Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-21 / 248. szám, kedd

A Bölcs Johanna Komáromban

BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN

Dávid Téréiről, drámairól munkásságáról nagyon nehéz valami olyat említeni, amit eddig már nem írtunk volna meg. Népszerű írónő, neve, színművei telt házakat vonzanak országszerte. Ismeri az úgynevezett hétköznapi ember problémáit, többnyire ezekről ír. Nem mellékes az sein, hogy kiváló szírpadismerő is, jellemekben, képekben, jelenetekben tud godolkodni. Minden bizonnyal nem lesz téves az a megállapítás, hogy elsősorban e két tulajdonságának köszönheti népszerűségét.

Legújabb vígjátéka, a Bölcs Johanna — amelyet a brnói ősbemutató után most a Magyar Területi Színházban láthattunk

— részben újra igazolta ezeket az írói erényeket. A címszereplő, negyvenegynéhány éves nő vidám, s olykor nem is olyan vidám történetén, dilemmáin keresztül számos időszerű gondról, problémáról hallunk. Olyanokról, amelyek csaknem minden nőt — és nemcsak őket

— foglalkoztatnak. Az írónő jól építi föl a cselekményt: Johanna a fiataloknál, majd édesanyjánál igyekszik választ kapni kérdéseire, s közben rájön, hogv őket is izgatják — kisebb

volt ötlete ahhoz is, hogy számos gondolatot rendezőileg „aláhúzzon“. Jól vette észre, s aránylag jól fogta össze a darab komoly gondolatokat tartalmazó szálait is.

Hibaként különösen a második részben néhányszor észlelhető tempóvesztést róhatjuk föl, amely nagyrészt kisebb húzásokkal talán elkerülhető lehetne. Véleményem szerint el kel lene gondoskodni azon is, hogy az első kép — amelynek a rendezői ötlete egybevág a cselekmény beállításával — vajon nem túl hosszadalmasé. A bemutatón nehéz eldönteni, milyen mértékben, de kétségtelenül a rendező hibája is Hilda színpadi jellemzése. A most látott figura harsánysága zavarólag hat a többi között. Ugyancsak más típusú fiatalokat [vagyis nem paródiát) képzeltünk el Péter és Márti esetében. Úgy éreztük, mintha ők minden változás nélkül az Időzített boldogságból „cseppentek“ volna ide. Ezek a most említett, s a kelleténél harsányabb figurák a rendezés, s végső soron az előadás stílusát törik meg.

A címszerepet alakító Szent pétery Ari mértéktartó eszközökkel fölépített alakítást nyújSzcnlpétery Ari és Lőrincz Margit a komédia egyik jelenetében

(Nagy László felvétele)

tott. Megfelelően érzékeltette a feleséget, a dolgozó nőt és az édesanyát. Különösen néhány monológja sikerült kitűnően. Talán egyetlen hibaként azt hozhatjuk fel, hogy a hozzátartozóit és ismerőseit látogató Johannát, néhány esetben nagyobb fokozatokban, erőteljesebben hangsúlyozva lehetett volna megjeleníteni. A Kristófot alakító Bugár Béla egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. Egyszerű, de találó eszközökkel hozta emberközelbe napjaink egyik jellemző férj-típusát. Az est egyik legjobb és legtanulságosabb játékát Lőrincz Margit nyújtotta, aki minden fölösleges sallang és „rájátszás“ nélkül keltette életre Johanna édesanyját. Parodizálni, harsogni lehetett volna bőven, ám Lőrincz Margit nem ezt az utat választotta, s megérdemelt siker övezte játékát. Holocsy Ist ván jól fölépített alakításával élettel „töltötte“ meg Rudi jellemét, s egy jellemző figurát állított színpadra. Kuczmann Eta annak ellenére, hogy csak néhány percig volt a színpadon, szintén hiteles típust formált meg.

Dráfi Mátyás (Berci) a számára furcsa szerepkörben is bizonyított: jól kidolgozott ka- rakteralakítást nyújtott. Feren- czy~ Anna (Hilda), Varsányi Mari (Márti) és P'óthe István (Péter játékáról a már említett túlzások miatt ezúttal nem sok jót írhatunk. A vígjátékban az említetteken kívül még Rozsár lózsef (Albert) nyújtott az adott szex*ephez képest jó teljesítményt. Németh Icától (Ilona) ezúttal csupán átlagos alakítást láttunk.

Platzner Tibor díszletéből a két portré néha talán túlságosan magyarázónak tűnik, habár végső soron jól érzékelteti a cselekmény változásait és így nem kis része van a közönség sikerben. Kifogásként azt említhetjük meg, hogy a kelleié nél kevesebb díszlet — pontosabban a mostani elrendezés — fölöslegesen csökkenti a játékteret, s nem mindig felel meg a színmű légkörének.

SZILVASSY JÓZSEF

nagyobb különbséggel — hasonló problémák, amelyeket a maguk módján oldanak meg. Johanna egy nap leforgása alatt végigjárja közvetlen hozzátartozóit és ismerőseit, de semmivel sem lett bölcsebb, ha csak azzal nem, hogy rájön az ismert igazságra, miszerint a férfi és a nő egyenjogúsága körül — a nemes elvek ellenére — a mindennapi gyakorlatban még bizony akadnak problémák.

A bemutató közönsége érezhetően jól szórakozott Bölcs Johanna egy nap alatt lejátszódó történetén. Nem ünneprontás, s nem is szőrszálhasogatás akar lenni, ha a kritikus nemcsak a pozitívumot vette észre. Véleményem szerint jobb, mé lyenszántóbb színművet láthattunk volna, ha az írónő több jellemző tudajdonsággal, egyéni vonással ruházza fel főleg Johannát, s a problémák felvetésénél mélyebben nyúl a felszín alá.

Ebben az esetben az egyes Jelenetek érdekesebbek, találóbbak lehettek volna. „Nagy utat tettem meg“ — mondja Johanna az előadás utolsó jelenetében. Úgy tűnik, hogy elsősorban fizikailag tett meg hosszú utat: érzés- és gondolatvilágában — a hiányos jellemzés és a sokszínűbb megjelenítés miatt — sajnos nem tűnt eléggé sokrétűnek, hitelesnek Johanna útja. Kár, mert Dávid Teréznek — s ezt már nem egyszer bizonyította — minden adottsága megvan ahhoz, hogy művészileg is hiteles és tartalmas színművet írjon. Következésképpen könnyen elkerülheti a felszínes jeleneteket — a néhány esetben már- már banálisnak tűnő szöveget —, melyek most olykor bizony zavartak.

Takáts Ernőd, brnói kollégájától eltérően — aki hagyományosnak mondható zenés vígjátékot kreált —, csendesebb hangvételű, árnyaltabb előadást rendezett. Kevés kivételtől eltekintve nem ragadtatta magát, &em a szereplőket túlzásokra, s

A ZENE KÖLTÉSZETE

A Prágai Kamarazenekar és bécsi zongoraművész a Zenei Ünnepségeken

Friedrich Gulda különleges jelenség az osztrák előadóművészet egén. Kivételes pianista, zeneszerző, szenvedélyes zenekutató, érdeklődési köre a dzsesszre is kiterjed ... nem mindennapi összetétel. Érthető, hogy vendégszereplését nagy érdeklődés előzte meg.

A művész zakó nélkül, magas nyakú fekete pulóverben jelent meg a dobogón, ami első percben visszásán hatott. Tarthatjuk egyfajta póznak vagy egyszerűen belső magatartás megnyil- vánulsának. De már az első taktusok után háttérbe szorult minden külsőség, mert zseniális művész ült a zongora mellett. Talán legtalálóbb volna azt írni róla: művészetének lényegét nemigen lehet szavakkal megközelíteni. Csakhogy az egyszerűsítés effajta fényűzését a re- cenzes nem engedheti meg magának így tehát kénytelen-kelletlen megint keresgélni kezd a használatban elkoptatott jelzők között, hogy kibányássza azokat, amelyek legalább némileg felidézik az est színét, ízét, hangulatát. Tehát aszkétikus tisztaság ... talán ezt nevezhetnénk művészete alapvető jellegzetességének. A teremben el- áradt a végsőkig kiérlelt kristálytiszta muzsikálás szelleme.

& AZ AFROÁZSIA1 iRÖK szervezete mszkvai ülésén a Lotus-dijat a dél koreai lírikusnak, Kim Csi 'Hának adományozták. Kim Cs Hát állítólagos kémtevékenységért

1974-ben halálra, majd életfogytiglani' elzárásra ítélte a szöuli hadbíróság. A Lotus-dí- jut egyébként a harmadik világ Nobel-díjaként tartja számon a közvélemény.

Gulda tökéletesnek mondható építkezése tanáros is lehetne, ha nem rendkívül intenzív „zenei beszédben“ jutna kifejezésre. Bámulatosan kezelte a törékeny zenei anyagot. Egy tudós precizitásával, és egyben a költői muzsikuslélek érzékenységével sajátos mozarti hangvételt dolgozott ki. Üjraalkotó zeneiségének hatása alatt talán minden gyakorlott zenehallgató úgy érezte: így élt Mozart a kéj)zeletemben, ezt a sejtelmes és sejtető mozarti hangot sze- retném mindig újra hallani.

A prágai Kamarazenekart ismerjük és tudjuk, hogy a több mint harminc tagot számláló együttes iránytű vagyis karmester nélkül is kialakult előadói elképzeléssel, stiláris összehangoltsággal és temperamentumos előadásmód mellett művészi fegyelemmel közlekedik a zene bonyolult útjain. Nem a művészek hibája, hogy Friedrich Gulda különleges egyénisége bizonyos mértékig beárnyékolta egyébként igen jó produkciójukat.

A vendégművész Mozart tolmácsolását kellemes „keretjátékba“ foglalták. Hangversenyüket Henry Purcell „Gordiuszi csomó“ című sötét színezetű lírával átszőtt szvitjének sikerült előadásával nyitották meg.

Befejezésül Antonín Dvofák op. 39-es jelzésű Cseh szvitje hangzott el. Dvofák e művében több táncot állít ciklikusan egymás mellé. A színes, hangulatos dvofáki alkotást, amelyhez az „éneklő zene“ cseh költője a népzenéből és a cseh tájak szépségéből merített ihletet, a prágai művészek az anyanyelv természetességével és oldott meghittségével szólaltatták meg.

HAVAS MARTA

ÜJ FILMEK

MADÁR IJESZTŐ

(amerikai)

Al Pacino és Gene Hackman a Madárijesztő főszereplői

A vidám madárijesztő jópofa figurája megnevetteti a varjakat. Nevetnek a varjak és azt mondják egymásnak: Deréft fickó lehet az, aki ilyen madárijesztőt állított. És békén hagyják a gazda termését.

Ez a történet humornak jó. De jó-e életfilozófiának? A derűs Lion meg tudja-e vele váltani a komor Maxot? S meg tudja-e vele váltani önmagát?

De ki ez a derűs Lion és komor Max? Két kallódó ember, az amerikai szürke országutakat koptatgó csavargók, társadalmon kívüli hősök. Szél görgette őket, s a véletlen országúti találkozástól már együtt sodródnak tovább a bizalmatlanságból a barátság, a szövetség kialakulásáig •— valami kétes jövendőben bízva. Valódi számkivetettek, egész létük teljes bizonytalanság, de konokul hisznek a kitűzött célban: abban, hogy Maxnak egyszer kö- csimosó-üzeme lesz. (Hiú ábránd, illúzió, mely előbb-utóbb szertefoszlik.)

Magatartások drámája a Madárijesztő, az élettel, szemben kialakított védelmi taktikák csődjéről szól. Két ember véletlen találkozásának és össze- barátkozásának, majd tragikusan kényszerű szétválásának a története. Kemény film, szinte a kegyetlenségig kemény, bár egy-egy jelenete meg is nevetteti a nézőt. A Madárijesztő film az ártatlanságról — mondta Jerry Shatzberg rendező s

hozzátette: az amerikai filmművészet kifejezte a diadalmaskodó ártatlanságot, ez a film viszont azt mutatja meg, hogyan marad vesztes és lesz áldozattá az ártatlan ember. Optimista vonás ebben a tragédiában — folytatta —, hogy egyikük megtanulta, nem lehet mindig elvenni anélkül, hogy adnánk, a másik felfedezi, hogy néha lehetetlen egyedül folytatni.

Megrendítő és elgondolkoztató ez a film; riasztó képet rajzol az ember embertelenségéről, önzéséről, a közönyről, a kiszolgáltatottságról, a gyökérte- lenségről.

Lenyűgözően profi munka a Madárijesztő. Minden vonatkozásában magas szintű mesterségbeli tudás jellemzi. Legnagyobb pozitívuma — a mélyen humanista gondolatok mellett

— azonban mégiscsak a két csavargót alakító két ritka képességű színész döbbenetes játéka. A Maxot megformáló Gene Hackman és a Liont játszó Al Pacino nevét alighanem ebből a filmből fogják a nézők megtanulni. A két színész mellett, mögött mindvégig ott érzékeljük a mai Amerikát. A rendező felsorakozott azokhoz a progresszív amerikai művészekhez, akik megújuló erővel, ’illúziók nélkül festenek képet a „lehetőségek hazájáról“.

(A Madárijesztő a két évvel ezelőtti caness-i filmfesztivál nagydíjának nyertese.)

AZ ESŐ ELMOS MINDEN NYOMOT (nyugatnémet)

A fiatalok útkereséséről, az idősebbekkel való szembeállásukról már eddig is láthattunk számos filmet. Nagy tét sarkallja az alkotókat: a jövő nemzedék sorsa Iránt érzett felelősség. Célját tekintve ebbe a té- markörbe tartozik a most bemu- tartott nyugatnémet film is. (Az alkotás hőse egy tizennyolc

nek láncolata következtében marad végül is magára. Az elmondottakból bizonyára kiderül, hogy a fiatalok érzelmi problémáival foglalkozó lélektani drámát bűnügyi motívumok szövik át.

A rendező a filmről így nyilatkozott: A felnőttek álszent voltát akartam ábrázolni. Az

Jelenet Az esn enn.s nunden ny uniót című nyugatnémet )U inból; a képen: apa és háttérben a lánya.

éves lány, lépten-nyomon szemben találja magát az apa önző és cinikus magatartásával, tekintet nélküliségével.)

Alfréd Vohrer lélektani drámájában a tragédiát nem társadalmi konfliktusok váltják ki, hanem egy országúti baleset és a hősnő balszerencsés véletleügyeskedésnek azt a természet- szerű láncolatát, amely végül is ördögi körré formálódik az anyagi jólétre való törekvés közben. A fiatalok, akik szeretik egymást, belegabalyodnak a hazugságokba, mint egy hálóba. Csak tragédia árán szabadulhatnak belőle.

—ym —