Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-02 / 232. szám, csütörtök

AZ ATEISTA NEVELÉS FONTOSSÁGA

A vcHäés szerepéről és esz ifjúság körében végzett felvilágosító munkáról

A CSKP KB novemberi plenáris ülése behatóan foglalkozott az ifjúság nevelésével. Rámutatva szocialista hazánknak az egyházhoz fűződő viszonyára és egyházpolitikánk elveire, kimondta, hogy ezentúl lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelnünk az ateista nevelésnek. Ugyanakkor a plénum azt Is aláhúzta, hogy a tudományos világnézet terjesztésével nem célunk hadat üzenni a becsületesen dolgozó hívőknek, akik nek többsége velünk együtt építi a szocializmust. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladjuk a vallási előítéletek és csöke- vények elleni harcunkat. Kö telességünk meggyőzni a hívőket — elsősorban az ifjúságot — arról, hogy nézeteik helytelenek, mert minden tudományos alapot nélkülöznek.

Ez azért is elengedhetetlen követelmény, mert aki az egyház tanítása szerint a földi életet csak átmeneti állapotnak tekinti, ahelyett, hogy a mindennapi nehézségek ellen kiizdene, ahelyett, hogy szebb, gondtalanabb jövőt igyekezne biztosítani önmagának és családjának, az a boldogabb „túl- világi" élet reményében bele törődik „megváltoztathatatlan“ sorsába. Érthető tehát, hogyha csak olyan emberekkel építenénk a szocializmust, akik problémáikkal az egyházhoz fordulnak és a vallásban keresnek menedéket, eredményeink elképzelhetetlenek lennének.

Arra a kérdésünkre: mivel magyarázható, hogy még mindig akadnak olyanok, akik ragaszkodnak vallási meggyőződésükhöz, dr. Antonín Vanék docens, a tudományok doktora, a prágai Károly Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézetének az igazgatója így válaszolt:

— Az embernek mindennapi munkája és gondjai közepette kikapcsolódásra van szüksége. Míg egyesek a zenét, a színházat, vagy a könyveket választják erre a cé'lra, mások a sportot részesítik előnyben, de akadnak olyanok is, akik a templomban érzik jól magukat. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbben nem az istentisztelet miatt járnak oda, a prédikáció sem érdekli őket. inkább a templomi zene, vagy a szentképek és szobrok, esetleg az ünnepélyes környezet köti le a figyelmüket. Sokan pedig — szabad idejüket tartva szem előtt — az ünnepekhez ragaszkodnak. Noha a hús- vétot már többnyire csak faluhelyen ünnepük meg, a karácsony még mindig nemzedékről nemzedékre szálló évszázados hagyomány, amely a karácsonyfa díszítésével, egymás megajándékozásával azok körében is él, akik régen szakítottak a vallással. Miért van ez így? Véleményem szerint minden bizonnyal azért, mert a szeretet ünnepének meghitt hangulatához ragaszkodnak az emberek. Az egyház befolyása azonban, melynek megszilárdításához a papok tevékenysége is hozzájárul, különösen vidéken érezhető még.

© Mi ezzel kapcsolatban a véleménye az ifjúságról?

— Kétségtelen, hogy az ifjúság ma sokkal műveltebb a vidéken élő idősebb nemzedéknél, és ha az új életet kezdő fiatalok között akadnak is egyesek, akik a pap áldását kérik frigyükhöz, semmi esetre sem teszik ezt vallásosságból, hanem mert igyekeznek szüleik kedvében járni. Ugyanakkor azonban a főiskolások körében szerzett tapasztalataim alapján tudom, hogy a fiatalok éleslátók és a vallási ideológiát összefüggésbe hozva a szocialista erkölccsel, a bírálattól sem zárkóznak el. Úgy is mondhatnám, hogy a szocialista erkölcs őrei, akiket takarékoskodásra és a munkaidő gazdaságos kihasználására

is nevelünk. Ezért mutatnak rá gyakran az üzemek Itt ott előforduló könnyelműségére, s ezért bírálják szigorúan a közvagyon megkárosítását. Ezért is tartom oly fontosnak, hogy jó példát mutassunk a fiataloknak.

— Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzájuk vezető utat. Elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy az ifjúságra a szavaknál sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak a tettek. Csak úgy nevelhetők felelősségtudatra, ha bevonjuk őket munkánkba. Arra törekszünk, hogy tisztségeket vállaljanak a SZISZ ben. a szakszervezetben, a Cseh szlovák—Sznvjet Baráti Szövetség szerveiben és a többi társadalmi szervezetben. Ezért m eg bes z él és ei n k re, tan á c s k o - zásainkra is rendszeresen meg kellene hívnunk őket. Ma ugyanis meghallgatjuk nézeteiket és konkrét feladatokkal bízzuk meg őket. önbizalmukat is növeljük. Tapasztalatokra tesznek szert és megtanulják józanabbul megítélni a dolgokat, megértik az összefüggése két és az ügyintézésben való részvételük eredményeként azt is belátják majd, hogy köny- nyebb bírálni, mint kiküszöböl ni a nehézségeket. Problémáink megoldásához tehát nekik is segítő kezet kell nyújtaniuk. Ennek a szorosabb együttműködésünknek t ov á bb i előnye az lesz, hogy a fiatalok az idősebbeket meghall gatják, sőt tapasztalataikat is átveszik.

— Ez a módja annak, hogy előkészítsük a fiatalokat az életre és rámutassunk a problémák megoldásához vezető járható útra. Ugyanakkor tudatosítanunk kell azt is, hogy a fiatalok igényesek, nem érik be féligazságokkal, s felülete« magyarázatokkal sem. Példákra hivatkozva könnyűszerrel megcáfolják a minden alapot nélkülöző állításokat. A mentorkodással — ami nem téveszthető össze a neveléssel — ugyancsak rosszak a tapasztalataink. Éppen az ellenkező hatást érjük el vele, mint amire törekszünk.

— A párt 1973 júliusában megtartott plenáris ülésén határozatban mondta ki, hogy az ifjúság nevelése minden kommunista kötelessége. Ezt úgy keíl értenünk, hogy elsősorban a saját gyermekeinkkel foglalkozzunk, mert hiába igyekszünk módszereinket másokon érvényesíteni, ha az odahaza nem sikerül. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával választjuk ki intézetünk pedagógusait is, mert az ifjúság nevelésére csak a legtapasztaltabb és leg- tap’ntatosabb szakképzett tanítók alkalmasak, akiknek a magatartása példát mutató és ak*V növendékeiket arról is meggyőzik, hogy.*az állandó tanulás és művelődés ma már lét- szükséglet. Éneikül ugyanis senki sem állhatja meg helyét az életben.

# Miben látja a problémák

megoldásút?

Nagy hibának tartom, hogy nem mindig foglalkozunk egyénileg a fiatalokkal. Neve- lőmunkánk csak akkor lehet eredményes, ha megismerjük a fiúk és a lányok egyéniségét, környezetét és családi körülményeit. A vallásos családból származó gyerekekkel tapintatosan kell bánnunk, nehogy felvilágosításainkat az egyház céljairól, a vallás tévhiteleiről a szüleik ellen irányuló agitációnak vagy támadásnak tekintsék. Ha pedig azokat igyekszünk meggyőzni téves nézeteikről, akiknek a szülei nem hívők, elsősorban arra kell fényt derítenünk, milyen káros befolyás alá kerültek. Tehát mindkét eset másmás elbírálást és orvoslást

Igényel. Ugyanakkor elengedhetetlen követelmény, hogy ne csupán a fiatalok érzelmeire, hanem értelmére, logikus gondolkodására is hassunk. Ez csak a marxista Ideológia segítségével történhetik, csak ezeknek az eszméknek az alapján folyhatnak vitáink növendékeinkkel.

— Az ateista nevelésben — tapasztalataink szerint — azok a pedagógusok is nagy segítségünkre lehetnek, akik nem tagjai a pártnak, vagy akiknek nem szakmájuk a tudományos világnézet. A biológus pl. az élet keletkezésével kapcsolatban rámutathat arra, hogy Adám és ftva nem lehetett az első emberpár. A fizika, a matematika, a kémia tanárának is számos lehetősége van magyarázat közben a biblia állításainak a megcáfolására.

— Vidéken azonban — a még tapasztalatlan fiatal pedagógusok, akik ugyan nem hívők, de többnyire nem ak.írnak összeütközésbe kerülni a vallásos szülőkkel — bonyolultabb a helyzet. Arra törekszünk tebát, hogv főiskoláinkat lehetőleg olyan tanerők hagyják el, akik tisztában vannak a marxista—leninista elvekkel és meggyőződésükből egy tapodtat sem engednek. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy ateista nevelésben részesítsék tanítványaikat és a szocialista közösséghez való tartozás jóleső érzését fejlesszék ki az ifjúságban. A fiataloknak ugyanis meg kell érteniük, tudomásul kell venniük, hogy annak a társadalomnak a tagjai, amely a szocializmus céljait fokozatosan valósítja meg valamennyiünk m eg el éged ésér e, valamennyiünk érdekében. Ehhez a felelősségteljes munkánkhoz. amelyet egykor folytatniuk kell, elvárjuk az ifjúság hathatós segítségét.

KARDOS MARTA

'AFCKEPEK MLMAHELYEUPO.

A vállalat fejlesztési műhelye dolgozóinak teljes mértékben igazuk van, amikor munkahelyük elhelyezésével kapcsolatban panaszkodnak. A mintegy ötven négyzetméteres területen a nyolc munkásnak, a maró- és az esztergagépnek is alig van helye, pedig helyet kell szorítaniuk a műhelyben készülő gépeknek és berendezéseknek is. Helyet kellett biztosítani a szerszámok kézi rak tárának, az öltözőnek és a mosdónak is. A kényszerhelyzetben a lakatosok maguk esz- kábáltak össze emelőberende zést, mellyel a ruhát a tető alá húzzák, hogy ily módon is tágítsák a hasznos teret. A mű- helybeliek a vezetőségtől többször kaptak már ígéretet az elhelyezés megjavítására, de az általános helyszűke miatt ezt mindmáig nem tudták megvalósítani. Az új gyárépületek építése befejezésének nagy késése miatt a termelőraűhelyek- ben is nehéz körülmények között dolgoznak. Az elhelyezést véglegesen csak az új műhely- csarnokok átadása után tudják megoldani.

Jozef Hronec, a fiakovói (fü leki) Kovosmalt fejlesztési részleg szocialista munkabrigádjának vezetője meg Ján Sykora, a racionalizációs osztály vezetője — a brigád védnöke — részvevő arccal néz rám, miközben a dolgozók panaszáradatát hallgatom. Az emberek tudják, hogy ettől műhelyük ugyan nem nagyobbodik meg, ezen a téren mindenekelőtt az építővállalat dolgozói segíthetnek, de abban bíznak, hogy a vezetőség talán mégis talál valamiféle átmeneti megoldást. Mert az egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a gyár dolgozói munkája megkönnyítésének, a termelés technikai fejlesztésének és hatékonysága növelésének elősegítésére hivatott műhely munkakörülményeinek javítása sokoldalú figyelmet érdemel. *

A fejlesztési kollektíva az eltelt években már bebizonyította, hogy eredményesen teljesíti küldetését. Az általuk tervezett és készített számos célgép egész sor termékfajta gyártásánál többszörösére növelte a munkatermelékenységet, s kimerítő fizikai munkától mentesítette a munkásokat.

A célgépek tervezésével foglalkozó technikusok és az ő elgondolásaikat konkrét formába öntő szakmunkások tizenhárom tagú kollektívája 1969-ben indított versenyt a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. A kollektívát később kiegészítették a technológiai tervezéssel foglalkozó dolgozókkal. Az utóbbi időben pedig komplex racionalizációs brigád formájában végzi munkáját.

— A kollektíva összetétele nagyon előnyös — hangsúlyozta Ján Sykora elvtárs. — Együtt van a brigádban az elmélet és a gyakorlat — vagyis a technikusok és a szakmunkások. Saját tapasztalataim alapján mérhetem le ennek az együttműködésnek a célszerűségét és hasznosságát. Az elképzelés és a megvalósítás között nem keletkeznek ellentmondások, a közös munka egyre újabb tapasztalatokkal gazdagítja a dolgozók ismereteit.

Jozef Hronec brigádvezető a gyárban tanulta ki a szerszám- lakatos-szakmát. 1970 óta dolgozik a termelésfejlesztés szakaszán. Kétéves ipariskolai végzettsége volt, jól ismerte a szakmájával összefüggő kérdéseket.

— Láttam azonban, hogy a feladatok megvalósítása egyre nagyobb követelményeket támaszt a szaktudással szemben. Ügy éreztem, hogy nekem is gyarapítanom kell ismereteimet. Beiratkoztam az esti ipariskolába, és sikeresen elvégeztem, leérettségiztem. A tanulás jó alapot adott a további fejlődésemhez. Munkahelyemen hozzá tudtam szólni a komoly problémák megoldásához is. Valószínűleg ezért választoltak meg brigádvezetőnek.

A fiatal szakmunkást a CSKP alapszervezete 1972-ben felvette a párt tagjelöltjének. A múlt évtől a CSKP rendes tag- ja.

— Édesapám a füleki gyár régi dolgozója •— háború előtti párttag, édesanyám 1951 óta kommunista. Kommunista szel lemben neveltek engem is meg a húgomat is. A szüleim megismertették velünk a párt munkáját, értelmét, céljait. Magam is láttam, mit jelent a dolgozók részére a szocialista rend szer. Megérlelődött bennem az elhatározás, hogy én sem állhatok félre, hanem az élcsapatban van -a helyem — világította meg a kommunista pártba vezető útját a brigádvezető.

A brigád tagjainak többsége fiatal. Ifjúsági kollektíva. Igaz, Paulín Alojz elvtárs, az egyik tag már az ötvenen is túl van. Mégis bevették a brigádba, mert kiváló dolgozó, másrészt pedig az átlagos életkor így is a fiatalok javára billen. Négy párttag és egy tagjelölt dolgozik

A CSSZBSZ ifjúsági niunkabrigádja. A második sorban a jobb szeleit: Juzef Hrnnec brigádvezető.

köztük. Ük külön pártfeladatot is teljesítenek. De általában a brigádtagok nemcsak a munkahelyükön végeznek kifogástalan munkát, hanem a közéletben is tevékenykednek — a SZISZ falusi szervezeteiben, a Honvédelmi Sportszövetségben, a nemzeti bizottságban tisztségviselők. Hronec elvtárs a városi nemzeti bizottság képviselője és tanácsának tagja. A kollektíva munkaidőn kívül kidolgozta a város gyermekjátszóterei elhelyezésének a tervét is.

A fejlesztési dolgozók ifjúsági kollektívája 1972 ben kapta meg a szocialista munkabrigádok bronz Jelvényét. Kiváló eredményeiért elnyerte a „Csehszlovák—szovjet barátság szocialista munkabrigádja“ címet. Ezenkívül számos díszoklevelet és díszjelvényt kapott. Idei eredményeivel első helyre került a technikai osztályon. A kollektíva arra számít, hogy a brigádnaplóba hamarosan bekerül a szocialista munkabrigádok ezüstérmének odaítéléséről szóló bejegyzés is.

— Kötelezettségvállalásaink főleg a tervezett és a terven felüli feladatok idejekorán való elvégzésére irányulnak — tájékoztat munkájukról Hronec elvtárs. — Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy a tervezeti feladatok teljesítésének a határidejét lerövidítsük, s ily módon vállalatunk számára komoly összegeket takarítsunk meg, s ugyanakkor biztosítsuk a terven kívüli munkák elvégzését is. Az idén például az első nagyedévben hatszázhúszezer koronás megtakarítást értünk el.

— Szereti a munkáját?

— Hogyne szeretném — hangzott a határozott válasz.

— Amellett, hogy változatos és komoly igényeket támaszt a képességeinkkel, f el készü 11 sé- günkkel szemben, az a tudat is buzdít bennünket, hogy a dolgozók munkájának megkönnyítésén fáradozunk. Arra törekszünk, hogy kevesebb erőfeszítéssel az eddiginél lényegesen nagyobb munkatermelékenységet érjenek el.

GÁL LÁSZLÓ

új,sz6

1975.

X. 2.

Együtt az elmélet és a gyakorlat