Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-14 / 242. szám, kedd
A CSKP Központi Bizottsága 1975. október 6-7-i ülésének vitája [folytatás az 5. oldalról) zünk meg helyettesítésük olyan jelentős forrásáról, mint a mezőgazdasági üzemek, a közétkeztetési vállalatok hulladéka. Ezért a hatodik ötéves tervben az a célunk, hogy minden olyan hulladékot felhasználjunk, amely a növényi és állattermékek feldolgozásakor keletkezik. Kerületi viszonylatban az így feldolgozott hulladék évente mintegy 20 ezer tonna szemes takarmány megtakarítását jelenti Vladimír Krupauer elvtárs felszólalása A mezőgazdasági termelőerők fejlődése egyre nagyobb követelményeket támaszt a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségével szemben. A múltban elsősorban a technikai, a gazdasági és az irányító dolgozók szakképzettsége növelésének fontosságát emeltük ki, ma már ezt a figyelmünket a munkásokra is ki kell terjesztenünk. A mezőgazdasági szaktanintézetek széles körű hálózata eleget tud tenni mezőgazdaságunk minőségi követelményeinek. A koncentrálás ós a szakosítás fejlődése azonban megköveteli, hogy állandó figyelmet szenteljünk a tanulmányi ágazatok rendszerének. Vagyis, hogy megfelelő arányt biztosítsunk a mezőgazdasági szaktanintézetek hallgatóinak számát, minőségét ós szakosítását illetően. Az ilyen típusú iskolák általános problémája, hogy helyes arányt alakítsunk ki az elméleti tantárgyak és a gyakorlati oktatás között. Köztársaságunkban 120 mezőgazdasági szakközépiskola biztosítja a technikusi középkáderek felkészítését. Ezeknek az iskoláknak csaknem 23 000 tanulójuk van. A tantervek 1972—73. évi módosítása megjavította az oktatást, és az iskolákat közelebb hozta a mezőgazdasági gyakorlathoz. Az oktatás tartalma korszerűsítésének feladata azonban állandó jellegű. Rá szeretnénk mutatni, hogy több ismeretet kellene szerezniük a tanulóknak a gépesítés, az automatizálás területéről, el kellene mélyíteniük ismereteiket az irányításban, a termelési folyamatok tervezésére és szervezésére vonatkozóan. Rendszeresebb gondot kell fordítanunk a végzős tanulók azon képességére, hogy irányítani, egyesíteni és megnyerni tudják a munkakollektívákat. A középiskolai és a főiskolai mező- gazdasági tanulmányok elválaszthatatlan része a gyakorlat, amelynek során a hallgatók kiegészíthetik elméleti ismereteiket és a mezőgazdasági üzemekben szerzett tapasztalataikat. Ezért a mezőgazdasági közép- és főiskolákat gazdaságokkal látják el, de a termelési gyakorlat nem korlátozható csak ezekre. Ellenkező esetben nem leszünk eleget annak a követelménynek, hogy az iskolák végzett hallgatói tökéletesen ismerjék — elméletileg és gyakorlatilag — a korszerű üzennek szervezését és Irányítását. A három mezőgazdasági főiskolán és a két állatorvosi főiskolán összesen 10 000 hallgató tanul, ezenkívül 1400-an távúton tanulnak. Az iskolák és karok hálózata megfelel mezőgazdaságunk mai és távlati szükségleteinek. Nem megfelelő azonban az élelmiszeripar főiskolai végzettségű szakembereinek oktatása. A főiskolák tevékenységének elválaszthatatlan részét képezi a tudományos kutatómunka. A pedagógusoknak a kutatási feladatokba való bekapcsolódása, valamint a mezőgazdasági gyakorlattal folytatott tudományos együtt- működtíse a feltétele szakmai színvonaluk állandó emelkedésének. Gyorsabban és az egyes területeken határozottabban kell a mezőgazdasági és az állatorvosi főiskolák tudományos kutatási kapacitásait bevonni a csehszlovák tudomány integrált rendszerébe, valamint a KGST keretében folytatott nemzetközi egy üt l m ű köd ésbe. A tudománynak az a küldetése, hogy megkönnyítse az emberek munkáját, de a mezőgazdasági tudományok ezt a feladatot csakis a mezőgazdasági termeléssel szoros kapcsolatban teljesíthetik. Mezőgazdasági tudományunk a gyakorlatban az üzemeinkre és vállalatainkra támaszkodhat, amelyekben több ezer főiskolai és középiskolai végzettségű szakember dolgozik, akik figyelemmel kísérik a tudomány eredményeit és hajlandók arra, hogy minden újat és haladót megvalósítsanak. A termelőerők fejlődése egyes mezőgazdasági ágazatokban olyan szintet ér el, hogy lehetővé válik a termelési és a kutató- alap közvetlen összekapcsolása. Túlságosan leegyszerűsítenénk a dolgot, ha ezt a folyamatot csak mint szervezési intézkedést tudatosítanánk, anélkül, hogy minőségileg visszatükröződne a gyakorlatban és a kutatási alapban. Közvetlen kapcsolatuk sem teszi fölöslegessé a mezőgazdasági kutatás célszerű és. tervszerű irányítását. A mezőgazdasági és élelmiszer ipari minisztériumok hibája, hogy irányító tevékenységükben túlsúlyban vannak a szervezési-adminisztratív formák, az egyes intézetek munkájának szükséges egybehangolása nélkül A szocialista mezőgazdaság gyors fejlődése nálunk ugyanúgy, mint a baráti országokban, űj problémákat vet fel, tehát minőségileg nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági kutatással szemben. Sokkal reálisabb feltételek alakulnak ki azonban a nemzetközi együttműködéshez. Ennek bizonyítéka, hogy 1976—1980-ban a KGST-országok együttműködése keretében a 17 meghatározott probléma kö'ziil 15 megoldásban Csehszlovákia is részt vesz. Kibővülnek az intézetek kétoldalú megállapodásai az NDK-val, Lengyelországgal, Magyarországgal és elsősorban a Szovjetunióval. A nemzetközi együttműködésnek ezek a formái kutatási alapunk hatékonyabb kihasználásához, a megoldási határidők lerövidítéséhez vezetnek, és hozzájárulnak az egyes emblémák komplex kutatásához. Franfisek hamouz eavfars felszólalása A CSKP KB Elnökségének jelentéséből kitűnik, hogy viszonylag igen |ól sikerült teljesíteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése mennyiségi mutatóit, de a minőségi mutatókat már kevésbé, habár ezen a téren egyes szakaszokon pozitív eredményeket érnek el. A népgazdaság növekedésének dinamikáját reálisan és lényegesen elősegíthetjük, ha képesek leszünk jobban értékelni azt ós jobban takarékoskodni azzal, amit kitermeltünk, amit gyártottunk. Ebben az ötéves tervben az elért sikerek ellenére felesleges veszteségeink is voltak. Például azért, mert a termelőhelyek építése főként a tej- feldolgozó, a hús- és a hűtőiparban lemarad a mezőgazdasági elsődleges termelés eredményei mögött. így azután a hús és a tej jó minőségű feldolgozása sok helyen megoldatlan marad. Ha ki akarjuk elégíteni az élelmi» szerek tápértékének növelése iránti követelményt, akkor például ami a sertéshúst illeti, a lehető legnagyobb mennyiségben kell sovány húst minimális szalonnával a piacra szállítani. A nagyhizlaldákban sikeresen bevezetik a hibridizációs programot, amely a sovány sertéshús termelésének növelését célozza a megfelelő fajták keresztezése útján. Ez nálunk viszonylag rövid idő alatt már széles alapokon folyik. De itt is érvényes az elv, hogy körültekintően kell eljárni, mivel jó minőségű sertéshúst, nem pedig szálkás, száraz húst akarunk. Ezért meg akarjuk oldani a termelők ós feldolgozók gazdasági ösztönzésének kérdéseit is. De hogyan oldjuk meg? A szalonna feldolgozását és felhasználását nem kerülhetjük el. A szarvasmarha-tenyésztésben megvannak a lehetőségek arra, hogy a termelés célkitűzései szerint jobb minőségre, nagyobb differenciálásra térjünk át, vagy sok tejet, vagy húst igyekezzünk termelni, mégpedig a szálas takarmány legnagyobbmérvű felhasználásával és a szemes takarmány minél takarékosabb kihasználásával. A baromfitenyésztésben is további lehetőségek nyílnak a termelés minőségének és hatékonyságának növelésére. Összefoglalva azt mondhatjuk: munkánk folyamán jobban törődjünk majd azzal, hogy differenciáltan járjunk el az élelmiszeripari termeléshez szükséges nyersanyagok végső rendeltetése szerint. Munkánk fő célja, hogy biztosítsuk a lakosság ésszerű táplálkozását, mégpedig midenekelőtt hazai forrásokból. A népgazdaság sikeres fejlődése lehetővé teszi az emberek élelmezési igényeinek teljes kielégítését, főként az élelmiszerek mennyisége tekintetében. Az élelmiszer-fogyasztás kalóriatartalma egy lakosra számítva már túllépte a 3100 kalóriát, vagyis 200, sőt 300 kalóriával meghaladja az orvosok által javasolt és igényelt értéket. Ezen elvek értelmében továbbra is fokozatosan korlátozni akarjuk főként a cukor és a liszt aránytalanul nagy fogyasztását, és elsősorban a gyümölcs-, a burgonya* és a húsfogyasztást akarjuk emelni. A párt Központi Bizottsága Titkárságának határozata értelmében jelenleg szétírjuk a gyümölcs- és zöldségtermesztés széles körű fejlesztésének koncepcióját. Még mindig nagy meny- nyiségben hozzuk be ezeket a termékeket. Ausztriában az egy lakosra eső évi gyümölcsfogyasztást 105 kg-ról 126 kg-ra, Svájcban 167 kg-ról 190 kg-ra, Franciaországban 86 kg-ról 111 kg-ra akarják emelni és nálunk mi a helyzet? Arra számítunk, hogy a gyümölcsfogyasztást 65 kg-ról 85 kg-ra növelhetjük, de ez még mindig kevés. Annál is inkább, mert emellett a friss, nyers gyümölcs és zöldség hányada csak mintegy 40 százalék. Hasonlóképpen a zöldségnél a 80 kg-ról 89 kg-ra tervezett növelés ugyan nagyobb, mint a dániai, de ez számunkra nem lehet mértékadó. Lényegesen nagyobb lehetőségeink vannak a zöldségtermesztésre és arra, hogy az emberek asztalára kerüljön az éttermekben és az üzemi étkezdékben. Ez azonban megköveteli az orvosok, a közgazdászok, az igazgatók, a mezőgazdasági dolgozók, de a kereskedelem dolgozóinak összpontosított munkáját is. Tehát főként a jó minőségű hús, tej, tejtermékek gyümölcs és zöldség termelésének növelésére és ezáltal a táplálkozás minőségi javítására törekszünk. Ezt konkrét intézkedésekbe akarjuk foglalni a következő ötéves tervben. A gabonaproblémák megoldásával az ötödik ötéves tervben sikeresen növeltük a gabonafélék termesztését. Ebbe a folyamatba, amint a jelentésből kitűnik, be akarjuk vonni a többi termény, főként az évelő takarmányfélék, a lucernafélék intenzív termesztését is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt komplex módon kell elérnünk, biztosítanunk kell a jó termést és betakarítást a hegyi körzetekben is. Ez a szárítás, a silózás és a szénázás biztosítását jelenti. Nem bízhatjuk magunkat az időjárásra, mert például szárítókra van szükségünk, és azokat igen gazdaságosan kell elhelyeznünk a tüzelőanyag mennyisége és felhasználása alapján. Ezekben a napokban folyik a burgonya betakarítása. Azonban már néhány év óta nem sikerült pi burgonya hektiir- hozamait az ültetési területek csökkenésével arányosan növelni úgy, hogy az általános betakarítás során ne csökkenjen az étburgonya, és az ipari burgonya mennyisége. Ezt behozatallal kell pótolnunk. E téren meg kell javítani a nemesítő ós szaporító munkát s annak irányítását, és nyilvánvalóan meg kell javítani az agrotechnikát is a talaj előkészítésétől és trágyázásától kezdve egészen a burgonya védelméig, betakarításáig ós fogyasztásáig. Nagy mennyiséget veszítünk azáltal, hogy háztartásainkban a burgonyát hagyományos módon a pincékben tároljuk. Itt az ideje megfontolni és intézkedéseket hozni a burgonya széles körű raktározására és kis adagokban az egész év folyamán az üzletekbe történő szállítása érdekében. A panelházakban nehezen marad meg a friss burgonya* Meggyőződésem, hogy fokozatosan áttérünk az ésszerű osztályozókra, a hűtőházakban való széles körű raktározásra és a kis csomagolásra. így megelőzzük a felesleges veszteségeket, és a burgonya jobb minőségű lesz. Hamouz elvtárs felszólalása befejező részében az élelmiszeripari termékek minőségének színvonalával foglalkozott. Megállapította, hogy az élelmiszeripar egyes ágazatainak színvonala nagyon eltérő. Különbségek vannak a termékek minőségében az ugyanazon ágazathoz tartozó egyes vállalatok és üzemek között is. Nem könnyű feladat növelni a termékek minőségét, vagyis nemcsak norma szerint, hanem magas fokú haszonértékkel, a fejlett fogyasztói közönséget teljesen kielégítő választékban termelni az élelmiszereket, mert sok nehézséget kell leküzdeni a munkaszervezésben, a technikai felszerelésben és a kapacitás terén, sőt az emberek gondolkodásában is. De ez a folyamat elkerülhetetlen, ha a hatodik ötéves terv idején tovább akarjuk emelni az emberek életszínvonalát. Ezért nagy figyelmet akarunk szentelni' a gyártmányfejlesztésnek. Franf isek Novak elvtárs felszólalása A mezőgazdasági termelés pártunk vezetésével kielégítően fejlődik. Ezt azok a számadatok bizonyítják, amelyeket a CSKP KB Elnökségének dokumentumaiban és jelentésében terjesztettek elénk. Ezt konkrét példákkal is alátámaszthatjuk. Efsz-ünk 2 ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. 1964-ben 650 ezer liter tejet adtunk az államnak, 1974-ben pedig már 2 milliót. 1964-ben 80 vagon gabonát, tavaly pedig már 236 vagont adtunk. A zöldségnél ez 10 évvel ezelőtt 350 vagon volt. most pedig már 820 vagon. Az utóbbi években a litomeficei járásban is gyorsan fejlődik a termelés összpontosítása, szakosítása és a kooperáció. A vállalatok közötti kooperáció alapján a cukorrépa-termelő vállalatok üszőket nevelnek a hegyaljai legelőkön, megkezdte működését az agrotechnikai vállalat, üzemelnek a tojástermelő, a sertéshústermelő, a szénaszárító közös mezőgazdasági vállalatok, megkezdjük a központi borjúistállók építését, Jelentős a trávcicei közös gyümölcs-zöldségtermelő vállalat. Sor került a szövetkezetek egyesítésére is. A szövetkezetek átlagos nagysága 1879 hektár mezőgazdasági földterületet telt ki, és számuk az alapítási időszakkal szemben csaknem egytize- dére csökkent. Az összpontosítás és a kooperáció lehetővé tette a termelés szakosítását is. Nemcsak a szorosan egy termékfajta, például a tojás, sertéshús, stb. termelésére irányuló közös vállalatokról van szó. Elmélyült a meglevő mezőgazdasági vállalatokon belüli szakosítás is. Járásunk ós az a szövetkezet is, amelyben dolgozom, a nagy zöldségtermelők közé tartozik. Míg a múltban a zöldségtermelés elaprózódott a járás vállalatai között, ma négy szakosított szövetkezet biztosítja a járás piaci zöldségtermesztésének több mint 75 százalékát. A termelés összpontosításának és szakosításának ily magas foka feltétlenül megkívánja a kézi munka gépekkel való helyettesítését. Hét évvel ezelőtt zöldségtermelőink közül még senki sem akart parajt termeszteni. A hűtővállalatokkal együttműködve a szövetkezetnek sikerült behozatallal pa- rajszedő gépet szereznie. Az egész parajtermesztés a mi efsz-ünkben összpontosult, amely a megfelelő gépek segítségével évente 220 vagon parajt takarít be mindkét fél megelégedésére, a hűtővállalatok, valamint a szövetkezet előnyére. A mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelmények rohamosan növekednek, de ugyanakkor csökken a dolgozók száma. Például a mi efsz-ünkben néhány évvel ezelőtt még 280 nő dolgozott. Ma alig vannak nyolcvanait. Ezért az egyedüli megoldás, hogy az emberi munkát további nagy teljesítményű gépekkel, a termelés kemizálásával és új technológiai eljárásokkal helyettesítsük. A termelés összpontosítása és szakosítása ehhez megfelelő feltételeket teremt. Ezen a téren a mezőgazdasági termelósnék még nagy tartalékai vannak. Ezért igen helyesnek tartom, hogy a CSKP KB Elnöksége jelentésében nagy súlyt helyez a termelés további összpontosításának és szakosításának fejlesztésére. Az összpontosításban és szakosításban elért eredményeik megerősítik a kitűzött út helyességét. Társadalmunk a mezőgazdaság számára egyre nagyobb mennyiségben biztosítja a szükséges nagy teljesítményű technikai eszközöket. A nagyobb teljesítményű és tökéletesebb gépek növelik a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségével szemben támasztott követelményeket. A traktoros tíz évvel ezelőtt még csak mintegy 150 ezer korona értékű gépért volt felelős, ma már azonban félmillió korona értékű gépért felel. A gépesítés eme fejlődését a párt és állami szervek rendszeres erőfeszítésének, az ipari üzemek munkásainak köszönhetjük, akiknek hálánkat kell nyilvánítanunk, mert az ő hozzájárulásuk nélkül a mezőgazdaság nem érhetné el azt a fejlődést, melynek tanúi vagyunk. Az új technika és technológia azonban számos problémát is okoz. Nagyon bánt bennünket a gépek hibásodása, az üzemzavarok, amelyek hosszabb időre üzemképtelenné teszik őket, mindenekelőtt azért, mert hiányoznak a szükséges pótalkatrészek. A pótalkatrészek nagy része természetesen rendelkezésre áll ós beszerezhető, de bizonyos alkatrészek hiányoznak. Bizonyos idővel ezelőtt hasonló probléma volt a gumiabroncsokkal ós meg kell mondanom, hogy ezt ma már csaknem teljesen megoldottuk. Ez bekövetkezhet egyes pótalkatrészeknél is, de szükséges, hogy az illetékes szakágazatok komolyan foglalkozzanak a problémákkal. Az utóbbi időben a központi szervek figyelme nyomatékosan a gyümölcs- és zöldségtermesztésre irányul. Ezen ágazatok fejlődését még fékezi a gépesítés alacsony színvonala. A zöldségtermesztők még mindig olyan technológiára és gépesítésre várnak mint amilyen a gabonatermesztésben, a cukorrépa- vagy komlótermesztésben már ismeretes. Helyesnek tartom, hogy a GTÁ-k feladatává tették olyan gépek gyártását, behozatalát és karbantartását, amelyek nélkül nem végezhetünk nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermelést. Hasonlóképp kell megoldani a gyümölcs- termesztők speciális igényeit a gyümölcsfabetegségek, a kártevők ós a gyom elleni védőeszközök tekintetében. 1975. X. 14.
