Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-17 / 245. szám, péntek
A tartalékok kihasználásával a mezőgazdaság hatékonyságának növeléséért íFolytatás az 5. oldalról) problémákat a központtól kezdve egészen a vállalatokig és az egyes szakaszokig idejében és minden területen meg kell oldani. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a belső tartalékok mozgósítása során rendkívül komoly feladat hárul a tudományra és a kutatásra, a tudományos kutatási Ismeretek széles körű gyakorlati érvényesítésére. A CSKP KB értékelte a tudomány és a kutatás hozzájárulását a gyakorlati munkához, «le ugyanakkor az áj követelményeknek megfelelően feladatul tűzte a tudományos kutatási alap egész munka- rendszerének megjavítását, a tudomány és a kutatás, valamint a termelés jelenlegi és távlati szükségletéi közötti összefüggés elmélyítését, a világszerte folyó kutatás eredményeinek fakó zottabb felhasználását, a Szovjetunió (fis a többi szocialista ország tudományos kutatási alapjával való szoros együttműködés lehetőségeinek nagyobb mérvű kihasználását. Ezzel kapcsolatban bírálóan mutatott rá azokra a té vés törekvésekre is, hogy mindenáron eredetiségre igyekeznek ott, ahol fel lehet használni a nemzetközi együttműködést és a külföldi ismereteiket'. A tudományos kutatómunka gyakorlati hasznosságának növelése, főként a biológiai anyag javítása és a technikai fejlesztés terén, valamint a gazdaság és a termelés szervezése területén is komplex módon következetes megoldásra vár a szlovákiai felelős szervek és intézmények, főként a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium részéről is. A mezőgazdasági termelőerők fejlesztésének a natodik ötéves tervben is fontos tényezője lesz a termelés összpontosításának növelése és szakosításának elmélyítése. Tekintettel e folyamat igényességére és politikai gazdasági jelentőségére eddigi hazai tapasztalataink és más szocialista államok tapasztalatainak elemzése alapján a CSKP KB Elnöksége ás a CSSZSZK kormánya határozatot hagyott jóvá az e területen követendő eljárás fő irányairól. Szükséges, hogy a pártszervek és a gazdasági szférában dolgozó kommunisták ezt a dokumentumot alaposán feldolgozzák, tartalmát helyesen megmagyarázzák és céltudatosán valóra váltsák. A7. állami terv adta lehetőségekkel Összhangban kell kidolgozni és pontosan lerögzíteni a termelés összpontosítása és szakosítása fejlesztésének já rási tanulmányait, s ugyanakkor át kell értékelni az egyesített vállalatok programjait, a kooperációs társulások és körzetek létesítésének programjait. E folyamat súlypontját abban látjuk, hogy a területi szakosítás alapján az egyes vállalatok termelési struktúrája az adott termelési feltételek és álló- alapok hatékonyabb kihasználása szempontjából induljon ki. A növénytermesztésben az eddigi univerzális termelés helyett meg kell szerve/ni a szakosított egységeiket — vállalatokat, kooperációs társulásokat, vállalaton belüli alakulatokat. Ezek gabonán és takarmány fél éken kívül rendszerint egy vagy két speciálisan piaci terményt fognak termelni a nagyüzemi termelési technika hatékony fel- használásának megfelelő összpontosításban. A hazai és a külföldi tapasztalatok «lapján a nagy teljesítményű gépek és technológiai gépsorok legcélszerűbb kihasználását négy—hétezer hektáros mezőgazdasági földterületeken lehet megszervezni. Ezért azokban a vállalatokban, amelyek máir rendelkeznek ekkora földterülettel, haladéktalanul meg kell kezdeni a földalap nagyüzemi termelési elrendezését, nagyobb dűlőket kell alakítani, és nagyobb területegységeken kell termelni az egyes növényeket. A területi rendezési tervek kidolgozása alapján kell megoldani a szakosítási és az összpontosítást mint a termelés intenzitása és hatékonysága további növelésének fontos előfélté telét. Azokban a vállalatokban, amelyek nem érik el az említett területnagyságot, a kooperációt az egyszerű formákból magasabb formák irányában kell fejleszteni, es így kell megteremteni a szakosítás elmélyítéséhez és az összpontosítás növeléséhez szükséges feltételeket. A kis földterülettel rendelkező efsz- ek termelésének növelését és hatékonyabbá tételét megfelelő politikai, szervező és káderelőkészítés után, egyesítéssel kell megoldani. A nagy egyesült szövetkezetek, kooperációs társulások és állami gazda ságok kooperációs együttműködésüket 15—30 ezer hektárig terjedő területű kooperációs körzetek keretében fejtik ki olyan tevékenységekben, amelyeknél a 4—7 ezer hektáros terület nem elegendő az egész újratermelési folyamat komplex és hatékony kihasználásához. Közös agrokémiai vállalatok nagy teljesítményű szárítók íi« takarmánypogá- OtáBÓ gépsorok, korszerű javító központok építéséről, a korszerű számítási és tájékoztatási technika felhasználásáról, az állattenyésztés megszervezéséről van szó. Azokban az ágazatokban, amelyek nem kötődnek közvetlenül a földhöz, bátrabban akarjuk felhasználni . és bővíteni a közös mezőgazdasági vállalatok bevált formáit. Lényegesen bővítjük a zöldség, a burgonya és a gyümölcs nagy területeken való termesztését, feldogozásukat és hatékony kihasználásukat a mezőgazdasági vállalatok, a feldolgozóipar, valamint a gyümölcsös zöldségkereskedelem kooperációja alapján szervezzük meg. Az állattenyésztésben folytatjuk a tojás, a vágott baromfi termelésével és a sertéstenyésztéssel foglalkozó közös mezőgazdasági vállalatok fejlesztését. Kiépítéssel és korszerűsítéssel növeljük a meglevő farmok kapacitását, az új építkezést magas fokú, az adott feltételek között optimális összpontosítással dolgozó üzemekre bízzuk. A szarvasmarha tenyésztésben a szakosított egységek termelési programjai fokozatosan leszűkülnek egy vagy két tenyésztési kategóriára célszerű átcsoportosítások és a meglevő épületek ha tékonyabb kihasználása útján. Az adott lehetőségek keretében a szarvasmarha egyes kategóriái számára tervszerűen ipari típusú részlegeket kell építeni, fokozatosan le kell zárni az újratermelési ciklust a szélesebb vállalat- közi kooperáció keretében. Határozottabban kell megkezdeni a mezőgazdasági vállalatok és az élelmiszeripar kooperációs együttműködésének fejlesztését, távlati programok és szilárd egyezmények alapján. Mindenütt, ahol ehhez feltételek vannak, társulásokat kell szervezni a mezőgazdasági termékek hatékonyabb feldolgozására, a melléktermékek, valamint a feldolgozóiparban keletkező hulladékok takarmányozási célokra való felhasználására és a szállítói-átvevői kapcsolatok leegyszerűsítésére Az összpontosítás és szakosítás folyamatára — beleértve az élelmiszer- ipari kooperációt —, aktívan hatunk a tervfeladatok kialakítása és lebontása során a beruházások jobb irányításával, műszaki politikánkkal, és hatékonyabban támogatjuk a gazdasági ösztönzőkkel és jogi normákkal. A központi irányítás során fel kell használni e folyamat új formái kísérleti felülvizsgálásának lehetőségeit is, a nyert tapasztalatokat igényesen kell értékelni és felhasználni a gyakorlatban. Az SZSZK mezőgazdasági feltételei között a legközelebbi években befejezzük a kisüzemi termelési formákról a szocialista termelésre való áttérés folyamatát. Ez további lépés lesz a termőtalaj védelmében és termékenységének növelésében, a gabona- és takarmánytermelés növelésében, a burgonya, a hús és a tej piaci termelésében, a szarvasmarha tenyésztés távlati növelésében a hegyi és a hegyaljai körzetekben. Az újonnan alapított és lényegesen kibővített efsz ekben ós állami gazdaságokban következetesen meg kell oldanunk a közös termelés gyors fejlesztésének problémáit, meg kell gyorsítanunk teljes konszolidálásukat, és nagyobb súlyt kell helyeznünk termelésük hatékonyságának növelésére is. A CSKP Központi Bizottsága elbírálta a szövetkezetek és állami gazdaságok távlati fejlesztésének kérdéseit is, beleértve a szocialista tulajdon két formája közeledésének irányzatait. Főként a szövetkezetek szocialista vállalati jellegének erősítéséről, az irányítás új elemeiről, a szövetkezetek munkajogi helyzetéről, földhasználati kapcsolatairól lesz szó. Elbírálta az állami gazdaságok sa játos feladatait ós küldetését, valamint további fejlesztésük kérdéseit is. Az élenjáró állami gazdaságok csoportja mellett Szlovákiában szánlos lemaradó vállalat van rendezetlen földalappal és elégtelen beruházási ellátottsággal. Ezek túlnyomórészt a nehéz termelési feltételek között gazdálkodó lemaradó szövetkezetekből jöttek létre. Az állami gazdaságok további fejlesztése ezért differenciált eljárást igényel. Figyelmünket a lemaradó vállalatok politikai és gazdasági megszilárdítására kell összpontosítanunk. Főként földalapjuk kiegészítéséről és stabilizálásáról, beruházási kiépítésükről, káderekkel való megerősítésükről és egyes gazdasági problémák megoldásáról van szó. Az efsz-ek és állami gazdaságok távlati fejlesztéséről szóló határozatból igényes feladatok Következnek, a politikai-nevelő, az irányító és a szervező munka számára. Ezért a pórt-, az állami és gazdasági szarvek és szervezetek e feladatokat az országosan jóváhagyott politikai szervezési intézkedésekkel összhangban fogják teljesíteni. A mezőgazdaság fejlesztési feladat ai- feltételeinek, eszközeinek is útjainak komplexumában fontos helye van a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének. A CSKP KB pozitívan értékelte a mezőgazdaság 1967-íől bevezetett irányítási rendszerének feladatait és a mezőgazdasági irányító szervek kiépítésének tökéletesítésére 1969 áprilisa után jóváhagyott intézkedések hasznosságát. A további időszakra vonatkozóan elsősorban súlyt helyezett a mezőgazdasági-ipari komplexum tervszerű irányításának elmélyítésére, a termelés összpontosítása és szakosítása folyamatára, a mezőgazdasági vállalatok termelésének, és gazdálkodásának irányítása közötti összefüggések elmélyítésére és azokra az intézkedésekre, amelyek a központi irányítás erősítését szolgálják teljes mértékben teret hagyva a vállalati kezdeményezés kibontakozásának. A tervezés területén tökéletesíteni kell a mutatók és a mérlegek rendszerét úgy, hogy még hatékonyabban hasson a termelési és szállítási feladatok kiegyensúlyozottságára, anyagi ós műszaki biztosításukra, valamint a mező- gazdaságba irányuló szállítások és a mezőgazdaságból jövő szállítások kiegyensúlyozottságára is. A terv kialakítását, lebontását és teljesítésének ellenőrzését az irányítás valamennyi fokán szélesebb és kidolgozottabb szabványokra kell helyezni, főként az élőmunka-ráfordítás, a nyersanyag, az anyagfelhasználás, az állóeszközök kihasználása és az értékkapcsolatok terén. A vezető dolgozóktól megköveteljük, hogy irányító munkájukban a szélesebb népgazdasági szempontokból és szükségletekből induljanak ki, és következetesen érvényesítsék az össztársadalmi érdekeket. Szükséges, hogy az állami terv, főként az irányítás kerületi és járási láncszemeiben hatékonyabb eszközzé váljék a vállalatok és járások gazdálkodási színvonalában levő indokolatlan különbségek leküzdése'. A terven keresztül kell megerősíteni a központ befolyását, főként a beruházási építkezés előkészítésére és általános irányítására, valamint a tudományos-műszaki haladás érvényesítésére is. Az utóbbi évek fejlődése azt mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságának kérdéseit nem értékeljük mindig és mindenütt. Számos vezető gazdasági dolgozó még mindig úgy vélekedik, hogy bármilyen áron termelhetnek, tekintet nélkül a költségekre, a gazdasági eredményre, valamint a takarmány, a mezőgazdasági vegyszerek és más eszközök behozatalának lehetőségeire. A világpiacok helyzete, mint tudjuk, a szó szoros értelmében feszült. Ezért intenzívebben kell gondoskodni a saját termelésű nyersanyagok hatékonyabb felhasználásáról, és a gazdasági szabály- lyozókkal aktívan kell hatni a deviza- eszközökkel való takarékoskodásra, va lamint a behozott termékek maximális helyettesítésére hazai termékekkel. Ez megkívánja, hogy szigorúan takarékoskodjunk a trágyával, a mezőgazdasági vegyszerekkel, a takarmányfélékkel, az üzemanyaggal és energiával, és ezeket az intezifikációs tényezőket ésszerűen használjuk fel. A mezőgazdaság fejlesztése megkívánja a gazdasági szabályozók és esz- közök következetesebb, operatívabb fel- használását, a belső tartalékok hatékonyabb mozgósítását, a hatékonyság növelését, megköveteli az ésszerű gazdasági döntéseket, a termelési tényezők gazdaságos felhasználását, hogy azok hatékonyan hassanak a termelési költségek csökkentésére. Komoly probléma a vállalatok, a szektorok és a körzetek közötti túlméretezett és gazdaságilag indokolatlan jövedelmi differenciádé. Megkezdtük ennek elvhű megoldását a mező- gazdasági adó, a különbözeti pótlékok rendezésével és más szabályozó intézkedésekkel. Tovább fogjuk tökéletesíteni a termelés szakosítását és összpontosítását, valamint az integrációs kapcsolatok fejlesztését, beleértve a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az élelmiszeripar közötti kooperációt, va lamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségének javítását. Tökéletesíteni kell a dotációs és szubvenciós rendszert is, hogy teljes mértékben mozgósítsa a vállalatok sa ját pénzeszközeit az anyagi műszaki alap fejlesztésére, hogy az állami terv megvalósításának hatékonyabb eszköz© legyen e területen. Erélyesebben kell hozzálátni a mezőgazdaságban a vállalaton belüli szervezés és irányítás tökéletesítéséhez is, főként a nagy efsz-ekben és állami gazdaságokban. Azt akarjuk, hogy a vállalaton belüli szervezés, az irányítás rendszere és a hozraszcsot-kapcsolatok támogassák a termelés hatékony növekedését, ós hatékonyan ösztönözzék a vezetők és a többi dolgozó érdekeltségét a gazdaságosság elveinek érvényesítésében és a vállalati gazdálkodás megszilárdításában. Jól kell dönte- ni, pontosan kell meghatározni a vezető dolgozók és a munkakollektívák felelősségét és anyagi érdekeltségét az elért eredményekben, ami sürgetően szükséges az egyesült szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A megoldást abban látjuk, ho^y a területi rendszerről áttérünk a vállalaton belüli szervezés és irányítás ágazati elvére, amely a növényi és állattenyésztési termelésben viszonylag önálló hozraszcsot -termelési-szervezési alakulatokon alapul. A mezőgazdasági igazgatóságok és vállalatok vezetőinek fokozott igényességgel kell elvégezniük a terv teljesítés rendszeres és következetes ellenőrzését, fokozott igényességgel kell törekedniük az elemző tevékenység és a vállalaton belüli ellenőrzés színvonalának emelésére. A vállalaton belüli szervezés és irányítás tökéletesítése, a hozraszcsot bevezetése és az elemző tevékenység színvonalának emelése során szükséges, hogy az irányító szervek és a tudományok kutató munkahelyek szakképzett, konkrét segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági vállalatoknak. Különös figyelmet kell szentelni az új munkadíjazási rendszer felülvizsgálásának az efsz-ekben, az állami szektorban pedig a munkaésszerűsítés és a bérrendszerek kitűzött elvei érvényesítésének. Tökéletesítsük a közvetlen irányító és szervező munkát Elvtársak! A CSKP KB a mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszere valamennyi elemének tökéletesítésére irányuló rendszer intézkedéseken kívül különös súlyt helyezett a közvetlen irányító és szervező munka tökéletesítésére. Törvényszerűen fokozott igények há rulnak az irányító és szervező munka minőségi színvonalára közvetlenül a vállalatokban. A korszerű nagyüzemi termelésben, ahol mindig nagy értékekről van szó, a döntés magas fokú politikai fejlettséget, szakképzettséget, rugalmasságot és felelősségérzetet követel meg minden egyes vezető dolgozótól. Ezért efsz-einkben, állami gaz dóságainkban és más vállalatainkban már nem állja meg a helyét sem az irányítás rutinja, sem a döntések szubjektivizmusa. Az új feladatok igényesebb követelményeket támasztanak az irányító munka hatékonyságának növelésével szemben az irányítás középső láncszemeiben is. A járási mezőgazdasági igazgatóságok munkamódszerei hatékonyságának elemzése, amellyel az SZLKP KB Elnöksége és az SZSZK kor mánya ez óv májusában foglalkozott, megmutatta, hogy javítani kell az igazgatóságok szakképzett dolgozókkal való káderellátását, és el kell érni e káderek stablizálását. A járási mezőgazdasági igazgatóságok teljes mértékben felelősek az állami terv teljesítéséért, a tudományos műszaki haladás érvényesítéséért, a lemaradó vállalatok problémáinak megoldásáért, a termelés gazdaságossá tételéért, az ellenőrzés hatékonyságáért, a vállalaton belüli szervezés és irányítás tökéletesítéséért, a hozraszcsot-elvek következetes érvényesítéséért. Tevékenységükben el kell mélyíteni az együttműködést a járási nemzeti bizottságokkal, más állami és társadalmi szervekkel és járási szervezetekkel a közös feladatok megoldása során. Növekszenek a kerületi mezőgazda sági igazgatóságok feladatai is, főként a termelési feladatok elosztásában és a beruházási fejlesztés irányításában, a területi problémák megoldásában, az egyes járások mezőgazdasági műszaki, gazdasági színvonala fejlesztésének irányításában és kiegyenlítésében, a termelési-műszaki problémák megoldása és a tudományos műszaki fejlesztés érvényesítése folyamán nyert tapaszta latok általánosításában, az állami gazdaságok irányításában, a közös vállalatok fejlesztésében, valamint a lemaradó szövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdításában. Az utóbbi években Jelentősen megnő vekedett a szakágazati igazgatók fűnk előja a mezőgazdaságban, valamint a szolgáltatások és az élelmiszeripar szerepe. E tapasztalt dolgozók kollektívájának potenciálját jobban fel kell használni a beruházási és műszaki fejlesztés problémáinak megoldására az értékesítés és az ellátás területén; va lamint az egyes szakágazatok irányítá si rendszerének ésszerűsítésében is. Az élelmiszeripari termelési-gazdasá- gi egységek főigazgatóságain dolgozó kommunistáknak még igényesebben kell biztosítaniok a nyersanyagok jobb értékesítése, a termelés általános haté konysága és gazdaságosságának növelése terén adódó feladatokat. Még ha tékonyabban kell keresniök és felhasz fFolytatás a 7. oldalon) 1975 X 17.
