Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
1975 IX. 28. AZ „EZÜSTHÖZ“ MÉLTÓAN Szocialista brigád az olvasztókemencénél A léren át fürge léptekkel közeledik felém egy fiatal, karcsú, barna lány. Már messziről észrevesz, mosolyogva int. Leül mellém az aranyszínű padra. és — mint aki jó munkát végzett — kedvesen nyújtózik egyet. Csodálkozva é? egyben csodálattal figyelem őt. Milyen friss, üde. Mintha nem kelt volna reggel ötkor, mintha nem is lenne mögötte egy nyolcórás műszak. — Ma minden olyan jól ment. Ogy éreztem, nem is én hordom szét a fonalak kilogrammjainak ezreit. Mintha maguktól mentek volna műhelyből műhelybe. Surrogva száll a felvonó emeletről emeletre. A sötét, függőleges folyosó a nagy üzem életet, munkát hozó csatornája. A teherfelvonó zökkenve megáll, és kiperdül belőle egy csupa mosoly kislány. Ellenőrzi a targoncát, beírja a „nagykönyvbe“, és már indul is a felvonó, viszi a sok fonalat, hogy menjen a munka, hogy éljen a gyár. S a lány egyszer csak újra itt van, arcán ott az örökös mosoly, szól pár szót, s újra elsiet. A munkások szeretettel visszamosolyognak rá, hiszen ő a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzem Marikáin. Marika Cérovská, anyagmozp°f * — Ö, Marika. Róla igazán szívesen beszélek — mondja Viliam Pavloviő mester. — Nagyon sajnálom, hogy már nincs itt, nálunk. Hiányzik, öröm volt nézni, ahogyan az a lány dolgozott, mintha csak játszott volna. Szinte összeforrt a géppel. Marika csak pár hónapja végzi új munkáját. Ott volt rá szükség, hát ment. Pedig nem Is olyan egyszerű ez az új munka. És főleg felelősségteljes. A fonalat késés nélkül kell szállítani egyik üzemrészlegből a másikba, további megmunkálásra. Minden adatot pontosan vezetni kell, és nem szabad tévedni, hibát elkövetni. Marika még nem hibázott.- Bár csak több ilyen lány dolgozna nálunkI — só hajt egy nagyot a mester. — Nem fájna a fejünk soha. Betanított munkásként kezdte, és ma...! Nincs olyan munkahely, olyan gép, amit ne lehetne rábízni. A felvonón dolgozik, de visszajár ide, hozzánk. Dolgozni. Vállalta, hogy a rendes munkáján kívül minden hónapban még fonalat is fon. Néha igazán csodálkozom, hogyan győzi mindezt. A SZISZ és a szakszervezet üzemi vezetőségének a tagja, és még egy szocialista munka- brigádot is vezet. Ogy tűnik, ez a lány egy kis varázsló. Rajta kívül öt fiatal lány van a brigádban. Nem voltak valami jó munkások. Hónapokon át nem teljesítették a tervet. Azután Marika átvette a brigád vezetését. Az eredmények nem várattak magukra sokáig. A lányokat mintha kicserélték volna. Azóta 125—130 százalékra teljesítik a tervet. — Sokat dolgozom, az igaz, de nem érzem magam fáradtnak. Talán azért, mert nem tartom a munkát kényszerű rossznak, vagy büntetésnek. Igyekszem úgy dolgozni, hogy érezzem, a cselekvés belőlem fakad. Erre anyám tanított. Mindig azt mondogatta: „Még a porrongy is éljen a kezedben!“ Hát még a gép! Annak igazán élnie kell. Én már ilyen vagyok. Szeretem a munkát, és nem tűröm a tétlenséget. Emlékszem, mennyit szenvedtem, amikor öt évvel ezelőtt Horné Salibyról felkerültem Bratislavába. Nem ismertem a munkatársaimat, a várost sem. Csak ültem a munkásotthonban, és keseregtem. Ledolgoztam a nyolc órát, és nem tudtam, mit kezdjek a szabad Időmmel. Először kézimunkázni kezdtem, de ez nem elégített ki. Később dolgozni kezdtem az ifjúsági szervezetben és a szakszervezetben is. Ekkor végre megtalálta^ önmagamat és a barátaimat is. Azóta még nem éreztem magam magányosnak. Meg aztán itt vannak a könyveim, a legnagyobb szerelmem. Brigádunk már sok dicséretet kapott, s ez számomra a legnagyobb öröm. Pedig amikor az üzem pártszervezete megbízott a brigád vezetésével, egy kicsit féltem a feladattól, de sok biztatást és segítséget kaptam. Októberben letelik a párttagjelöltségi időm. Ha felvesznek a kommunista párt tagjai közé, munkámért ez lesz a legnagyobb elismerés. Ez számomra egyik legnagyobb életcélom elérését jelentené. És természetesen új munkát. Többet, jobbat, mert az ilyen nagy bizalmat csak becsületes munkával lehet meghálálni. Park. Egy tenyérnyi zöld folt a kőrengeteg közepén. A padokat mintha a nap festette volna búcsúzóul aranysárgára, úgy fénvlenek a «sárszínű éebott rohanó viharfelhői alatt. Itt, a város egyik forgalmas pontján, egy gyáróriás tőszomszédságában is hallani lehet a vihart megelőző vészjósló csendet. A nehéz levegő szinte forr a hőségben. Ügy tűnik, hogy ilyenkor minden elhal, fáradtan megáll. Ám az élet lüktet, bizsereg, rohan előre, és magával ragadja az emberek százait, ezreit, cselekvésre, rohanásra készteti őket. S ilyenkor oly jólesik egy kis nyugalom a relatív csendben, a zöld fűben, a sárga pádon, a beszélgető, botjukra támaszkodó Öregek, mosolygó anyák és hancúrozó gyerekeik közt. Abban a különös csendben, nyugalomban, amely nem az embert veszi körül, hanem mélyen benne fészkel. Egy munkáslány ül a pádon. Arcán ott tükröződik az elégedettség, a nagy lelki nyugalomba kiegyensúlyozottság. Anyjára gondol, az egyszerű falusi asz- szonyra, aki megtanította őt szeretni a munkát. L. GÖRFÖL ZSUZSA A GONDOSKODÁS KÖTELEZ A SZISZ Vefká Ida-i fnagyidai) szervezetét is minden bizonnyal besorolhatjuk azok közé a tömegszervezetek közé, melyek hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére nagymértékben fokozták tevékenységük ütemét. A kis szervezet taglétszáma fokozatosan negyvenre növekedett. A vezetőség azonban még ezzel sem elégedett, az évzáró taggyűlésig újabb fiatalokat akarnak megnyerni a SZISZ-munká- nak. Ehhez minden feltételük és lehetőségük megvan, a községben ugyanis sok a fiatal. A SZISZ-szervezet a párt- szervezet támogatásával nagy gondot fordított a politikai oktatásra. A jó eredményt elsősorban Simon Emil propagandistának köszönhetik, aki az előadásokra rendszeresen és alaposan felkészült, és az elméleti kérdéseket az életből vett konkrét példákkal támasztotta alá. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a SZISZ-tagok nagy érdeklődéssel látogatták az előadásokat, s érdeklődésük élénk vitában is megnyilvánult. A fiatalok politikai látókörüket önálló tanulással is bővítik. A pártsajtó rendszeres előfizetői. Rendkívüli érdeklődéssel figyelik a hazai és külföldi politikai eseményeket. A fiatalok kivették részüket a helyi nemzeti bizottság választási programjának megvalósításából is. A szolgáltatóház építése és a köz- ségszépítési munkálatok során az idén töbjb mint 300 órát dolgoztak le, és hét tonna hulladékvasat gyűjtöttek. A kultúrmunka terén is szép eredményeket értek el. Táncegyüttesük nyolc alkalommal vett részt nevezetes rendezvényen. A*2eliezovcei [zselízi 1 orzságos népművészeti fesztiválról például elismerő oklevéllel tért haza. Az utóbbi időben aktív munkát végez a SZISZ-szervezet mellett működő Victória beat-együttes is, szórakoztatják a fiatalokat s a lakosságot. Néhányszor már a közeli községekben is felléptek. A SZISZ-tagok a felszabadításunk évfordulójának tiszteletére rendezett járási vetélkedőn másodikok lettek. A SZISZ nagyidai szervezetének eddigi eredményei ellenére még vannak tartalékai. Főleg a pionírokkal való kapcsolatukat kell elmélyíteni, s a SZISZ-tagok- nak igyekezniük kell pozitívan befolyásolni a község szervezeten kívüli fiataljait is. Ezt várja tőlük a helyi pártszervezet, mely munkájukhoz rövidesen még kedvezőbb feltételeket biztosít. A szolgáltatóház átadása után az ifjúsági szervezet saját klubhelyiséget kap. S ez a gondoskodás kötelez. SOLTÉSZ BARTOLOMEJ Őszi délután A kladnói Egyesített Acélművek nemzeti vállalatnál 378 kollektíva versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért Eddig már 174 munkaközösség kanta meg a bronz-, 24 pedig az Rzüstfokozatot. A Konyev marsallről elnevezett üzem villanykemencéinél dolgozik Médved' Karéi ezüstérmes szocialista brigádja. Karéi nyolc évvel ezelőtt vette át nyugdíjba vonult édesapjától, az olvasztókemence egykori munkásától a stafétabotot. Munkájáról igazi hivatástudattal beszél. Szép, de nehéz g kohászok munkája, valódi .férfimunka A 27 éves mester, ha tehetné, sem választana más szakmát. Kollektívája, mely a Munkaérdemrend kitüntetés tulajdonosa, továbbá a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetség és a SZISZ I. kongresszusa kollektívája megtisztelő címek viselője, 1972-ben nyerte el a szocialista brigád cím bronz-, tavaly pedig ezüstfokozatát. Szorgos és példamutató munkával érdemelték ki mindezt. A 43 tagú brigádból 26-an a párt- és a szakszervezet, vala- •mint az ifjúsági szervezet aktív tagjai, funkcionáriusai. Tizennyolcán önkéntes véradók, Medvcd1 Karéi, a szocialista brigád vezetője. (A szerző felvétele) évente kétszer tesznek eleget e nemes feladatuknak A fel- szabadulás 30. évfordulóját az „ezüsthöz“ méltóan köszöntötték. Huszonöt tonna vashulladékból — ez egy kemence tartalma — elkészítették a barátság tankját. A fiatalok legutóbb a „CSKP XV. kongresszusa legjobb kollektívája“ címért folyó versenybe kapcsolódtak be. A közelgő kongresszus tiszteletére vállalták, hogy az 5. ötéves tervet október 15-ig teljesítik, s ez évben terven felül még 12 000 tonna vasat dolgoznak fel. Továbbá elfogadták a vállalat SZISZ-szervezeténok felhívását, melynek értelmében ők is a szolidaritási alapra adják az összegyűjtött fémhulladék 5 százalékát. Mivel az ezüstöt nem osztják ingyen, az ő tevékenységük sem ér véget a munkaidő leteltével. A tanulmányi kirándulásokra, sport- és kulturális rendezvényekre a brigád tagok családtagjaikkal érkeznek. Jelszavuk, hogy ne csak a brigádtagok, de családjaik között is szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Legutóbb a plzeíii Skoda Müvekben és a Mladá Boleslav-i szeinélygépkocsigyárban jártak. A szocialista brigád krónikáját öröm lapozni. Dr2á- kovec elvtárs minden akciót, kötelezettségvállalást, eredményt gondosan jegyez, s a krónika minden lapját díszíti, szépíti. A dicsőség nem szállt a fiúk fejébe. Szorgalmasan dolgoznak, tevékenykednek. Bíznak benne, hogy ennek termése „arany“ lesz. BORZI LÁSZLÓ Haško Pavel felvétele
