk egy másik gépeli Ennek nem ér el a(>2sinórja a konnektorigl Sztrsel Nálunk a nézők maguk döntik el, Hogy kit kell lelőni: l.miszkijt e, vagy Anyegint. Krokogyil ÉRTHETŐ 1975 X. S. — Én megállapodtam a férjemmel, ha vesze­kedni kezdünk, kiküldjük a gyerekeket a kert­be. — Most már tudom, miért vannak olyan jó színben a gyerekek. Egész nap kinn vannak a szabad levegőn. PF.CH Odajött a munkavezető. — Miért nem dolgozik? — Éppen azon gondolkodom, hogyan találhatnék fel valamit, hogy a termelékenyéig tii-li- zenötszörösére ugrana fel. — No és lesz belőle valami? — Az idea már megvan. A többi, mint mondani szokás, a technika dolga. — Nos, igen! - bólintott b •- leegyezöen a munkavezető, és tisztelettel nézett rám. Másnap töprengésbe merülve ismét ott ültem a legfelső lép­csőn. Ezúttal « munkavezető csak rám pillantott, és gyanak­vó tekintettel mért végig. A lummadik napon már elfordított ta a fejét. A negyedik napon már el sem jött. Az ötödik na­pon, amikor az idea már végle­gesen megérett bennem, elbo­csátottak. De én tántoríthatatlan va­gyok kitartóan keresek olyan munkahelyt, ahol feltalálói te­vékenységemben nem akadá­lyoznának meg. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása A vállalat igazgatója meg­kérdezi a lopással gyanúsított alkalmazottól: — Miért állítja olyan határo zottsággal, hogy azt a cemen. tét csakis éjjeliőr lophatta el7 — Tudom, hogy mit beszélek. Magam is éjjeliőr voltam vala mi tíz évig* jj AR A festőművész felajánlja megvételre a festményét annak a kereskedőnek, akitől t, vász­nat vette. A kereskedő ötven le­vét ajánl a képért. — ötven levát? — méltatlan kodik a művész. — Csak a vásznat százötven leváért vet­tem magától! — Az igaz, kedves művész úr — válaszolja nyugodtan a ke­reskedő —, de akkor még lisz ta volt. HOZZÁÉRTŐ REJTÉLY A FELTALÁLÓ Amikor az egyik építkezésről elbocsátottak, mivel feltaláló vagyok, elmentem egy másik építkezésre. — Szobafestő? — kérdezte a munkavezető, miközben a mun­kakönyvemet nézegette. —. Szobafestő vagyok. — És a rokonszakmákkal hogy állunk? — Én a racionalizáció híve vagyok. Újítani, feltalálni sze­retek. — Ez szép dolog — dicséri meg a munkavezető. — Ilyen emberekre szükségünk van. — Tudom — mondtam a sa­ját méltóságom tudatában. — Hiszen jó, ha nem káposztafej van az ember nyakán, hanem valódi koponya. Másnap a munkavezető kiad­ta számomra az utasítást: fes­sem be olajfestékkel a falakat a lépcsöházban. Fogtam a vödröt és a mesze- löt, felmentem a tizenötödik emeletre. Ott a vödröt meg a meszelőt a sarokba állítottam, leültem a legfelső lépcsőre, és elgondolkodtam. Ilyen régi módszerrel befesteni a faiakat —r nem valami dicső dolog. Ki kéne találnom valamit, hogy a munka termelékenysége tíz-ti­zenötszörösére emelkedjen. Ülök és gondolkodom. Gondol­kodok egy órán át, aztán még egy órán át. Érzem — érik a dolog. Egyszer csak — itt az ebédidő. Megebédeltem, ismét leültem és töprengtem SZÖVEG NÉLKÜL Smrke rajza — örülsz az új.autódnak? — Nincs Időm örülni neki. Egyszer az autó van reparálás alatt, egyszer ép . . AZ ÜZLET ÜZLET Jóé Maliéit, angol labdarúgóedző Görögor­szágból az Egyesült Államokba szerződött. — A görög játékosok többet keresnek a mérkőzések eladásával, mint a mérkőzések megnyerésével — indokolta elhatározását. — Vem edzőre van szükségük, hanem pénzbesze- dfire.

Next

/
Thumbnails
Contents