Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-04 / 234. szám, szombat

Valamikor ötmillió óriásteknös élt a szigeten KECSKÉK vagy TEKNŐSÖK? Egy idő óta ismét gyakrabban érkeznek hírek az ecuadori partoktól mintegy 600 km távolság­ban fekvő Galapagosszigetekről. A legutolsó hír arról számolt be, hogy „hivatalos hajtóvadászat" keretében 33 052 kecskét terítet tek le. Az európai ember kissé csodálkozik.: miért kell a kecskéket „levadászni“? De bolygónknak ezen a „paradicsomi adottságokkal“ rendelkező területén, a szelíd háziállatként ismert kecske pusztulással fenyegette a vegetációt. A veszély akkor kezdődött, amikor u telepesek kecskéket hoztak a szigetre, szabadon engedték, legeljenek ahol akarnak, szaporodjanak olyan ütemben, ahogyan akarnak. Ennek eredményeként — pél­dául az egyik szigetre 1958-ban „bevándorolt“ három kecskének ma már 5000 utódja van! Ter­mészetesen lelegeltek minden lelegelhető! és ez zel kihalásra ítéltek több — csupán a Galapa- gos-szigeteken található — állatfajt. A növényzet pusztulása az óriásteknősöket érintette a lég súlyosabban, mert ezek száma amúgy is annyira csökkent, hogy már alig néhány példány élt belőlük a szigeten, jóllehet ők voltak valamikor a szigetcsoport névadói is (galapagos — spa­nyol szó — jelentése: óriásteknös). De nemcsak ez okozta a teknősök tragikus méretű pusztulását. A már kQrábban betelepített és elvadult kutyák, macskák és főleg a hajókkal érkezett patkányok pusztították el a tojásokat és a védekezésre még képtelen fiatal állatokat. Ezért határozták el az ecuadori hatóságok, hogy véget vetnek az elvadult háziállatok garázdálko­dásának. Ez azonban gyakorlatilag nagyon bo­nyolult. Nemcsak a patkányokat lehet nehezen kiirtani, hanem az annyira ártatlan kecskéket is. Mert hiába lőttek ki több mint 30 ezer darabot, a hegyek között még kétszer annyi élhet belőlük. Kissé későn akarják megakadályozni az óriás­teknősök pusztítását. Kétszáz évvel ezelőtt kel­lett volna elkezdeni, amikor a spanyol felfede­zőket tengeri rablók és bálnavadászok követték, a szigeteken újították fel élelmiszer- és ivóvíz- készletüket, az öblökben javították ki sérült ha­jóikat. összefogdosták a 300 kilogramm súlyú elefántteknősöket, amelyek gyanútlanul hagyták magukat a hajók raktáraiba terelni, ahol egy évig is kibírták táplálék nélkül és így „élő kon- zervek“ voltak, mindenkor ízletes és friss hús sál gazdagították a tengerészek étrendjét. Da vid Porter', amerikai hajóskapitány naplójában megírta, emberei 1812-ben négy nap alatt 14 tonna(l) teknőst gyűjtöttek össze. A tengerészeket telepesek és nyereséget szi­matoló üzleti vállalkozók követték. Minden állat­ból 4—11 liter olajat nyertek, ami minőségben, ízben vetekedett a legfinomabb olívaolajjal. Ez a rablógazdálkodás természetesen rohamosan csők kentette a teknősök számát. Ugyanez volt a fó kák sorsa is, az állatok ezreit botokkal verték agyon. 1835. szeptember 15-én kötött ki a San Cristó bal sziget partján a Beagle fVizsla) nevű, há romárbócos angol vitorláshajó. fis a kikötés után a sziget földjére lépett egy akkor 26 éves ter­mészettudós.: Charles D a r w i n. Öt is megdob bentette a pusztítás, jóllehet, akkor még nem volt olyan tragikus méretű mint ma. A fiatal tudós saját feljegyzései azt sejtetik, hogy éppen a galápagos-szigeti tapasztalat volt a legfőbb Indítéka annak, hogy a fajok keletkezésével és módosulásával foglalkozni kezdett: „Ha lekin tetbe vesszük .a szigetek kicsiny területét, még csodálatosabb az itt honos fajok nagy száma és korlátolt elterjedése. A magaslatokat koronázó krátereket és a lávafolyamok még jól kivehető határait látva, azt kell hinnünk, hogy itt még a geológiai újkor folyamán is nyílt óceán terült el. Ezzel azután mintha időben is, térben is köze­lebb kerültünk volna a nagy eseményhez — n titkok titkához — új lények első megjelenéséhez a Földön. • ­A világpolitika színpadán először 1812-ben sze­repelt a szigetvilág, amikor a már említett Dá­vid Porter, amerikai hajóskapitány minden fór malitás mellőzésével kitűzte a csillagos lobogót es az USA nevében ,,annektálta“ a szigeteket. Azonban az USA éppen abban az időben rázta le magáról a gyarmatosítás bilincseit és a kong­resszus nem volt hajlandó szentesíteni a kalóz­kodást, hanem megbüntette Porter kapitányt a zászló meggya hízásáért. 1832-ben Ecuador saját területének nyilvánítot­ta a partvidéke előtt húzódó szigeteket. A Pa­nama csatorna építése révén stratégiailag fontos ponttá vált és az USA 1906-ban „gyengéd erő­szakot" alkalmazva, 90 évre bérbe akarta venni. Azonban Ecuador akkori elnöke, Eloy Alfaro, a kiváló hazafi, a polgári-liberális erők képviselő­je nem engedett a gyengéd kényszernek. Wa­shington ekkor szövetkezett az elnök ellenfelei­vel, ,-ikik 1912. január 28-án gyilkos merényletet követtek el Alfaró ellen. Amerika azonban ennek ellenére sem érte el a célját, mert a népszavazás megakadályozta a terv megvalósítását. A második világháború éveiben az USA a Pa­nama csatornát féltette az ellenséges, elsősor­ban a japán támadástól. Ezért Ecuador - mint az antifasiszta koalíció tagja — beleegyezett, hogy a szigeteken amerikai légi- ós flotta-tá­maszpontokat létesítsenek. A jenkik a háború után sem akartak kivonulni, de az Ecuadorban kibontakozott nemzeti mozgalom távozásra kényszerítette őket. Az „amerikai vendégjárás“ következményeiről Irentius EíblEibesfeldt, nvu gütnémet tudós számolt be: „A part közelében a táj biztató volt, magas fű borította a földet, hatalmas fügekakluszok álltak szétszórva. De amikor felkapaszkodtam a partfa­lon, megváltozott a kép. Egy aszfaltozott útra kerültem. A nap melegétől repedezett út egy fa­luba vezetett. Alacsony katonai barakkok . .. minden elhagyatott, minden kihalt, semmi jele az emberi, vagy az állati életnek. Órákon át ván­doroltam a szigeten, az épített utakat kerülve, de ott ahol valamikor hemzsegtek a varasfejű gyíkok, csak egyetlen példányt találtam, testét a nap kiszárította, és megállapítottam, hogy ka­tonai puskából kilőtt golyó végzett vele. Vajon miért? ... A leguánok szigete pusztasággá válto­zott ...“ Egyetlen biztató tényező, hogy kereken 15 év óta dolgozik a Santa Cruz szigeten a „Charles Darwin Kutatóállomás.“ A nemzetközi tudós­csoportosulás nagy érdeme, hogy az utolsó állat­fajtákat megmentették a teljes kipusztulástól. A legújabb jelentések szerint sikerült egy immár csak ritkán előforduló teknősfajta 470 tojását kikelteni és az utódokat, patkányoktól védett he­lyen, életben tartani. Az állomás jelenleg tíz teknősfajtát nevel. A távlati cél a szigetre behurcolt pusztító állato­kat teljesen kiirtani és visszaadni a szigeteket a „bennszülött“ fajtáknak. A egyik teknősfaj­tából már csak egyetlen példányt találtak — egy hímet —, párját most keresik a világ külön­böző állatkertjeiben. De ha arra gondolunk, hogy a Galapagos-szi- geteken valamikor ötmillió óriásteknős élt, ha arra gondolunk, hogy a szigeteken honos álla­tok nem ismerték az embertől való félelmet —, akkor valahogy nem tudunk lelkesedni a „fehér civilizációért.“ A fókák ezreit botokkal verték agyon • OKTÓBER 27. ÉS NO­VEMBER 3. között negyedik alkalommal rendezik meg Őst raván az új cseh és szlovák színművek szemléjét. A bíráló bizottság mintegy 30 beérke zett alkotásból választja ki azt a nyolcai, amely a szem lén bemutatásra kerül. • AZ UNESCO NEMRÉGI BEN MEGJELENTETETT sta­tisztikai évkönyve szerint az 1956—1971 közötti másfél év tizedben Lenin a legnépsze­rűbb szerző: műveit négyezer­szer adták ki fordításban. Öl Verne, Shakespeare és Lev Tolsztoj követi két kétezer, fordításban megjelent kiadás­sal. • NORBERT FRÍ DE K A HÖ- HÉR NEM VÁR című novellá­ját már több nyelvre lefordí­tották. A közelmúltban a Szov­jetunióban adták ki újra, tad- zsik nyelven, az IRFON kiadó gondozásában. ® AZ ELEFÁNTCSONTPART KÖZTÁRSASÁGBAN egyre nép­szerűbb az iskolatelevízió. Az első adások kezdete, 1971 óta csaknem négyszeresére nőve kedett saz ún. tv osztályok szá- mu. • A PRÁGAI ART CENT­RUM iparművészeti kiállítást rendez a hannoveri Hand- werksform Galériában. 400 négyzetméternyi területen mintegy 200 üveg tárgyat és kerámiát állították ki. MA KEZDŐDNEK a Bratislavai Zenei Hnaaepstiefe Mától kezdve két héten át a szlovák főváros lesz az euró­pai zenei élet egyik központja. A Prímáspalota tükörtermében felhangzó kürtjel immár tizen­egyedszer nyitia meg ha­zai kulturális életünk egyik legrangosabb eseményét, a Bratislavai Zenei Ünnenségfe- ket. A fesztivál jelentőségét igazolja az a tény is, hogv a rendelvény tagiai a zenei fesz­tiválok európai szövetségének. ftvrő1 évre számos neves hazai és külföldi művész, valamint eevilttes látogat el a szlovák fővárosba, hogy felejthetetlen művészi élményben részesítse Bratislava és környékének ze­neszerető közönségét. A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek kultúrpolitikai szempont­ból is jelentős eseménynek szá­mítanak. Igazolja, hogy ha­zánkban világszínvonalú a ze­nei élet, s a közönség körében nagy ércjpklődés nyilvánul meg a hangversenyek, az operaelő­adások és más komolyzenei rendezvények iránt. Pártunk és kormányunk megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban része­síti kulturális intézményeinket és művészegyütteseinket is, mert célunk dolgozóink har­monikus fejlődése, anyagi jólé­tének és színvonalas szellemi életének a megteremtése. Ez a rendezvény is igazolja majd, hogy a szocialista országok — köztük hazánk is — figyelem­reméltó eredményeket értek el a kultúra demokratizálása te­rén is: a mostani hangverse­nyeken például a közönség zö­mét a bratislavai üzem mun­kásai és más dolgozói alkot­ják. A két hétig tartó zenefeszti­vál tulajdonképpen négy rész­ből áll. A Szlovák Filharmó­nia nagytermében neves művé­szek és együttesek lépnek fel. Az idén Is megrendezik az In terpódiumot, a szocialista or­szágbeli előadóművészek ver­senyét. Az UNESCO és a Nem­zetközi Zenei Tanács védnök­ségével ismét sor kerül a fia­tal művészek nemzetközi sereg szemléjére, a TIJI re. A Bra­tislavai Zenei Ünnepségek szer­ves részét képezik a Szlovák Nemzeti Színházban látható operaelőadások, s ugyancsak ide tartozik az Üj Színpad Ős­bemutatója Is. A bőség kosarából, a sok- sok rendezvény közül nagyon nehéz a választás, ha csunán néhány neves művészt, eervüt test akarunk kiemelni. N név érdeklődés előzi meg a Moszk­vai Filharmónia Állami Akad* mlai Szimfonikus Zenekarotok a fellépését, továbbá a Grúz Filharmónia és a Bécsi Filhar­mónia kamarazenekarának sze- reolését. Hangversenyt nd a szlovák fővárosban a Monya* Rádió Szimfonikus ZeneJr-tra és énekkara, a salzburgi Mo zarteum Orchester, s a berlini Állami Zenekar. A hazai együt teseink közül különösen a Szlovák Filharmónia, a prágai FOK, s a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának játé­kát várjuk kíváncsian. A zenei élet Bratislavába látogató ki­válóságai közül Gertler And rős, Andrej Gavrilov, James Kreger, Schiff András és Kal­már Magda nevét említjük. Gazdag műsort kínál a Szlo­vák Nemzeti Színház is. Vasár­nap kerül sor Mozart Don Jüanjának a bemutatójára, egv nappal később pedig a belgrá­di opera kezdi meg bratislavai vendégszereplését, őket a ber­lini Állami Opera kamaraegyüt­tese követi, majd a Prágai Nemzeti Színház operaegvütte* se szerepel Bratislavában. Érdekes bemutatót tartanak az Űj Színpadon is, ahol Ián Soloviő sikerdarabjának, a Kol­duskalandnak a musical-válto­zatát láthatjuk majd. Az idei műsor egyik jellem­zője az, hogy a klasszikus al­kotások mellett megfelelő teret kap a kortárs-zene is. Külö­nösen a mai cseh és szlovák szerzemények száma jelentős, s így a külföldi szakemberek megfelelő képet alkothatnak zenekultúránk jelenlegi magas színvonaláról. A kéthetes rendezvénysorozat egyik része lesz a zeneszak­értők tanácskozása is. A XI. Bratislavai Zenei Ünnepségek minden bizonnyal tovább öreg bítik majd zenei életünk jó hírnevét. Sz. J. IM-42 az úi légibusz A Szovjetszik a ja Latvija című lapból Az utóbbi évtizedben mind a Szovjetunióban, mind pedig külföldön megnövekedett azok nak a nagy hatósugarú óriás- és szuperrepülőgépekneik a száma, amelyek menetrend sze­rint nagyobb távon közleked­nek. A helyi légiforgalmiiban aránylag nem nagy, robbanó­motoros gépeket alkalmaztak. A világon elsőként a JAK-40 típusú szovjet sugárhajtású re­pülőgépet használták belföldön a sugárhajtású repülőgépek századához alkalmazkodva. A JAK-40 igen jónak bizo­nyult, és ma már nemcsak bel­földön, hanem a határokon túl is közlekedik. A másik, a JAK- 42 típusú repülőgépet ugyan csak abban az intézetben ter­vezték, amelyet Alekszandt Jakovlei) főkonstruktőr irányít. A „negyvenkettői?“, éppúgy, mint a „negyvenes“, hárommo­toros gép: két motor a $ép két oldalán, a harmadik a tör­zsön helyezkedik el, a leszál­lási stabíMzátor pedig a szárny szélének a közelében van. El lentétben azonban a JAK-40-nel, ezek nem egyenes vonalúnk, hanem nyíl alakúak. A két gé­pet egymás mellé állítva azon­nal szembe tűnik, ho>«v a fAK- 42 — elődjéhez képest —■ elég nagy testű. Az új, menetrend szerint közlekedő gép törzsé­nek átmérője csaknem másfél méterrel nagyobb, hossza 15 méterrel növekedett, az utas­térben — a korábbi 32-vel szemben — 100-—120 ember fér el Az konstrukció azonbaan korántsem egyszerű méretnöve­kedés eredménye. Ami a közös JAK-40-ben és a JAK-42-ben, az lassan tradicionális sajátossága mindegyik, a Jakovlev-féle ter­vezői irodában megálmodott típusnak. Nevezetesen a gépek egyszerűségére, megbízhatósá­gára, gazdaságos üzemelteté­sének lehetőségére és magas komfortfokozatára gondolunk. A IAK-42 ugyanazon az el­ven alapul, mint a jAK-40-es, — mon^ia Alekszandr Jakov­lev. — Ám tovább kellett lép­nünk! Úi feladat, a tágas utas­terű légibusz kialakítása állt előttünk. Megőriztük a fAK-40 kis termetű fel- és leszálló ké­pességét, valamint komfortját. A7 új gén úgyszintén egyszerű és kényelmes, s az ország tá­voli vidékein is használhatók. Normális repülési távolsága 1800, a maximális 2300 kilo­méter, s ez lesz a „legszéle­sebb skálájú“ repülőgép, amely plusz 50 fokos hőségben és mínusz 50 fokos fagyban egy­aránt működőképes Nagyon fontos és jellemző vonása a repülőgépnek, hogv független a földi kiszolgálás­tól. A JAK-42 két saját, beépí­tett feljáróval rendelkezik — az egyik a farokban, a másik pedig a pilótafülke mellett ta­lálható. Személyzete mindössze kéttagú. ... Hamarosan a légikis asszony szavalt hallhatják az utasok: „Kellemes utal kívánok önöknek a IAK-42 sugárhajtá sú utasszállító gép fedélzet ón.“ ALEKSZEJ GOROHOV 1375. X 4. KULTURÁLIS HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents