Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-15 / 243. szám, szerda

Egy folytatást érdemi© rendezvény margójára Ismerős arcú emberek, velük, vagy nevükkel már többször ta­lálkoztunk. Arcukon talán mé­lyebbek a ráncok, hajuk dere­sebb, fehérebb, mini legutóbbi ta­lálkozásunk alkalmával. De fiata­los lelkesedéssel dúsított akarat­erejük, küzdelemmel tarkított, gazdag tartalommal telített em­beri magatartásuk, a munkásosz­tály ügye iránti hűségük nem változott Nem nehéz kitalálni, a mun­kásmozgalom veterán harcosairól van szó, akik előtt, mint az egy­re épülő, szépülő hatalmas mű, a szocializmus alapkövének lera­kói előtt mindig a legnagyobb tisztelettel hajtunk fejet. Sok-sok megpróbáltatás és ül­döztetés közepette végzett áldo­zatkész munkásságukból, a küz­delmes harcban szerzett tapasz­talataikból. mint kiapadhatatlan forrásból, sokat meríthetünk, ta­nulhatunk. És ők szívesen be­szélnek, őszintén kitárják szeret­teitől és Inlknsedéstő] izzó szívü­ket Nem véletlen hát, hogy a kö­zelmúltban Kogicén megrende­zett, a csehszlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok hala­dó és forradalmi hagyományaival foglalkozó országos szemináriu­mon, az egybegyűlt közel nyolc­van népművelő tisztelettel és szeretettel fogadta, élénk figye­Felvetetünk Kosicén készült a csehszlovákiai haladó és forra­dalmi hagyományokról 1975. szeptember 16—17-én rendezett országos magyar nyelvű szemi náriumon. Á képen Ambrus László, veterán kommunista. Győzött, azt hajtogatták: „A háború az áldás a népekre .. “ — Mi, kommunisták mint ak­kor is, ma is azt valljuk: Az iga­zi mennyországot, békés boldog életet, becsületesen végzett mun­kával, emberi kizsákmányolás nélkül, itt a földön akarjuk meg teremteni... és az élet bennün két igazol. A munkásmozgalom egyik ve zéralakja, a Magyar Kommunis ták Pártja illegális vezetőségének titkára, a mártírhalált halt kosi­cei Schönherz Zoltán életének utolsó óráit, perceit Klára húga elevenítette fel a szemináriu mon. . Helyszín a budapesti Margit körúti fogház. A búcsú, az elvá lás percei voltak ezek, harminc­három évvel ezelőtt. Erre, Schőn herz Klára í«y emlékezett: — 1942. október 8-án beenged tek bennünket, családtagokat Zoltán bátyámhoz. Tudtuk, akár csak ő, hogy utolsó találkozá sunk ez, hiszen a fasiszták halál ra ítélték. Sok volt az őr Zol tán fénylő szemekkel nézett anyánkra, apánkra, rám, majd megszólalt: „Ne haragudjatok rám, hogy fájdalmat okozok nek tek, de ha még egyszer születnék, akkor sem tennék másképpen, mint eddig ... A fiamnak azt üze nem, nagyon sajnálom, hogy életté formálódik az eszme lemmel hallgatta a csehszlovák munkásmozgalomban edződött kommunista veteránoknak: AMB­RUS László, FED1CS János, PÉ­TER Imre, SCHÖNHERZ Klára, SCHULZ György, TÖTH János elvtársnak a forradalmi és hala­dó hagyományokat idéző megem­lékezéseit. Ügy érzem, nem túlzók, ha azt mondom, ezeknek a kedves embereknek őszinte szavai egy kicsit intelem, üzenet is voit a fiatalabbaknak, a mai nemzedék­nek: becsüljétek meg, fejlesszé­tek tovább a szocializmus küz­delmes múltból fakadó vívmá­nyait. Valóban tudatosítanunk kell, hogy mindaz, ami ma szép, jó, reménykeltő és igazán emberi, nem magától jött létre. Sok-sok küzdelmet követelt a munkás- mozgalmi és a fegyveres harc frontján. Péter Imre bácsi, a munkás- mozgalmi hagyományok ápolója, Bodrogköz haladó múltjának és jelenének hűséges krónikása, a Svoboda-hadsereg katonájaként harcolt épülő-szépülő szocialista hazánk szabadságáért. Büszkén beszélt arról, hogy a Szovjetunió­ban Zsukov marsall jelenlétében • tett fogadalmat, egyszerűen, rövi­den: „Vállalom a harcot a nép ol­dalán, a nép érdekeiért.“ — 1944 januárjában, ejtőernyős kiképzés után, megvalósíthattam a fogadalmat — emlékezett Imre bácsi. — A Svoboda-hadsereg ka­tonájaként harcolhattam a fa­siszta fenevad ellen. Büszke va­gyok arra, hogy közös hazánk szabadságának kivívásában ne­kem is részem lehetett, s úgy ér­zem, a későbbiek folyamán sike­rült a Szovjetunióban tett foga­dalmamat megfelelő tartalom­mal, élettel megtölteni. A ma nyugdíjas pedagógus, volt iskolaigazgató néhány évtizede lelkes magvetője a haladó és for­radalmi hagyományoknak. Ma, túl a hetvenéves koron sem tét­len, aktív elnöke a CSSZBSZ helmeci városi bizottságának, s közben — már évek óta — kö­rültekintő, lelkiismeretes mun­kával kutatja és jegyzeteli Bod­rogköz forradalmi múltját. E munkásságának eredményességét visszatükrözi a helmeci, és a kör­nyező falvakban létesített „For­radalmi hagyományok szobájá­ban" található dokumentumkiál­lítás. Jól emlékezetembe vésődött az a korábban lapunkban is közölt fénykép, amely több mint har­minc esztendővel ezelőtt készült Rozsnyón. A közepén űl több szovjet harcos társaságában Je- gorov városparancsnok, és mel­lette, a felszabadított ősi bánya­városban megalakult első városi nemzeti bizottság elnöke, Ambrus László elvtárs. Ma már harminc évvel idősebb, de sokszor talál­kozhatunk vele, hiszen nyolcvan évesen is minden jelentősebb ke­rületi, járási rendezvényen részt vesz. Szívesen jött el erre a for­radalmi hagyományokkal foglal­kozó országos szemináriumra és lelkes szavakkal beszélt. Ebből idézünk. — Az én gyermekkoromban más volt a munkásember sorsa, mint ma. Akkor a gyerekek reg­gelije gyümölcséréskor esetleg két alma, egy kis darabka ke­nyér volt, télen pedig két sült krumpli. Arról nem beszélek, mi van ma, a szocializmus előnyeit mindannyian élvezzük, ma nincs éhes ember. De azt még elmon­dom, hogy annak idején a ma­gamfajta munkásfiatalnak szájá­ból gyakran hiányzott a falat ke­nyér. Bennünket a papság igye­kezett „táplálni". Azzal bízta­tott, sokat járjunk templomba, imádkozzunk, ne zúgolódjunk, mert: „Boldogok a szegények, övék a mennyek országa.“ Azt is be akarták magyarázni, hogy másképpen az nem lehet, mint ahogy van. Bele kell nyugodni, hogy vannak urak, akik azt csi­nálnak, amit akarnak, és vannak szegények, akiknek alá kell vet­niük magukat az urak akaratá­nak ... Amikor 1914-ben mint kő­művessegéd bevonultam katoná­nak, ezek a pocakos „istenfiai“ nem élhetem meg a felszabadu lást, de eljön az idő, amikor büszke lesz az apjára ...“ — Én távoztam először. Zol tánnak nem mondtam — nem engedte volna —, hogy kegyel met akarunk kérni számára. Tő­lem búcsúzott elsőként: „Ugye, Klárikám, lesznek gyermekeid? Ha igen, mondd el nekik, ho gyan, miért harcoltunk mi. kom munisták.. — A kegyelmi kérvénnyel hiá ba kopogtattunk a legfelsőbb szerveknél. Másnap reggel kivé gezték Zoltánt. A család részére hagyott még egy levelet, abban megírta azt, ami azóta is betel jesedik és teljesedőben van Tóth János, Fedics János, Schulz György elvtársak érdek lődést kiváltó felszólalásai is ta núbizonyságot adtak a munkás mozgalom aktív harcosainak kö vetkezetes, céltudatos munkássá gáról. összegezve ezen az országos szemináriumon szerzett tapaszta­latokat azt kell mondanunk: ez a rendezvény teljesítette küldeté­sét. A szeminárium előadója, dr. Ra bay Zoltán CSc az Űj Szó fő­szerkesztője, Lőrincz Gyxda, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK KB elnöke, dr. Csanda Sándor egyetemi tanár és dr. Balázs Bé la újságíró volt. A színvonalas, személyes élményekkel gazdagí­tott előadások világos és össze­függő képet alkottak a csehszlo­vákiai magyar forradalmi és ha­ladó hagyományok jelentősebb állomásairól. Véleményünk szerint hasonló rendezvényt gyakrabban kellene szervezni, még több veterán kom munista és fiatal népművelő rész­vételével. Ma örömmel, büszkén elmondhatjuk: győzött, életté formálódik az eszme, amely szo­cialista társadalmunkat is szülte. Hasznosnak tartjuk, ha a mai nemzedéknek erről a folyamatról azok beszélnek, akik már évtize­dekkel ezelőtt építették a mát és a boldogabb jövőt. KULIK GELLÉKT lí)75 X. 15. A Svodíni fNové Zámky-t — érsekújvári járás) Družba EFSZ- ben új kukoricaraktározási mód­szert vezettek be. A morzsolt szemeket olyan betongödrökbe vagy kimélyített csatornákba szórják, amelyeknek falát kát­ránypapírral vonják be. A kát­ránylemezekre megelőzően po- lystilén vásznat helyeznek, és a magot erre szórják. A telítés után a vásznat szorosan összevarrják, hogy a kukoricaszemek légmen­tesen elzárt térben maradjanak. Az így tárolt kukoricát azután a téli hónapokban szárítják ki, ami­kor a szárítóberendezéseket ke­vésbé használják. Az új módszer lehetővé teszi, hogy a kukoricát a teljes beérés után szedjék le. A befakarítási veszteség ezzel hek­táronként legalább 8—10 mázsá­val lesz kisebb. Felvétel B. Palkovič — CSTK 0/ tárolási módszer AZ IDEOLÓGIAI MUNKA HATÉKONYSÁGÁÉRT JÁRÁSI KONFERENCIÁK UTÁN Szeptemberben és október elején járási szinten ideoló giai konferenciákat tartottak, amelyek méltó keretet adtak az 1975—76-os pártoktatási tanév megkezdésé­nek. Olyan időszakban zajlottak le, amelyben a fő tö rekvés a minden téren kifejtett pártmunka hatékonysá­gának növelésére, valamint a CSKP KB tavaly novem béri plenáris ülésén és pártunk XIV. kongresszusán hozott határozatok következetes teljesítésére irányult Megállapíthatjuk, hogy a járási pártbizottságok dön­tő többsége nagy figyelmet széniéi az ideológiai ér tekezletek előkészítésének és megtartásának. Az ideológiai értekezleteken értékelték a járási pártbizottságok és a nagyobb üzemi pártbizotságok tevékenységét abból a szempontból, hogyan teljesí­tették a CSKP XIV. kongresszusának határozatait az ideológia terén. Elemezték a párttagok és a tagjelöl­tek marxista-leninista nevelésének jelenlegi színvo nalát, a tanítók eszmei-politikai oktatásának, vala­mint a SZISZ-ben és más társadalmi, illetve tömeg­szervezetben kifejtett politikai munkának az eredmé­nyeit. Hangsúlyozták: fontos, hogy a politikai oktatás színvonala emelkedjék a fejlett szocialista társada­lom építésének időszakában. Nem szabad lebecsülni az ideológiai nevelőmunka és a nevelés elválaszthatatlan kapcsolatát. Az ideológiai értekezleteken foglalkoz­tak a lektorok és a propagandisták fontos szerepé­vel, akiknek az a legfőbb feladata, hogy megtanítsák az embereket alkotó szellemben érvényesíteni a mar­xizmus—leninizmus eszméit és megcáfolni a helyte­len, különösen az ellenséges nézeteket. A lektorok és a propagandisták politikai feladata az is, hogy munkájukat a pártszervek tervei alapján végezzék. A pártszervek a szükségletekből kiindulva meghatározzák, hogy melyek azok a témák, amelyek­kel az adott időszakban és környezetben foglalkozni kell. Az értekezleteken elhangzott vitafelszólalások konkrét dolgokkal foglalkoztak. Számos érdekes ja­vaslat hangzott el az ideológiai munkával kapcsolat­ban, különösen a pártoktatásra vonatkozóan. Galán- tán pl. a propagandisták szakosításának szükségessé­gét hangsúlyozták, Prievidzában a tudományos ateista nevelés minőségi javításának a jelentőségét, a Brati- slava-vidéki járási értekezleten pedig a propagan­disták körültekintő tevékenységéről, valamint a párt­oktatás új formáiról beszéltek a résztvevők. Dunaj­ská Stredán (Dunaszerdahelyen) és a KoSice-vidéki járás értekezletén a felszólalók a tanítók világnézeti nevelésének és eszmei politikai oktatásának szentel­tek figyelmei. Nővé Zámkyban (ÉrsekújváronJ jó ta­pasztalatokat szereztek a forradalmi hagyományok termeinek felhasználásával kapcsolatban. Luőenecen [ Losoncon) hangsúlyozták, hogy a pártoktatás rend­szerének továbbfejlesztése az anyagi támogatástól és az oktatásban alkalmazott modern elemektől függ. Fontos szerepük van ezenkívül a nevelésben a tömeg­kommunikációs eszközöknek, tehát a pártsajtónak, a rádiónak és a televíziónak. Ily módon tovább sorol­hatnánk azokat a pozitív javaslatokat, amelyek a já­rási ideológiai értekezleteken a pártoktatás színvo­nalának emelésével kapcsolatban elhangzottak. A felszólalók közül sokan a politikai nevelés ob­jektumainak, tehát a nevelési otthonoknak és a szer­táraknak szenteltek figyelmet. Ezek tevékenysége po­zitívan hatott a párloktatás, a propaganda és az agi­táció színvonalának emelésére. Sokan ezekben az új létesítményekben látják pártunk ideológiai befolyása színvonal- és effektivitásbeli növekedésének fő feltéte­lét. A politikai nevelési otthonok programjában az a fontos feladat is szerepel, hogy a propagandistákkal fokozatosan elsajátíttassák a pártoktatás, a propagan­da és az agitáció hatékony módszereit. Azok a lépé­sek, amelyeket eddig ebben az irányban a propagan­damunka módszereinek javítása és a politikai iroda­lom terjesztése érdekében tettek, még csak a kezdet kezdetét jelentik, ezért tovább kell folytatni az esz­mei nevelőmunka módszereinek fejlesztését. Szüksé­ges, hogy kidolgozzák a fő pedagógiai és pszicholó­giai elveket és az elméleti ismeretek kihasználásának módszereit a felnőttek nevelése és oktatása terén. Sajnos, sok politikai nevelési otthon tevékenysége nem éri el a fent leírt magas mércét, és a lehetősége­ket sem használják ki. Ennek fő oka az, hogy az ott­honokra bízott feladatok sok esetben túl általánosak. Az értekezleteken elhangzott beszámolók és vitafel­szólalások megállapították: a pártoktatás eltelt évé­nek fő jellemvonása a pártszerveknek és a pártszer­vezetnek a tudományos világnézet kialakításáért a szocialista tudat továbbfejlesztéséért és az oktatásban részt vevők eszmei fejlődésének meggyorsításáért in­dított erőfeszítései voltak. Azt is megállapították az értekezleteken, hogy a pártoktatás szerepe az ideo lógiai munka fejlesztésében nagyon fontos. A pártok tatás továbbfejlesztése, melyet igényes feladataink teljesítése is megkövetel, szükségessé teszi, hogy az eddignél nagyobb figyelmet szenteljenek a tartalom nak, a pártpolitikával való kapcsolatnak és szocialista társadalmunknak. A járási ideológiai konferenciák bebizonyították, hogy a pártoktatás a párttagok, a tagjelöltek, sőt a pártonkívüliek eszmei-politikai és elméleti nevelésé­nek szerves része lett. Az is bebizonyosodott, hogy tovább kell emelni az oktatás színvonalát és fokozni hatékonyságát, hogy az eddiginél még nagyobb mér­tékben hozzájáruljon a párttagok és pártonkívüliek szocialista tudatának kialakításához. CZAKÓ JÓZSEF. az SZLKP KB dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents