Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-18 / 246. szám, szombat
A transzszibériai konténereid Az Amuri Folyamhajózási Társaság új útvonala a Csen- desh-óceán japán partjain ér véget. A próbaútra küldött folyam-tengerjáró hajó — a téli viszontagságok ellenére — máris kereskedelmi szállítást végez. A hagyományos terhelésen túl a fedélzeten különleges berendezéseket helyeztek el, amelyek a terhelést és a hőmérséklet hatásait mérik. A berendeléseket mérnökök és kutatók keselik. A kísérlet célja annnk megállanítása, hogy miként lehet 1975 őszétől a téli időszakban is fenntartani a forgalmat n két ország kikötői Uft- zött. A nyári hónapokban az Ann; ri Folyamhajózási Társaság már rendszeresen közlekedtet hajókat ezen az útvonalon, lm már nyolc éve. A téli hajózás bevezetése az áruforgalmat, a szakemberek számítása szerint megkétszerezné. De a szovjet csendes-óceáni partvidéken nemcsak a Japánba induló, vagy onnan érkező hajók kötnek ki. 1973-ban Na hodka a konténer szállítás végállomásává, bázisává vált. Tn- n^n indul ki a transzszibériai konténerforgalom. E hídon át egyre több áru áramlik Ame- rikh, Kanada, Japán, valamint a skandináv országok, NSZK, Olaszország, Franciaország, Spanyolország felé. Ez a megoldás 14 ezer kilométerre csökkentette a konténerek útját, amelyeket korábban Afrika körül és a Panama csatornán keresztül — mintegy 7 ezer kilométeres kerülővel — szállították. Nahodkától nem messze épül VosztocsniJ mélytengeri kikötő, amely az óceán járók fogadására is alkalmas. A szoviet csendes óceáni tengerparton más kikötőket !s alkalmassá tesznek nemzetközi vonalak kiszolgálására. De napjainkban Nahodka nemcsak kereskedelmi kikötő A yokohamai személyforgalmi járatot nyolc évvel ezelőtt nyitották meg. azóta igen népszerűvé vált. A szovjet és japán turistákon kívül amerikai, angol, NSZK-beli. francia utasok Is igénybe veszik, akik a Dél— Kelet, Ázsia—Európa útra vállalkoznak JEVGENYIJ BlJGA|ENKO, az APN tudósítója — KS Rézdúsító kombinát Monaóliában Erdenet... Ki ne ismerné ezt a nevet Mongóliában? A népmesékben i% szereplő hegy lábánál terül el az azonos nevű város, ahol a világ egyik legnagyobb réz- és molibdéndúsító kombinátja épül. Az építkezésen szovjet és mongol szakemberek dolgoznak. A mongol munkásoknak a szovjet társaik tanították meg a mesterség fogásait, a különböző műveleteket, a műszaki rajzok „olvasását“. Ebből a Mongol Népköztársaságnak távlati haszna is van: a következő építkezéseken már képzett, gyakorlott építőmunkások és technikusok dolgoznak majd. ÍBUDAPRESS — MONCAME) Szakmunkásképzés az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban egész sor törvény biztosítja a fiatalok tanulását. A magasan képzett szakmun- kás-nevelés fontos része az oktatáspolitikának. 1949-ben, az NDK megalakulásakor, még csak 365 000 ipari tanulót tartottak nyilván, 1971-ben már 456 000-ret. 1974-ben pedig 464 ezret A Német Szocialista Egységpárt 8. kongresszusa 1971 és 1975 között 900 000 ipari tanuló kiképzését tűzte ki célul. A feladat teljesítése tervszerűen halad előre: 1971-től 1974 ig összesen 720 000 ipari tanuló fejezte be eredményesen tanulmányait, 1975-ben 207 000 új szakmifnkás hagyja el az iskolát. A Német .Demokratikus Köztársaság megalakulása óta 3,8 millió fiatal, közöttük 1,6 millió leány, kapta meg a szakmunkásbizonyítványt. Az állam messzemenően támogatja a szakmunkásképzést. Az oktatásra fordított kiadások 1950 óta meghétszereződtek, s jelenleg évente több, mint 700 millió márkát lesznek ki. 1,1 millió fiatal — köztük 495 000 leány — látogatta a szakmai kiképzés előtt a 10 osztályos iskolát. Kétszázezer szakmunkás (91000 leány) rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal. Ma a tanulók több, mint 90 százaléka a 10 osztályos iskolát végzi. Az NDK-beli fiatalok jelenleg 306 szakma több mint 600 ágazata között választhatnak. A szakmunkásiskolal felvételt általában a 10. osztályos politechnikai felső iskola elvégzéséhez kötik. Az oktatás ideje a 10 osztályos Iskola elvégzése után másfél, két, illetve két és fél év, nyolc osztály után pedig három év. Néhány éve vezették be az úgynevezett alapszakma tanítást. A tanulók 18 hónap alatt alapképzést kapnak, utána több hasonló mesterséget sajátíthatnak el, az oktatás utolsó félévében alapos tudást szerezhetnek az alapszakmában. Egy építöszakmun- kás például a következő hat más mesterséget tanulhatja meg: vasbetonszerelvény-épí- tést, vasbetonalkatrész szerelést, zsaluzást, mélyépítést, vakolást és a kőműves szakmát. A szakmai oktatási intézmények többsége a fontos iparvidékek közelében van. így Halle-megyében 116, Drezda-me- gyében több, mint 103 és Karl- Marx-Stadtban több, mint 101 szakiskola működik. 129 szakiskolában pedig mezőgazdasági és erdészeti szakmunkásokat képeznek ki. (BUDAPRESS — PANORAMA) Gépek Szibériából A Szibériáról alkotott elképzelések rendszerint a gyönyörű erdőségekhez, az olajhoz, a gyémánthoz és más hasznos nyersanyagokhoz fűződtek. Napjainkra az ásványi kincsekben gazdag Szibéria korszerű gépeket, preciziós-elektronikus mérőműszereket, mezőgazdasági gépeket és berendezéseket szállít megrendelőinek. A Szibirjak gabonakombájnt — a Krasznojarszki Kombájngyár termékét — állami bizottság vizsgálta nehéz körülmények között Kubán, Kazahsztán és a Baltikum termőföldjein. A szigorú próbát gépeink fényesen kiállták. Egyaránt jó eredményeket mutatott fel a nehezen és könnyen csépelhető, egyenlőtlenül beérő kultúrák, valamint a nagy nedvességtartalmú gabonák aratásánál. Segédberendezésék nélkül Is kiváló eredménnyel takarítja be a kölesféléket és a hüvelyeseket. A szemveszteség fele—harmada annak, mint amennyi más hasonló gépeké. Kétdobos cséplőberendezéssel látták el. A világ egyik legjobb kombájnjának, a belga Armadának az áteresztőképességé másodpercenként 4,4 kilogramm szemestermény, a Szibír- jáké 5,5 kilogramm. A szibériai kombájn világszerte is nagy sikert aratott. A betakarítás idején a Szovjetunióban, Magyarországon, Bulgáriában, Vietnamban, Indiában és Mexikóban már több tízezer krasznojarszki kombájn indult a földekre. 1974-ben 26 ezer darab készül ebből a gépből A moszkvai Erdőgazdasági és Fafeldolgozó Gépipari Nemzetközi Kiállításon, 1973-ban bemutatásra kerültek a krasznojarszki rönkrakodók, amelyek minden külföldi „társukat“ felülmúltak. A legismertebb amerikai és kanadai cégek is csak frontális típusokat gyártanak, a szibériaiak viszont átemelős típusokat készítenek. Szerkezeti megoldásuk lehetővé teszi, hogy a 4—5 köbméteres kötegeket fordulás nélkül, magukon átemelve rakodjanak. Ez a megoldás jelentősen csökkenti a rakodási időt és kíméli a gépet. A Krasznojarszki Erdőgépgyár havonta 200-at gyárt ebből « rakodógépből. BORISZ MATYUH1N (ANP-KS) Virágcsokrokkal KÖSZÓNTÜTTÉK Régenvárt eseményre került sor az elmúlt napokban Lad mócon: hivatalosan is átadták a 2,5 millió korona ráfor dítással hat évig épített községi vízvezeték hálózatot. Most, hogy a sok sok huzavona után végre becsordult a víz az udvarokba, a házakba, s az eddig ajtók mögött álló vízhordó fák örökre nyugdíjba kerültek. A lakosok egészen másképpen fogadják a faluba érkezőt, nem ügy, mint két három évvel ezelőtt, amikor panaszlevelük nyomán vízügyben jártam ott. Az át adás napján bárkit is szólítot tam meg, Időst, vagy fiatalt, mindenki örvendezett. Sót. szí vesen beszélt. örvendezett hogy beszélhet, megoszthatja örömét másokkal. Valószínű, hogy az az 50 év körüli asszony is szívesen válaszolt volna kérdéseimre, aki két évvel ezelőtt találkozott ve lem. Két öblös, vízzel teli ved rét cipelt partnak felfelé és kérdésemre: — Honnan tét szik cipelni a vizet? — nem válaszolt, szönélkül faképnél hagyott. Most hiába kerestem kutattam, nem találtam reá, pedig most egészen másféléket kérdeztem volna tőle. Viszont helyette beszéltek mások. Az egész falu. A köz ség vezetői, a képviselők, a helyi pártszervezet vezetőségének tagjai. És az elégedettség mindent megbocsájtó mosolyával emlegették a vízvezeték építésének buktatóit, melyeket az építő vállalatok okoztak. Érthető a megbo csájtás, hiszen végre-végre szocialista rendszerünk, a nép jogos érdekeit képviselő ve zetők akarata megoldotta a falu többszáz éves probléma ját. A Ladmóciak már gyermek korukban megtanulták megbecsülni a vizet, hiszen lábizmaikban, karjukban érezték minden csepp víz valódi értékét. Férfiszemekbe is könnyet csalogató látvány volt, hogy a vízvezeték közhasználatra való átadását végző bizottságot nénikék, bácsikák otthonuk udvarán virágcsokorral fogadták, s még a vízcsapokat is fel virágozták. Az egyik virággal köszöntő, Tóth Miklósné, nem válogatja. hogy kinek adja a virágot. Adta az elöl érkezőnek. „Mindenkinek! — mondta el- csukló szavakkal, — mindenkinek. aki valamit is tett azért, hogy a ladmóciaknak is házba jöjjön a víz.“ A volt problémákról Bús András, a hnb elnöke, Kacsmarik elvtársnő, a helyi párt- szervezet elnöke beszéltek. Ok. akik a helyiek közül a legtöbbet kilincseltek a felsőbb szerveknél, vízügyben. Mendel József mérnök elvtárs, a jnb elnöke öt alkalommal látogatott a faluba, hogy meggyőződjön a valós helyzetről, eloszlassa a víz miatt támadt viszályt. És most a lakosok jó szívvel emlegetik: ígéretét valóra váltotta! Olyan nép által választott vezetőt látnak benne, aki következetes megértést tanúsít a problémák megoldása iránt. Sajnálkoztak is a ladmóciak az ünnepi asztal mellett: — Kár, hogy nincs itt közöttünk, velünk érzett a teher viselése közben, hadd örülne most velünk együtt! A munkáról Géczi elvtárs, a kivitelező vállalat, a Király- helmeci Építkezési Üzem egyik vezetője beszélt. Elmondta, hogy a munkától már za első perctől fogva féltek, mert ismerték a sziklás talajt, és ehhez mérve hiányos volt a felszerelésük. Tört, szakadt minden gép. Emberi erővel, leleményességgel, a lakosok segítségével törtek árkot a vízcsöveknek. Kétszázötvenszer robbantották munka közben a sziklákat. Trója Gábor mester brigádjának tagjai, Albert Pál, Bule Juraj, Palkó László, Haluska Tibor, akik a legtöbbet dolgoztak ezen az építkezésen, visszaemlékeztek: Az egyik robbanás következtében még egy csűr is összedűlt. Egyébként említésre méltó, hogy ők az utolsó utcáig, az utolsó házig kitartottak a munkában, pedig üzemük nagyon hiányosan tudta ellátni őket technikai erővel A falu lakossága a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalta a munkát, hogy minél előbb befejezik a vízvezeték építését. A 168 család közül egy sem maradt ki. Egy sem akadt amelyik ne vállalt volna ilyen vagy olyan konkrét feladatot, munkavégzést. Az átadási ünnepségen Ko- vácsné Trója Klára, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke, Mészáros Lajosné, a segítségkérő levelek megfogalmazója, a 48 aláíró és a fala asszonyainak nevében köszönetét fejezte ki az ŰJ SZŐ szerkesztőségének, Csehszlovákia Kommunista Pártja kerületi és járási szerveinek amiért kérésük jogosságát elismerve reagáltak levelükre, s hatékony lépéseket tettek az érdekükben, községük életszínvonalának emelése érdekében. Hangsúlyozták, hogy a vízvezetéket szocialista rendszerünk ajándékának tekintik. Olyan ellenszolgáltatás nélküli ajándéknak, amilyet adni csak a szocialista rendszer képes. CSURKÖ DEZSŐ Vladimír Solta érdemes művész figyelemre méltó kiállítása felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepli a Gorkij utca 15. szám alatti bemutató teremben. Šolta 1924-ben Plzeň- ben született. A monumentális festészetben a Prágai Akadémián Emil Filla volt mestere. A színpadi képzőművészet titkaiba František Tröster avatta be. A Hadsereg Képzőművészeti Stúdiójának sokéves tagja, a sokszorosan kitüntetett Solta nemcsak festő, grafikus és illusztrátor, jelentős részt vállal a párt, és szocialista államunk kultúrpolitikájának megvalósításában. Elméleti művében a szovjet grafikával és plktúrával foglalkozik. Szép- irodalmi alkotása: „A Nap és a kék árnyak*', a harcoló Vietnam népéről szól. NAPJAINK SODRÁSÁBAN VLADIMÍR SOLTA KÉPEI Műveit a nemzetek közös javát állító tudatossággal s a személyes élmény csalhatatlan erejével fogalmazza. Szocialista elkötelezettséggel, a fasizmusellenes agitáció képző- művészeti eszközeivel harcol egy igazságosabb és jobb világért, a népek békés egy-, más mellett éléséért. Realizmusa századunk nyelvén beszél. Alkotása a haladó szellemű hazai és külföldi képzőművészeti hagyorrm- nyok egyéni ötvözése. Jelen távlatán az utolsó tízesztendei termésébe nyerünk betekintést. Solta, az élesszemű megfigyelő nem csupán a dél-cseh táj és falu sajátos varázsát veszi ecsetjére. Szen- vedé'yes világjáró, aki intenzíven, élőn van jelen a Szovjetunióban, Kubában, a harcoló Vietnamban, Egyiptomban és Chilében. A szemléletformáló humanista programot emberi és művészi feladatának érzi. Utivázlat- könyvének lapjain első benyomásainak friss közvetlenségű kivetítésével, majd a sokféle technikával merészen megfogalmazott, színekben gondolkodó mester kiérlelt alkotásaival ismerkedhetünk meg. Hatvanötben olajjal rögzíti Kronstadt kikötőjének nyugtalanul hullámzó vizén a hatalmas hadihajót, s zománctechnikával az Ogyesszai barátot. A hatvanhatos Dráma a Dunán a zuhanó helikopter látványának expresszív irányban való átfogalmazása. A Bárkák megkapó színköltemény. Külföldi tapasztalatait tükrözik a 68 as évjelzésü Kubai motívumok című sorozata; az Érkezés Santiago de Cubába, a Havannai este bíborvörös és mélykékje, E. Hemingway egzotikus fákkal övezett napsütéses otthona, a Közeli falvak, s az Indián település sajátos légköre. Felfokozott színekkel, hatásos zo- máncfestéssel formált, forrongó erővel telítettek Pedro Suarez, G. Rodrigez és a Proletár arcmása. Remekbe készült rajzok ábrázolják Gonzalest és Vargast. Portréi mindig a szenvedélyesen küzdő, dolgozó, vagy szemlélődő ember érzékeny külső és belső jellemzései. Vietnami festményei magukkal ragadók. Hol a táj vonzó szépségét (Bárkák és vitorlások a folyó torkolatában. Éjszakai halászat), hol meg a háborús pusztítás riasztó nyomait tárják elénk. (Lebombázott híd, Átkelés a Vörös folyón, Éjszaka Halongban, Itt volt a Haiphongi vásártér.) Borzongató az Örök figyelmeztetés: a sebesült szülő, karján halott gyermekével. A Hősök ciklusának arcmásai izgalmasak. Festői erényekben gazdag és sokatmondó a Tonkingi leány, s a fegyveres és munkás férfiak, nők és a koraérett gyermekek. Tömény élményanyagot közvetítenek az egyiptomi tájak, a Délután a Níluson, színek heves vitájaként hat a Pusztaság és a zöld övezet, s a keleti városképek. Napjaink legégetőbb problémáját, Chile sorsát szólni és segíteni vágyással érezteti; Ez az utolsó sorozat a fasizmus betegesen kiagyalt kegyetlenkedéseitől meggyötört, dé minden szenvedést, és megalázást hősiesei! elviselő, a forradalmi eszményért tovább küzdő népnek és országának megjelenítése. A Gyilkosság az Andok tövében című alkotásában a t£j vésztjóslóan tükrözi az ember drámáját. Solta mélységes átélésére utal az erőteljes ecsetkezelésű „A nép nem adja meg magát“. Robbanó erejű férfiak, társaik mozdulatlanságba merevedett teteme felett hirdetik: A forradalom megújul. Emésztő tűz és gyilkos gépfegyverek elől menekülő család biztosít, hogy: Chile élni fog. A háború, a zsarnokság, a fasizmus és az imperializmus ellen tiltakozó szuggesztív ritmusú művek a festői lélekből fakadó emberszeretetéről vallanak. Legújabb nagyméretű vásznaiban Solta visz- szapillant a Győzelmes Február lelkesedéstől és erénytől duzzadó hőseire. Építő, termelő napjaink eredményeiről, a technika fejlettségéről dinamikus szerkesztésű kompozícióin színszinbolikájával is meggyőz a szocializmus igazságáról. (Harc az anyaggal). Vladimír Solta, a közösségi mondanivalójú művész drámává feszülő és lírába oldódó alkotásaiban a jelenségtől a lényeghez érkezett. BÁRKANY JENŐIMÉ /
