Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
KOMOR KULTÚRSZOMJ '■ y ■ ■ *' . Nem mehetnénk el valamikor moziba? —& kérdezi Nagyné a férjé- tői. ' VI — Hiszen már voltunk moziban! — feleli a férj. 1|1|3| ^e újabban hangosfilmeket játszanak... VALLOMÁS — Esküszöm, hogy te vagy az első nő, akibe szerelmes vagyok! — Ezt érzem is kedvesem. — És te vagy az első nő az életemben, aki ezt el is hiszi. BEOSZTÁS A feleség a férjbe«: — Szeretnék veled komolyan beszélni valamiről... — Rendben van — mnndja a férj. — Te csak kezd el, én nemsokára visszajövök. KEGYETLENSÉG — Miért ébresztett fel? Éppen azt álmodtam, hogy a jó munkáért prémiumot kaptam! (Várnai György rajza) BORZONGATÓ A temetőben egy nő egyedül bolyong, és a kijáratot keresi, miközben erősen alkonyodik. Végül az egyik kripta mellett egy fekete ruhás férfit pillant meg. Rögtön hozzá siet: — Kérem, uram, vezessen « kijárathoz, mert eltévedtem, és úgy félek! — Én is féltem, amíg éltein — válaszolt a fekete ruhás férfi. KRITIKA A serdülő leányzó megmutatja kisöccsének új báli ruháját. — Nos, milyennek találod? Öcsi lassan körbesétálja a nővérét, és Így szól: — Hátulról olyannak Irt Iszol, mintha elölről szép lennél. SZÖVEG nélkül t Sz. IRODALMI KAvEhAZ Hozzon egy kávét és valami irodalmi díjat! iSajdik Ferenc rajza} :^pf;'ÍFELELET . Bíró a vádlotthoz: !pfek Szégyellje magát! Maga; most van itt ötödIpdlott: .. 4- : ''. :' ; t'f SZABÁLYSÉRTÉS Egy gépkocsi áthaladt « ke- reszteződósen, bár a közlekedési lámpa pirosat mutatott. Egy rendőr utolérte, és így szólt a kormánynál ülő hölgyhöz: — Ide hallgasson, asszonyom, tudja ön, mit jelent az. amikor b rendőr felemeli a karját? — Azt hiszem, igen — válaszolt hidegen a hölgy —, hiszem harminc évig tanítónő voltam! RIADALOM Kisrt xzemti asszony ront be lóhalátában a rendőrségre: — Keressék meg a férjemet, nem tndok nélküle élni, ft pedig eltűnt! — B« :sáss«n meg, asszonyom, de mondjon el mindent sorjába«. Mikor tfint el a férje?? — Egy hete. — Akkor miért csak ma jelenti be? — Meri ma kell fizetést kapnia! HOZZA] ÁRULÁS — Elég idős vagy, édes fiam — mondja a skót a fiának —, most már te is hozzá jármi hatnál a család eltartásához. — Például mit tehetnék, papa? — Kifizethetnéd helyettünk azt az összeget, amellyel a gyermekkocsidra tartozunk. KÉRÉS Külföldi turista a fényképészhez: — Szeretném, ha lefényképezne ezek előtt az oszlopok előtt, de úgy, hogy a gépkocsim ne legyen rajta a képen. — Miért, asszonyom? — Mert ha a férjem olt látná a kocsimat, azt gondolná, hogy én döntöttem össze a Colosseumot. ZENEBARÁT — Szereti ön a zongorát? — Szenvedélyesen. — Játsszak önnek valamit? — Isten ments, én csak csukva szeretett!, PÁRBESZÉD — Miért akart öngyilkos lenni? — Unom az életet. — És azt gondolja, hogy az öngyilkosság ©1« szórakoztatja? ÉRDEKLŐDÉS ■ •; • ’ Két barátnő, beszélget: — 'Mondd, te tudsz angolul? gr- Tudok. ■" ; r-* Hogy mondják azt angolul,, hogy igen? ; V- . — Miért akarod tudni? — Tegnap megismerkedtem egy SZÖVEG NÉLKÜL fEultiiKKpiegel) m főnöknek az az egy hibája, hogy jCjL túlságosan törődik vele, mit szóinak a dolgokhoz „azok ott feni“ panaszkodott Honduraszy barátom, egy kül- és halgazdálkodási vállalat felelős tisztviselője. — Ha javaslatot teszek, gyakran kapom azt a választ: — Ezzel odafent nem értenek egyet... Vagy hogy: — Félek, ezért nem dicsérnek meg bennünket. Esetleg azt, hogy: - No még csak az kéne, kapnánk a fp jünkre egy nagyot onnan. Eme kijelentések közben szemét az ég felé mereszti, körülbelül fele úton a kristálycsillár és a használaton kívüli kéménynyílás közé. Én mindig követ tem a szememmel, de soha még nem láttam ott senkit, eltekintve néhány pókhálótól, amit a takarítónő felejtet! ott. De hát ez van, ezt kell szeretni. Mármint takarítónőben. El is tökéltem — folytatta barátom —, hogy legközelebb kinyomozom, tulaj dóriképpen kik azok ott fent, és miért nem értenek egyet azzal, amivel egyet kellene érteni, illetve miért nem di csérnének meg bennünket azért, amiért dicséret járna, s végül miért kapunk tőlük a fejünkre egy nagyot, holott nem ezt érdemelnénk. — És szerinted mit kezdhetne az ember a magas vérnyomásával ilyen időben? Smrka rajM Amikor legközelebb azzal álltam élő a főnöknek, hogy adjuk el a kiselejtezett pörgettyűállományt féláron flel jesen logikus volna), és ö erre azt felelte, hogy „fent ezzel nem fognak egyetérteni, ezért vegyük le a dolgot a napirendről", nos, szóval amint ezt kimondta és megint a plafon irányába kezdett hunyorgatnt, sietve rákétdez- tem: — Hol nem értenek egyet? Ott fent? — és arra felé böktem, az ujjammal. Azt mondta. persze, ott fent. Csak hogy én most nem hagytam magam: — Jól van, főnök, bízza csak rám a dolgot. Akkor most magam beszélek azokkal ott fent. Erre ingerülten reagált: — Azokkal ott fent nem lehet be szélni. — Es miért? — Mert azok ott fent nem szeretik, ha beszélünk velük ott fent. — Márpedig én beszélek azokkal ott fent — erősködtem —, mert azok ott fent is csak emberek. Tessék megmondani nekem, kik azok ott fent, pontos név, lakcím, telefon és postai irányító -szám. En majd felmegyek hozzájuk. Már rohantam is ki a szobából, egyenesen fel a központba. Megkerestem azt ott fent, akiről tudtam, hogy foglalkozik velünk ott lent, és rátámadtam: — Mondja, miért olyan maga, ami lyen? Miért nem ért egyet a legésszerűbb dolgokkal sem, és főleg miért fenyegetőzik, miért kapunk magától egy nagyot a fejünkre? " Csak nézett rám értetlenül. Hogy ö így nem, hogy ő úgy nem. Tovább, be a minisztériumba. Olt is megkerestem az illetékest, de ugyanaz a csodálkozó pillantás, ugyanaz a mentegetőzés. Csak tovább, feljebb és feljebb! Már elhagytam a sztratoszfé rát, fent jártam valahol az Androméda ködben, de még mindig teljes köd. Sen ki sem vállalta, hogy fí lenne az ott fent, hogy ő félemlítette volna meg a főnököt, akárcsak egyetlen esetben is.' Leereszkedve a földre, be egyenesen a főnökhöz. — Figyeljen ide, egészen fent jár tam. Közlöm magával, hogy minket senki sem akadályoz, senki sem köti meg a kezünket, minket senki sem fenyeget. Maga le van leplezve: .xtzok ott fent" nem léteznek . .. Szórakozottan nézett rtim: — A?.1 mondja, nem léteznek? ... Furcsa .. . De hiszen most is ott vannak, nézze csak, ott — és kezével tétován felfelé mutatott — ott fent... Maga talán nem látja, de én igen. Üljön csak ide a helyemre... — és belenyomott a főnö ki karosszékbe. Szavamra. Akkor először csakugyan láttam azokat ott fent. novobáczky sAndor
