Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
SZIGORÚ SZÜLŐ — Fiam, ha jövőre leérettségizel, kapsz két autót. — S ha megbuktatnak? — Akkor csak egyetl RENDELŐBEN Az orvos a pácienséhez: — Többet kellene mozognia! — De, doktor úr, futásban én vagyok az Európa-hajnok! — Na és? Igyekezzék egy kicsit, és nyerje meg a világba J- noksáigot! ISKOLÁBAN Természetrajzórán a tanító az állatokról magyaráz, előadja az állatok jó és rossz tulajdonságait, azután áttér a kérdezésre. Kihívja Tibikét, és megkérdi tőle: — Mondd meg nekem, miben különbözik a kenguru az embertől? — A kenguru az embertől abban különbözik, hogy a kenga- rn üres erszénnyel is tad ugrálni. SZÖVEG NÉLKÜL Szpilki TILALOM — Te, Ági, nem akarsz velem papást-mamast játszani? — Nem. Anyuka megtiltotta, hogy lármás7 játékot játsszunk ... ; A KIS ELÉGEDETLEN A kis Zsuzsikénak behozzák a születésnapi tortát. Látva rajta az öt gyertyát, így szól a mamájához: — Jobb lett volna, ha öt tortát csinálsz, és mindegyikre egy gyertyát teszel. SZAKSZERŰSÉG Az ökölvívóedző alaposan elveri kisfiát. Utána rögtön ellágyul a szíve, és megkérdezi: — Tudod, fiam, hogy miért vertelek meg? — Igen. Mert te nehézsúlyú vagy, én pedig pehelysúlyú. Okos emberek sokasága kutatja: mi hajtja a vandáloka? Mi az oka, hogy ártatlan villanykörtéket hajigáinak ripityára, holott ebből semmi gyakor lati hasznuk sincsen? En rájöttem. Az ügy lelki rugókra vezethető vissza. A vandálok zseniális emberek, akik szüntelenül a világ javán munkálkodnak. Csak feledékenyek egy kicsit, és ettől — érthető módon — haragra gerjednek. Mondjuk, egy vandálnak eszébe jut, hogyan lehet néhány egyszerű mozdulattal telefonkagylóból bőségszarut csinálni. Az ember csak bedob egy pénzérmét, és a kagylóból luxus kivitelű fogyasztási javak sokasága hullik a lába elé. A vandál tűzbe jön, beront az első telefonfülkébe, hogy találmányát valóra váltsa és ezzel széppé tegye az emberiség életét. Áhítattal veszi kezébe a kagylót, és akkor hirtelen elfelejti, hogy mit is akart tulajdonképpen. Könny szökik a szemébe, a szíve elfacsarodik, hogy ifíégsem válthatja meg az emberiséget, és őrült fájdalmában szétveri az egész fülkét. Es itt már csak a nevelés segít. A nevelő szép szelíden megfogja a vandál kezét, mélyen a szemébe néz. Boldogsággal tölti el, hogy szép és bölcs szavaival most jó útra vezetheti a vandált. Aztán hirtelen elfelejti az egészet. Könny szökik a szemébe, és örült fájdalmában a fülénél fogva viszi be a rendőrségre az illetőt. f PÉTERDI) SZÖVEG NÉLKÜL Nebelspalter SZOKÁS DOLGA Kovács találkozik Szabóval, ki egy szép kis lámpát visz. — Mit viszel? — kérdi Kovács. — Hangulatlámpát — feleli Szabó. — Azt sem tudom, mi az — mondja Kovács. — Hát, kérlek szépen, az egy olyan színes, díszes lámpa, amit hangulatkeltés céljából gyújtanak meg az emberek. — Ennek semmi értelme — legyint Kovács —, ha én hangulatban vagyok, eloltom a lámpát. ÖNÉRZET A traktoros irgalmatlanul káromkodik. Meghallja a fiatal agronómus, és kOFholólag csóválja a fejét: — Ejnye, szaktárs, hol tanulta ezt a rettenetes beszédet? A traktoros kidülleszti a mellét: — Nem lehet ezt tanulni, kérem, erre születni kell. NYOMÖS OK A válóperes tárgyaláson megkérdezi a bíró & felperest: — És mikor állapította meg először, hogy a felesége nem szereti önt? — Egy alkalommal megbotlottam, legurultam a lépcsőn a pincébe, s a feleségem rám rl- pnkodott, hogy ha már úgyis lent vagyok, hozzak fel egy kanna szenet! TÁRGYILAGOSSÁG — Szeretnék kérdezni valamit. A lovak dohányoznak? — Micsoda ostoba kérdés ez?! — Tehát nem. A'kkor val6* színöleg ég az istálló. KÉNYELEM A farmer és a fia nagyon lusta. Egyszer ebéd után az apa így szólt a fiához: — Nézz már ki: milyen az idő? Mire a fiú: — Inkább hívd be a kutyát, és tapogasd meg, hogy nedvese a szőre?; BIZALOM — Te hiszel a férjednek? — Természetesen! De csak' addig, amíg mindent meg nem tudok róla ... VENDÉGLŐBEN — Pincér! A borban egy ősz hajszál van! — Ebből is láthatja a kedves vendég, hogy mi csakis régebbi évjáratú borokat szolgálunk fel. Egy tárlaton egy idősebb látogató odafordul a művészhez: — Mondja, kérem, miért festi zöldnek az eget és kőknek a rétet? Az ifjú művész öntudatosan válaszoll — Mert én ilyennek látom! — Jó. Jó, de akkor miért ment éppen festőnek? SZÖVEG NÉLKÜL MÜVÉSZGÖG — Mai tárgyú darab kell — törte meg a csöndet az igazgató. — Ezzel állunk vagy bukunk. A dramaturg tanácstalanul nézett össze a rendezővel. — Egyetlen ilyen kézirat sincs a fiókunkban. — Márpedig ezzel áll vagy bukik a színház — ismételte komoran az igazgató. Ebben a pillanatban a titkárnő lépett be a szobába. — Egy író van kint — mondta. — Valami Bajmóczí Alajos, vagy ilyesmi. Színdarabot hozott. Az igazgató hirtelen megélénkült. — Mondta neki, hogy csakis mai témájú darabot adunk elő? — kérdezte izgalomtól fojtott hangon. — Mondtam. Azt állítja, hogy mai témájú a darabja. — Es miért nem küldi be?l — szólt türelmetlenül az Igazgató. — Hiszen ez a mi emberünkI A titkárnő kimerít, s a következő másodpercben már be is lépett az ajtón az új, eleddig ismeretlen színpadi szerző. — Van szerencsém, alázatos szolgája — hajlongott három irányba is a kissé félszeg külsejű, fiatal színműíró, akinek hóna alatt vaskos paksaméta szorongott. — Elhoztam a legújabb színművemet... — Mai téma? — szegezte neki a kérdést az igazgató, alig leplezve mohó kíváncsiságát. — Hát ez az, — hangzott a magabiztos válasz. — Csak éppen nem hazai vonatkozású. Ej kalandos történet. Egy külföldi regényből dolgoztam fel színpadra ... — Az nem baj — mondta az igazgató. — Fontos, hogy mai tárgyú legyen. A címe? — A Rio de La Plata mentén — felelte büszkén a titkos drámaíró, és már nyújtotta is az Igazgató felé a kéziratcsomót. — Az argentin pampákon játszódik, a múlt század derekán ... May Károly írta... Ez csak May- téma, nem? HEVES FERENC — Fiam, itt nincsenek nagy emberek, csak nagy bizottságok. The New Yorker FELHAJTÓERŐ Barátf József rajai
