Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-19 / 42. szám, Vasarnapi Új Szó
köztársaság idején kezdték meg az építését, kórházként 1939 óta működik. Igaz ugyan, hogy az évek folya- mán fokozatosan böviill, korszerű berendezésekkel gazdagodott. Tény azonban, hogy elérkezett az egész in tézet rekonstrukciójának, átépítésének az ideje. Nos, erre a hatodik ötéves tervidőszakban feltétlenül sor kerül. Ebben a vonatkozásban természetesen a közművesítésre is gondolunk, hiszen ma csupán a biológiai laboratóriumok vízszükséglete nagyobb mint unnak idején az egész kórházé volt. Hasonló a helyzet a villamos energia szolgáltatásával összefüggésben is. Lám, problémák sora, amelyek a kórház igazgatójának az irodájában egyetlen kérdéskomplexumnui forrnak össze és végső soron dolgozóink egészségvédelmével. a kórházi ápolásra szoruló ember mielőbbi felépülésével kapcsolatosak. — Mi valóban mindent megteszünk betegeink érdekében. Az intenzív gyógykezelésén kívül filmeket vetítünk, előadásokat tartunk fekvő be (egeink számára is, hogy elviselhetőbbé tegyük számukra a gyógyulás napjait Azt szeretnénk, ha kórházunk pácienseink számára egyúttal egész ségiiqyi iskolává is válna. Köztudomású tény ugyanis, hogy a gyógyítás, gyógyulós folyamatában a beteg embernek is aktív szerepet kell vállal nia. S ha már itt tartunk: orvosaink, egészségügyi dolgozóink szívesen tar tanak körzetünkben ismeretterjesztő előadásokat, kérdezz— felelek esteken és egtféb rendezvényeken vesznek részt. 11 ring súlyoznom szükséges, hogy érdeklődésünk fókuszában a megelőzés, a prevenció áll! fűk: az orvos szempontjából a beteg ingerültsége mindig jogos, mindig magyarázható — hiszen betegi... Tagadhatatlan, hogy leginkább a be legek vélt, esetleg jogos sérelmei jutnak el a köztudutba. Az orvosok, a kórházi személyzet vajon kinek pa naszkodjék? — /I mi feladatunk a gyógyítás, még inkább a betegségek megelőzése és az egészségügyi felvilágosító mun ka — mondja nagyon határozottan Répássy doktor. — A betegnek természetesen jogában áll panaszkodnii ... Mi csupán kissé több türelmet, belátást kérünk. Annyit, hogy pácienseink tudatosítsák: mi is „csak“ cm berek vagyunk A kórház alkalmazottainak a HO százaléka nő Aligha szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy ez szintén bizonyos problémákat von maga után. Hiszen az orvosnőnek, ápolónőnek is meg megbetegszik a kisgyermeke, a bölcsődéből, óvodából nekik ts időben kell elvinniük csemetéiket. így azután kézenfekvő, hogy bizonyos esetekben csak nehezen egyeztethető egy egy orvos napi re zsimje a páciensek érdekeivel. Gondolunk itt elsősorban arra az egyéb ként jogos követelményre, hogy a rendelési bővítsék ki az egyes poíikli nikákon a műszakváltás utáni, tehát a késő délutáni órákra is — Mi megoldottuk a kérdést orvo saink hetente kétszer rendelnek dél után hatig. Viszont a probléma csak probléma marad. Ideális lenne, ha salát bölcsödével, óvodával rendelkeznénk, hiszen ne feledjük, a kórházi részlegen három műszakra dolgo zunk!,.. /I kórház valóban bonyolult gépezet. Szereti hivatását a kórház igazgatója. Rengeteg eiioglaitsága ellenére is rendszeresen rendel. f'iivid tanácskozás... menet közben. A kórház igazgatója dr. Skertfák Pavol hmrvoss^l, dr. Konrádová Alzbetával, Hnháöková Daiticával, a fogászati osx- tály Vőnővérével és Polfiiková Júlia nővérrel beszéli meg a tennivalókat. Persze, a sokoldalú gondoskodás ellenére is gyakorta előfordul, hogy egy egy páciens elégedetlen, úgy véli, nem kapja meg mindazt, amit joggal elvárna. — Igen, ez előfordul — válaszolja kissé c/ondterhelten a kórház igazgatója. — Csakhogy minden egyes esetben díszt ingválni szükséges., jogos és jogtalan panaszok között. Bátran állíthatom, hogy intézetünkben azonnal orvosoljuk a jogos panaszokat és levonjuk a szükséges következtetéseket. Viszont létezik az éremnek egy másik oldala is. Példaként említhetném az étkezést. Erősen fűszerezett, túlzottan sós élelekhez szokott embereknek ugyancsak nehéz megmagyarázni, hogy az ebéd, a vacsora nem ..ízetlen kotyvalék“, hanem megfelelő kalóriaértéket tartalmazó diétás étel. Tehát olyan táplálék, amelyet a megállapított diagnózis megkövetel Megértjük, hogy az erős dohányos számára, kiváltképp ha fekvő beteg, az első napokban valóságos kínszenvedést“ okoz a cigaretta hiánya. Ám mit tegyünk? Rendnek kell lenni1 Rendnek! S ez nem csupán a kórház alkalmazottaira, nem csupán a betegekre, hanem a látogatókra is vonatkozik. — Gyakran bizony gondot okoznak a látogatók, pontosabban a csomagok. Sajnos, gyakran előfordul, hogy nem éppen megfelelő ételeket, sőt szeszes italokat is tartalmaznak. A „kedves rokonok és barátok“ így bizony nem járulnák hozzá a heten mielőbbi gyógyulásához. Az sem vitás, hogy minden páciens ön magát tartja a legsúlyosabb betegnek Ennek a kérdésnek magától érthetően lélektani háttere van. Az orvos, a?. ápolónő feladata, hogy az objektivitás tükrét tartsa a beteg elé, akinek elsősorban bíznia kell orvosában. az előírt gyógyszerekben-- A gyógyszerek körül is keringenek hamis hiedelmek, tévhitek. Annak ellenére, hogy gyógyszeriparunk termékei valóban világszínvonalúak, egyesek kizárólag külföldi gyógyszert követelnek tőlünk. Még akkor is, ha a hazai gyógyszer jóval hatékonyabb, tökéletesebb. Az ilyen esetekben azután sor kerülhet konfliktusos helyzetekre, amelyet esetleg az egészségügyi dolgozó sem képes egy csapásra megoldani. Ugyanis ne feledValamennyiünk, betegek és nem betegek közreműködése is szükséges hozzá, hogy ez a gépezet simán gördüljön. Hiszen gondoljuk csak el: egyetlen orvos mintegy ezer beteget vizsgál meg havonta. Bennünket azonban érdekeit, vajon tengernyi elfoglaltsága mellett hol, hogyan folytatja praxisát az igazgató? — Sztomalológus vagyok, naponta egy órát rendelek. Többre, sajnos, nem futja az időmből. Vizitek, ellenőrzések, gazdasági jellegű ügyek és egyéb tennivalók kötnek le. Ugyanakkor elmondhatom, hogy sok igazgató kollégámmal szemben szerencsés helyzetben vagyok. Fogászatunk klinikai rangú, végeredményben az orvosi fakultás intézete is, ami annyit jelent, hogy fogorvosaink továbbképzése részben a hatáskörömbe tartozik. Itt folytatom a praxisomat. Ugyanakkor részt veszek o sztomatológiai katedra munkájában, tagja vagyok az atesztáeiós vizsgáztató bizottságnak, így azután tetszik, nem tetszik feltétlenül el kell sajátítanom a legújabb tudományos ismereteket, különböző gyógymódokat stb. Minderre futja az ideiéből. De nem csupán erre. Répássy elvtárs a III. körzeti pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottságának a tagja, az első körzetben a Vöröskereszt elnöke, a saját intézetén kiviil további két egészségügyi intézményt képvisel a nemzeti bizottságon. És futja az ide jé bőt arra is, hogy részt vegyen a Purkyné Társaság rendezvényein, tudományos kongresszusain. Persze, vá gyai is vannak, tervei, elképzelései a jövőre vonatkozóan. így fogalmaz: — Egy sikeresen befejezett ötéves terv után a -hatodik ötéves tervidőszaktól egészségügyünk további korszerűsítését, racionalizációját várom. És még valamit: remélem megjavul az együttműködés az egészségügy és a szállító vállalatok között Kórházról és igazgatójáról kísérel tünk meg képet adni. A kísérlet so rán kiderült: több képre is szükség lenne ahhoz, ha n teljesség igényét támasztanánk magunk elé. Mert a tel jesség, itt benn a kórház falui között, ahol „ablaknyílásnyira szűkül a vi lága, maga az élet. Az élet — derűs és árnyoldalaival együtt. BALOGH Pe IMRK lapult iánál az igazgató áll. Betegek, alkalmazottak ezernyi gondja végső soron. hozzá „fut be“. Vajon hogyan győzi mindezt? Az igazgató elgondolkodik. — Sok, rengeteg függ a kollektívától... a kollégáktól. Intézetünkben huszonkét szocialista brigád működik, taglétszámuk 670, tehát dolgozóink kétharmada ■ipésolódon be a versenybe. Az egyik brigádunk, gme liget dr B á r d o s o v a éivtá> sn e zet, már megszerezte az ezüstérmet. Valamennyien gyermekorvosok, Mun kastilusuk, amelyet Szlovákia szerte több kórház átvett, valóban követendő A csecsemőket komplex kivizsgálásban részesítik s ennek szinte felmér heletlen a jelentősége a betegségek megelőzése, a prevenció szempontja bői. Tizenhárom szocialista brigádunk szerezte meg eddig a bronzérmet, egt/ a szakszervezetek Vili. kongresszysá- nak az érmét. Ennyit hál a kollektí várói, amely rendkívül fegyelmezett és amelynek összetartó ereje, ke?ae ményezése nélkül tulajdonképpen aa rabjaira hullana az előbb említett „gépezet“. Nyilvánvalóan. Hiszen a kórház „nyugalmas élete" — mint megannyi más, viszonylagos, a kórtermekbe semmi sem jut a hétköznapok vibráló feszültségéből. — Legtöbb problémánk a kórházi segédszemélyzettel kapcsolaton — vág az elevenébe Répássy igazgató elvlárs. — Az egyik oldalon kevés a munka erő, ugyanakkor jelentős a íluktuá ciö. Egyetlen példát említek csupán. Betegeink naponta ötször étkeznek. Talán hangsúlyoznom sem szükséges, hogy a kórházi koszt mind a minőséget, mind a választékot ■ illetően kü lönleges igényeket támaszt. Ezzel egyidejűleg súlyos munkaerőhiánnyal küszködünk — szakácsokra, konyhai segéderőkre lenne égetően szükségünk. .4 megoldás? — Pillanatnyilag egyetlen megöl dást találtunk. Az ifjúsági szövetség alapszervezete, a szocialista brigádok segítenek szorult helyzetünkben, »ál takozva teljesítenek szolyálatot ■ a konyhában. Kétségtelenül példamutató magatar tás, elkötelezett alapállás. Viszi t nem 1 feledkezhetünk meg róla hc-r . • ebben az egészségügyi intézményi en mindennek hagyománya van hisieu az 1948-as februári eseményedben va ló aktív részvételért a Február, Győzelem 25. évfordulótának emlékérmével tüntették ki a kórházat A magas elismerésre az egészségügy vonalán országos viszonylatban éppen a Bez ruG utcai kórházat és poliklinikát tartották érdemesnek legfelső szerveink Az elismerés, a magas kitüntetés, a hagyomáinyok természetesen köteleznek. Arra ösztönöznek, hogy olykor a körülmények kedvezőtlenebb alakulása se jelentsen komolyabb aka dályt, fennakadást. — Úgy is mondhatnám, hogy korhű zunk bizony kissé már „elöregedett“. Nem is csoda, hiszen még az első Or. Répássy Béla kórházigazgató Lenn az utcákon nyüzsögve zajlik az élet. Személygépkocsik végtelen sora furakodik előre az úttesten, a gyalogjárókon emberek torlódnak — ki-ki siet célja felé. Mindig izgatott a kérdés, vajon mindebből a kusza kavargásból, a hétköznapok önfeledt, gondtalannak tűnő hullámzásából mi, mennyi szűrődik be a kórtermek fehér nyugalmába, milyen nosztalgiákat ébreszt a kórház szigorú fegyelmébe, a végtelenül hosszú órák, napok, hetek rendjébe kényszerülő beteg emberben? Az ablaknyílásnyira szűkült „világ“ nyomasztó hatása alól aligha lehet szabadulni. A remény fel-felvil- lanó tüzeit a kezelőorvos, az ápolónő nyugtató szava, biztató mosolya jelentheti csupán. S az orvos? A kórházi személyzet? Az ő világuk? Önfeláldozóan vállalják betegeik sorsát. Átérzik örömeiket, bánataikat, csüggedésüket. Dr. Répássy Béla, a Bezruc utcában található kórház és poliklinika igazgatója; bár az intézetet három épületben helyezték el a főváros különböző pontjain. Az igazgatónak több mint 80 részleg, 650 kórházi ágy gondja nyomja a vállát, a poliklinika szerteágazó tevékenységéről nem is szólva. A poliklinika — így is mondhatjuk — komplett, a kórházi részlegnek belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati, gyermekgyógyászati és járványosztálya van. S tegyük még hozzá: Bratislavában csupán ez a kórház rendelkezik olyan osztállyal, ahol a koraszülötteket gondozzák és amelyet magától érthetően a legkorszerűbb felszereléssel láttak 'el. Közel ezer alkalmazott, orvosok, ápolónők, adminisztratív dolgozók kórházi segédszemélyzet, szakácsok, karbantartók alkotják azt a láncot, amelynek minden egyes szeme rendkívül fontos, közvetve vagy közvei lenül a betegek gyógyulását szolgál ja. Hatalmas, bonyolult gépezet, vezér ABLAKNYtLÁSNYI ■ WB-ÁG
