Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-03 / 233. szám, péntek

Egy bábszínháztól

a Piros karavánig

Néhány órával ezelőtt érkeztünk haza Berlinből, ahol színházi fesztiválon vettünk részt a Piros karaván című musicallel. Még nem tudjuk r>z eredményt, de nagy sikert arattunk.

— Tehát itthon ünnepli 60. szüle tésnap ját.

— Igen, itthon. Méghozzá a Piros karavánnal, amely ebből az alkalom hol, október 10-én ünnepi előadás lesz

Egy művész ül elöltem, limes! Kostelník, a bratislavai Új Színpad társulatának a tagja. Ma 60 éves. Ha nem ő mondaná, el sem hinném, any- nyira frissek, hajlékonyak mozdulatai; annyira erőteljesek mondatai. Azok is, amelyekkel gyermekkori emlékeit idézi; és első lépéseit a színpad felé.

— Kassán születtem. Édesanyám munkásnő volt egy gyárban, apám asztalos. Romantikus kis házban laktunk, diófa állt az udvaron, ahol mint gyerek bábszínházát rendeztem. Öreg pokrócokból, deszkákból felállítottam egy színpadot, nem sok zsebpénzemből pedig megvásároltam a figurákat. Ügy gondoltam, hogy pénzt is fogok szedni, 50 fillért egy előadásért. Jöttek is a gyerekek, a barátaim és a szomszédok, örültek, hogy az Ernöcs ke színházat rendez. Engedélyezte a házmester is, de csak azzal a feltétellel, ha az előadás után felmo som a folyosót, ami az ud.arra vezetett. Ott, azon az udvaron Szerot- tem meg a színházat.

Az igazi azonban még nagyon mesz- szire, hihetetlenül messzire volt.

— Szüleim nem nagyon foglalkozhattak a jövőmmel, nem éltünk olyan körülmények között. Persze, apám akarta, hogy többre vigyem, mint ö. Amikor eljött az idő és dönteni kellett, a vasesztergályos-szakmát vá lasztottam.

Másfél évig dolgozott egy gyárban, szabad idejében a munkás-tornaegyesületbe járt; és moziba, színházba. Egyik alkalommal A fekete torony című darabot játszották Andrej Ba- gnrral a főszerepben. A nagyszerű színész nem is sejtette, hogy játékával egy nngválmfi f»;itniqrr>her sor sít döntötte pI

Színész leszek, mondtam. IJe hogyan? Érdekes története van. Amatőr táncversenyt rendeztek. Egy lány megkért, hogy legyek a partnere. Nem mondhattam nemet — egy lánynak. Elnyertük az első díjat. A bíráló bizottságban híres emberek, szerkesztők üllek. Az egyik kassai lap főszerkesztője megkérdezte, nem akarok-e a balett társulatba kerülni. Igent mondtam.

Ernest Kostelník sikeresen felvételizett, és 1935. január 2-án, már Bratislavában, eljátszotta élete első szerepét, a Cigánybáróban.

— Az, hogy fiatalon lehetőséget kaptam, olyan volt számomra, mintha a Broadway-ra hívtak volna meg.

Nem egészen egy év múlva Fran- tiSek Kristóf Vesel^vel játszott agy francia zenés komédiában.

— Képzelje el, egy ilyen nagy művész oldalán. Ez borzasztóan deprimált engemet. De ő volt az, aki talpra állított, ekkor kezdődött operett- pályafutásom. És örökre mugjegyez- tem, amit egyszer Vesely mondott: „Úgy mondjad, mintha először mondanád nekem azt a mondatot; és úgy hallgasd, mintha először hallanád tőlem azt a mondatot. Ne játssz, éli a színpadon!“

— A szülei mit szóltak ahhoz, hogy színész lett?

— Apám ellene volt, anyám hitt nekem. Vele már jóval előbb beszélgettünk erről — titokban. Bratislavában egy kis albérletben laktam, pén zem alig volt. Gyakran sírtam ott, ahol senki sem látott. De nem volt annyi erőm, hogy feladjam a küzdelmet. Ki kell bírni, biztattam magam. Sokszor sem enni, sem aludni nem tudtam, mindig izgatott és ideges

voltam, hiszen nagy sztárok oldalán játszottam, én, a fiatal színész.

1937-ben visszatért szülővárosába és egy évadot töltött a Nemzeti Szín házban, mint táncos-komikus. Életének legszebb pillanatai közé tartoznak, amikor viszontlátta férfivá serdült pajtásait, akik büszkék voltak rá.

— Jó voltál, Ernő, mondták. És kimondhatatlanul boldog voltam, ami kor láttam apámat, könnyes szem mel. Az előadás után nem tudott megszólalni, annyira örült a fiának.

Seregi László segítségével Kassáról Budapestre, a Fővárosi Operettszín- házho/ került Ernest Kostelník. Felejthetetlen élmények fűzik ehhez a színházhoz és természetesen sok művészhez: Honthy Hannához, Solti Bertalanhoz, Kiss Manyihoz, Latabárék hoz, Feleki Kamiihoz.

— Sokat tanultam tőlük, mondhatom, egy új iskolát végeztem el. Ak kor ők képezték, ezek a nagy művészek, az operett élgárdáját. Azután egy ideig Nagyváradon játszottam, Putnik Bálint szerződtetett le, tán cos-komikusnak és prózai színésznek. Majd újra Pest következett, az Erzsébetvárosi Operettszínház.

Közvetlenül Kelet-Szlovákia felsza hadítása után visszatér szülővárosába. Szerepel egy nagysikerű esztrád műsorban, amelyet a szovjet katonák tiszteletére rendeztek. Néhány h^t múlva Ján Borodác, aki operettről hallani sem akart, leszerződteti prózai színésznek, mondván: „Fiam, magáról csak jót hallottam“.

1952-ben mint érett, tapasztalt művész Bratislavába jön és az Új Színpad társulatának lesz a tagja. Rengeteg operettben és musicalben, színdarabban és filmben szerepelt. Gyak ran találkozhatunk vele a televízió képernyőjén. Több zenés darab és több kedves megálmodott figura nőtt a szívéhez.

— Az Új Színpadnál az Állami áruházban léptem fel először. Latabár szerepét alakítottam. A Gül babában Mujkót, Burghard Tűzijátékában Gusztávot, a Fazekasok báljában Gézát, a Cigánybáróban Carnerot személyesítettem meg. Most meg a Piros karavánban Szent Péter szerepét játszom. Igen szeretem valamennyit.

— Önt ismeri az itteni magyar közönség is.

— Hogyne, jól ismernek. Sokat járok a magyarlakta vidékeken. Legutóbb Érsekújvárott léptem fel Pet- ress Zsuzsával, Felföldi Anikóval és dr. Hegedűs Jánossal.

— Ha még egyszer megszületnék, ugyanezt a pályát választanám. A színpadon töltött 40 év alalt soha egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy abbahagyom. Mert csodálatosan szép dolog a színművészet, örökös felfedezés. Az igazi színészek olyanok, mint a hegymászók, akik ha megmásztak egy csúcsot, azonnal egy másikat, egy magasabb;'t keresnek. A színészek egy újabb, igényesebb szerepet. Ha sikerült eljátszani, felcsattan a taps, a legszebb ajándék

BODNÁR GYULA

5

0 J KÖNYV

Ezekben a napokban öt új magyar könyv jelent meg a Pravda Könyvkiadó gondozásában. Valamennyi kiadvány minden bizonnyal jelentős érdeklődésre tart majd számot, s ezért most néhány mondatba előzetest közlünk a könyvekről.

Tartalma és formája alapján is az egyik legvonzóbb kiadvány a 30 év alkotó munkája című könyv, amely elsősorban Szlovákia, s ezen belül a csehszlovákiai magyarság három évtizedes szocialista alkotó munkájáról számol be sokrétűen és sokszínűén. A kötet szépirodalmi részében legismertebb hazai magyar íróink és költőink vallanak az eltelt három évtized egyéni és társadalmi problémáiról és örömeiről, építőmunkánk egy-egy jelentős áí- lomásáról. A további fejezetekben ismert kritikusaink, közéleti személyiségeink elemzik a csehszlovákiai magyarság három évtizedes gazdasági és kulturális fejlődését. Valamennyien rámutatnak arra, hogy e fejlődés alappillére pártunk nemzetiségi politikája volt. A könyv utolsó fejezete szocialista társadalmunk fontos gazdasági központjaiba — a Kelet-szlovákiai Vasműbe, a Slovnaftba és a Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyárba — kalauzolja el az olvasót és megismertet az ottani munkások dolgos hétköznapjaival. A kiadványt Lőrincz Gyula illusztrálta.

A CSKP harca a szocialista iskoláért és kommunista nevelésért című kiadvány pártunk oktatáspolitikáját elemzi, amelynek eredményeképpen szocialista oktatásügyünk figyelemre méltó eredményeket ért el. Jarqslav Chovanec A Csehszlovák Szocialista Államszövetség című munkája elsősorban a föderáció kérdéseit vizsgálja széles körű politikai és jogi összefüggésben. Könyve nemcsak a szakemberek, hanem a más olvasók számára is számos hasznos és érdekes tudnivalót tartalmaz.

Lovicsek Béla egyik legnépszerűbb hazai magyar írónk. írásainak kedvelői nyilván nagy örömmel olvassák majd Hosszú, éjszaka című regényét, amelynek keret- története napjainkban, néhány óra alatt pereg le, de az izgalmas események a Szlovák Nemzeti Felkeléshez kapcsolódnak»

Szociális és politikai harcokról szól Vadász Ferenc új könyve, A védő is. A szerző többek között ezt írja művéről: „Könyvem hőse izgalmas történeteket mond el találkozásairól a legendás hírű Csapajev- vel, bajtársairól a magyar Vörös Hadseregben, aztán védenceiről, bíróságok előtt álló magyar és ukrán forradalmárokról, a Verhovina éhező szegényeiről; hűségesekről és árulókról, felbujtókról, gyilkosokról, ártatlanul elítélt áldozatokról és a nemzetközi munkásmozgalom sok kiemelkedő, ismert és ismeretlen harcosáról“.

Az oktatásügyünkkel foglalkozó könyvet kivéve mind a négy kiadvány valamennyi könyvesboltunkban megvásárolható. A CSKP harca a szocialista iskoláért és kommunista nevelésért című könyvet az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma küldi el a pedagógusoknak.-y-f

Egy héten át nyüzsgő hangyaboly hoz hasonlított a bratislavai-malomvöl- gyi tévé-központ. Négy kontinens 30 országának tévé-szakemberei — rendezők, dramaturgok, esztéták és újságírók — találkoztak itt, hogy tanúi legyenek a gyermek és ifjúsági tv-műsorok fesztiváljának, összevessék az alkotói eredményeket és eszmecserét folytassanak a gyermekek számára készült tv-produkciókról. A nemzetközi seregszemle azoknak a találkozója volt, akiket A gyermekek és az ifjúság eleihez való haladó kapcsolatáért jelszó egyesít, s akiket az az elhatározás hozott ide, hogy a fesztivál célkitűzésének szellemében segítsék az ifjú nemzedék nevelését.

A fesztivál-izgalmak lassacskán lelohadlak, az élmények emlékké válnak; s hogy milyen emlékekké, arról szól alábbi összeállításunk, mely az idei Duna-díj fesztivál néhány vendégének véleményét foglalja össze.

Anatolij Dmitrif Nyitocskin, szovjet rendező.

— A gyermek és ifjúsági tv-műsorok legalább annyira fontosak, mint a gyermek- és ifjúsági irodalom. A Szovjetunióban ennek a kérdésnek valóban megkülönböztetett figyelmet szentelünk; erről tanúskodik az a tény is, hogy a legnagyobb filmstúdiókban évente több alkotás készül a fiatalok számára. Egyébként küldöttségünk nagyon jól érzi magát a világ különböző országaiból érkezett tv-művészek közölt. A légkör jó, s alkalmas arra, hogy elmélyítsük a kölcsönös kapcsolatokat.

Hriszto Avkszentiev, a bolgár televlA vendégeké a szó

A III. Duna-díj nemzetközi tv-fesztivál visszhangja

zió gyermek és ifjúsági adásainak főszerkesztője:

— Különösen megnyerő számomra az idei fesztivál publicisztikai műsorainak széles skálája. Ezeket a produkciókat igen jelentőseknek tartom, mert a gyermekeknek bőséges ismeretet nyújtanak. A gyermeknek a világról minél több Információt kell szereznie, természetesen az életkorának megfelelő formában. Előfordul, hogy a tartalom és a forma nincs mindig arányban. Ezen a fesztiválon is láthattunk olyan alkotásokat, melyekben a forma háttérbe szorította a tartalmat.

— Nagy felelősség hárul azokra a művészekre, akik a kisgyermekek számára alkotnak. Itt nemcsak a forma lényeges, hanem a műsoridő is; egy- egy program 15 percesnél semmi esetre sem lehet hosszabb. A szórakozásnak, a játéknak és a megismerésnek egységet kell alkotnia. Véleményem szerint a publicisztikai gyemekműsor új, sajátos tv-műfajt képvisel; rendkívül progresszív és fejlődőképes — egyébként erről meggyőződhettünk ezen a fesztiválon is.

Maciej Ziminski, a lengyel televízió gyermek- és ifjúsági adásainak főszerkesztője:

— Örülök, hogy a bratislavai tv-fesztivál egyre terebélyesedik. Ez nagyon fontos a szocialista országok alkotói számára. A szocialista világrendszer egyes országai itt igazolhatják hatalmas előnyüket: a ml televíziónk a kapitalista országok tévéitől eltérően ugyanis nemcsak szemléltet, hanem nevel is. S ezt számos nyugati alkotó joggal irigyelheti tőlünk. Örömmel vr- szünk részt ezen a nemzetközi fórumon, ahol lehetőségünk van arra is. hogy produkcióinkat összehasonlítsuk más országok műsoraival.

Aziza Laghmani tunéziai tv producer:

— Nagyon kellemesen meglepett a szívélyes fogadtatás és a fesztivál baráti légköre Hiszem, hogy az itt szerzett ismereteket munkám során jól kamatoztathatom. Nagyon haszno saknak és szükségeseknek tartom az ilyen találkozókat. A látott műsorok közül nekem legjobban a szovjet televízió alkotása, a Harmat tetszett. Lenyűgözött nemcsak a témája és a színészek teljesítménye, hanem a mondanivalója is

Dr. Adolf Baumann svájci újságíró:

— Másodszor veszek részt a fesztiválon. és örömmel állapíthatom meg, hogy a szervezés még jobb, mint korábban volt. Nézetem szerint azonban a szemlén sok olyan mű szerepel, mely nem felel meg a fesztivál alapszabályzatának. Sok olyan műsort láthattunk, mely inkább a felnőtteknek szól, mint a fiataloknak.

F. Warner, a nyugatnémet televízió gyermek- és ifjúsági adásának főszer- kesziő-helyettese:

— Az utóbbi időben számos lesvtivál vendége voltam, az itten rendezvény színvonala azonban meglepett. Rokonszenves, hogy kellő információs anyagól bocsátottak a résztvevők rendelkezésére. Hasznos lenne, ha a jövőben több találkozót rendeznének, hogy a tv szakemberek még gyakrabban folytathassanak véleménycserét. A látott programok közül A kis Robinson című csehszlovák tv-film és az Erről senki sem beszél című dán produkció kötötte in leginkább az érdeklődésemet.

Vendégek mondták el nézeteiket, benyomásaikat a fesztiválról. E véleményekben a személyes jelleg dominált, de akárhányan nyilatkoztak, mindany- nyian csak jót mondtak a tv-sereg- szemléről, mely a kölcsönös megértes és a népek közeledésének ügyét szolgálta. -ym1975.

X. 3.

6

Portré Ernest Kostelníkről