Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
A Kelet-szlovákiai Gépgyár egy teljes hónappal korábban, tehát 1975 november végéig teljesíti exportfeladatait a szovjet megrendelőkkel szemben. A Szovjetunióba irányuló szállítások a gyár exportjának mintegy 60 százalékát alkotják. ÉSSZERŰEN, IGÉNYESEN, ELKÖTELEZETTEN Nemes versenyben a szocialista brigádok # Racionalizáció — a figyelem gyújtópontjában @ Férfias válasz a felhívásokra • A XV. pártkongresszus tiszteletére A pCim Központi Bizottsága, a CSSZSZK kormánya, a Szakszervezetek Köz- UvWl ponti Tanácsa és a SZISZ Központi Bizottságának a felhívása nyomán a Kelet-szlovákiai Gépgyár mintegy négy és fél ezer dolgozót számláló munkakollektívája megbolydult, akár a méhkas. Ügy is mondhatnánk, hogy pártunk, legfelső szerveink mozgósító szava szeget ütött az emberek féjébeI... Többet, jobban, ésszerűbben — hangzott el a jelszó, amelynek háromszögében mindenekelőtt az elkötelezett magatartás, a pártpolitika aktív támogatása feszült. Ján Cin- geü elvtárs, az FSZM összüzemi bizottságának elnöke nem titkolja, hogy elégedett az eddig elért eredményekkel. Az egyes üzemegységekben megtartott termelési értekezletek, a szocialista brigádok, a komplex racionalizációs brigádok, valamint a kitüntetett dolgozók tanácskozása híven tükrözte, hogy a felhívás tér mő tulajra talált. # Aligha férhet hozzá kétség, hogy a szép sikerek, a nagyszerű eredmények nyitja a jól szervezett és lendületes szocialista munkaversenyben rejlik. Százalékarányban vajon hány dolgozó kapcsolódott be a mozgalomba? — A szocialista munkaverseny szervezettségére valóban büszkék lehetünk. Tény, hogy a verseny nemes szellemo több esetben is kihúzta már a kátyúból a tervteljesítés szekerét. Pillanatnyilag dolgozóink 89,3 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Magától értetődő, hogy a szocialista brigádok és a komplex racionalizációs brigádok haladnak az élvonalban. Nyilván nem érdektelen, hogy a Kelet-szlovákiai Gépgyárban 136 kollektíva áll versenyben a megtisztelő cím elnyeréséért, ezek közül 61 brigád immár megszerezte a bronzérmet. A novemberi párt- plénumot követően három komplex racionalizációs brigád is alakult, elért eredményeik valóban biztatóak. Ám nem szólottunk még a „százezresek“ mozgalmáról. Ezt a bűvös számot tizennyolc kiváló dolgozónk érte el, természetesen a munka ésszerűsítésével, anyagmegtakarítással, jobb munkaszervezéssel. Pártunk, a kormány, a szak- szervezet, valamint az ifjúsági szövetség felhívása eddig nem tapasztalt lendületet adott a munkaversenynek. Az első fél évben 498 kollektív és egyéni kötelezettségvállalás született. Az értékelésnél kiderült, hogy valamennyit teljesítjük. ® A racionalizaciós intézkedóselc- kel összefüggésben nyilván nem elhanyagolandó momentum az újítók kezdeményezése sem — Rájuk mindig számitnalunk. Az év első felében nem kevesebb mint 343 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből százötvenet elfogadtunk, kiieacvenket- tőt már realizáltunk is. További negyvennyolc újítási javaslat realizálása úgyszólván, napok kérdése csupán. Nos, az újítási javaslatokból származó megtakarítások jóval meghaladják az egymillió koronát Ugyanakkor örvendetes jelenség, hogy a mérnökökön, technikusokon kívül munkásaink is bekapcsolódnak a mozgaloihba. Nem kevesebb mint 79 dolgozó, tehát olyan elvtárs, aki nem rendelkezik magasabb szakképesítéssel, nyújtott be értékes javaslatokat. Ez a tény egyrészt jelzi, hogy mindenki kap lehetőséget, másrészt dolgozóink elkötelezett magatartását példázza. # A globális számokat, adatokat lebontva: miként alakul a helyzet az egyes üzemegységekben? Lehet-e kii lönbséget tenni versenyszellem és versenyszellem között? — Különbséget aligha lehet tenni. Tény azonban, hogy nem mindenütt azonosak a feltételek. A speciális termékeket gyártó üzemegységben ötmillió korona a vállalások értéke. Ehhez az összeghez az újítók 80 ezer koronával járulnak hozzá. A műszaki osztályon kilenc kollektív és két egyéni kötelezettségvállalás született, amelyek értéke meghaladja a 600 ezer koronát. Hasonlóan értékes vállalások ról érkezett jelentés a kereskedelmi osztályról is, a munkaszervezés tökéletesítésére tettek javaslatot az anyagbe szerzők, a minőség ellenőrzésével megbízott elvtársak. a szerszámgépgyártók, sőt a személyzeti osztály se szeretne lemaradni. Mindent egybevetve, bátran elmondhatjuk, hogy az egyik kötelezettségvállalás, racionalizációs intézkedés szorosan kapcsolódik a másikhoz, tehát nem öncélú, hanem mindenekelőtt összüzemi érdekeket tart szem előtt. O A SLOVNAFT felhívására szinte hazánk valamennyi nagyobb üzeme válaszolt. Hogyan hangzott a Keletszlovákiai Gépgyár válasza? — Egészen egyértelműen! ... Az energiatakarékosságot illetően 42 707 koronára vállaltunk kötelezettséget az első fél évben, a valóság 180 ezer korona! Vállaltuk továbbá, hogy az év folyamán 50 ezer korona értékben takarítunk meg fűtőanyagot. Az első fél év lezártával már 65 ezer koronánál tartottunk. Még markánsabban domborodik ki a helyzet az anyagmegtakarítás terén. Az 1975-ös esztendőre szóló kötelezettségvállalásunk 470 ezer koronát írt elő. Nos, dolgozóink az első fél esztendőben 4 millió 773 ezer korona értékben takarítottak meg nyersanyagot. A racionalizációs intézkedések ütemtervét is túlléptük, 108 százalékra teljesítjük vállalásainkat. # A felsorolt eredmények, sikerek valóban egyértelműen példázzák a dolgozók pozitív magatartását, példás hozzáállását. Mégis érdekelne bennünket, vajon az üzemen, pontosabban a gyár kapuin belül született e versenyfelhívás? — Született, mégpedig a párt, a kormány, a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség felhívásával összefüggésben. Szerelő részlegünk dolgozói valóban kiteltek magukért. Felhívással fordultak a gépgyár valamennyi dolgozójához az ötéves tervidőszak feladatainak maximális túlteljesítése érdekében. Felhívásuk többek között hangsúlyozza: „A CSKP XV. kongresszusának összehívása ösztönöz benünket arra, hogy bővítsük kötelezettségvállalásainkat. A kongresszus tiszteletére ebben az esztendőben hárommillió koronával, 1976-ban további egymillió koronával teljesítjük túl tervfeladatainkat. Ezzel a vállalásunkkal egyúttal versenybe lépünk a CSKP XV. kongresszusának üzeme megtisztelő cím elnyeréséért is!“ Reméljük, hogy a felhívás a Kelet-szlovákiai Gépgyárban méltó követőkre talál. Kétségtelen, hogy a Kelet szlovákiai Gépgyár szerelőcsarnokaiban, de bármelyik munkahelyén nagy visszhangra találnak a különböző munkafelhívások. Az elért eredmények önmagukért beszélnek. Igazolják, bizonyítják, hogy körültekintőbb munkaszervezéssel, racionálisabb gyártási folyamatok bevezetésével, ésszerű takarékossággal milliós értékekkel gyára píthat juk népgazdaságunkat. Erre pedig most, az ötödik ötéves terv záró szakaszában, a hatodik ötéves népgazdasági terv előkészületi stádiumában mindennél nagyobb szükség mutatkozik. BALOGH P. IMRE A Kohó- ük Nehézgépipari Minisztérium példás dolgozója, Frantiäek Nety elv- társ, Michal Džafiko niűszakvezetö és M iclial Marcin, a szocialista munkabrigád vezetője egy új típusú gép tervrajzait tanulmányozzák. (A CSTK felvételölj- Gyakorta előfordul, hogy az ember betegség, esetleg baleset következtében kiesik a munka folyamatából. Sőt, az sem ritka eset, hogy egy-egy munkabaleset állandó, jelleggel kiiktatja a dolgozót a termelésből, esetleg élete végéig csökkentett munkaképességűvé válik, kénytelen megválni eredeti hivatásától, foglalkozásától. Szocialista társadalmunk megrokkant egészségű polgáraink számára is biztosítja a tisztes megélhetést, életszínvonaluk semmiben sem különbözik, illetve nem süllyed az általános életszínvonal szintje alá. Persze, az éremnek létezik egy másik oldala is. A szociális gondoskodás — bármennyire messzemenő — nem oldhatja meg teljes mértékben a rokkant emberek problémáit, hiszen közülük nagyon sokan szívesen kapcsolódnának be ismét szocialista társadalmunk építésébe, nehezen viselik el tétlenül a napok terhét. A rokkantság minden esetben komoly lélektani problémák okozója, az embert gyakorta megfosztja altól a tudattól, hogy hasznos tagja társadalmunknak, nem tudja megvalósítani önmagát, vágyódik a régi munkapad, a szerelő- csarnok, a műhely után. S ez érthető, hiszen érvényesíteni szeretné tudását, rokkantsága ellenére Is alkotni, építeni akar. Úgy mutatkozik azonban, hogy a megrokkant egészségű emberekkel kapcsolatban nem mindig élünk a lehetőségekkel. Annak ellenére sem, hogy munkájukra népgazdaságunk több ágazatában is szükség lenne. A többi szocialista országhoz viszonyítva hazánkban a rokkantak foglalkoztatottsága rendkívül alacsony, távolról sem felel meg annak az érdeklődésnek, amelyet a rokkantak tanúsítanak megfelelő munkabeosztás iránt. Igaz ugyan, hogy szigorú rendeletek szabályozzák a rokkantak foglalkoztatását, viszont az is tény, hogy megfelelő beosztással egyrészt népgazdaságunk munkaerőgondjain enyhítünk, másrészt elviselhetőbbé tesszük, életörömmel, a hasznosság tudatával, a kollektíva felemelő támogatásával fűszerezzük a rokkant ember életét. A rokkantsági nyugdíjakra, segélyekre szocialista hazánk milliárdokat ad ki évente. Nem kevésbé fontos, Illetve rendkívül felfigyeltető momentum, hogy további milllárdokról kell lemondania népgazdaságunknak éppen azért, mert aktív korban lévő me- berek estek ki rokkantság miatt a termelés folyamatából. A munkaerő-gazdálkodás területén mutatkozó feszültségek gondolkodásra késztetnek bennünket. Mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a rokkant vagy csökkentett munkaképességű polgártársaink bizonyos értelemben tartalékot is jelenthetnek. Kétségtelenül több figyelmet szükséges szentelnünk az egészségügyi rehabilitáció kérdéseinek, amely lehetővé teheti, hogy a rokkant, illetve csökkentett munkaképességű ember visszatérjen a termelésbe. Ezzel egyidejűleg természetesen megfelelő munkaalkal- makat is kellene teremteni! Az eddigi gyakorlat — mi tagadás benne — el-elmarad a társadalmi szükséglettől. Annál is inkább, mert több olyan rokkant, vagy. csökkentett munkaképességű ember él közöttünk, akinek az egészségi állapota lehetővé tenné könnyebb, megfelelő munka végzését. , .' , Amin,t kis eszmeiül látásunk bevezetőjében hangsúlyoztuk, a szociális biztosítás végeredményben csak az érem egyik oldala. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy ezek az emberek körültekintőbb gondoskodásra szorulnak. Olyan gondoskodásra, amely szocialista társadalmunk humánumából ered, amely biztosítja számukra a dolgozó, alkotó ember aktív életét, öntudatát, lelkesedését. Időszerű feladat tehát, hogy tovább fokozzuk az egészségügyi rehabilitáció hatásfokát, megfelelő munkalehetőségeket teremtsünk rokkant embertársaink, csökkentett munkaképességű kollégáink, elvtársaink számára. M PANU$KOVA IDŐSZERŰ FELADAT