Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
BARÁTNŐK * — Képzeld, Gyuri megkérte a kezemét! — Gratulálok! — De még alig ismer engem ... : — Akkor siess, drá gám, menj hozzá, mielőtt megismerne. kíváncsiság A skót vállalkozó hivatja az egyik alkalmazottját. és ráripakodik: — Nem. vagyok megelégedve magával! Maga szerfelett kíváncsi .. . — Én? Kíváncsi? — csodálkozik el az alkalmazott. — Igen, Alig hat hónapja dolgozik nálam, és máris az iránt érdeklődik, hogy mikor kap fizetést! SZIGORÚ FELESÉG ■ — Eduárd, tegnap, amikor hazajöttél, félig be voltál rúgva. Magyarázatot követelek! Miért? 4 X -“cS"" férj. ÓVATOSSÁG — Mami, megkínálnám Évikét banánnal, de félek. — Mitől, bogaram? — Hogy elfogadja! — Magamnak? Vendégeknek? Vagy a szerelőknek? (Vladimír Hlavín rajza) SZÖVEG NÉLKÜL ÖNTELT NEBULÓ — Ogy látszik, belémesett __Ezen a hé ten már hadmadszor hív ki felelni... Balázs-Piri Balázs rajza AUTÓSTOP Smrke rajza KOMOLY ZENE Elek Tibor rajza NYUGDÍJBAN — Nekem legjobban az üzemi koszt hiányzik... (Gerse László rajza) ROHANÓ TEMPÖ Egy kisfiú odamegy a rendőrhöz: — Rendőr bácsi, eltévedtem. — Hol laktok, kisfiam? — Azt nem tudom, mert csak reiggel költöztünk oda. — Az apádat hogy hívják? — Azt sem tudom, mert a mamám csak délben ment férjhez. GYEREKÉSZ A kis Peti városi fiú, ezért csodálkozva nézi a kérődző teheneket. — Ugye, nagyszerű látvány? — kérdi tőle a nagypapa. — Igen — feleli Peti —, de nagyon sok pénzbe kerülhet ennyi állatot ellátni rágógumival ... EGY NÖ KORA A férj és felesége a színház előcsarnokában beszélget. Egy közismert szépasszony megy el mellettük. A férj felsóhajt: — Micsoda ragyogó nő! Vajon hány éves lehet? — Fogalmam sincs — szólal meg a feleség —, egy azonban bizonyos: több, mint amennyi! VÉDEKEZÉS így szól a bíró a vádlotthoz: — Beismeri tehát, vádlott, hogy a sértett felet fejbe verte egy borral toli fiaskóval? — Igen, tisztelt bíró úr. De hadd jegyezzem meg, hogy nagyon könnyű k;s bor volt. ÉRDEKLŐDÉS Egy idős hölgy első tengeri útja alkalmával megkérdezi a kapitánytól: — A hajók általában gyakran süllyednek el? A kapitány megvakarja a feje búbját és így válaszol. — Nem, asszonyom, rendszerint csak egyetlenegyszer. SZAKMAI DOLOG A detektív mint vendég azt mondja a főpincérnek. — Főúr, ugye új szakácsuk van? — Igen. De honnan tudja? — Látom, hogy a tányérokon eleddig ismeretlen ujjlenyomatok vannak. I » I I 1^111 »1 — Szegény madár! Te meg hiszel a belegsegélyző- ben? — kacagott fel magas fejhangon gyermekkori barátom, Pacsmag Szigfrid, amikor a fogorvostól hazafelé menvén, szerencsétlenségemre belebotlottam az utcán. Elég zordul nézhettem rá, de akinek valaha is volt fogfájása, megbocsátja nekem, mert van fogalma arról, hogy mit jelent, amikor a túlvilági fájdalom bejárja már az állkapcsot is. Kevéssel előtte volt csak, hogy az agyarmüvész kifúrta, majd betömte a bal felső hatost, s fájdalomcsillapító gyanánt felírt valamilyen fehér színű pirulát. Pacsmag kiszedette velem a zsebemből, s fitymálkod- va vizsgálgatta, majd leereszkédőleg így szóll: — Sürgősen veszítsd el a receptjét! Én adok neked helyette jobbat. Az unokaöcsém gyakran jár üzletkötő utakra a nyugati országokba, s a múltkor Svájcból hozott egy egész doboz klassz fájdalomcsillapítót. Azt próbáld meg. Azzal piros színű pirulákat varázsolt elő táskája mélyéből. Még aznap este bevettem belőlük két szemet — bár a biztonság okáért megtartottam a fehéreket is. A fájdalom azonban nem akart enyhülni tőle, sőt éjféltájban már határozottan olyan benyomásom támadt, mintha eqy tizmenetes meccsre Muhammad Alival kerültem volna szembe a ringben, s Ali folyton a bal felső hatosra pályázott volna. Reggel az első utam Pacsmag Szigfridhez vezetett, aki felettébb egykedvű arccal fogadta szemrehányásaimat. — Nem tesz semmit! — vetette oda foghegyről. — Biztosan az éjszaka kulminált a fájdulom. A gyógyszereknek van ilyen provokáló hatásuk. De ha nem bízol benne, abbahagyhatod. Különben is elsősorban lövész- árokláz, papagájkór és agyvizenyő ellen használatos ez a pirula, s csak azután az egyéb fájdalmakra. No meg az is lehetséges, hogy nem teljesen kikísérletezett gyógyszer, ám üzleti okból mégis piacra dobták. Tudod, hoqy van ez nyuqaton ... Beszélgetésünkre fülelve, Bamberger Mancika a könyvelésből kijelentette, hogy ő bizony nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem a kezébe veszi a gyógyításom ügyét. Negyedórán át szintén a mgi orvostudományt pocskondiázta, majd rövid hatásszünetet tartva, figyelmembe ajánlott egy mindentudó asszonyt, bizonyos Pálinkás Dorottyát. így kerültem Dörgemicére, ahol Dorka néni idestova fél évszázada űzi a füvesasszonyok mesterségét. Bamberger Mancika szerint hetedhét határban az egyetlen javasasszony, akinek átok jó szerei vannak, s impozáns magabiztossággal gyógyít nyavalyatörést, szárazbetegséget, szemmel verést s minden egyéb rontást. Dorka mama pokolkővel kezdte a gyógyítást, amitől az a képzetem támadt, hogy széltében-hosszában úthengerek járnak a mellkasomon. Ezután három napon át csattantó maszlag, kígyóhagyma és kerti susulyka főzetét itatta velem. A tizedik ibrik után halálos veríték ütött kt rajtam, a szérűskertben a brazil válogatottat hableányokkal láttam körmagyart táncolni, s az udvarba betévedt gyalogpostást kegyelmes asszonynak szólítottam. A negyedik napon Dorka nenő néhány nyugdíjas szövetkezeti dolgozó közreműködésével nyakig be- ásatott egy trágyadombba, és hétszer szentelt gyertya füstjével purgálta a szájüregemet. Akkor szöktem meg tőle. Otthon atyai nagybátyám, Enok bácsi ellentmondást nem tűrően közölte, hogy mint utolsó lehetőséggel, meg kell próbálkoznom a fekete mágiával. Szerinte kell lenni valamelyik bagdadi kávézó környékén vagy egy pusztai karavánszeráj tevehajcsárai közt olyan agg mohamedánnak, aki még ért a titkos tudományhoz. Energikusan jegyet váltott egy Bombayba induló gépre, én pedig bódultán engedelmeskedtem. A röptér várócsarnokában. az állkapcsomat szaggató fájdalomtól meg az útiláztól elgyötörtén számlálatlanul rágcsálni kezdtem a zsebemben véletlenül meglelt pirulákat. Amelyeket a fogorvos írt fel. Egy fél órán belül megszűnt minden fájdalmam — Énok bácsi pedig szitkozódva visszaváltotta a repülőjegyemet. Azért mégis sajnálom, hogy nem jutottam el a mesés keletre. S nincs nekem olyan mázlim, hogy valaha is eljussak még az életben. MIKUS SÁNDOR
