Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
FÖLÖP IMRE Kikapcsolta a csengőt, hogy senki se zavarja. Az udvaron játszó gyerekek olykor paj- kosságból becsengetnek egyik-másik lakásba, aztán elszaladnak. Ilyenkor az ő álmának vége. Altatót az orvos tanácsára nem szed, meg azért, mert sohasem tudja, mikor van szüksége ébrenlétre. Ha egy-egy jó ötlete tárnád, írógéphez ül, s dolgozik. Néhány oldal után (ha elfárad vagy elálmosodik) megiszik egy erős kávét. Ez pedig bármikor bekövetkezhet. A kávékat nem váltogathatja altatóval. El kellett döntenie, a kávét választja-e, avagy az altatót. Az előbbiről nem tudott lemondani. Ma korán lefeküdt, hogy kipihenje fáradalmait. Rá Is férne egy kiadós alvás, hiszen egész éjjel dolgozott, nappal pedig korrigált, lektorált, de főleg rövidített. Ez már évek óta így megy: az éjszakákon megírt temérdek szöveget nappal rendszerint addig nyirbálja, amíg marad is belőle valami, meg nem is. A volt felesége szerint a világ legtermékenyebb írója lehelne, ha nappalok nem léleznének. Többször is ajánlotta neki (persze gúnyosan), mindig ott kellene élnie, ahol a nappalok is sötétek. Akkor rengeteget írna, s nem semmisítené meg a munkáját. És persze több honoráriumot kapna, hiszen a jutalmazás végső soron a mennyiségtől függ. A minőség mindig vitatható: ami tetszik az egyiknek, az nem kell, hogy tessen a másiknak. Sőt, amit ma valaki értékesnek vél holnap talán egy fabatkát sem adna érte. 0 maga is így van vele: az éjszaka leleírt lapokat reggel, illetve napközben a szemétkosárba dobja. „Híresebb Is lehetnél!“ — szokta a szemére vetni volt felesége. Ebben azonban nem volt egészen igaza, hiszen a hírneve miatt aligha panaszkodhat: -regényei és novelláskötetei jelennek meg, színdarabjait, rádiójátékait játsz- szák. A kritika általában elismeri. A nyilvánosságról nem is beszélve. Ha tízszer any- nyit megírt volna, mint amennyit eddig, akkor talán már megunták volna. Persze ez sem lehet mérvadó, hiszen akkor kár lenne dolgoznia. Nem, az olvasók szeretik, s várják újabb és újabb munkáit. A „munkáit“ kifejezést szokta használni. „Műveket44 csak a volt felesége szokott mondani. Persze gúnyosan. Amikor lefeküdt, érezte, hogy perceken belül elalszik. Így Is történt. Ám nem sokáig élvezhette az alvást, mert egy suttogó hang felébresztette. Igaz, csupán „lelki fülével44 hallotta a hangot, de ez is elég volt ahhoz, hogy így sóhajtson fel: — Jaj, miért nem hagysz aludni már megint?! Azért mondta, hogy már megint, mert az utóbbi időben többnyire ugyanaz a személy nem hagyja aludni. Egy hős. Regényhős. Pontosabban: egy^ készülő regény hőse. — Tűnj a fenébe! — gondolta az író, és a másik oldalára fordult. Talán el Is bóbiskolt, bár ez egyáltalán nem biztos, mivel egyszer csak azon vette észre magát, hogy újfent készülő regénye hősével társalog, sőt vitatkozik. — Nem lehetsz ilyen arrogáns! — vetette a hőse szemére. A hős felkacagott: — Hát nem te mondtad a minap, hogy bizonyos arrogancia rokonszenvet ébreszt? — Belőlem mindig undort vált ki! — mondta megvetően. — fó, jó — hagyta rá a hős, aki egyébként szép szál legény volt. Karja feltűnően izmos, mellkasa öblös. — Szép vagy, de nem elég okos — jegyezte meg az író inkább saját magának, mint a hősnek. Az edzett ember azonban reagált a megjegyzésre. — Mindenki nem lehet olyan bölcs és művelt, mint te! — Te is művelt leszel — mondta az író. — Szépen beiratkozol az esti iskolába, és tanulni fogsz. Nem vagy még olyan öreg, hogy ne tanulhatnál. Addig kell palléroznod magad, amíg nincs késő. — Fütyülök az esti iskolára — fordult el az izmos ember. — Én élni akarok — folytatta dühösen. — Élni! Érted?! Élvezni az életet, nem pedig a négy fal közt sárgulni, könyvek fölé görnyedve. Tanuljanak azok, akiket felvettek az egyetemrel Akiket nem tanácsoltak •1 „helyszűke44 miatt, mint en— Ne keseregj folytön emiatt! Nem te vagy az egyetlen, akinek nem srkerült a felvételije — csillapította az író. — Eszemben sincs keseregni, vetette oda félvállról a fiatalember, majd így folytatta: — Ostoba voltam, hogy valaha is bosszankodtam a kudarc miatt. S hogy egy év után újra megpróbálkoztam a felvételivel. Tudhattam volna, hogv protekció nélkül nem sikerül. — Ellene voltál a segítségnek/ — A megvesztegetésnek — javította ki a fiatalember. — Pedig a szüleid hajlandók voltak áldozatot hozni, ha kellett — folytatta az író. — Én saját magamban bíztam — mondta némi büszkeséggel a regényhős. — Azt hittem, ez is elég. — Sajnos, nem mindig elég — szólt az író atyai hangon. Aztán higgadtságra intette a legényt. — Voltak jobbak is a felvételizők között. Emiatt nem kell szégyenkezned. — És rosszabbak nem voltak?! — förmedt rá ismét a legény aki idegesen játszott a bajszával. — Szóval nem akarsz tanulni? — kérdezte az író s nem lehetett tudni, mire gondol. — Már megmondtam — szólt a fiatalember közömbösen. — És mégis, mit szeretnél? — fordult hozzá az író félig kíváncsiskodva, félig megvetően. — Semmit. Az író rábámult. — Semmi különöset — folytatta a fiatalember. — Csak élni. Élni, inni, szórakozni, szeretkezni, dolgozni. — A munkát persze a végére hagyod — élcelődött az író. — Rendben van, legyen az elején — látta be a fiatalember. — Munka nélkül semmi sincs. A becsületes munka ... — Felesleges a prédikáció — vágott a szavába a fiatalember. — A munkámat becsületesen • végzem. Ezt mindenki elismeri. Sőt „élenjáró dolgozó“ vagyok! — Ez helyes is. Ez az, amit tisztelek benned. Amiért szeretlek. S amiért az emberek is kedvelni fognak — jegyezte meg az író. — Amiért „mai hős“ vagyok... Ezt már hallottam egypárszor — ásított az izmos ember. — Igen, ilyennek kell lennie egy mai hősnek — suhant át az író agyán, s elégedettséget érzett, hogy végre megtalálta az igazi mai hős típusát. De nem sokáig örült, mert eszébe jutott hogy hőse flegmasága és gyakori kirohanásai sokat rontanak pozitív emberi tulajdonságain. A hősök pozitív tulajdonságokkal és tettekkel való felruházása sohasem okozott neki akkora gondot, mint a gyarlóságok és a negatív cselekedetek helyes megválasztása. Sok sok éjszakát töprengett amiatt, hogy némely cselekedetéért, megnyilvánulásáért egyik-másik hőse nem tűnik-e majd az olvasók vagy a kritikusok szemében kispolgárnak, psichopatának, huligánnak vagy ká- rös világnézetű netán helytelen politikai nézetet valló személynek. Olykor még a látszatra jelentéktelen negatív tulajdonságok is kiválthatnak ilyen gyanút az olvasóból, de főleg a kritikusokból, akik még a kákán is csomót keresnek Igen, még a látszatra semmit mondó dolgokba is beleköthetnek — Itt van például az én esetem — szólalt meg egy női hang. — Miért kell nekem brigádvezető létemre azt az ízléstelen jelenetet bemutatnom? Mit szólnak majd a brigád tagjai, ha leszaggatom magamról az öltözékemet? — A zuhanyozóban naponta pőrén álltok egymás mellett — ellenkezett az író. — Az természetes — mondta a lány, s elsimította szemébe hulló hosszú fekete haját. — Más a zuhanyozó, és más az üzemi kirándulás. — Senki sem lát benneteket. Csak magatok vagytok, és felöntötök a garatra. Fiatalok vagytok és csinosak. A véretek tüzel, de bájaitokkal semmire se mentek, mert a hatalmas pamutgyárban majdnem kizárólag nők dolgoznak. Még a környéken is alig akad férfi. Mindenütt csak nőt láttok. Az üzemi ki- rándűláson is csupa nő vesz részt. Tiltakoztok a sorsotok ellen. Mindig ezt teszitek. Közvetve vagy közvetlenül mindig lázadtok. Férfiakról beszélgettek, színészek és élsportolók fényképei díszítik az öltözőtök falait. Elvágyódtok más munkahelyre; olyanra, ahol férfiak *s dolgoznak. Igen, titokban valameny- rryien elvágyóJtok, pedig a brigád tagjai nagyon kedvelik egymást. Ez a vetkőzési jelenet fejezi ki a legjobban a foitogató sóvárgás- tokat. Es tiltakozástokat az ellen, hogy a körülmények véletlen találkozása folytán nélkülöznötök kell az élet legszebb ajándékát, a szerelmet. Ez ellen iogos a tiltakozás bármely formája. A lány görcsös zokogásba tört ki, majd révületbe esve, játszani kezdte az író által rémért szerepet: — Itt áll előttetek a brigád vezetőjel Huszonöt éves és állítólag rendkívül bájos. — Ügy vanl — éljenzett a többi lány. — A legbájosabb közülünk. Cuki vagy! Minden férfi megfordulna utánad! Fotomodell is lehetnél! Meglátod, egyszer még felfedeznek, s filmszerepet kapsz! Nagyon csini vagy! — ilyen megjegyzések hallatszottak a hangulatosan megvilágított üdülőház társalgójában. — Kösz, lányok — mondta a pityókásan is elbűvölő brigádvezető, s magasra emelte poharát, majd fenékig ürítette. Valaki azonnal újra töltött neki, s azt is felhajtotta. Aztán egyre jobban révületbe esve, így folytatta: — Talán most vagyok a legszebb. Talán éppen ebben a percben, s a következőben már... Itt elcsuklott a hangja, de fojtogató zokogása nem vett rajta erőt. Vadul tépni kezdte magáról öltözetét. Előbb a blúzát, majd a farmernadrágját, végül az alsóneműjét — Csinos vagyok? Jó az alakom? Tessék, itt áll előttetek egy lány, aki szép. Aki még szép, de nem lesz mindig az. — Szépségkirálynő lehetnél! — kiáltotta az egyik lány. — Válasszuk meg szépségkirálynőnek! — Helyes, javaslom, hogy a brigád vezetője legyen a gyár szé|>e! — szólt egy másik hang. Valamennyien tapsoltak, éljeneztek. — A város szépe is lehetne! — kiáltotta valaki. Üjabb éljenzés következett — Akár a világ szépe! — ragadtatta el magát egy teltkarcsú lány. — Nézzétek, micsoda proporciók! Akár a világ szépségkirálynője lehetne! A k'törő éljenzés tetőfokára hágott. A brigád vezetője gondolatban világ-szépségversenyen képzelte magát, ahol boldogságtól sugárzó tekintettel, fotósok előtt vonul el, s óriási sikert arat. A következő pillanatban azonban visszazuhant a valóságba, s görcsös zokogás vett rajta erőt. A lányok vigasztalták, itallal kínálták, de hiába. A föld alá szeretett volna bújni szégyenében, amiért ilyen féktelenül kitört belőle minden vágya, aggodalma és keserűsége. Égett a szégyentől, jóllehet tudta, hogy a brigád minden tagja, sőt a pamutgyári lányok nagy része valami hasonlót érez. Örökre el szeretett volna tűnni a lányok szeme elől. A brigád tagjai elhallgattak, s szánakozva néztek rá, de mintha önmagukat is sajnálták volna. — Ne sírj, kicsikém! — mondta az író. A brigádvezető a zokogástól alig érthetően így szólt: — Nem, ezt a jelenetet nem vállalom! — Rendben van — engedett az író, s elhatározását tett követte: felkelt az ágyból, kezébe vette a ‘ma megírt regényrészletet, összetépte, s a szemétkosárba -dobta. Utána cigarettára gyújtott, és járkált a lakásban. Fáradt volt, de nem feküdt le. Amióta alkotói szabadságon van, teljesen felborult az életrendje. Már azt sem tudja, mikor pihen és mikor dolgozik. Gyakran az evésről is megfeledkezik. Fogalma sincs róla, mikor milyen nap van. Emberek közé ritkán megy. Bosszantja, ha arra figyelmeztetik, hogy sápadt és fáradtnak látszik. Megevett két narancsot, és kávét főzött magának. Hirtelen elhatározta, hogy megfürdik. Fintorogva lépett a forró vízbe. Ám a különös grimaszok lassan élvezetet tükröző mosollyá simultak. Talán azért, mert a kád forró vize is elviselhetőbbé vált. Sőt, egyre inkább úgy érezte benne magát, irtint félig kész hangjátékának egyik szereplője, aki éppen a tenger vizében fürdik a távoli Szo- csiban. Természetesen jutalomüdülésen van, hiszen munkahelyén a vegyi kombinátban már „huzamosabb ideje kimagasló eredményeket ért el“. Most éppen egy napernyő alatt keres menedéket, mert bőre már olyan piros, akár a pecsenye. Kivált a s így töpreng sorsi csak néhány na^ja be hazai gondjai, aggasztja. Főleg a a szemére vetettél teljesítése érdekét is folyamodik, s í kellő tisztelettel a jai is nyugtalanig lyek már kétszer i súlyát. Lelki válsá kaholyi ideges kire rendszere az eg« régi. A felesége p< ná. mindig csak i megmondtam hogv Mintha mindennek hét hogy némi ig ugyan ő sosem Isi rozásaira“ rendsze sem vállaltál semn gss vagy!“ Érne az nem mindig ez: „ tejnek tönkre ens dód at1“ Az írónak az ilye tetszenek. Nem ta: nek Úgy véli. a h< illenek bele. A tái sével azonban elé; látja, hogy még < szentül hiszi tud majd írni egy tisztségek halmozd A tengerparton gára hagyta, hadd bán Képzeletben t ta Magas-Tátrába 1 volt: egyrészt az, t ze kihűlt, s így k hid^g tájakon, más elbeszélése éppen 1 Lelki szemeivel mí egyben az elbeszéld dekes újtára. A hő nem sejthette, hog eltöri a lábát. Az í lesz. Valami killöm ható érzéssel töltö előre tudja, ml fo£ ben hatalmasnak é amiért egyedül ő akarja hőse a láb a szerencsétlenség* lányt, ha nem ak múlik, hogy hősé börtönbe zárják. D szik. Igen, megdicí met oszt és pálcát tása szerint, ö a még sohasem érzet ebben a pillanatban M ikola Zsoluj talmas, fel barnította, egész; dó férfi káíráni csizmában és árasztó bundában, szik, hogy csak tették be téglapi mellett áll a vásái — Erőt, egészs Befordulok a k rek, lófarkak és csirudak szegélye szánok és lovak k hozzá. Köszöntjük egyi dóm, hogy van v kém olyan jól e: a régi ismerősi szorítom meg inas érdes, mint a rész erő áradna át bel be. Látom, ő is huncut, villogtat); fehér fogait. — Csak nem tö tél? Vedd meg it lám, egy rakás sZ • J. BRIt a jc-j»« Irodalom kösépr kitűnő képviselő))
