Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-13 / 241. szám, hétfő

AZ OLIMPIA ESÉLYESEI tf-JfiSZÓ A nemrég Caliban megrende­zett világbajnokságon a 100 és 200 méteres mellúszásban egy­aránt aranyérmet nyert. A 200 méteres vegyesúszásban meg­lepetésre nem került a döntő­be pedig egy esztendővel ko­rábban, a bécsi Európa-bajnok- ságon ebben a számban világ­csúccsal győzött. így tehát a montreali olimpián három számban is a nagy esélyesek között tart’ák nyilván Edingburghban 1965-től Frank Thomas volt az edzője, és ő formált a közepes gyorsúszó­ból nagy türelemmel kitűnő mellúszót. Ezért vette csalódot­tan tudomásul, amikor védence később Amerikát részesítette előnyben. Wilkie elhatározását a következőkben indokolta: — Úszni akartam és akarok továbbra is. Ehhez azonban e sportág jelenlegi színvonalát figyelembe véve, nagyon sok Dávid Wilkie — mert róla van szó — a szakemberek és a közönség teljes bizalmát él­vezi, az angol szövetség leg­drágább "versenyzője, ami vi­szont érthető, hiszen az egyet­len, akitől olimpiai bajnoksá­got, esetleg bajnokságokat, ér­meket remélhetnek. Éppen ez­ért nem sajnálják a pénzt, amit Wilkie felkészülésére költenek. Dávid ugyanis az amerikai mia­mi egyetem hallgatója és ott Bili Diaz az edzője. Az idén többször tette meg a 10 000 ki­lométeres távot, mert hazájá­nak színeit kelett Európa né­hány városában képviselnie és a szövetség vezető funkcioná­riusai zokszó nélkül folyósítot­ták az utazás nem csekély költ­ségeit. Megérte, mert Wilkie minden alkalommal a várako­zásnak megfelelően szerepelt. időre van szükség. E^en felül tanulni is szeretnék, hogy ké­sőbb meg tudjak állni saját lá­bamon. E két dolgot azonban Nagy-Britanniában nem lehet összeegyeztetni. Választanom kellett, mint tette például Brinkley, aki jelenleg az úszást tartja életcéljának. Én nem így cselekedtem. Meghívtak a mia­mi egyetem csapatába, ahol a jó sportoló, mivel emeli az egyetem tekintélyét, kitűnő ed­zéslehetőségekhez jut. Wilkie naponta 4—5 órát edz, de a szabad idejét is az uszo­dában tölti. A felkészülés mód­szere nem nagyon különbözik azoktól, amelyeket Edinburgh- ben megismert, de a tengeren­túlon sokkal nagyobb a konkur- rencia. Keményen kell edzeni, sokat kell úszni, mert ha nem megfelelőek ax eredmények, a a versenyzőt gyengébb csoport­ba teszik át. Dávid csendes, szolid sport­ember, hangos szót alig hallani tőle, de pontosan tudja mit akar és él az adott lehetősé­gekkel. A 21 éves versenyző 1972-ben hívta fel magára a fi­gyelmet. A müncheni olimpián a 200 méteres mellúszásban nyert ezüstérmet, az 1973-as világbajnokságon ezen a távon már győzött, harmadik lett a 200 méteres vegyesúszásban és negyedik a 100 méíeres mell­úszásban. 1974-ben Bécsijén Eu- rópa-bajnokságot nyert a 200 méteres mell-, illetve vegyes­úszásban. Az idei világbajnok­ságon pedig a két: mellússzó számban szerzett aranyérmet. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy Wilkie a kivételes tehetségek közé tartozik, és ezért nála nagyon magasra tették a mércét, nem takarékoskodnak a köve­telményekkel, sokoldalúan ké- színtik elő és nagy megterhe- lésű edzéseket kell teljesítenie. A gyors- és a mellúszás mindig erőssége, a pillangó gyengéje volt. Ma már ez nem áll fenn, amiről a vegyesúszásban elért sikerei is tanúskodnak. Kedvenc száma azonban mindmáig a mellúszás maradt. Ebben tartozik igazán a világ­klasszikus versenyzők közé. Az elmúlt év nagy versenyein nyert érmek is ezt igazolják. Hogy milyen időket tart a jö­vőben lehetségesnek? Vélemé­nye szerint -a világ, jelenlegi legjobb mellúszói 100 méteren 1:03 perces, 200 méteren pedig 2:15,0 percen belüli világrekor­dokat is elérhetnek. Nem tit­kolja, hogy ő is szeretné a csúcsjavításból kivenni a ré­szét. Az alig tíz hónap múlva sorra kerülő olimpiáról nem beszél, de szorgalmából, igye­kezetéből arra lehet következ­tetni, hogy ott sem akar csa­lódást okozni. (k) A világ legnagyobb hagyo­mányú tenisz-vetélkedése, a Davis Kupa sorozata, megala­pításának 75. évfordulóját idén ünnepük. Kisebb kiha­gyásokkal, évről évre játszot­tak a világ legjobb teniszcsa­patai ezért az ezüstserlegért, amelynek birtokba vétele minden tenisz szövetség és játékos számára a legnagyobb célt jelentette. A Davis Kupa idei, vagyis 65. kiírásának döntőjébe 42 év után két eu­rópai csapat jutott, Svédor­szág és Csehszlovákia, hazánk együttese első alkalommal lesz a döntő résztvevője. A világ teniszsportja a leg­utóbbi 10 esztendőben egyre • inkább üzletté vált, különbö­ző ügynökök, üzérek akarnak búsás jövedelemre segítségé­vel szert tenni, át akarják szervezni a Davis Kupa küz­delmeit, essetleg ve télytársat állítani a Davis Kupának. Két évvel ezelőtt új javaslat-' tál jöttek, az amerikai váró­Sikertelen kontárkodás sok ligájával. Ezt szerették volna más országokra is kiter­jeszteni. Ez a tenisz-cirkusz nem járt sikerrel. Sportszem­pontból bukást jelentett és anyagilag csak néhány tenisz­híresség, s különösen az ame­rikai televízió társaságok mentették meg. Számukra ez nem sport, hanem show volt. Idén a teniszjátékosok egy szövetsége, amely magát ATP- nek hívja, új csapatverseny­nyel jelentkezett. A Davis Ku­pa átszervezése nem hozott sikert, ezért az úgynevezett csapatok Világ Kupájáért ját­szottak. A viaskodásra a ja­maicai Kingston városában az előző héten került sor. A ren­dezők célja az volt, hogy rö­vid idő alatt sok pénzt lehes­sen keresni. A döntőben az Egyesült Államok és Nagy­Brltannia találkoztak, s az amerikaiak Ashe — Tauner összetételű együttese 2:l-re győzött az angQl Taylor és Mottram kettős ellen. Ashe, a wimbledoni győztes közben vereséget szenvedett Mott- ramtól. Az eredmény nem is anyira lényeges, mint az a tény, hogy a teniszvilágban ez az újrendezvény teljesen megbukott. Közönséges torná­nak tartják, amilyeneket vi­lágszerte évente tucatjával rendeznek. Azzal a népszerű­séggel, amellyel a Davis Ku­pa rendelkezik, nem veteked­het, különösen ha számításba vesszük a Csehszlovákia — Ausztrália DK-találkozó iránt megnyilvánult érdeklődést. Az új rendezvény tehát semmi­képpen sem jelenthet velély- társat a Davis Kupának, hi­szen csupán spekulatív meg­gondolások hozták létre, így sikerre eleve nem számítha­tott. Amikor a csatár (sötét mezben), nem önszántából ismerkedik meg a jégtelülettei ... (VojtíSek fölv.) A JÉGKORONG IS FIGYELHET KÉR Az I. jégkorong-ligában októ­ber 14-én a kilencedik, 17-0n a tizedik és 21-én az tizenegye­dik forduló kerül sorra, s ezzel vége is lesz az első negyed­nek. Á második negyedben a csapatok ugyanolyan párosítás­ban játszanak majd október 24- től december 12-ig, mint az el­ső részben, csak akkor a ven­dégekből vendéglátó, a házi­gazdákból vendég lesz. Az előző idényekkel összeha­sonlítva nagyobb a jelentősége az idény első és második ne­gyedének, mint azelőtt. Decem­ber 12 után ugyanis kialakul a sorrend az első hat, illetve a 7—12 helyen. Az első hat csa­pat azután ugyancsak kétfor­dulós alapon küzd a' bajnoki címért, a másik hat csapat pe­dig a kiesés ellen. E megállapításokból kiindul­va, különösen jelentős minden mérkőzés. Az csak természetes, hogy a legjobb hat közé jutni minden liga-csapat álma, — de mint megállapítottuk, — ez csak hat csapat esetében való­sulhat meg. E sorok papírra ve­tésekor Pardubice, Sparta, Ces- ké Budfjovice, Brno, Kladno, Plzefi volt az első hat sorrend­je, tehát a sokszoros bajnok Dukla jihlava nem volt közöt­tük, márpedig nélküle szinte el sem lehet képzelni az úgy­nevezett döntő-csoportot. A jih- lavai katonacsapatról köztudott, hogy nehezen lendül bele, rá­adásul minden idényben új em­1975. X. 13. E lletem egyik legszebb fu­tóversenyét láttam előző vasarnap délután az idei kosi- cei Békemaratonon. Négy futó — valamennyien a népidemok­ratikus Kórea versenyzői — el­határozta, megpróbál nagyon sikeresen szerepelni a világhí­rű távfutóversenyen. (Mint a sajtóértekezleten a befutás után húsz perccel kiderült, Kim Ir- szen még 1972-ben megkérte országa legjobb távfutóit, ké­szüljenek úgy, hogy átütő si­kert arassanak a Békemarato­non.) A négy fiú a rajttól kezdve együtt futott, így segítve át egymást az esetleges holtpon­tokon. (A győztest, Csoj Csang- szovot megkérdeztem, volt-e krízises időszaka a negyvenki- lométeres távon? — Igen — felelte a húszéves diák, a har­mincötödik kilométeren. — Tár­samat, aki ugyannyi idő alatt érkezett célba, mint én, öt ki­lométerrel előbb gyötörte a holtpont. — (Nem sokkal a cél előtt Csoj Csang-szov és Go Szun-szon elhúzott honfitár­saitól és úgy érkezett a Loko­ES HA LEIT Mim Cilii ? Jegyzetek az idei Békemaratonróí motíva csermelyi stadionjába, mint két testvér. Nyomát sem láttuk az utolsó méterek öldök­lő iramának egyikük sem pró bált meg a másik elé kerülni, sőt, olyan nagyon vigyáztak ar­ra, hogy egyszerre fussanak át a célon, hogy a győztesnek szánt babérkoszorút sem sike­rült a fejükre tenniök. A csi­nos kislány ugyanis, akit a ren­dezők e feladattal megbíztak, nem tudta eldönteni, ki lesz az első és végülis tanácstalanul álldogállt, kezében a koszorú­val. (Érthető, hogy a sajtóérte­kezleten záporoztak az ázsiai földrész képviselői felé a kér­dések. Nyertünk így együtt maratont hazánkban is, nyilat­kozta a győztes, akkor is egy­szerre futottunk át a célon és akkor is engem hirdettek ki győztesnek.) A fiatal futókon lehetett lát­ni, hogy megsejtették, a sport nemcsak a győzelemmel kap­csolhat össze. Van ennek a íogí»>>:nnak egy sokkal mé­lyebb értelmezése is, olyan, amilyet ők mutattak még a Bé­kemaratonon. Nagyszerűbb ér- rés .segíteni a másikon, mint legyőzni aztl Visszaadni a cél­ban mindazt, amit — esetleg — a táv bizonyos részein a másik nyújtott. Alárendelni az egyéni érdekeknek a közösség érde­keit. Nem mindegy, hogy ki győzött? — tehetnénk fel a kérdést. A lényeges, hogy a KNDK sportolóinak híre bejár­ja a világsajtót! A sajtóértekezleten megtud­tuk, hogy a KNDK-ban népsze­rű a futás, ezer olyan marato- nistájuk van, akik képesek 2 óra 35 perc alatt lefutni a tá­vot. Jobbára hegyes vidéken, ösvényeken gyakorolnak, álta­lában 35 kilométert naponta, de vannak olyan edzéseik is, hogy 80 kilométert futnak! Véleményem szerint az idei Békemaratonnak két győztese van, mivel Csoj Csang-szov és Go Csun-szon teljesen egyszer­re ért a célba. A verseny jegy­zőkönyvében is ugyanaz az idő szerepel mindkét név mellett. A rendezők — akik mindenre fel voltak készülve, csak erre nem — végülis úgy döntöttek, hogy a feketehajú, feketeszemű, törékeny és mindössze húszöves Csoj Csang-szovot hirdetik ki győztesként. Lehet, hogy ha céííoTÖ is fényképezi a befutást, néhány ezred centiméter egyik vagy másik versenyző javára billen­ti a mérleg nyelvét a célban. Dehát teljesen fölösleges lett volna ezl a műszert ebben az esetben alkalmazni. Az idei Bé­kemaraton éppen ezért a rend­kívüliségéért sorolható a világ ezévi legcsodálatosabb verse­nyei közé. Megcsillantott vala­mit, ami még emberibbé, még népszerűbbé teszi a fogalmat: sport. BATTA GYÖRGY bereket kell együttesébe építe nie. Várható, hog/ a továb­biak folyamán az együttes ha­gyományosan jó erőnléte is ko­moly szerephez jut, de a döntő­csoport színvonala is megkí­vánja, hogy a jihlavaie" is tag­jai legyenek a legjobbak vetél­kedésének. A két kiosúcsosodáoú idény tette szükségessé, hogy az I. jégkorong-ligában ilyjn legyen a lebonyolítás mikéntje. Ez te­hát a válogatott érdeke. Válogatott csapatunk két­szer már bemutatkozott és tet­szetős játékkal biztosan győzte le mindkét esetben a Winni­peg Yets, kanadai profi-csana- tát, amelyben a kanadiakon kí­vül finn jégkorongozók is sze­repeltek. Nem is olyan sokáig kell vár­nunk válogatottunk újabb és nagyon jelentős erőpróbájára, hiszen Prágában november 11- én és 13-án játsszák a Cseh­szlovákia—Szovjetunió barátsá­gos mérkőzést. Erre nemcsak a hazai és a szovjet jégkorong-közvélemény kíváncsi, hanem mindenütt, ahol ezt a népszerű sportot kedvelik, vagy magas szinten játsszák. A prágai találkozók után válogatottjaink Finnországba utaznak, ahol 15-én és 16-án mérkőznek Soumi együttesével. A finnek évről-évre javulnak, s különösen otthoni környezet­ben nagyon veszélyes ellenfe­lek tudnak lenni. Csaknem egy hónappal ké­sőbb, pontosabban december 13-án és 14 én Göteborgban, majd Stockholmban Svédország —Csehszlovákia, ugyancsak ba­rátságos jellegű találkozókra kerül sor. Ezek jelentőségét már csak a nagy hagyomány miatt is fölösleges hangoztat­nunk. December 17—21 között Moszkvában lesz a hagyomá­nyos Izvesztyija-torna, amelyet ezúttal ezzel az egyetlen szín­térrel, s egyfordulós alapon rendeznek meg. Mindez az olimpiai és a vi­lágbajnoki felkészülést szolgál­ja, s az előző előjátékaként ja­nuár 24-én és 25-én az NDK válogatottja látogat el hozzánk, míg a VB főpróbájaként már­cius 30-án és 31-én Finnország együttese vendégesked'k ná­lunk. A válogatott feladatai tehát nem akármilyenek már a fel­készülések során, hogy azután az olimpiai jégkorong-torna következzék február 2-től 13- ig, majd a VB április 8-tól 24- ig. A téli olimpia színhelye Innsbruck, a VB-é Katowice lesz... (zaj

Next

/
Thumbnails
Contents