Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó

SZIGORÚ SZÜLŐ — Fiam, ha jövőre leérett­ségizel, kapsz két autót. — S ha megbuktatnak? — Akkor csak egyetl RENDELŐBEN Az orvos a pácienséhez: — Többet kellene mozognia! — De, doktor úr, futásban én vagyok az Európa-hajnok! — Na és? Igyekezzék egy ki­csit, és nyerje meg a világba J- noksáigot! ISKOLÁBAN Természetrajzórán a tanító az állatokról magyaráz, előadja az állatok jó és rossz tulajdonsá­gait, azután áttér a kérdezés­re. Kihívja Tibikét, és megkér­di tőle: — Mondd meg nekem, miben különbözik a kenguru az em­bertől? — A kenguru az embertől ab­ban különbözik, hogy a kenga- rn üres erszénnyel is tad ug­rálni. SZÖVEG NÉLKÜL Szpilki TILALOM — Te, Ági, nem akarsz velem papást-mamast játszani? — Nem. Anyuka megtiltotta, hogy lármás7 játékot játsszunk ... ; A KIS ELÉGEDETLEN A kis Zsuzsikénak behozzák a születésnapi tor­tát. Látva rajta az öt gyertyát, így szól a mamá­jához: — Jobb lett volna, ha öt tortát csinálsz, és mindegyikre egy gyertyát teszel. SZAKSZERŰSÉG Az ökölvívóedző alaposan elveri kisfiát. Utána rögtön ellágyul a szíve, és megkérdezi: — Tudod, fiam, hogy miért vertelek meg? — Igen. Mert te nehézsúlyú vagy, én pedig pe­helysúlyú. Okos emberek sokasága kutatja: mi hajtja a vandáloka? Mi az oka, hogy ártatlan villanykörtéket hajigáinak ripityára, holott ebből semmi gyakor lati hasznuk sincsen? En rájöttem. Az ügy lelki rugókra vezethető vissza. A vandálok zseniális emberek, akik szüntelenül a világ ja­ván munkálkodnak. Csak feledéke­nyek egy kicsit, és ettől — érthető módon — haragra gerjednek. Mondjuk, egy vandálnak eszébe jut, hogyan lehet néhány egyszerű mozdu­lattal telefonkagylóból bőségszarut csinálni. Az ember csak bedob egy pénzérmét, és a kagylóból luxus kivi­telű fogyasztási javak sokasága hul­lik a lába elé. A vandál tűzbe jön, be­ront az első telefonfülkébe, hogy ta­lálmányát valóra váltsa és ezzel széppé tegye az emberiség életét. Áhí­tattal veszi kezébe a kagylót, és ak­kor hirtelen elfelejti, hogy mit is akart tulajdonképpen. Könny szökik a szemébe, a szíve elfacsarodik, hogy ifíégsem válthatja meg az emberiséget, és őrült fájdalmában szétveri az egész fülkét. Es itt már csak a nevelés segít. A nevelő szép szelíden megfogja a vandál kezét, mélyen a szemébe néz. Boldogsággal tölti el, hogy szép és bölcs szavaival most jó útra vezetheti a vandált. Aztán hirtelen elfelejti az egészet. Könny szökik a szemébe, és örült fájdalmában a fülénél fogva vi­szi be a rendőrségre az illetőt. f PÉTERDI) SZÖVEG NÉLKÜL Nebelspalter SZOKÁS DOLGA Kovács találkozik Szabóval, ki egy szép kis lámpát visz. — Mit viszel? — kérdi Ko­vács. — Hangulatlámpát — feleli Szabó. — Azt sem tudom, mi az — mondja Kovács. — Hát, kérlek szépen, az egy olyan színes, díszes lámpa, amit hangulatkeltés céljából gyújtanak meg az emberek. — Ennek semmi értelme — legyint Kovács —, ha én han­gulatban vagyok, eloltom a lámpát. ÖNÉRZET A traktoros irgalmatlanul ká­romkodik. Meghallja a fiatal ag­ronómus, és kOFholólag csóvál­ja a fejét: — Ejnye, szaktárs, hol tanul­ta ezt a rettenetes beszédet? A traktoros kidülleszti a mel­lét: — Nem lehet ezt tanulni, ké­rem, erre születni kell. NYOMÖS OK A válóperes tárgyaláson meg­kérdezi a bíró & felperest: — És mikor állapította meg először, hogy a felesége nem szereti önt? — Egy alkalommal megbotlot­tam, legurultam a lépcsőn a pincébe, s a feleségem rám rl- pnkodott, hogy ha már úgyis lent vagyok, hozzak fel egy kanna szenet! TÁRGYILAGOSSÁG — Szeretnék kérdezni vala­mit. A lovak dohányoznak? — Micsoda ostoba kérdés ez?! — Tehát nem. A'kkor val6* színöleg ég az istálló. KÉNYELEM A farmer és a fia na­gyon lusta. Egyszer ebéd után az apa így szólt a fiához: — Nézz már ki: mi­lyen az idő? Mire a fiú: — Inkább hívd be a kutyát, és tapogasd meg, hogy nedvese a szőre?; BIZALOM — Te hiszel a férjednek? — Természetesen! De csak' addig, amíg mindent meg nem tudok róla ... VENDÉGLŐBEN — Pincér! A borban egy ősz hajszál van! — Ebből is láthatja a kedves vendég, hogy mi csakis régebbi évjáratú borokat szolgálunk fel. Egy tárlaton egy idősebb lá­togató odafordul a művészhez: — Mondja, kérem, miért fes­ti zöldnek az eget és kőknek a rétet? Az ifjú művész öntudatosan válaszoll — Mert én ilyennek látom! — Jó. Jó, de akkor miért ment éppen festőnek? SZÖVEG NÉLKÜL MÜVÉSZGÖG — Mai tárgyú darab kell — törte meg a csöndet az igazgató. — Ezzel állunk vagy bukunk. A dramaturg tanácstalanul nézett össze a rendezővel. — Egyetlen ilyen kézirat sincs a fiókunkban. — Márpedig ezzel áll vagy bukik a színház — ismételte komoran az igazgató. Ebben a pillanatban a tit­kárnő lépett be a szobába. — Egy író van kint — mondta. — Valami Bajmóczí Alajos, vagy ilyesmi. Színda­rabot hozott. Az igazgató hirtelen meg­élénkült. — Mondta neki, hogy csakis mai témájú darabot adunk elő? — kérdezte iz­galomtól fojtott hangon. — Mondtam. Azt állítja, hogy mai témájú a darabja. — Es miért nem küldi be?l — szólt türelmetlenül az Igazgató. — Hiszen ez a mi emberünkI A titkárnő kimerít, s a kö­vetkező másodpercben már be is lépett az ajtón az új, eleddig ismeretlen színpadi szerző. — Van szerencsém, aláza­tos szolgája — hajlongott három irányba is a kissé félszeg külsejű, fiatal szín­műíró, akinek hóna alatt vaskos paksaméta szoron­gott. — Elhoztam a legújabb színművemet... — Mai téma? — szegezte neki a kérdést az igazgató, alig leplezve mohó kíváncsi­ságát. — Hát ez az, — hangzott a magabiztos válasz. — Csak éppen nem hazai vonatkozá­sú. Ej kalandos történet. Egy külföldi regényből dol­goztam fel színpadra ... — Az nem baj — mondta az igazgató. — Fontos, hogy mai tárgyú legyen. A címe? — A Rio de La Plata men­tén — felelte büszkén a tit­kos drámaíró, és már nyúj­totta is az Igazgató felé a kéziratcsomót. — Az argen­tin pampákon játszódik, a múlt század derekán ... May Károly írta... Ez csak May- téma, nem? HEVES FERENC — Fiam, itt nincsenek nagy emberek, csak nagy bizottságok. The New Yorker FELHAJTÓERŐ Barátf József rajai

Next

/
Thumbnails
Contents