Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-25 / 252. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk MOZGÓSÍTÁS FÖLDFOGLALÁSRA Az ENSZ Biztonsági Tanácsának gondjai megszaporodtak: állást kell foglalnia és döntést kell hoznia az ún. spanyol— szaharai ügyben. Tehát isméi tűzoltó szerep vár rá abban a konfliktusban, amely egyrészt Madrid, másrészt Rabat között tört ki és elfajulással fenyeget, és amelynek más érdekelt fe­lei is vannak. Arról van szó, hogy II. Hasszán marokkói ki rály a hét elején „mozgósította" a lakosságot: mintegy 350 ezer földfoglalót kíván összetoborozni, akik bevonulnának a Spanyol Szahara néven ismert gyarmati területre s ott lete­lepedve elősegítenék a rabati kormány területi követelései­nek érvényesítését. Röviden: kész tények elé akarja állíta­ni Spanyolországot a nevezett terület „sima“ bekebelezésé­vel. Mivel e veszélyes precedensnek beláthatatlan következ­ményei lehetnek, a BT idejében közbe akar lépni. Egyelőre mérsékletre szólította fel a szembenálló feleket és megbízta Waldheim ENSZ-főtitkárt, lépjen velük érintkezésbe és foly­tasson puhatalódzó tárgyalásokat a viszály elsimí'diára. 1975. X. 25. Egy kolonializáció története A Szahara sivatag északnyu­gati része gyéren lakott terü­let, de mozgalmas történelmi múlt van mögötte. A XI. szá­zsadban az ősi ghanai birodalom szerves része volt, később, a XII. században a partvidék kü­lönféle inváziók színhelye volt. A XV. században a portugálok vetették meg itt a lábukat. Vonzódásuk érthető volt: arany, ébenfa, rabszolgák hagyták el a földrész kikötőit. A múlt szá­zad derekán a spanyolok Je­lentkeztek hódítási szándékuk­kal és kiszorították innen a portugálokat. Az 1884. évi ber­lini kongresszus megerősítette Spanyolország itteni érdekelt­ségét. 1885-ben létrehozták Vil­la Cisneros halásztelepet, 1887-ben pedig gyarmatukká nyilvánították az afrikai föld­területet. A Spanyol Szahara legújabb története összefügg az afrikai nemzeti mozgalmak kibontako­zásával. Itt azonban nem volt olyan erős a függetlenségi mozgalom, ami a terület lakos­ságának sajátos rétegeződésé- vel, elmaradottságával és gyér- ségével volt kapcsolatban. A hatvanas évek óta azonban a figyelem középpontiába került, éspedig azért, mert igen gaz­dag foszfátlelőhelyeket fedez­tek fel, amelyeknek kiaknázá­sával ö terület emelkedett az államok ranglétráján, és a szomszédai is érdeklődést kezd­tek tanúsítani iránta. Madrid — megnövekedőit gazdasági jelentősége miatt — méginkább ragaszkodott gyar­matához, mint a múltban, Ma­rokkó viszont a magáénak kö­vetelte a területet; történelmi okokra hivatkozva jelentette be igényét. Valóban, a XII. szá­zadban a mai Spanyol Szahara marokkói dinasztiák uralma alatt állott, egyébként azonban nem függött össze Marokkóval. Marokkó mellett még két Mag- hreb-állam — Mauritánia és Algéria is jogot formált a Spa­nyol Szaharára. Marokkó és Mauritánia többszöri tanácsko­zás után 1969-ben megállapo­dott a terület egymás közötti felosztásában, Algéria pedig 1970-be« lemondott területi igé­nyéről, viszont Spanyol Szaha­ra függetlenné válása mellett foglal állást, ami az előbbi két arab államnak nem tetszik. A spanyol-szaharai viszály többször !s foglalkoztatta az ENSZ szerveit, de dekolonizá- ciós felhívása Madridban sü­ket fülekre talán. 10 Kié legyen a Szahara? Madrid sokáig .dacolt a tör­ténelmi fejlődés szellemével, de végül is felismerte, hogy lép- nio kell a politikai sakktáblán. Ezért májusban végleg döntött: bejelentette, hogy népszavazást rendez Spanyol Szahara lakos­sága függetlenségéről. Madrid ezzel két célt követett: eleget tesz a hágai nemzetközi döntő­bíróság állásfoglalásának, amely ugyan elismerte Marok­kó történelmi kapcsolatait a vitatott területtel, de ezt a tényt még nem tartja jogi alap­nak a Spinvol Szahara bekebe­lezésére. Igaz. hogy ©zt Ma­rokkó sajátosa« értelmezi és csak a történelmi tényeket veszi tekintetbe. Másrészt Mad­rid biztos volt benne, hogy a népszavazás eredményeképpen létrejövő független Spanyol Szahara társulni fog a volt anyaországgal, vagyre a spa­nyolok maradnak. A 226 ezer négyzetkilométer területű és mintegy 70 ezer la­kosú Spanyol Szahara két te­rületből áll: a déli Rio de Oro 184 ezer négyzetkilométer te­rületű tartományból, amely — mint neve mutatja — valaha aramyszállítója volt Madridnak Ennek a résznek a területi köz­pontja a várossá fejlődött Vil­la Cisneros. Az északi részt Saguia Al Aaiun 82 ezer lako­sú tartomány alkotja; itt te­rülnek el Bu-Craa vidékén a világviszonylatban fontos fosz­fátlelőhelyek, melyek nagysá­gát mintegy kétmilliárd tonná­ra becsülik. Ennek folytán a Spanyol Szahara a foszfátbá- nyászásban világviszonylatban a 3. helyre került s 1980-ig tíz­millió tonnára növeli évi fosz­fátkitermelését. A címben feltett kérdésre egyszerűi volna a válasz: le­gyen a Spanyol Szahara az itt élő népé. Igen ám, de a lakos­ság zöme arab—berber nomád pásztor, aki egyaránt otthonos Marokkóban és Mauritániában is s örökké vándorol. A helyi sejkek révén Madrid viszonylag biztos hátországot épített ki magának. Marokkó mindenáron magának követeli a területet, Mauritánia várakozó, tétlen ál­láspontot foglal el, de szíve­sen osztozna Marokkóval. Csak Algéria ragaszkodik a Spanyol Szahara függetlenségének meg­adásához. Hasszán erőpróbája Spanyolország látszatra haj­landó teljesíteni az ENSZ 3162/1973. számú határozatát a Spanyol Szahara függetlenségé­vel kapcsolatban, de már meg­szervezte saját pártját. Ez a Nemzett Egység Pártja, amely a helyi módosabb polgárok vé­kony, spanyolbarát rétegét tö­möríti s amelynek a légioná­riusok és más rendfenntartó erők olykor erőszakkal szerez nek tagokat. (Például letartóz­tatott tüntetőkkel belépési nyi­latkozatot Iratnak alá stb.) Ez­zel szembenáll a Népi Felsza­badító Front, a Florisario, mely a Spanyol Szahara független­ségéért küzd. Hasszán király nem vélet­lenül választotta a mostani időpontot szaharai földfoglalá­sára. Nem tart nagyobb koc­kázattól, mert ú&y véli, hogy a hazafiakkal szemben alkal­mazott spanyolországi megtor­lások, az öt hazafi kivégzése miatt világszerte annyira ha­nyatlott a Franco-rendszer te­kintélye, hogy Madrid nem merné a katonai beavatkozás kockázatát vállalni. Ugyanak­kor a felkorbácsolt naciona­lista érzés jegyében próbálja — legalább egy időre — feledtet­ni az utóbbi időben ismét erő­sen jelentkező belpolitikai el­lentéteket, elterelni a figyel­met az ellenzék mozgósításáról. A harmadik indíték gazdasági jellegű: a foszfát az, amivel a marokkói uralkodó a kapitalis­ta világ válságát kihasználva konjunktúrát akar teremteni or­szágának. A jelek szerint a tőkés vi­lág megbízottjai el akarják si­mítani a Spanyol Szahara kö­rüli viszályt, ezért kilincselnek most megbízottjaik Madridban és Rabatban. • A földfoglalók látványos fel­vonultatásának mindenképpen meglesz a hatása, mindeneset­re erődemonstrációt jelent. lázár György Leningrádban Hortensia Allende, a meggyilkolt chilei elnök özvegye nagy figyelemmel kíséri a nők berlini világkongresszusának tanács­kozását. Telefoto: CSTK — ZB Tömeggyűlés Párizsban a szabadsággogok védelmében Párizs — Mintegy harminc­ezren vettek részt Párizsban csütörtökön este a Porté de Versailles nál azon a tömeg­gyűlésen, amelyet az FKP a szabadságjogok védelmében ren­dezett. A gyűlésen előbb több nagy­üzem és vállalat képviselői számoltak be arról, hogyan sér­tik meg a dolgozók jogait, ho­gyan igyekeznek különböző megfélemlítő intézkedésekkel elfojtani jogos követeléseiket, majd Georges Marchais, az FKP főtitkára mondott beszé­det. Marchais hangsúlyozta, hogy a gazdasági válság elmélyülésé­vel párhuzamosan fokozódik a kormány politikájának elnyomó jellege és ez megnyilvánul az élet minden területén: az üze­mekben, a sajtóban, az igaz­ságszolgáltatásban egyaránt. A válság súlyosbodásával egyre nő a dolgozók elégedetlensége a tömegek egyre világosabban felismerik: az elnök nem tart­ja be azt a választási ígéretét, hogy megjavítja helyzetüket. Giscard d’Estaing hiába igyekszik „liberálisnak“ feltün­tetni magát — hangsúlyozta Marchais —, napról-napra job­ban bebizonyosodik, hogy kizá­rólag a jobboldalt képviseli, és hogy politikája olyan antide­mokratikus és reakciós politi­Választások Svájcban Genf — Svájcban holnap tart­ják a négyévenként esedékes parlamenti választásokat, a- melyben a nemzeti tanács 200 és a szenátus 44 tagját vá­lasztják meg. Összesen három és fél millió svájci polgár él­het szavazati jogával. Az elmúlt hetek a választási hadjárat jegyében teltek el. A legfrissebb közvéleménykutatá­si adatok szerint a szociálde­mokrata párt növelte tömegbe­folyását. ka, amilyenre már régen nem volt példa Franciaországban. Az FKP főtitkára ezzel kap­csolatban bírálta Mttterrand magatartását Is, aki olyan ki­jelentéseket tesz, hogy Gtscard d'Estaing szeretne jót tenni, de nem képes erre". Marchais végezetül hangsú­lyozta, hogy az FKP szilárdan síkraszáll a fenyegetett sza­badságjogok védelmében és ar­ra szólítja fel a dolgozókat, hogy munkahelyükön ne tűrjék jogaik megcsorbítását, mert egységes fellépésükkel — amint ezt sok példa mutatja — meg­hátrálásra kényszeríthetik a tőkéseket és a kormányt. Viszonylagos nyugalom Bejrutban Bejrút — A libanoni főváros­ban uralkodó helyzet pillanat­nyilag bizonyos nyugalmi álla­potot jelez, a politikai feszült­ség azonban tovább tart. Az utóbbi 48 órában bizonyos mér­tékbon alábbhagyott a fegyve­res összetűzések hevessége, a főváros külső negyedeiben azonban további összecsapások­ról érkeztek jelentések. Erre utal az ország belügyminiszte­rének a főváros lakóihoz inté­zett felhívása is, aki otthon tartózkodásra hívta fel őket és Jelezte, hogy bizonyos negye­dekben továbbra is fenntartják a kijárási tilalmat. Tegnapra virradó éjjel ugyanis a város különböző ipari negyedeiben üzemi gyújtogatásokra és egyéb szabotázs-cselekményekre ke­rült sor. Rasid Karami miniszterelnök a parlamentben elmondott leg­utóbbi beszédében óva intett a hadsereg bevetésétől a rend helyreállítására. A miniszterel­nök véleménye szerint az egye­düli járható út a demokratikus párbeszéd minden érintett fél­lel. Leningrád — Lázár György magyar miniszterelnök hivata­los szovjetunióbeli látogatása során tegnap Leningrád törté­nelmi és idegenforgalmi neve- zetesséegivel ismerkedett. El­látogatott a Szmolnyij-palotába is, amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom számos em­lékét őrzi. A magyar vendégek látogatást tettek a világhírű Ermitázsban is. A lertingrádi programba tartozott az új sport­palota megtekintése is, majd a hős város vezetői ebéden lát­ták vendégül magyar vendégei­ket. Lázár György és kísérete teg­nap befejezte hivatalos szovjet­unióbeli látogatását és hazaér­kezett Búd ipestre. A LENGYEL Népköztársaság főügyészségének meghívására október 20—24-e között hivata­los lengyelországi látogatáson tartózkodott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fő­ügyészségének küldöttsége Jan Feje§ főügyész vezetésével. INDIRA GANDHI indiai mi­niszterelnök egy legutóbbi nyi­latkozatában azt hangoztatta, hogy országának a Szovjetunió­val való kapcsolatai a tarlós barátságon alapszanak, amely lói kiállta az idők próbáját. A SZOJUZ—APOLLO prog­ram szovjet résztvevőinek egyesült államokbeli látogatása során Atlantában szívélyes és baráti találkozásra került sor az amerikai és szovjet űrhajó­sok között. A résztvevők meg­koszorúzták Martin Luther King sírját. BERLINGUER, az Olasz Kom­munista • 5rt és Martino, az Olasz Szocialista Párt főtitká­ra közös nyilatkozatban hang­súlyozták a két párt együttmű­ködésének szükségességét. BUDAPESTEN véget ért az őszi Nemzetközi Vásár, amelyet több mint félmillió ember te­kintett meg. A kiállító államok száma 24 volt. NICOLEAU CEAUSESCU el­nökletével ülést tartott a ro­mán államtanács, amely szá­mos külföldi országgal kötött szerződést hagyott jóvá. A CIPRUSI képviselőház egy­hangúlag elfogadta azt a tör­vényt, amely érvénytelennek nyilvánítja az 1974. július 15-i államcsínyt, s érvénytelennek minősíti a puccsista kormányt és annak egész tevékenységét. TAKEO japán miniszterelnök bejelentette, hogy kormányá­nak a közeljövőben nincs szán­dékába elismerni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. AUSZTRIA SEMLEGESSÉGÉNEK 20 ÉVE Október 26 án lesz 20 éve an­nak, hogy az osztrák parla­ment jóváhagyta az Ausztria semlegességéről szóló alkot­mánytörvényt. E törvényre sza­vaztak az Osztrák Néppárt, az Osztrák Szocialista Párt és a népi ellenzék (a kommunisták és baloldali szocialisták tömb­je) képviselői. Csupán az ak­kori függetlenek jobboldali szövetségének a képviselői sza­vaztak e törvény ellen. Ausztria semlegességének ki­hirdetése az Államszerződés­ből következett, amelyet 1955. május 15-én írtak alá a bécsi BeZuedere-kastólyban és amely a négy nagyhatalom ós Auszt­ria ratifikálása után 1955 jú­lius 27-én lépett érvénybe. Az Osztrák Államszerződés a Szov­jetunió évtizedes diplomáciai harcának volt az eredménye, amelyet azért vívott, hogy a független Ausztriát nemzetkö­zileg biztosítsák egy újabb „anschluss“ megismétlődése el­len, valamint azért, hogy vég­rehajtsák az ország következe­tes nácitlanítását és demilita- rizálását, s biztosítsák az oszt­rák állampolgárok demokrati­kus jogait. Ausztria . semlegessége, ame­lyet az 1955—1957-es években 62 állam elismert, szavatolja Ausztria független fejlődését területi épségét és sérthetet­lenségét. Ausztria éppen sem­leges helyzete következtében válik jelentős nemzetközi köz­ponttá. Bécsben székel a Nem- zetközi Alomerő Ügynökség, az Egyesült Nemzetek Ipari Fej­lesztési Szervezete (UNIDO) és 40 más nemzetközi szervezet. Miután kiépült az ENSZ külön konferencia központja egyre több nemzetközi kongresszust és értekezletet rendeznek az osztrák fővárosban. Bécsben tárgyalnak a Kelet és a Nyugat képviselői a kö- zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről, s ugyancsak itt tartot­ták meg a szovjet—amerikai stratégia? fegyverkorlátozási tárgyalások (SALT) bárom menetét. Az osztrák semlegesség! poli tika hozzájárul a legjelentősebb nemzetközi problémák megol­dásához, az európai helyzet normalizálásához, az európai országok közötti jószomszédi kapcsolatok és együttműködés kibővítéséhez. „Most, amikor Európa az enyhülés időszakába lépett, Ausztria örökös semle­gességének politikája semmit sem veszít jelentőségéből“ — jelentette ki Alekszej Koszigin a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke Ausztriában tett lá­togatása alkalmával. „Nézetünk szerint Ausztria szerepe még- jobban megnövekszik azért, mert a feszültség enyhülése megerősíti, hogy Ausztria 1955- ben helyesen választotta meg külpolitikáját s ami különösen fontos, ez lehetővé teszi szá­mára, hogy aktívabb és kon­struktívabb szerepet játszott a nemzetközi ügyekben"4. Ausztria Európa első tőkés államai kö­zé tartozott, amelyek támogat­ták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ösz- szehívásának gondolatát, és po­zitív szerepet játszott a konfe­rencia összehívására irányuló erőfeszítésekben, s az értekez­let lefolyásában is. Ausztria semlegessége hozzá­járulást jelent mind az osztrák biztonság, szuverenitás és te­rületi sérthetetlenség biztosítá­sához és nemzetközi politikai helyzetének erősítéséhez, mind pedig a béke, a biztonság és az együttműködés megszilárdí­tásához Európában. Az elmúlt 20 év bebizonyította, hogy az a megoldás melynek elérésében rendkívüli érdeme van a Szov­jetunió harcának az igazságos Osztrák Államszerződésért, tel­jes mértékben, sokoldalúan be­vált

Next

/
Thumbnails
Contents