Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-15 / 243. szám, szerda

Gustáv Husák elviőrsnak, a CSKP KB főtitkárának, a Központi Biiollság októberi ülésén elmondott záróbeszédé Gustáv Husák elvtárs beve­zetőben kiemelte a Központi Bizottság plenáris ülésének je­lentőségét és a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum fej­lesztése területén hozott hatá­rozatának fontosságát, vala mint a CSKP XV. kongresszu sára való felkészülés jelentő­ségét. Megállapította, hogy a vita és az elfogadott határozatok igazolták, miszerint a Közpon­ti Bizottság egységes álláspon­tot foglal el ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban, s ez a párt belső egységének a megnyilvánulása. Az októberi ülés — mint mondotta — foly­tatta társadalmunk további fejlesztése kulcskérdései kon cepciójának hagyományát, amely koncepció szerint a Köz ponti Bizottság — különösen a XIV. kongresszus óta — rendszeresen eljár. A Központ) Bizottság plená ris ülésén megtárgyalt mind­két kérdést — folytatta Husák elvtárs — hosszabb ideig ké­szítették elő, többször foglal kozott velük a Központi Bi­zottság Elnöksége és Titkársá­ga, mégpedig azzal a céllal, hogy kidolgozza a helyzet ob jektív elemzését és az objek­tív következtetéseket. A Köz­ponti Bizottság munkájában maximálisan el akarjuk kerül­ni a szubjektivizmust, amely a múltban pártunkban is ig'en sok kárt okozott. Következete­sen reálpolitikát akarunk foly­tatni, mindig az igazat akar­juk mondani az embereknek, s a problémák progresszív megoldására vezetni őket. A mezőgazdaság kérdései — mondotta a továbbiakban Hu­sák elvtárs — inkább a vitá­ban kerültek előtérbe, s ezért ezekhez akarok szólni néhány szót. Az elvtársak a vitában ki­egészítették, aláhúzták és tá­mogatták azokat az elemzése­ket és következtetéseket, ame­lyekhez az elnökség jelentésé­ben eljutott, joggal beszélhe­tünk szocialista mezőgazdasá­gunk nagy eredményeiről. Ter­mészetesen sok a probléma is, a fejlődés, a növekedés prob­lémái, de vannak fogyatékos­ságok is, amelyeknek nem kellene lenniük. Mi a fontos ennek az egész kérdóskomplexumnak a meg­ítélésében? Hogy a Központi Bizottság tudatosítsa — és szükséges, hogy ezt egész pár­tunk és társadalmunk Is tuda­tosítsa — a mezőgazdaságnak, mint társadalmunk fontos po­litikai stabilizációs tényezőjé­nek jelentőségét. A mezőgaz­daság fejlesztése nemcsak a szövetkezeti parasztok, a me­zőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók feladata, hanem az egész társadalomé is, miután része egész fejlődésünknek a fejlődés jelenlegi fokán és távlatilag is. A hatodik ötéves tervidőszak folyamán, ahogy az a Központi Bizottság hatá­rozataiból kitűnik, még na­gyobb súlyt kívánunk helyezni erre az ágazatra, hangsúlyozta Husák elvtárs. A feladatok, amelyeket most jóváhagytunk, egyrészt hosszú lejáratúak, távlatiak, amelye­ket fokozatosan fogunk meg­valósítani, másrészt azonnal megoldandók, ezeket még csak holnapra sem lehet elhalasz­tani. Szükséges, hogy valamennyi párt-, társadalmi és állami szerv ebben az értelemben dolgozza ki a plénum határo­zatai megvalósításának időter­vét. A halaszthatatlan felada­tok közül említsünk meg leg­alább egyet: az utóbbi évek­ben jó eredményeket értünk el a mezőgazdasági termelés­ben, de nem hunyhatunk sze­met afelett, hogy az idén a tavalyihoz képest gyengébb volt a gabonatermés. Ehhez járul további tényezőként, hogy világviszonylatban lénye­gesen nehezebbek a gabona és más mezőgazdasági termékek felvásárlásának feltételei. Ezért kívánom támogatni az elnök­ség jelentésének azt a meg­állapítását, hogy igen takaré­kosan kell gazdálkodnunk a szemes terményekkel. Szükséges — és ezt külön !i rj«n£-súlyozni kell, ahogv azt töbij elvtárs is megemlítette a vitában —, hogy a kerületek u járások, a vállalatok és az üzemek maradéktalanul meg­valósítsák a gyakorlatban, az állattenyésztési termelésben, a szemes- és egyéb takarmányok jobb felhasználására, illetve megtakarítására hozott iutézke eléseket. |ó gazdálkodás mel­lett elégséges a gabonánk a lakosság élelmezésére, ahol a szükségletek természet oson tel jes mértékben fedezettek, de inás takarmányfajtákat is te­kintetbe véve biztosítani tud juk a tervezett hústermelést és más állati termékek terme­lését is. A szigorú gazdasá­gosság követelményét jól a tu­datába kell vésniük az ezen a területen tevékenykedő vala­mennyi dolgozónak. Nem helytálló az a nézet, bogy „mi nem vagyunk szö­vetkezet, nem vagyunk állami gazdaság, miért foglalkozzunk hát ezekkel a kérdésekkel“. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésére hozott intézkedéseket valamennyi munkaszakaszon meg kell tár­gyalni és végrehajtásukat biz­tosítani kell. A vitában az elv­társak helyesen beszéltek ar­ról, hogyan függ össze a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztése az ipar­ral, az építőiparral, a tudo­mányos kutatással stb. Fontos össztársadalmi feladat ez, s ennek megfelelően kell ehhez hozzáállni. A másik, hasonlóan fontos dokumentummal — a Közpon­ti Bizottság levelével — kap­csolatban Husák elvtárs eze­ket mondotta: Benne vagyunk abban az idő­szakban, amikor számot kell adnunk, hogyan teljesítettük és hogyan teljesítjük a XIV. kong­resszus határozatait. Mindegyik munkaszakasztól függ, hogy mi­lyen eredményekkel zárjuk ezt az időszakot, s hogyan készü­lünk fel az 1976-os esztendőre, a következő ötéves terv meg­kezdésére, a közeledő XV. kongresszusra. A Központi Bizottság levele, amelyet itt jóváhagytunk, azt mutatja, hogy a szocialista tár­sadalom vezető ereje a marxis­ta—leninista párt. Ez a szocia­lista társadalom motorja, moz­gatóereje. Ahogy a párt, a párt­tagok dolgoznak a tömegekben, a társadalmi szervezetekben, az állami és a gazdasági mun­kaszakaszokon, olyan eredmé­nyeket sikerül elérnünkl Nem egyszerű levél ez, amely rámutat egy, jóllehet igen fon­tos kérdésre. Eszmei-politikai dokumentum, eszmei-politikai keret ez, amelynek keretében kell, hogy lefolyjon az alap­szervezetek és valamennyi fel­sőbb pártszerv tanácskozása. Olyan dokumentum ez, amelyen valamennyi kommunistának és dolgozónak el kell gondolkod­nia. El kell végezni a XIV. kongresszus óta eltelt időszak rövid felmérését, amely meg­győzően mutatja pártunk és né­pünk munkájának eredményeit valamennyi területen. El kell végeznünk a helyzet, a feltéte­lek értékelését, hogy milyen helyzetben vagyunk, hogy mi­lyen feltételek között készü­lünk fel a XV. kongresszusra, s fel kell vázolni a párt fő fel­adatait és az össztársadalmi cé­lokat. Decemberben megkezdőd­nek az évzáró taggyűlések és utána a pártkonferenciák. Ülé­sezni fog pártunk valamennyi tagja — több mint 1 300 000 tagjelölt és párttag. Fel fogjuk mérni az eddig végzett mun­kát, és kitűzzük a további fel­adatokat. Ezért olyan fontos dokumentum ez a levél, a Köz­ponti Bizottság jóváhagyása után kötelező érvényű vala­mennyi párttag és pártszerve­zet számára. Hogyan kell ezzel a doku­mentummal dolgozni? Megis­merkednek vele a párt kerületi és járási szervei, ezek aktívái és a pártszervezeti bizottságok. A levél közzététele novemberben megtörténik, hogy az évzáró taggyűlések «lőtt megismerked­hessenek vele a párttagok, s hogy valamennyi dolgozó lássa, hogyan tekintenek a kommu­nisták kongresszusuk előtt a problémákra, mire mozgósítják a dolgozókat. A levéll>en kifejezésre jut az ország és a párt orientációja. Rendkívül fontos azonban az évzáró taggyűlések és a párt­konferenciák előkészítése. Eh­hez az kell, liogy ezt az irány­vonalat lebontsuk az egyes alapszervezetek, vállalatok, községek, járások, kerületek feltételeire, kritikailag elemez­zük munkájukat és eredményei­ket az elmúlt időszakban, ér­tékeljük, mi volt pozitív ebben a munkában, hol voltak hibák, fogyatékosságok, meghatározva, hogyan kell megoldani őket és kitűzve további igényes fel­adatokat. Az ilyen konkrét hoz­záállás rendkívül fontos, ha a kongresszus előtt el akarjuk érni az egész párt aktivizálását és mozgósítását. Szükség lesz arra, hogy a párt Központi Bi­zottsága, kerületi és járási bi­zottságai segítséget nyújtsanak az alapszervezeteknek, hogy biztosítva legyen az évzáró tag­gyűlések minőségileg kifogás­talan előkészítése és később le­folytatása. Sok függ attól, mi­lyen légkör alakul ki, hogyan történik majd a probléma meg­ítélése, milyen célokat tűznek ki a pártszervek és -szerveze­tek az illető munkahely, köz­ség, üzem földművesszövetkezet stb. feladataival összefüggés­ben. Hogy miképpen történik meg ezeknek a feladatoknak a megoldása, az befolyással lesz majd azután az eredményekre is. Ezért kell igen nagy gondot, figyelmet fordítanunk rájuk. Már a XV. kongresszus össze­hívásával kapcsolatban megmu­tattuk, hogy ebben az időszak­ban még jobban kell növelni valamennyi pártszervezet, vala- menyi párttag és tagjelölt akti­vitását. A kommunisták aktivi­tása általában nagy. De vannak itt-ott egész szervezetek is, amelyek lemaradást mutatnak. A kongresszus alkalom arra, hogy e téren is lényegesen jobb eredményeket érjünk el. Nem beszélünk az aktivitásról ma­gának az aktivitásnak a kedvé­ért. Az aktivitás legyen mindig összefüggésben a feladatok vég­rehajtásának biztosításával, kezdve a politikai és ideológiai feladatoktól a gazdasági és egyéb más kérdésekig bezáró­lag. Ilyen módon lehetséges mozgósítani a párt és a kom­munisták kollektív erejét, a társadalom életének valameny- nyi területén szerzett kollektív tapasztalatokat, fejleszteni mindazt, ami pozitív, és kiküszö­bölni mindazt, ami akadályoz­za előrehaladásunkat. Ilyen hozzáállással a kommunisták és a többi dolgozó aktív részvéte­lének alapján igyekszünk a XV. kongresszus jó előkészítésére és lebonyolítására. A kongresszust nem a mun­kásosztálytól, a parasztságtól és az értelmiségtől elszigetelve készítjük elő. Ellenkezőleg, ép­pen a kongresszus előtti idő­szakban még nagyobb súlyt he­lyezünk az intenzív politikai tömegmunkára az üzemekben és valamennyi munkahelyen. Ezért csak üdvözölni lehet, amit Hlavička elvtárs a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom, Poledník elvtárs az Ifjúsági Szövetség nevében és több más elvtárs arról mondott, hogy e tekintetben intenzívebbé kell tenni a Nemzeti Frontba tömö­rült valamenyi tömegszervezet munkáját. A pártkongresszus lefolyását figyelemmel fogják kísérni a széles néptömegek. Nem az a célunk, hogy csak passzívan szemléljék, mit tesznek a kom­munisták, hanem az, hogy ért­sék meg: ez az ő dolguk is, hogy az ő sorsukról, érdekeik­ről, szükségleteikről is történ­nek döntések. Ezért a párton belüli munkát össze kell kötni a dolgozók között végzett in­tenzív munkával. Gazdasági té­ren ki kell bontakoztatnunk mindenekelőtt a CSKP KB, a kormány, az FSZM és a SZISZ KB felhívása alapján már meg­indult kongresszusi versenyt. Fontos feladatok állnak előt­tünk a népgazdaság területén is. A cél az idei tervfeladatok maradéktalan teljesítése és az ötödik ötéves terv sikeres be­fejezése. Az ipar, az építőipar és más gazdasági ágazatok -eredményei — egyelőre általá­nosságban véve — jók. Szep­temberben az ipari termelés országos viszonylatban a múlt év azonos időszakához képest 108.4 százalékra, s az év első kilenc hónapjában a tervezett 100.4 százalékos növekedéssel szemben 107,3 százalékra nö­vekedett. Ez tehát globálisan véve nem rossz. De ezek mö­gött az összesített eredmények mögött sok gyenge pont is meghúzódik. Itt-ott ennek ob­jektív okai vannak, de az ese­tek abszolút többségében az okok teljes mértékben, vagy túlnyomó többségükben szub­jektivek. Az igényes feladatokkal való megbirkózás* céljából, ahogyan azt már megmondottuk a Köz­ponti Bizottság múlt év novem­beri és ez idei júliusi plénu- mán is, naponta harcot kell folytatni minden luzaság, fo­gyatékosság és helyenként a hanyagság ellen is. Ha csak tu­domásul vesszük a fogyatékos­ságokat, amelyeket el tudnánk távolítani, de nem távolítjuk el őket, akkor csak látszólagosan járunk el legálisan. Ezzel függ össze nagymértékben az irányí­tás és az irányító munka szín­vonala. Erről is sok szó esett már a Központi Bizottságban. Ennek ellenére még csak rész­leges javulás mutatkozik. A termelésben és az ellátás­ban tapasztalható fogyatékossá­gok jelentős része az irányító munka fogyatékosságaiban, s gyakran a felelőtlenségben gyö­kerezik. Nem lehet ebbe a hely­zetbe belenyugodni. Az igényes­ség követelménye érvényes a párt-, állami, gazdasági vezetés valamennyi szintjén, a társadal­mi élet valamennyi területén. Különösen a kongresszus' előtti időszakban kell fokoznunk a magasabb és az alacsonyabb funkciókban tevékenykedő kommunistáknak a párttal és az egész társadalommal szem­beni felelősségét a jelenlegi problémák aktív megoldásáért. Az élet azt mutatja, hogy az ember munkája, hozzáállása és felelőssége olykor kulcsfontos­ságú, mondhatnám meghatározó tényező. A következő időszakban sor kerül a taggyűlések és a párt­konferenciák megtartására. Ezeken nem szabad megkerül­nünk a gyenge pontokat és a fogyatékosságokat, vagy csak általánosságban kritizálnunk őket. Hiszen sem a vállalat, sem a földművesszövelkezet, sem a község nem névtelen, általános. Ha ezeken a helye­ken nem mennek rendben a dolgok, akkor ezeknek megvan a konkrét oka, s a legtöbbször konkrét vétkese is, aki ezekért konkrétan felel. Ezért konkrét kritikával kell illetni őket. A konkrét kritika elő kell, hogy segítse a pártban is igénye­sebb atmoszféra kialakítását. A tavaly novemberi plenáris ülés után számos intézkedés történt a határozatokban meg­jelölt feladatok lebontására a kormányok, a minisztériumok, a vállalatok és a szervezetek részéről, elvégezték ezeknek ellenőrzését. A pártkongresz- szusra való felkészülés folya­mán vissza kell térni ezekhez a feladatokhoz, kritikailag kel! ellenőrizni, kinek mit kellett teljesíteni, ki mit nem teljesí­tett, meg kell követelni, hogy feleljen ezekért a párt előtt, hogy a dolgok gyorsabban ha­ladhassanak előre Ezzel függ össze az igényes kádermunka, az igényes ká­derpolitika is. A Központi Bi­zottság levele világosan meg­mondja, hogyan kell osztály­politikai és egyéb szempon­tokból eljárnunk, hogy az év­záró taggyűléseken, pártkonfe- renciákon és végül a kong­resszuson megválasztott szer­vek még szilárdabbak legyenek és felkésziiltel>l>ek az előttünk álló feladatok elvégzésére. Hasonlóan igényes káderszem- pontokat kell érvényesíteni gazdasági téren, és társadal­munk minden más területén. Nagy súlyt kel! helyezni a kongresszus előtt és után a politikai nevelő és az ideoló­giai munka megjavítására, az összes ideológiai eszközök, fő­képp a tömegtájékoztatási esz közök hatásának növelésére. Sok dolgot: dicsérni lehet ezen a területen is, de sohasem olyan magas a mérce, hogy ne lehetne megemelni. Éppen most, amikor az ötödik ötéves terv befejezésén munkálko­dunk, amikor a XV. kongres­szusra, a fejlődés további sza­kaszára készülünk fel, szüksé­ges, hogy újságírásunk offen­zív, harcos legyen, magas esz­mei és szakmai színvonalon álljon, segítsen az embereknek helyesen megérteni azt, amit elértünk, hogy tudják, miért harcolunk és milyen célokat tűzünk magunk elé. Újságírá­sunk és az egész széles körű politikai tömegmunka, amely a tudományos forradalmi, marxista—leninista tanításra támaszkodik, ma, amikor a szocializmus, mint társadalmi rendszer szembetűnően mutatja fel a kapitalizmussal szembe­ni előnyeit, összehasonlíthatat­lanul kedvezőbb helyzetben van, de nem mindig tudjuk kellőképpen felhasználni. A kongresszusi felkészülés időszakában kétségtelenül nagy eredményekről számolunk majd be. Természetesen van­nak problémáink is, s ez nem lehet másképpen az életben. De ezek nem olyanok, hogy ne tudnánk megbirkózni velük, ne tudnánk biztosítani az em­berek nyugodt életét, gazda­ságunk és államunk progresz- szív fejlődését. A dolgok józan, reális szem­lélete, dramatizálás és illúzi-ó nélkül — hangsúlyozta vége­zetül Husák elvtárs —, ez a Központi bizottság, dokumen­tumaink álláspontja. Derűlátás­sal léphetünk a fejlődés to­vábbi szakaszába, hiszen a jobb jövőért, a progresszív ha­ladásért küzdünk, s ezekért ott küzdenek, ahol akadályo­kat küzdenek le. Azért van szükségünk szi­lárd, egységes, fegyelmezett, erős pártra, hogy megbirkózhas­sunk az akadályokkal és bizto­síthassuk népünk, pártunk, ál­lamunk további perspektíváját, ezért összpontosítjuk minden erőnket a XV. kongresszus elő­készítésére, abban a szellem­ben, ahogy a Központi Bizott­ság által jóváhagyott levél be­szél, amelynek be kellene ha­tolnia valamennyi párttagnak és minden dolgozónak a tu­datába. lubomír strougal megkezdte tárgyalásait Tripoli — Lubomír Strougal, a szövetségi kormány minisz­terelnöke, aki hivatalos láto­gatáson tartózkodik a Líbiai Arab Köztársaságban, tegnap megkezdte tárgyalásait a lí­biai vezetőkkel. A tárgyaláso­kon csehszlovák részről részt vett Andrsf BarCák, külkeres­kedelmi miniszter, Pavol Ba- hyl, általános gépipari minisz­ter, valamint hazánk képvise­lői, akik hivatalos útjára el­kísérték Lubomír Strougal mi­niszterelnököt. Líbiai részről a megbeszélé­seken részt vesz Abdas Szá­lam Dzsallud miniszterelnök, Abu Bakr Ali Sarlf gazdaság­ügyi miniszter, valamint Dzsa- ballah Azzus Szallii iparilgyi és bányaipari miniszter. A két ország képviselői megtárgyalják a CSSZSZK és Líbia közötti kapcsolatok szé­lesítésének lehetőségét a gaz­dasági élet, a kereskedelem, a tudomány és a kultúra terüle­tén, továbbá foglalkoznak a nemzetközi élet néhány idősze­rű kérdésével, mindenekelőtt a közel-keleti helyzettel összeg­függő problémákkal. új szó 1975. X. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents