Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-11 / 240. szám, szombat

KÖZÉLET — GUSTÁV HUSÁK köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókí­vánságait Francisco Maciasov Nguemának, Egyenlítői Guinea Köztársaság államelnökének az ország államünnepe alkalmából. — LUBOMIR STROUGAL szövetsé­gi miniszterelnök táviratban le jezte ki részvétét Znlfikar Ali Bhuttonak a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormányfőjének az országban nemrég pusztított árvíz okozta károk miatt. — MICHAL STANCEL szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter tegnap fogadta Ián Mitregát, Len­gyelország csehszlovákiai nagy­követét. A két ország közötti mun­ka- és szociálisügyi együttműkö­dés elmélyítésének időszerű és távlati kérdéseit vitatták meg. . — JAROSLAV PROKOPEC cseh egészségügyi miniszter tegnap fo­gadta Dmltrij Dmitrijovics Vene- gyiktovot a szovjet egészségügyi miniszter helyettesét. Baráti lég­körben a szocialista egészségügy távlatairól folytattak eszmecserét. — EV2EN ERBAN a Cseh Nem­zeti Tanács elnöke fogadta Henryk Caspar Maclaln Pontot, a Holland Királyság ÚJ, rendkívüli és meg hatalmazott csehszlovákiai nagy­követét tisztségének elfoglalásá­val kapcsolatban. — Ladislav Adamec cseh ml- nlszterelnök-helyettes tegnap Prá­gában fogadta az iraki ásványgaz­dálkodási állami szervezet kül­döttségét, amelyet Abdul Rázzák K. al Hashimi, a szervezet elnöke vezet. A fogadáson részt vett Naama Juszuf Naama, az Iraki Köztársaság csehszlovákiai nagy­követe. sy Kutatóintézeti látogatás (CSTK) — Miloslav Hrusko- viő, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára tegnap, délelőtt fogadta Zdenék Púöek szövetségi kohó- és ne­hézipari minisztert. A fogadáson megjelent Karol Martinka szlovák miniszterel­nök-helyettes, a Szlovák Terv­bizottság elnöke. Zdenék Püöek és Karol Martinka elvtársak tá­jékoztatták HruSkoviő elvtársat arról a csütörtöki ülésről, ame­lyen a szlovák kohó- és nehéz- gépipar 1976-os fejlesztési ter­vének előkészítésével, valamint a 8. ötéves tervidőszak fő fel­adatainak kitűzésével foglal­koztak. • # t Miloslav Hru§kovlő, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára és Zdenék Pűöek szövetségi kohó- és ne­hézgépipari miniszter tegnap Bratislavában meglátogatta a Hegesztési Kutatóintézetet. Ján Skriniar, az intézet igaz­gatója az Intézet tevékenységé­ről tájékoztatta a vendégeket. A vendégek szívélyes beszél­getés keretében érdeklődtek a KGST-országoknak a hegesztés területén folytatott sokoldalú tudományos-műszaki együttmű­ködésében Csehszlovákiát képvi­selő intézet külföldi kapcsola­tai felől. Amint Ján Skriniar igazgató elmondotta, a bratis­lavai Hegesztési Kutató Intézet a legszorosabb együttműködést a kijevi Paton Villamos Hegesz­tési Intézettel tartja fenn. Je­lenleg éppen egy a kijevi in­tézettől kapott dokumentáció alapján készült, csőhegesztésre szolgáló berendezés próbaüze­meltetése folyik. Miloslav HruSkoviő és Zde­nék Püőek ezután megtekintet­te az intézet néhány Jelentő­sebb munkahelyét. Meghívás (CSTK) — Martin Dzúr nem­zetvédelmi miniszter meghívá­sára a közeli napokban hazánk­ba látogat a Jugoszláv néphad­sereg küldöttsége Nikola Lfubi- csics hadseregtábornok, Jugosz­lávia nemzetvédelmi szövetsé­gi államtitkára vezetésével. A tervteljesítésről tárgyaltak (CSTK) — Prágában tegnap ülést tartott a szövetségi kor­mány tudományos és műszaki bizottsága. Az ülést Jindfich Zahradník szövetségi miniszter­elnök-helyettes vezette. A kormánybizottság foglal­kozott az idei műszaki-fejlesz­tési állami végrehajtási terv teljesítésével, és megvitatta azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a műszaki fejlesztési terv teljesítésében mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében foganatosítottak. Egyre inkább teret hódít az enyhülés! folyamat Befejeződött az általános politikai vita az ENSZ-ben New York — Buteflika algé­riai külügyminiszter felszólalá­sával csütörtökön a késő esti órákban befejeződött az ENSZ- közgyűlés 30. ülésszakának ál­talános politikai vitája. A poli­tikai vita szeptember 22-én kez­dődött és azóta 141 tagország 121 küldöttség vezetője szólalt fel a vitában, közöttük két kor mányfő és 102 külügyminiszter. A közgyűlés fórumán ezenkívül hat államfő is beszédet mon­dott, többek között Echeverrla mexikói, Makariosz ciprusi és Szihanuk kambodzsai államfő. A* általános vita tanúbizony­ságot tett arról, hogy a fe­szültség enyhülése a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok alapve­tő jellemzője és a jövőben is az ENSZ munkájának meghatáro­zó tényezője. A küldöttségveze­tők többsége egyetértett azzal, hogy a tavalyi közgyűlés óta a nemzetközi helyzetben pozitív változások következtek be és egyre inkább teret hódít az or­szágok békés egymás mellett élése. Ezt a pozitív irányvonalat megerősítette az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet sikeres befejezése. A zá­ródokumentumok alapelveit a küldöttségek véleménye szerint a jövőben kívánatos lenne ki­terjeszteni az európai kontinen­sen kívül a többi földrészre is. Egyes felszólalók ezzel össze­függésben figyelmeztettek a cip­rusi, a közel-keleti, a chilei és a dél-afrikai probléma Igazságos rendezésének szükségességére. A felszólalók többségének vé­leménye szerint ugyancsak szükséges a feszültség enyhülé­sét a katonai területre is ki­terjeszteni. Ilyen irányban je­lentett fontos előrehaladást a Gromiko külügyminiszter által ismertetett szovjet javaslat, mely szerint tiltsák be az atom­fegyverkísérleteket, valamint új tömegpusztító fegyverek eddig még nem használt fajtáinak gyártását és kifejlesztését. Az általános vita kevés zava­ró momentumának egyike volt a kínai küldöttség vezetőjének felszólalása. A kínai küldött hangsúlyozta, hogy az emberi­ség feladata készülődni egy elkerülhetetlen háborúra. A felszólalók többsége azonban hangsúlyozta: az emberiség el­sőrendű feladata a béke és biz­tonság megszilárdítása, az or­szágok egyenjogú együttműkö­désén alapuló kapcsolatok el­mélyítése. Tovább tart a feszültség Libanonban Bejrút — Rasid Karami liba­noni miniszterelnök tájékoztat­ta Frangié elnököt damaszku­szi tárgyalásairól. A megbeszé­lés után Karami televíziós nyi­latkozatában elmondta, hogy Damaszkuszban felkérte Árada­tot — térjen vissza Libanonba és vesse latba befolyását a bé­ke megteremtése érdekében. Karami bizakodóan nyilatko­zott a hslyzet közeli rendezé­sét illetően. Optimizmusát min­denekelőtt azzal indokolta, hogy Jasszer Arafat teljes egyetértéséről és együttműkö­dési készségéről biztosította. Hangsúlyozta, hogy a szíriai Baath-pártnak is érdekében áll a libanoni helyzet rendezése. Határozottan elutasította a kormány lemondásának lehető­ségét, hozzáfűzve, hogy ez leg­feljebb mint utolsó lépés me­rülhet fel, de a helyzet ilyen mérvű romlásáról nincs szó. Ugyanakkor elismerte, hogy a biztonsági erők nem képesek megakadályozni az újabb har­cokat. A Bejrutból és Libanon más területeiről érkező hírügynök­SZÚFIÁBAN befejeződtek a bolgár—vietnami tárgyalások. A küldöttségeket Todor Zsiv­kov és Le Duan elvtársak ve­zették. MATTILA finn külügymi­niszter kijelentette, hogy kor­mánya teljes mértékben támo­gatja a Szovjetunió javaslatát az általános és teljes leszere­lési egyezmény megkötésére. Á SZOVJETUNIÓ parlamenti küldöttsége, amely Alekszej Sltyikovnak, a Szövetségi Ta­nács elnökének vezetésével Lengyelországban tartózkodik, folytatja országjáró körútját. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG küldöttsége Jind­fich Poledník elnök vezetésé­vel megbeszélést folytatott a szófiai ifjúsági szövetség kép­viselőivel. Helyreigazítás Lapunk csütörtöki számának harmadik oldalán A szocializ­mus és a tudomány elválaszt­hatatlan c. közlemény első be­kezdésébe sajtóhiba került. A bekezdés első mondata, helye­sen így hangzik: Mint már je­lentettük, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden este be­szédet mondott a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meg­alakulásának 250. évfordulója tiszteletére rendezett díszün­nepségen. ségi jelentések azonban nem támasztják alá Karami opti­mizmusát: az éjszaka folyamán ismét harcok lángoltak fel. Az ország északi részén fegyve­resek megtámadtak egy görög- katolikus lakosságú falut, egy sor házat felgyújtottak, a la­kosok közül sokat megöltek. Pénteken tovább folytatódtak a diplomáciai erőfeszítések a helyzet rendezése érdekében. Amerikai segély Portugáliának Washington — A New York Times című amerikai lap je­lentése szerint az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó Antunes portugál külügyminiszter Kis­singer amerikai külügyminisz­terrel arról folytat tárgyaláso­kat, hogy meggyorsítják a Por­tugáliának beígért 80 milliós amerikai kölcsön folyósítását. A Portugáliának nyújtandó nyugati gazdasági segítség le­hetőségéről tárgyaltak leg­utóbb a Közös Piac tagállamai­nak külügyminiszterei is. (CSTK) Izrael is aláírta a sínai egyezményt Jeruzsálem — Péntek dél­előtt a Közel-Keleten állomá­sozó ENSZ-haderők jeruzsálemi főhadiszállásán aláfrták izraeli részről az izraeli—egyiptomi csapatszétválasztási egyez­ményt. Az okmányt Abraham Kldorn, az izraeli külügymi­nisztérium vezérigazgatója, Nerzl Safir vezérőrnagy, had­műveleti csoportfőnök és Stt- lasvuo tábornok, az ENSZ ösz- szes közel-keleti haderőinek főkoordinátora látta el kézje­gyével. Washington — Az amerikai szenátus 70 szavazattal 18 el­lenében jóváhagyta azt a tör­vényjavaslatot, amely felhatal­mazta Ford elnököt, hogy 200 főnyi amerikai műszaki sze­mélyzetei állomásoztasson a Sínai-félszigeten. Mint már kö­zöltük, a képyiselőház egy nap­pal korábban jóváhagyta a tör­vényjavaslatot. Mint ismeretes, a műszaki személyzet feladata a második izraeli—egyiptomi csapatszét­választási egyezmény betartá­sának ellenőrzése lesz. A ha­tározati javaslatot ellenző sze­nátorok azzal érveltek, hogy az amerikai jelenlét a Közel- Keleten egy újabb háború ese­tén az Egyesült Államok bevo­nását jelenthetné a fegyveres konfliktusban. POLGÁRHÁBORÚ — VALLÁSI KÖNTÖSBEN „Libanonban megszoktuk a vért, legfeljebb a mészárlások helyszíne változik" — írta nemrég egyik bejrúti reggeli lap, s az egyébként arab szóvirágokban nem szűkölködő vezér­cikk ezúttal semmiféle túlzást nem tartalmazott. Ahogy Iz­rael nyugati frontján mindinkább kirajzolódtak a helyzet be­fagyasztásának perspektívái, úgy növekedett a feszültség északon, a libanoni térségben, ahol az erővnnaink a ieUsmer- hetetlenségig összeküszálódtak. Libanoni formula A helyszíni tudósítások főleg az összecsapások vallási jelle­gét emelik ki, gondosan ügyel­ve arra, hogy érzékeltessék: az ország megoszlott, meghason- lott, s ezt a leginkább „euró­painak“ elkönyvelt arab álla­mot is középkorhoz illő vallá­si konfliktusok gyötrik. A mos­tani összetűzések csakugyan nem nélkülözik a vallási moti­vációt, amin nem is csodálkoz­hatunk, hiszen az 1943-ban ki­dolgozott úgynevezett „libanoni formula" elsősorban vallási ala­pokon polarizálta a politikai erőket, amikor aggályos pontos­sággal kicentizte, hogy a tizen­két felekezet hívei és vezető körei milyen mértékben része­sülhetnek a hatalomból. A szá­zalékszámítást egy állítólagos népszámlálás alapján végezték el: azonban nekünk nem lehet­nek illúzióink az akkor még gyarmati-félgyarmati sorban tengődő országban végrehajtott népszámlálást illetően, amely végül is azt próbálta igazolni, hogy a mohamedánoknak és a keresztényeknek nagyjából fe­le-fele arányban kell részesül­niük a hatalomból. De tételez­zük fel, hogy az akkori de­mográfiai adatok helytállóak: az egyensúly az esetben is gyaníthatóan megváltozott, hi­szen az arabok között, a mo­hamedán népességben mind­máig tart a demográfiai hul­lámhegy, a jobb körülmények közt élő keresztény lakosság pedig ott sem idegenkedik a születésszabályozástól. Belső „csapatszétválasztás" A külvilág viszont keveset lát ebből az avitt vallási hata­lomfelosztásból, legfeljebb any- nyit, ami a csúcsokon is meg­figyelhető. így köztudott, hogy a libanoni államfőt a maronita keresztények adják, a minisz­terelnököt a szunnita muzul­mánok, a nemzetgyűlés elnökét pedig a szinnita muzulmánok. A parlamenti mandátumok in­kább öröklődnek apáról fiúra, semmint választási harcok he­vében dőlnének el. A hadse­reg ugyanakkor — egy hallga­tólagos megállapodás szellemé­ben — jórészt a keresztény tisztek irányítása alatt áll. A rendkívül szerény méretű — alig tizenöt ezernyi — fegyve­res erők nem elegendőek egy esetleges izraeli támadás fel­tartóztatásához, — annál in­kább megfelelnek bizonyos bel­ső reakciós körök politikai spekulációi számára. Pillanat­nyilag az a helyzet áll fenn, hogy a hadsereg á belső poli­tikai harcok kulcstényezője, — s a fegyveres akciók hátteré­ben az áll, hogy az 1943-ban ki­hirdetett libanoni formula vi­tathatatlan érvényességét min­denképpen biztosítani akarják a nyugat felé orientálódó ve­zető körök. Velük szemben áll a nagyrészt mohamedán fizikai munkavállalók tömege és az arab nacionalizmushoz vagy a kor más jellemző tendenciáihoz igazodó muzulmán értelmiség és burzsoázia más része. Ez utóbbiak szeretnék elérni a ha­talom — reális erőmegoszlás­nak jobban megfelelő — újra­felosztását. Külpolitikai prog­ramját tekintve is élesen elkü­lönül egymástól a kétféle fő tendencia: a kereszténység haj­lékonyabb magatartást kíván Izrael és az USA irányában, a mohamedánok pedig az arab világhoz és a palesztin mozga­lomhoz igazítanák politikai és katonai törekvéseiket. Alighanem jelképesnek lehet nevezni azt a 'tényt, hogy a legutóbbi összecsapásokban Szulejmán Frangié köztársasá­gi elnök választókerületének „aktivistái“ csaptak össze Rasid Karami miniszterelnök párthí­veivel. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a „csúcson“ is ennyi­re véresen komoly lenne a fe­szültség, de a Tripoliban és « Zgortuban ropogó fegyverek is­mételten a politikai érdeklődés homlokterébe állították a mély­ben ható ellentéteket. A had­sereg ismét kész volt a beavat­kozásra, bár akcióját ismét a be nem avatkozás jelszava mö­gé kívánja rejteni. Egyízben már felvonult a szembenálló felek közé, elszigetelve őket egymástól. Most Chctmoun bel­ügyminiszter, aki 1958-ban — elnökként — kérte az ameri­kai tengerészgyalogosok part­raszállását, újból követelte a hadsereg bevetésé' A maronita burzsoázia tehát afféle „belső csapatszétválasz­tásra“ készül, hogy így tágítsa a különféle gerillaszervezetek és terrorista bandák, pártmilí- ciák és randalírozó kalandorok közti senkiföldjét — lőtávol- Ságnál szélesebbre. Ez az egyébként nem sokat érő fegy­veres erő itt, a belpolitika sík­ján találta vagy vélte megtalál­ni feladatait, hiszen ez a belső csapatszétválasztás objektíve a mohamedán erők, a muzulmá­nok, a palesztinek elszigetelés séhez, „begettőzásához“ vezet' hét távlatilag, ez pedig egyér­telműen megváltoztatja a bel­ső hatalmi status guot. Sajátosnak nevezhető az a munkamegoszlás is, amely hall­gatólagosan kialakult a libano­ni és az izraeli fegyveres erők között. Tel Aviv a dél-libanoni palesztin táborokat löveti és bombázza, tengeri, szárazföldi és légiereje pusztítja a palesz­tin népet és fegyvereseit, —- északon pedig a libanoni had­sereg manőverezik egy idejét­múlt belpolitikai fenntartása, és ezzel egy nyíltabban nyu­gatbarát külpolitika kialakítása érdekében. A világsajtó már ironizálva tesz említést az újabb és újabb libanoni tűzszünetekről, ame­lyek a szembenálló keresztén^ és mohamedán erők közt létre­jönnek. Az egyik éppen kilenö óráig volt érvényben, — és ö jelenlegi körülmények között nem jósolható hosszabb élettar­tam a következők számárá sem. Hiszen ezúttal az arab világ nem tud megfelelő fi­gyelmet fordítani a libanoni belső problémákra, ugyanis ön­maga sorskérdéseivel van el­foglalva. A sínai részegyez­mény egy csapásra kiélezte az arabközi ellentéteket, s külö­nös hévvel izzottak fel az el­lentmondások Kairó és a töb­bi arab tényező között. Az újabb csapatszétválasztást az arab világban elsősorban éppen a Palesztinai Felszabadítási Szervezet nehezményezi s ez á szervezet, illetve a palesztin érdekek kerülnek végső soron veszélybe a libanoni villongá­sok kapcsán is. Politikai célokért Bejrútban néhány intézkedés, néhány fejlemény most is arra utal: a Közel-Keleten kaotikus­sá váló helyzetet esetleg bi­zonyos erők ismét leszámolás­ra próbálják felhasználni. Már ismét Bejrútban dörögnek a fegyverek a véres összecsapá­sok kiterjedtek a belvárosra és a fővárost Szaidával összekötő utak környékére. A hírügynök­ségek kiemelik: az újabb ösz- szecsapás-sorozatban máris több százan vesztették életüket. Sajnos, ez a veszteség csak „előlegnek“ tekintendő, ha a burzsoázia egy része továbbra is mindent megtesz a libanoni formula életképtelen elemeinek erőszakos életbentartásáért és nem sajnálja fegyverét bevet­ni — a mohamedánok és első­sorban a palesztinok ellen. Vallási jelszavakkal folyik a barikádháború, s a libanoni jobboldal a méltányosság és mérséklet jelszavával próbálja meg kiharcolni könyörtelen céljait. A vallási köntösben fel­lángoló háború azonban nagyon is egyértelmű politikai célo­kért folyik. KRAJCZÁR IMRE 1975. X. 11. Hétvégi hírmagyarájatunk

Next

/
Thumbnails
Contents