Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-30 / 230. szám, kedd

VÁIASZ OLVASÓINKNAK

MUNKAJOGI ÜGYEKBEN

V. E.: A munkatörvénykönyv 43. §-a 4. bek. alapján a dolgozó írásban kérheti, hogy a kérvényben megjelölt időpontban járuljanak hozzá munkaviszonyának megszüntetéséhez. Ha a munkaadó vállalat a kérelmet a kézbesítéstől számítva 15 napon belül nem utasítja el (elegendő a szóbeli elutasítás is), a munkaviszony a kérelemben megjelölt időpontban megszűnik. A törvény ugyanis a munkaadó vállalat hallgatását is beleegyezésnek tekinti.

Általában a kérelem feltétele, hogy a munkaadó vállalatnak való kézbesítés és a kért munkaviszony-megszűnési időpont közölt legalább 15 nap legyen, amely határidőn belül a munkaadó vállalatnak jogi, van a kérelmet elutasítani.

Az ön esetében a munkaadó vállalat a kérelem kézbesítésétől számított, törvényben biztosított 15 napon belül válaszolt oly értelemben, hogy kérelmének eleget tesz. A választ egykét nappal később kapta meg, minit amikor az új munkahelyre be kellett volna lépnie és így, amikor jelentkezett, a munkahelyet már betöltötték.

Közben betegállományos lett. Kérte volt munkaadó vállalatát, hogy tekintsék tárgytalannak az ön kérelme alapján a munkatörvénykönyv 43. §-áriak 4. bekezdésében említett, egyezségen alapuló munkaviszony- megszüntetést, de nem voltak érne hajlandók.

Bár kifogásolható lett volna a vállalat részéről, hogy ön a kérvényében a kézbesítéstől számított 15 napnál rövidebb időpontban kérte a munkaviszony megszüntetését, de mivel a munkaadó vállalat ezt a hiányosságát nem kifogásolta és írásban beleegyezett az Ön kérelmébe, munkaviszonya az idézett rendelkezés szerinti törvényes egyezség értelmében az ön által megjelölt időpontAz ősi szláv törzsek fejlődésének problematikájával, amely a szovjét, a lengyel, az NDK beli és a csehszlovák közös régészeti kutatás tárgya — foglalkoznak a Csehszlovák Tudományos Akadémia bmói Régészeti Intézetének dolgozói is. A *nuténicei (hodonini járás) ásatások során számos bizonyítékát találták annak, hogy az időszámításunk előtti hatodik században ezen a tájon már az úgynevezett prágai típusú kerámiai tárgyakat használó szláv törzsek laktak. A csehszlovák régészek ezekkel a leletekkel járultak hozzá a szlavista régészek III. nemzetközi kongresszusához, amelyet szeptember 7 és 14 között tartottak meg Bratislavában. Felvételünkön: Ottó Marék és Josefa Marková, a muténicei ásatások alkalmával talált edénycserepeket osztályozza.

(Felvétel: CSTK — V. KorCák)

bán megszűnt. Ezen nem módosít már az a körülmény sem, hugy az ön állal kért túl rövid határidő miatt a beleegyezést 2 nappál később kapta meg. Ha ön kérelmében kimondottan úgy kérte volna a munkaviszony megszüntetéséhez való hozzájárulást, hogy kérelme csak arra az esetre vonatkozik, ha a beleegyezést még a kért időpont előtt kézbesítik ki önnek. akkor az ön által meg adott feltétel be nem tartása miatt joggal tekinthetné kérelmét és a későbbi hozzájárulást tárgytalannak. Ügy tűnik, hogy ön a kérelmét nem kötötte ilyen

• föltétel betartásához.

Az a körülmény, hogy ön az tán megbetegedett, nem hatálytalanítja írásbeli kérelmének elfogadása alap'án a munka- törvénykönyv 43 § a 4. bekezdésében említett időpontban létrejött egyezséget. Az ön munkaadó vállalata nem szegte meg a m un ka törvény könyv 47. §-ának rendelkezéseit, mivel nem az ő részükről történt felmondásról van szó. Az ön ajánlati, hogy szeretne megmaradni régi munkahelyén, lényegében új ajánlat munkaszerződés kötésére, de az új munka- viszony keletkezéséhez szükséges a munkaadó vállalat beleegyezése is. Mivel ön munkaviszonyának megszűnte után a 6 heti védelmi időben betegedett meg, az 1956/54 sz. betegbiztosítási törvény 42. §-a érdtelmé- ben legfeljebb egyévi támogatási időre lenne ieénve táppénzre

Mivel edd g nem sikerült új munkahelyet találnia, forduljon a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályához. Csak ha nem tudnának önnek munkahelyet ajánlani és ön komoly okra való hivatkozással nem utasította el a felajánlott munkahelyet, kérhetne a jnb munkaügyi osztályán elhelyezkedés előtti hozzá’árulást.

KÖZLEKEDÉSI BALESET KÁRTALANÍTÁSA

Z. G.: Ajánljuk, hogy édesanyja az ügyre vonatkozó irataival fordujon ügyvédhez. A munkaadó vállalat a közlekedési baleset során elhunyt édesapjuk temetkezési költségeit (beleértve a sírkövet is) kifizette és ígérték, hogy a többi igényt is kielégítik. Az ügyvéd a részletes tájékoztatás alapján meg tudja állapítani hogy üzemi balesetnek minősíthető-e a munkahelyről hazamenet a vállalati traktoron való utazás alkalmával történt baleset, vagy sem. Ilyennek lehetne tekinteni ezt, ha a mezőről haza jövet a kijelölt találkozási központ felé az úton történt a baleset. Ebben az esetben édesanyjának Igénye lenne 3000 korona egyszeri kártalanításra, és a gyermekek közül azoknak, akiknek a Nyugdíjigazgatóság árva- járadékot állapított meg, Igényük lenne 5000 — 5000 korona egyszeri kártalanításra. Tla a baleset nem üzemi, akkor az említett egyszeri kártalanítást joggal Igényelni nem lehet. Ezzel szemben édesanyjuk a polgári törvénykönyv 427. és köv. paragrafusai értelmében joggal

kérheti az eddig nyújtott kártalanításon kívül a volt munkaadó vállalattól, hogy az, mint a traktor üzemeltetője, teljes kártalanítást nyújtson (egyébként ezt helyette az Állami Biztosító fizetné a bejelentett káreset alapján, mivel minden gépjármű a törvény értelmében biztosítva van az ú. n. felelősségbiztosítással ).

Mindkét esetben a teljes kártalanítás álatt a halálos közlekedési baleset esetében érteni kell a hátramaradt özvegy, illetve az eltartott árvák eltartási kiegészítésére szóló igényét abban az összegben, amelyet nekik a családjogi szempontok szerint az elhunyt nyújtana, leszámítva belőle az özvegyi, ill. árvajáradékot. A dolgozók társas balesetbiztosításából fizetett kártalanítást nem lehet beszámítani, mert erre édesanyjának a biztosítási szerződés alapján volt igénye.

Édesanyjának, a felnevelt gyermekek számára való tekintettel egy év eltelte után is igénye lesz özvegyi járadékra.

DR. F. J.

HANGVÉDELEM AZ ÚJ LAKÁSOKBAN

A zaj hatása terhe« és nyugtalanító a munkahelyen, a közlekedésben, a szórakozásban, de talán legidegesítőbb a lakásban. Különböző tem- peramentumú emberek különféleképpen viselik el a zajokat, sőt ugyanaz a személy belső be- ! állítottságától függően is másképpen érzékeny a lármára, ha fáradt, izgatott vagy beteg. Mindezen változatok és fokozatok megegyeznek abban, hogy kellemetlenek, zavarják a jogos pihenést, és károsan befolyásolják az otthon légkörét.

Munkalélektani kutatások igazolják az idegesség és a termelésben visszaesés összefüggését. Nem volna érdektelen ezeket a kapcsolatokat széleskörűen is felmérni és kimunkálni. Vajon a ki nem pihent ember milyen mértékben növeli a selejtszázalékot, és ellenkezőleg, a kipihent ember munkája milyen gazdasági többlettel jár?

A lakások csendje, különösen az új építkezésekben nem oldható meg egyszerű intézkedésekkel, általános tervezői irányelvekkel, építési szabályzattal vagy csendrendelettel. Ugyanis az új lakásépítésben a hangvédelemnek ellentmondó tényezők egész sora lép fel. Szükséges, hogy minél nagyobb tömegben épüljenek lakások és ennek érdekében jobban legyen felhasználható minden épületszerkezet, minden anyag, minél kisebb súlyban, minél vékonyabb falakkal, födémekkel, nyílászárókkal.

Az épületszerkezetek könnyítésével azonban, sajnos, együttjár a hang zavaró hatásának növekedése, a lakásokban az áthallás veszélye. Olyan még szélesebb körű vizsgálatokra volna szükség, amelyek határokat szabnak az épületszerkezetek könnyítésének, és nemcsak a statisztikai és a tömeggyártási igényeknek felelnek meg, hanem ezzel együtt eleget tesznek a hangvédelem fontos előírásainak is. Az új építkezésekben ennek a kettősségnek a súlyozása felér az építés- és gazdaságpolitika legmagasabb szervéig és igen szakszerű, intézményes fejlesztést kíván.

Az akusztikai tájékozatlanság ellen

Mindenekelőtt fel kellene számolni vagy legalább enyhíteni az egész tárgykörben uralkodó akusztikai tájékozatlanságot. A zajnivót nemcsak a szomszéd vagy a fenti lakó növelheti, hanem az utcai forgalom, a ház elhelyezése is. Az utcai front helyzete és forgalma olyan tényezők, amelyeket jó födémekkel vagy lakáselválasztó falakkal nem lehet befolyásolni. A házon belüli előírások ilyen zajokra nem lehetnek irányadók.

A tervezők gyakran a helyes akusztikai anyagokat helytelen szerkezeti megoldással alkalmazzák és így a jóindulat ellenére helytelen akusztikájú lakások épülnek. Egyes építkezésekben használnak ugyan megfelelő hanggátló fala kát és födémeket, de nem az akusztikai követelmények szerint, hanem például úgy, hogy mereven kötik be azokat a vasbeton pillérekbe és ezzel bő lehetőséget engednek a rezgésátvitelnek, a „hanghídnak“. A falak nem résmentesek, az építőelemek között rések támadnak és a réseket csak a vakolat fedi le vékonyan.

Hibás az az elgondolás is, hogy a lakáselvá- lisztó felakat hangnyelő réteggel vastagítják, mintha azzal az áthallás megszüntethető volna (hanggátlus). Ajtónyílásokat nem befalazással, hanem csak függönyözéssel takarnak el és ettől áthallásvédelmet várnak. Födémeket vékonyítanak egészen 12 cm vékonyságig, minden kopogóhangvédelem nélkül. Födémeket és falakat törnek át csövekkel fűtési vagy más csövezést okokból és szabad utat hagynak a hangátvitelnek.

Van eset, amikor a hézagokon még a dohányfüst is áthúzódik egyik lakásból a másikba. A vizesblokk szerelvényeit, a lehúzókat a pihenőszoba falának túloldalára szerelik és ezzel átviszik az öblítők és lefolyók zaját a csendesnek szánt szobákba. Sajnos, az építkezés befejezése után a hangvédelmet javítani már túlzott költséget jelent és nem is eredményes.

Sok a tennivaló

Nagyszerű találmány és sokszoros időt takarít meg a nagypaneles, előre gyártott lakások rend. szere vagy a házgyárak kész lakásai, amelyeket daruval, mindössze néhány ember munkájával, gyorsan emelnek helyükre és kapcsolnak egymáshoz. Ha azonban ezekkel a vívmányokkal nem halad egyült a hangvédelem vagy eleve már a kikísérletezésben nem szerepelnek a hangvédelem igényei — rezgésmentesítés, rugalmas elválasztás, installációs zajok elhárítása, kopogóhangvédelem, nyílászárók, aknák csatlakozásai, fűtési és szellőzési zajelhárítás —, akkor örülhetünk ugyan a sok új lakásnak, de bosszankodunk azok tűrhetetlen zajossága miatt.

• A gazdaságosság megítélésében a több lakás

— kisebb hangvédelem veszélye bizonyára eredményesen állítható szem!>e a ^obb lakás — több termelés elvével. A tennivalók sorrendjében kétségtelenül első a már folyamatban levő kutatási és elméleti szakanyag feldolgozása, tipizálása és ajánlása a gyakorlati kivitelezés részére. Az építészek határozott és részletes tervezői utasításokat várnak — és ma már nagymértékben kapnak is — típustervekkel, gyakorlati csomóponti megoldásokkal, amelyeket a KGFT-orszá- gok szakemberei is egyeztetnek és hazájukban kötelezővé tesznek.

Gyakorlati tapasztalat például a tervezésben, hogy a zajt okozó vizesblokk a lépcsőház köré építve, költség nélkül oldja meg a zajelhatárolást, vagy hogy a legfelső emelet visszaugratása a homlokzati síktól jelentős utcazaj-csökkentéssel jár, hogy a házban működő forgó-, ütő-, oda- vissza mozgást végző gépeknek rugalmas alapozást kell adni. Példák igazolják a padlók „úsz- tatásának“ jelentőségét, azt hogy a nyers, te>- herhordó födém és a padló közé rugalmas réteg kerüljön, amely mintegy tálcán hordja a járó réteget az aljazattal együtt. Az úsztatás hideg és meleg padló esetén Is megoldott probléma.

Határesetek munkálhatok ki a födémek és a lakáselválasztó falak vékonyításában és kettőzé- sében, módszerek mutathatók ki a vékony falak bekötésében és helyes akusztikai kivitelében. Előírások adhatók az építés módjára és a műszaki átvételben a hangnyomásmérések végzésére. Ilyen irányelvek, típusok, módszerek, ajánlások részben már vannak, részben folyamatosan készülnek és máris lehetőség van arra, hogy a megoldások számszerű, objektív adatokkal ellenőrizhetők legyenek.

Nem csupán műszaki probléma

A fentebb említett követelések és kiviteli megoldások azonban nem maradhatnak a társadalom és az ellenőrző szervek bevonása és segítsék ge nélkül, egyedül a műszaki területen. A társadalom átnevelése és magatartása talán még fontosabb követelés, mint az akusztikailag kifogástalan lakások megteremtése és emellett hathatós eredménnyel járhat. Általános és széles körű érdeklődést, érzékenységet kell felkelteni a fölösleges zajok ellen. Rendszeres oktatást és propagandát kellene kezdeni a zajártalom ellen a fiatalkorúaknál és a dolgozóknál. Oiyan szigorral és beható szabályozással kellene fellépni a lárma ellen, mint amilyen pl. a közlekedés rendjének biztosítása, vagy egy veszélyes gép- üzemben az életvédelmi előírások betartása.

Az új lakások tömegének építését tehát megfelelő akusztikai szakértelemmel és hangtani ellenőrzéssel, a lakások használatát pedig kultúrált magatartással kell lehetővé tenni.

MIÉRT JOBBKEZES AZ EMBER?

Az ember életében legtöbbet a kezét használja. A majom mind a négy végtagját, a rovarok főleg első lábaikat, csakúgy, mint az emlősök. A lő ha ideges, mellső lábával kapálja a földet, a vaddisznó az orrán kívül mellső lábaival túrja ki a földből az élelmet, ugyanígy tesz a kutya és a macska is, csak a szárnyasok kaparnak a hátsó lábukkal, mert mellső lábaik szárnyban végződnek. Livingstone 1870-ben írt úti jegyzetében megemlíti, hogy a papagáj táplálékát mindig a ba! lábával emeli csőréhez, az oroszlán áldozatát mindig a bal mellső lábával üti le. A természettudósok megfigyelése szerint az állatok általában a bal lábukat használják előszeretettel, nem a jobbat.

Az utóbbi időben kimutatták, hogy az emberiségnek csak 30—35 százaléka ösztönösen balkezes, ellentétben az állatokkal. Ezek szerint az emberiségnek mintegy kétharmada jobbkezes. A babilóniai, asszír, és más ókori kultúrák dombor- művein, valamint az utóbbi években feltárt európai (spanyol), afrikai, valamint kínai barlang- festménveken és rajzokon az alakok szinte kivétel nélkül jobb kézzel íjaznak, vetnek lándzsát.

Hogyan alakult ki az állatvilággal szemben az ember jobbkezessége? És miért alakult ki másképpen, mint az állatoknál? Ez alighanem összefügg az idegrendszer adottságaival. A be- szédidegek a jobbkezeseknél az agy bal féltekéjében találhatók és megfordítva. Az egyoldalú kézhasználat tehát ezzel magyarázható. A har- minc-hetven százalékos különbözet pedig azzal, hogy a jobb kéz használata az embernél az elmúlt évezredek alatt megfelelőbbnek bizonyult és így vált a gének útján örökletessé.

Európában és Amerikában sok intézmény foglalkozik a dolgozók mindkét kezének arányos foglalkoztatásával, amelyben elsősorban a mérnökök, műszerészek, festőművészek, szobrászok, mechanikusok és kézművesek járnak elől. Az egyes balosok átképzésénél megtörtént viszont hogy a „beteg“-nél dadogás állott elő, tehát nem minden esetben hajtható végre teljesen a jcbbkéz használat keresztülvitele.

Az ember jobbkezességének kialakulására csak egy okszerű magyarázatot találhatunk: az élet kényszerű követelményét. Az ember valószínűleg éppen az állatok ballábúsága miatt vált jobbkezessé. Ugyanis az ősember jobban tudott harcolni a bal lábbal támadó állatokkal szemben, ha jobb kézzel védekezett a kezében levő dárdával, illetve doronggal. Mert abban az időben csakis közelharc útján sikerült győzedelmeskednie az erősebb állatokon. Az egyoldalú, tehát a ballal támadó és ballal viaskodók helyzete hátrányosabb volt, mint a bal kézben tartott és a szívet védő pajzzsal védekező harcosé, aki jobb kézzel tudott támadni ellenfelére. A bal kézzel tartott védőpajzs kezelése viszont a vadászatban az évezredek alatt kevesebb ügyességet igényelt, mint a célba találó, jobb kézzel irányított fegyver kezelése. így szinto magától alakult ki a jobb kéz ügvessége és fölénye a bal kézzel szemben. A ‘törzsi harcokban is a jobb kézzel harcolók voltak az ügyesebbek, így ezek a faiok maradtak inkább fenn. így öröklődött az ember életében a jobb kéz szerepe az állatok bal oldali lábhasználatával szemben. Mindezeknek pontos, tudományos tanulmányozása azonban még a jövő feladata.

f rl i 1

1975 IX. 30.

6