Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-11 / 240. szám, szombat
KÖZÉLET — GUSTÁV HUSÁK köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Francisco Maciasov Nguemának, Egyenlítői Guinea Köztársaság államelnökének az ország államünnepe alkalmából. — LUBOMIR STROUGAL szövetségi miniszterelnök táviratban le jezte ki részvétét Znlfikar Ali Bhuttonak a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormányfőjének az országban nemrég pusztított árvíz okozta károk miatt. — MICHAL STANCEL szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter tegnap fogadta Ián Mitregát, Lengyelország csehszlovákiai nagykövetét. A két ország közötti munka- és szociálisügyi együttműködés elmélyítésének időszerű és távlati kérdéseit vitatták meg. . — JAROSLAV PROKOPEC cseh egészségügyi miniszter tegnap fogadta Dmltrij Dmitrijovics Vene- gyiktovot a szovjet egészségügyi miniszter helyettesét. Baráti légkörben a szocialista egészségügy távlatairól folytattak eszmecserét. — EV2EN ERBAN a Cseh Nemzeti Tanács elnöke fogadta Henryk Caspar Maclaln Pontot, a Holland Királyság ÚJ, rendkívüli és meg hatalmazott csehszlovákiai nagykövetét tisztségének elfoglalásával kapcsolatban. — Ladislav Adamec cseh ml- nlszterelnök-helyettes tegnap Prágában fogadta az iraki ásványgazdálkodási állami szervezet küldöttségét, amelyet Abdul Rázzák K. al Hashimi, a szervezet elnöke vezet. A fogadáson részt vett Naama Juszuf Naama, az Iraki Köztársaság csehszlovákiai nagykövete. sy Kutatóintézeti látogatás (CSTK) — Miloslav Hrusko- viő, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára tegnap, délelőtt fogadta Zdenék Púöek szövetségi kohó- és nehézipari minisztert. A fogadáson megjelent Karol Martinka szlovák miniszterelnök-helyettes, a Szlovák Tervbizottság elnöke. Zdenék Püöek és Karol Martinka elvtársak tájékoztatták HruSkoviő elvtársat arról a csütörtöki ülésről, amelyen a szlovák kohó- és nehéz- gépipar 1976-os fejlesztési tervének előkészítésével, valamint a 8. ötéves tervidőszak fő feladatainak kitűzésével foglalkoztak. • # t Miloslav Hru§kovlő, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára és Zdenék Pűöek szövetségi kohó- és nehézgépipari miniszter tegnap Bratislavában meglátogatta a Hegesztési Kutatóintézetet. Ján Skriniar, az intézet igazgatója az Intézet tevékenységéről tájékoztatta a vendégeket. A vendégek szívélyes beszélgetés keretében érdeklődtek a KGST-országoknak a hegesztés területén folytatott sokoldalú tudományos-műszaki együttműködésében Csehszlovákiát képviselő intézet külföldi kapcsolatai felől. Amint Ján Skriniar igazgató elmondotta, a bratislavai Hegesztési Kutató Intézet a legszorosabb együttműködést a kijevi Paton Villamos Hegesztési Intézettel tartja fenn. Jelenleg éppen egy a kijevi intézettől kapott dokumentáció alapján készült, csőhegesztésre szolgáló berendezés próbaüzemeltetése folyik. Miloslav HruSkoviő és Zdenék Püőek ezután megtekintette az intézet néhány Jelentősebb munkahelyét. Meghívás (CSTK) — Martin Dzúr nemzetvédelmi miniszter meghívására a közeli napokban hazánkba látogat a Jugoszláv néphadsereg küldöttsége Nikola Lfubi- csics hadseregtábornok, Jugoszlávia nemzetvédelmi szövetségi államtitkára vezetésével. A tervteljesítésről tárgyaltak (CSTK) — Prágában tegnap ülést tartott a szövetségi kormány tudományos és műszaki bizottsága. Az ülést Jindfich Zahradník szövetségi miniszterelnök-helyettes vezette. A kormánybizottság foglalkozott az idei műszaki-fejlesztési állami végrehajtási terv teljesítésével, és megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket a műszaki fejlesztési terv teljesítésében mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében foganatosítottak. Egyre inkább teret hódít az enyhülés! folyamat Befejeződött az általános politikai vita az ENSZ-ben New York — Buteflika algériai külügyminiszter felszólalásával csütörtökön a késő esti órákban befejeződött az ENSZ- közgyűlés 30. ülésszakának általános politikai vitája. A politikai vita szeptember 22-én kezdődött és azóta 141 tagország 121 küldöttség vezetője szólalt fel a vitában, közöttük két kor mányfő és 102 külügyminiszter. A közgyűlés fórumán ezenkívül hat államfő is beszédet mondott, többek között Echeverrla mexikói, Makariosz ciprusi és Szihanuk kambodzsai államfő. A* általános vita tanúbizonyságot tett arról, hogy a feszültség enyhülése a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok alapvető jellemzője és a jövőben is az ENSZ munkájának meghatározó tényezője. A küldöttségvezetők többsége egyetértett azzal, hogy a tavalyi közgyűlés óta a nemzetközi helyzetben pozitív változások következtek be és egyre inkább teret hódít az országok békés egymás mellett élése. Ezt a pozitív irányvonalat megerősítette az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres befejezése. A záródokumentumok alapelveit a küldöttségek véleménye szerint a jövőben kívánatos lenne kiterjeszteni az európai kontinensen kívül a többi földrészre is. Egyes felszólalók ezzel összefüggésben figyelmeztettek a ciprusi, a közel-keleti, a chilei és a dél-afrikai probléma Igazságos rendezésének szükségességére. A felszólalók többségének véleménye szerint ugyancsak szükséges a feszültség enyhülését a katonai területre is kiterjeszteni. Ilyen irányban jelentett fontos előrehaladást a Gromiko külügyminiszter által ismertetett szovjet javaslat, mely szerint tiltsák be az atomfegyverkísérleteket, valamint új tömegpusztító fegyverek eddig még nem használt fajtáinak gyártását és kifejlesztését. Az általános vita kevés zavaró momentumának egyike volt a kínai küldöttség vezetőjének felszólalása. A kínai küldött hangsúlyozta, hogy az emberiség feladata készülődni egy elkerülhetetlen háborúra. A felszólalók többsége azonban hangsúlyozta: az emberiség elsőrendű feladata a béke és biztonság megszilárdítása, az országok egyenjogú együttműködésén alapuló kapcsolatok elmélyítése. Tovább tart a feszültség Libanonban Bejrút — Rasid Karami libanoni miniszterelnök tájékoztatta Frangié elnököt damaszkuszi tárgyalásairól. A megbeszélés után Karami televíziós nyilatkozatában elmondta, hogy Damaszkuszban felkérte Áradatot — térjen vissza Libanonba és vesse latba befolyását a béke megteremtése érdekében. Karami bizakodóan nyilatkozott a hslyzet közeli rendezését illetően. Optimizmusát mindenekelőtt azzal indokolta, hogy Jasszer Arafat teljes egyetértéséről és együttműködési készségéről biztosította. Hangsúlyozta, hogy a szíriai Baath-pártnak is érdekében áll a libanoni helyzet rendezése. Határozottan elutasította a kormány lemondásának lehetőségét, hozzáfűzve, hogy ez legfeljebb mint utolsó lépés merülhet fel, de a helyzet ilyen mérvű romlásáról nincs szó. Ugyanakkor elismerte, hogy a biztonsági erők nem képesek megakadályozni az újabb harcokat. A Bejrutból és Libanon más területeiről érkező hírügynökSZÚFIÁBAN befejeződtek a bolgár—vietnami tárgyalások. A küldöttségeket Todor Zsivkov és Le Duan elvtársak vezették. MATTILA finn külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya teljes mértékben támogatja a Szovjetunió javaslatát az általános és teljes leszerelési egyezmény megkötésére. Á SZOVJETUNIÓ parlamenti küldöttsége, amely Alekszej Sltyikovnak, a Szövetségi Tanács elnökének vezetésével Lengyelországban tartózkodik, folytatja országjáró körútját. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG küldöttsége Jindfich Poledník elnök vezetésével megbeszélést folytatott a szófiai ifjúsági szövetség képviselőivel. Helyreigazítás Lapunk csütörtöki számának harmadik oldalán A szocializmus és a tudomány elválaszthatatlan c. közlemény első bekezdésébe sajtóhiba került. A bekezdés első mondata, helyesen így hangzik: Mint már jelentettük, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden este beszédet mondott a Szovjetunió Tudományos Akadémiája megalakulásának 250. évfordulója tiszteletére rendezett díszünnepségen. ségi jelentések azonban nem támasztják alá Karami optimizmusát: az éjszaka folyamán ismét harcok lángoltak fel. Az ország északi részén fegyveresek megtámadtak egy görög- katolikus lakosságú falut, egy sor házat felgyújtottak, a lakosok közül sokat megöltek. Pénteken tovább folytatódtak a diplomáciai erőfeszítések a helyzet rendezése érdekében. Amerikai segély Portugáliának Washington — A New York Times című amerikai lap jelentése szerint az Egyesült Államokban tartózkodó Antunes portugál külügyminiszter Kissinger amerikai külügyminiszterrel arról folytat tárgyalásokat, hogy meggyorsítják a Portugáliának beígért 80 milliós amerikai kölcsön folyósítását. A Portugáliának nyújtandó nyugati gazdasági segítség lehetőségéről tárgyaltak legutóbb a Közös Piac tagállamainak külügyminiszterei is. (CSTK) Izrael is aláírta a sínai egyezményt Jeruzsálem — Péntek délelőtt a Közel-Keleten állomásozó ENSZ-haderők jeruzsálemi főhadiszállásán aláfrták izraeli részről az izraeli—egyiptomi csapatszétválasztási egyezményt. Az okmányt Abraham Kldorn, az izraeli külügyminisztérium vezérigazgatója, Nerzl Safir vezérőrnagy, hadműveleti csoportfőnök és Stt- lasvuo tábornok, az ENSZ ösz- szes közel-keleti haderőinek főkoordinátora látta el kézjegyével. Washington — Az amerikai szenátus 70 szavazattal 18 ellenében jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazta Ford elnököt, hogy 200 főnyi amerikai műszaki személyzetei állomásoztasson a Sínai-félszigeten. Mint már közöltük, a képyiselőház egy nappal korábban jóváhagyta a törvényjavaslatot. Mint ismeretes, a műszaki személyzet feladata a második izraeli—egyiptomi csapatszétválasztási egyezmény betartásának ellenőrzése lesz. A határozati javaslatot ellenző szenátorok azzal érveltek, hogy az amerikai jelenlét a Közel- Keleten egy újabb háború esetén az Egyesült Államok bevonását jelenthetné a fegyveres konfliktusban. POLGÁRHÁBORÚ — VALLÁSI KÖNTÖSBEN „Libanonban megszoktuk a vért, legfeljebb a mészárlások helyszíne változik" — írta nemrég egyik bejrúti reggeli lap, s az egyébként arab szóvirágokban nem szűkölködő vezércikk ezúttal semmiféle túlzást nem tartalmazott. Ahogy Izrael nyugati frontján mindinkább kirajzolódtak a helyzet befagyasztásának perspektívái, úgy növekedett a feszültség északon, a libanoni térségben, ahol az erővnnaink a ieUsmer- hetetlenségig összeküszálódtak. Libanoni formula A helyszíni tudósítások főleg az összecsapások vallási jellegét emelik ki, gondosan ügyelve arra, hogy érzékeltessék: az ország megoszlott, meghason- lott, s ezt a leginkább „európainak“ elkönyvelt arab államot is középkorhoz illő vallási konfliktusok gyötrik. A mostani összetűzések csakugyan nem nélkülözik a vallási motivációt, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen az 1943-ban kidolgozott úgynevezett „libanoni formula" elsősorban vallási alapokon polarizálta a politikai erőket, amikor aggályos pontossággal kicentizte, hogy a tizenkét felekezet hívei és vezető körei milyen mértékben részesülhetnek a hatalomból. A százalékszámítást egy állítólagos népszámlálás alapján végezték el: azonban nekünk nem lehetnek illúzióink az akkor még gyarmati-félgyarmati sorban tengődő országban végrehajtott népszámlálást illetően, amely végül is azt próbálta igazolni, hogy a mohamedánoknak és a keresztényeknek nagyjából fele-fele arányban kell részesülniük a hatalomból. De tételezzük fel, hogy az akkori demográfiai adatok helytállóak: az egyensúly az esetben is gyaníthatóan megváltozott, hiszen az arabok között, a mohamedán népességben mindmáig tart a demográfiai hullámhegy, a jobb körülmények közt élő keresztény lakosság pedig ott sem idegenkedik a születésszabályozástól. Belső „csapatszétválasztás" A külvilág viszont keveset lát ebből az avitt vallási hatalomfelosztásból, legfeljebb any- nyit, ami a csúcsokon is megfigyelhető. így köztudott, hogy a libanoni államfőt a maronita keresztények adják, a miniszterelnököt a szunnita muzulmánok, a nemzetgyűlés elnökét pedig a szinnita muzulmánok. A parlamenti mandátumok inkább öröklődnek apáról fiúra, semmint választási harcok hevében dőlnének el. A hadsereg ugyanakkor — egy hallgatólagos megállapodás szellemében — jórészt a keresztény tisztek irányítása alatt áll. A rendkívül szerény méretű — alig tizenöt ezernyi — fegyveres erők nem elegendőek egy esetleges izraeli támadás feltartóztatásához, — annál inkább megfelelnek bizonyos belső reakciós körök politikai spekulációi számára. Pillanatnyilag az a helyzet áll fenn, hogy a hadsereg á belső politikai harcok kulcstényezője, — s a fegyveres akciók hátterében az áll, hogy az 1943-ban kihirdetett libanoni formula vitathatatlan érvényességét mindenképpen biztosítani akarják a nyugat felé orientálódó vezető körök. Velük szemben áll a nagyrészt mohamedán fizikai munkavállalók tömege és az arab nacionalizmushoz vagy a kor más jellemző tendenciáihoz igazodó muzulmán értelmiség és burzsoázia más része. Ez utóbbiak szeretnék elérni a hatalom — reális erőmegoszlásnak jobban megfelelő — újrafelosztását. Külpolitikai programját tekintve is élesen elkülönül egymástól a kétféle fő tendencia: a kereszténység hajlékonyabb magatartást kíván Izrael és az USA irányában, a mohamedánok pedig az arab világhoz és a palesztin mozgalomhoz igazítanák politikai és katonai törekvéseiket. Alighanem jelképesnek lehet nevezni azt a 'tényt, hogy a legutóbbi összecsapásokban Szulejmán Frangié köztársasági elnök választókerületének „aktivistái“ csaptak össze Rasid Karami miniszterelnök párthíveivel. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a „csúcson“ is ennyire véresen komoly lenne a feszültség, de a Tripoliban és « Zgortuban ropogó fegyverek ismételten a politikai érdeklődés homlokterébe állították a mélyben ható ellentéteket. A hadsereg ismét kész volt a beavatkozásra, bár akcióját ismét a be nem avatkozás jelszava mögé kívánja rejteni. Egyízben már felvonult a szembenálló felek közé, elszigetelve őket egymástól. Most Chctmoun belügyminiszter, aki 1958-ban — elnökként — kérte az amerikai tengerészgyalogosok partraszállását, újból követelte a hadsereg bevetésé' A maronita burzsoázia tehát afféle „belső csapatszétválasztásra“ készül, hogy így tágítsa a különféle gerillaszervezetek és terrorista bandák, pártmilí- ciák és randalírozó kalandorok közti senkiföldjét — lőtávol- Ságnál szélesebbre. Ez az egyébként nem sokat érő fegyveres erő itt, a belpolitika síkján találta vagy vélte megtalálni feladatait, hiszen ez a belső csapatszétválasztás objektíve a mohamedán erők, a muzulmánok, a palesztinek elszigetelés séhez, „begettőzásához“ vezet' hét távlatilag, ez pedig egyértelműen megváltoztatja a belső hatalmi status guot. Sajátosnak nevezhető az a munkamegoszlás is, amely hallgatólagosan kialakult a libanoni és az izraeli fegyveres erők között. Tel Aviv a dél-libanoni palesztin táborokat löveti és bombázza, tengeri, szárazföldi és légiereje pusztítja a palesztin népet és fegyvereseit, —- északon pedig a libanoni hadsereg manőverezik egy idejétmúlt belpolitikai fenntartása, és ezzel egy nyíltabban nyugatbarát külpolitika kialakítása érdekében. A világsajtó már ironizálva tesz említést az újabb és újabb libanoni tűzszünetekről, amelyek a szembenálló keresztén^ és mohamedán erők közt létrejönnek. Az egyik éppen kilenö óráig volt érvényben, — és ö jelenlegi körülmények között nem jósolható hosszabb élettartam a következők számárá sem. Hiszen ezúttal az arab világ nem tud megfelelő figyelmet fordítani a libanoni belső problémákra, ugyanis önmaga sorskérdéseivel van elfoglalva. A sínai részegyezmény egy csapásra kiélezte az arabközi ellentéteket, s különös hévvel izzottak fel az ellentmondások Kairó és a többi arab tényező között. Az újabb csapatszétválasztást az arab világban elsősorban éppen a Palesztinai Felszabadítási Szervezet nehezményezi s ez á szervezet, illetve a palesztin érdekek kerülnek végső soron veszélybe a libanoni villongások kapcsán is. Politikai célokért Bejrútban néhány intézkedés, néhány fejlemény most is arra utal: a Közel-Keleten kaotikussá váló helyzetet esetleg bizonyos erők ismét leszámolásra próbálják felhasználni. Már ismét Bejrútban dörögnek a fegyverek a véres összecsapások kiterjedtek a belvárosra és a fővárost Szaidával összekötő utak környékére. A hírügynökségek kiemelik: az újabb ösz- szecsapás-sorozatban máris több százan vesztették életüket. Sajnos, ez a veszteség csak „előlegnek“ tekintendő, ha a burzsoázia egy része továbbra is mindent megtesz a libanoni formula életképtelen elemeinek erőszakos életbentartásáért és nem sajnálja fegyverét bevetni — a mohamedánok és elsősorban a palesztinok ellen. Vallási jelszavakkal folyik a barikádháború, s a libanoni jobboldal a méltányosság és mérséklet jelszavával próbálja meg kiharcolni könyörtelen céljait. A vallási köntösben fellángoló háború azonban nagyon is egyértelmű politikai célokért folyik. KRAJCZÁR IMRE 1975. X. 11. Hétvégi hírmagyarájatunk
